Kecskefogó
„Szemét szatírok viadala”
Körítés:
Ha megkérünk valakit, mondja el, hogyan képzel el egy modern társasjátékot, valószínűleg ezt hallhatjuk: „…a doboz olyan hosszú, mint anyukám alkarja, három tenyérnyi széles, 4 ujj magas, egyszóval a beltartalom mintegy 6,5 liter (más szóval olyan, mint a Tikal). Van hozzá egy vagy több darabból álló játéklap, sok-sok bábu, kártyák, esetleg néhány dobókocka, meg egy sok oldalas leírás”. A Kecskefogó statisztikailag hasonló: van doboza, van benne jó néhány kártya, bábu és leírás is. De ha jobban megnézzük, néhány különbséget is felfedezhetünk: ezek közül az első, hogy a játékhoz nincs kerettörténet. Nincsenek fontos figurák, történelmi utalások vagy a valósággal vont párhuzamok.
Ebben a játékban kecskék vannak, akik rendelkeznek szarval és…ennyi. Illetve a játék még ezt sem köti az orrunkra, csupán a társasjáték címéből és a borítóból következtethetünk erre. Maga a kép sem túl bonyolult, viszont ötletes: négy kecske kapaszkodik egy talpalatnyi csúcson. Persze lehet kritizálni - nem olyan drámai (-nak szánt) mint a Catan hajnala vagy a Tikal ősi maszkja, de a tenyérnyi felületet sikeresen kitöltötték és a játékra nézve érezhetjük, hogy nem valami bonyolult társassal lesz dolgunk. Sokkal inkább a humor, a pörgős játékmenet dominál. A doboz és egyáltalán a kialakítás komoly előnye, hogy utazáskor nem kell külön koffer ehhez a tartalmas szórakozást ígérő tárgynak. Ehelyett elég, ha zsebre vágjuk, hogy egy Kaláka-szám elferdítésével dúdolhassuk: az én zsebemben boldogok a tárgyak. Ha már tárgyakról van szó, érdemes levenni a doboz tetejét, hogy hozzájussunk a beltartalomhoz. Előkerül számos (50 db) kártya és a 12 darab területlap is a kezünkbe hullhat. A Carcassonne-n szocializálódott játékos itt megörülhet: és most jönnek a különféle bábuk, ezernyi színben, méretben és számban. Ilyet azonban ne várjunk - a választék ugyanis elég csekélynek mondható. Konkrétan 1 figurára korlátozódik a készlet. Ez nem vicc, a Kecskefogó (eredetileg Ziegen Kriegen) mindösszesen egyetlen bábut tartogat: egészen pontosan egy (Trabantokat megszégyenítő) törtfehér színű fakecske figura. Ez egy igen hasznos elem, bár már a játék legelején elhelyezésre kerül és innentől a szerepe véget is ér. De nem kell leragadni az első bábunál - aki kíváncsi, hogyan is játsszák ezt a játékot, feltétlenül olvassa tovább ezt a cikket (a jobboldali kép csupán illusztráció, öntapadós szemek külön kaphatóak).
Egy menet:
Maga a játék roppant egyszerű, bár ehhez képest egészen sokat kell taktikázni. A cél az, hogy a játékos 8 forduló elteltével a lehető legtöbb kecskefej-ikont gyűjtsön össze, ugyanakkor ne lépje túl a limitet. Egy parti lejátszása előtt elő kell készíteni a játékot: ezt praktikusan azt jelenti, hogy az összekevert kártyákból minden játékosnak nyolc lapot kell adni, a maradékot pedig az asztalra kell helyezni. Ezután a legfiatalabb játékossal kezdődően sorban mindenki kiválaszt egy lapot és arccal felfelé leteszi. Az, akinek a kártyáján a legkisebb érték (a legkevesebb kecskefej) látható, felfordít egy kecskés domboldalt ábrázoló kártyát, majd kiválaszt egy oldalt, amire felhelyezi az ominózus kecske fabábut.
Aki a legnagyobb értékű (1-50) lapot dobta be, az viszi el az összes kártyát, azaz annyi ponttal lesz gazdagabb, ahány a kártyák oldalán látható fekete kecskefejek összege. Négy kör alatt kialakul a „domb”: ez az a szám, amit ha túllép a kecskefejek száma, a játékos automatikusan kiesik a játékból (ez viszont csak a játék végén derül ki). Mivel új kártyákat a játékosok nem húzhatnak, néhány kör után jelentősen megfogyatkozik a bedobható lapok száma, így a játék vége felé egyre nehezebben kontrollálható, hogy meg akarjuk-e nyerni az adott kört (magas értékű lapok használata) vagy sem (alacsony értékű lap bedobása). Az első négy kör után a dombok összértéke (a jobb felső képen 17) határozza meg, hogy mennyi a maximális érték: a menet első felében a játékosok többsége már összegyűjtötte a pontok nagy részét (például a maximális 17-ből 15-öt), ezért innentől a legtöbben már nem akarnak újabb lapokat felhúzni, mivel így könnyen kieshetnének a játékból. Megfelelően taktikázva elérhetjük, hogy a legtöbb, de még a limit alatti lapot mi húzzuk fel, de képesek lehetünk más játékosokkal is felhúzatni egy-egy kört, így alkalomadtán idő előtt kieshetnek a versenyből.
