Level 8

„Szintlép-ÉS-más semmi”


Körítés:

A klasszikus társasjátékokban, mit amilyen a „Ki nevet a végén?”, a játékosok egy cél felé igyekeznek. Dobnak a dobókockákkal (vagy egyéb dobó-testekkel), majd lelépik az adott számot. Az őket szimbolizáló kis fabábukkal valamilyen cél felé igyekeznek, közben esetenként megsemmisítik az ellenfelet, majd a győztes boldogan beérkezik a célba. Ezzel ellentétben magyar M.Á.G.U.S.-hoz hasonló szerepjátékban egészen más a helyzet: a kalandos kedvű játékosok (többnyire) csak egy-egy karaktert terelgetnek, de ők a kalandok során okosodnak, erősödnek és időnként szintet lépnek.

Rögtön meg is érkeztünk a kulcsszóhoz: szintlépés. Ma már jóformán minden papír-alapú szerepjátékban és szinte az összes videojátékban lehet szintet lépni. A szintlépés új fegyvereket, eszközöket, elérendő célokat ad, de mindegy, hogy háromcsövű vizipisztolyért, egy szál pitypangért vagy a hűdebrutálissárkánnyáváltozásért tesszük, a lényeg, hogy megvan a fejlődés érzete. Olyan, mint az életben: ha rendszeresen úszunk, eltűnik a sörhasunk/szemöldökhájunk (ki-ki kora, neme, kedve szerint válasszon). Ennek az évtizedek alatt elterjedt hullámnak (kis túlzással) a rövidebb, pörgősebb, többnyire az egész család által játszható eurogame-ek ellenálltak. Eddig.

A Level 8 ugyanis egyetlen dologról szól: lépj magasabb szintre, mert a magasabb szintűek mindig győznek. Ha tehát egy társasjáték kiválasztásánál kizárólag egyetlen szempontunk van, akkor ez a játék mindenképpen nekünk való, bár a ”hétköznapi” társasjáték-kedvelőknek is érdemes egy próbát tenni. A szintlépéses rendszer miatt a Level 8 mindenképpen unikális társasjáték, ám a tervezők talán kicsit túlértékelték ennek a szerepét. E játékban ugyanis van csodaszép szintlépés, de nagyjából ezzel be is fejeződött a lehetőségek sora. Ha ez nem is világlik ki a dobozból, az már első látásra feltűnik, hogy a Level 8 nem egy túlbonyolított játék.

A borítót átvizsgálva megtudhatjuk, hogy a „Level 8, a kártyajáték” egy példányát tartjuk a kezünkben. A lilás-kékes-pirosas-feketés háttéren aranysárga betűk jól olvashatóak, de ez nekünk egy kicsit kevés. Persze nem baj, sőt kifejezetten támogatandó a letisztult arculat, de valamivel azért csak fel kéne kelteni az emberek érdeklődését. Legalább egy jópofa betűtípussal próbálkozhattak volna, mert ez a félkövér Copperplate Gothic Bold elég béna.

Na mindegy, végülis egy társasjátéknál maga a játék a lényeg, nem a csicsás borító, úgyhogy érdemes kiemelni a játékszabállyal együtt 157 bizgentyűt. Az előbb használt társasjátékos szakszó jelentése itt: színezett-számozott kártyák és kis lapkák. Sajnos itt újabb lelombozó meglepetés érheti az embert - a többek között kártyák gyártására szakosodott (!) Piatnik kártyái nem a legjobb minőségűek: túl vékonyak, könnyen gyűrődnek, szakadnak. Az örvendetes, hogy az apró kartonlapkák hátoldalára is nyomtattak, az viszont már kevésbé, hogy oldalt láthatóak a préselés-nyomok. Ejnye, Bécsben figyelhetnének egy picit jobban (azért kétségbe esni nem kell, ettől a Level 8 még játszható, de a BANG!-hez hasonló látványvilágról ne is álmodjunk).


Egy menet:

Úgy véljük kimondható, hogy kinézetre a 2008-as Level 8 egy béna játék, főleg az álleejtős XXI. századi társasjátékok között. Éppen ezért nem is fűlött hozzá a fogunk, de előbb-utóbb mégis neki kellett gyürkőzni. És ekkor jött a meglepetés: a Level 8 jó kis játék! (pont, mint az emlékezetes reklám a kigyúrt, karúszós férfival - a Level 8 is ronda és finom). A játék célja roppantmód egyszerű: az győz, aki először teljesíti a 8. szintet.

Ehhez először ki kell osztani a kartonlapocskákat, majd mindenki kap 10 lapot, ezután végre elkezdődik a nagy szintlépegetés. A résztvevők háromféle akcióban vehetnek részt: először is felhúznak egy lapot, de nem csak az alap pakliból, hanem bárki máséból is (pl.: a sajátjából). A lapokat addig kell gyűjtögetnie, amíg a játékos a kartonlapkán láthatón kombinációt össze nem gyűjti. Mindössze két típus van: a szín és a számsor. Például az első szint teljesítéséhez kell három azonos számú lap (pl.: 15) és négy egymás utáni lap (tetszőleges színben). Ha ez megvan, akkor a körben ezt le lehet rakni és ezzel kész is az első szint. A lapokat le kell rakni és le lehet fordítani az adott szintet jelképező karton négyzetet. Harmadik lépésként a játékos eldob egy lapot, majd jöhet a következő emberke. Ez addig folytatódik, amíg valakinek elfogy a lapja: ekkor a lapok bedobásra kerülnek és új kör indul. Egyszerű, nem?

Ezt a rendszert bonyolítja a bónusz lépés (vagyis a játékban csak bonusz). Ennek lényege, hogy ha valaki egyszerre lerakja az összes lapját (nem a kör végén dobja el), akkor nemcsak az adott szintet teljesíti, de pluszban még egyet. Az is a játékosok kezére játszik, hogy az asztalon lévő (korában lerakott) kombinációkhoz hozzá lehet tenni, ezzel is csökkentve a kézben tartott lapok számát. Ha valaki teljesíti a 8. szintet, a Level 8 azonnal véget ér.

A Level 8 szabályai borzasztóan egyszerűek: nem kell hozzá egy nyelvet beszélni, sem nyolcnál többet számolni, sőt, aki az ujján el tud számolni nyolcig, annak a nyomtatot számokat sem kell ismernie (elég, ha meg tudja különböztetni a színüket és az alakjukat). Ugyanakkor nem véletlenül nyomtatták rá a játékszabályra, hogy 10 éves kortól: minél idősebb vagy taktikusabb játékosok játszanak, annál kisebb szerepe van a szerencsének (ami még így is elég komoly és a bónusz körrel néha a kevésbé profik is szépen törhetnek előre.


Apróságok:

A Level 8 nem olyan, mint a hagyományos kártyajátékok, vagy például a Dominion, ahol az embernek van egy adag kártyája és azzal gazdálkodik: ebben a játékban főleg mások kártyáját használva lehet előre jutni. Emiatt e társas igazi vonzereje a potenciális játékosok széles körében rejlik: az elsőstől a nagyiig, gimnazistától apukáig mindenki megtalálhatja benne a számítását. Sajnos ennek ellenére a Level 8 hamar unalmassá válhat és már csak azért kezdünk bele egy újabb menetbe, hogy revansot vegyünk az előző vereségért. Ebben nyilván komoly szerepe van az enyhén szólva nem túldíszített megjelenésnek is. Lehet okoskodni, hogy de hát az Unó is ilyen, de az igazság az, hogy nem. Ott pörgős játékmenet van, taktikázás, félelem a ”húzfelkettő” típusú lapoktól, stb. - egyszóval: izgi.

Már a Level 8 doboza sem túl informatív, de azért egy kis keresgélés után megtudhatunk pár dolgot, például hogy a Level 8 név védett vagy hogy a Piatnik ezt a játékot 764264-es számon tartja nyilván. Ez mind csudaszép, de az sokkal fontosabb lenne, hogy kinek az agyszüleményez ez a játék? Talán a borítón olvasható Arthur Wageneré? Persze csak kötözködni akarunk, de amúgy is - mi volt ebben az illusztráció? A fentebb olvasható betűtípust a Microsoft Corporation már bevetette a Windows XP operációs rendszerrel, még 2001-ben (nem csak a borító, a számok is ezt használják - irgumburgum!). A titokban tartott alkotó nem csak a kiötlővel szúr ki, hanem a játékossal is, hiszen ma már vannak olyan társasjáték-kitalálók, akik több sikeres címet tudhatnak maguk mögött, tehát így is lehet keresni (ld. Reiner Knizia).

És ha már itt tartunk, olyan apróságokat sem ártott volna feltüntetni, hogy mennyi ideig tart egy játék (pedig erre kis ikonok is vannak, amit szinte minden gyártó fel is használ a játékok borítóján. Lehet további apróságokat találni (például hogy a játékot miért Wien, Ausztria gyártási hellyel látták el: hát most vagy magyarul vagy németül legyen), de ez nem változtat a Level 8-on (melyhez ez idáig nem készült kiegészítő).


Tippek, trükkök:

A Level 8-ban időnként meglepően hirtelen átrendeződhet a sorrend (ld. bónuszkör), ezért a fő feladat majdhogynem a többi játékos nyomon követése, hogy alkalmasint beleavatkozhassuk az előrejutásukba (tisztára mint a Kecskefogó-ban). Ehhez nem árt figyelni, hogy ki mit húz fel vagy rak le, hiszen nyilván arra van/nincs szüksége:

1.: Használjuk ki a fordulókat: ha más már elég jól áll és eldobjuk az utolsó lapunkat, akkor a kör véget ér. Ez azt is jelenti, hogy a mások által gyűjtögetett lapok elvesznek.

2.: Törekedjünk a bónuszkörre: ha megvan a lerakandó kártyapakli, igyekezzünk úgy csereberélni, hogy a lerakásnál végül üres legyen a kezünk (persze ezt nem lehet a végtelenségig húzni, hiszen akkor más is eléri a kört).

3.: Valakit lelassítani legkönnyebben a 6., 7. körben lehet: ekkor ugyanis egyfajta lapot gyűjt, előbb sorban lévőket, majd ugyanazt a színt. Ha magunknál tartunk néhány ilyen színű lapot, a legtöbben eléggé lelassulnak.

4.: Mindig szabaduljunk meg a feleslegtől: a korábban kiterített lapokhoz hozzá lehet tenni, de csak óvatosan, mert ezzel saját későbbi helyzetünket is megnehezíthetjük.


Adatok:

Kiadó: Piatnik

Típus: (szintlépős,) gyűjtögetős kártyajáték

Játékosok száma: 2-6 fő

Megjelenés éve: 2008

Tervező: Reiner Knizia (nincs feltüntetve), Arthur Wagner (illusztráció)

Egy menet hossza: 45 perc (nem hivatalos)

Ajánlott: a legkisebbektől a legnagyobbaknak, jóformán az egész családnak (bár túl fiataloknak unalmas lehet)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.