Maga a játék végtelenül egyszerű, így gyakorlatilag bárki játszhatja, aki el tud számolni 50-ig és 32-ig képes összeadni. A Kecskefogó további előnye, hogy egy parti ritkán tart tovább 20 percnél (még 6 játékos esetén is), így nem csak gyors bajnokságokat lehet játszani, de szinte bármikor abbahagyható.
Apróságok:
Kezdésnek egy valódi apróság: az már alapból meglepő, ha egy játék hátoldalán gyakorlatilag a teljes játékszabályt le tudják írni, de a figyelmesebbek azt is észrevehetik, hogy Michael Menzel grafikus neve alatt három megjegyzés szerepel. A fölső arról tájékoztat, hogy e társas nedves ruhával tisztítható, ám alatta apró betűvel ezt is megjegyzik: „Anyaga egészségre nem ártalmas”. Hát még jó. Bár érdekes lenne egyszer egy egészségre ártalmas társasjáték. Mármint nem olyan, amibe a gyártáskor vagy a csomagolás közben véletlen került mérgező anyag, hanem amit alapból így terveztek - egy hat töltényes orosz rulett.
Visszatérve a Kecskefogóra: persze egyesek pampoghatnak, hogy milyen játék az, amelynél még egy zsebpiszok méretű figyelmeztetést is ki kell vesézni, de a lefitymálók figyelmét nyilván elkerülte, hogy a játékot Günter Burkhardt tervezte. Ezt nem csak azért fontos, mert más játékokat (ld.: hajózós Avanti mare!, indiános Manitou vagy éppen a céges Büro Crazy) is tervezett: a Kecskefogó-t számos nyelvre lefordították. Flexibilitását jelzi, hogy Bock Rock néven négynyelvű variánsát is elkészítették. Emellett az sem lehet véletlen, hogy a megjelenését követő évben 2 társasjáték-díjat is elnyert. Igaz, nem a legrangosabb német Spieles des Jahres (év játéka) elismerést, ám a játék hátrányai egyben előnyei is: a fiatalabb korosztályoknak kiváló kezdőjáték lehet a Kecskefogó.
Az nyilvánvaló, hogy e kártyajáték célja nem az Uno trónfosztása, de a pörgős, gyors menetek és az egyszerű, nyelvtudást sem igénylő kialakítás miatt hasznos kis társasjátékká válhat a Kecskefogó. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy bár a 8-13 éveseknek szánt társasjáték-kategóriájában nyerte el a díjat, a Kecskefogó-t idősebbek is élvezhetik (akik többnyire még így is elég fiatalok). A játék célja ugyanis jobban belegondolva az, hogy a résztvevők hogyan szúrjanak ki egymással. Ez ugyanis valóban egy olyan játék, ahol az is nyerhet, aki nem csinál semmit (jobban mondva aki egyetlen pontos sem szerez), viszont mindenki mást kiejt. Érdemes lehet rákukkantani a játék szempontjából lényegtelen kártyalap-hátterekre is: könnyen észrevehetünk egy-egy mátrix-kecskét és a Gyűrűk Urából Gandalf szarvas verziója is felsejlik. Végezetül érdemes újra visszatérni a társasjáték egyetlen figurájához. Persze az elején szükség van rá, de ha egy körig a résztvevők meg tudják jegyezni, hogy az előző körben melyik oldalt választották ki, akkor megléte értelmetlennek tűnik, a későbbiekben pedig valóban teljesen felesleges. Ha pedig elveszik, akár egy ötforintossal is helyettesíthető.
Tippek, trükkök:
Legyen bármilyen egyszerű is egy társasjáték, ha van benne akár csak egy ici-pici stratégia, akkor a nyerés esélye is növelhető (nem véletlenül tartanak bajnokságokat például pókerből, amelyben komoly szerep jut a szerencsének, bár ellenpéldaként a kő-papír ollóból illetve fej/írás ”játékból” is rendeztek már világbajnokságot):
1.: A magas értékű lapokat ne tartogassuk. Ha mégis így teszünk, a játék vége felé olyan köröket is mi viszünk, amire már nem lenne szükségünk.
2.: Ne csak kicsiket gyűjtsünk. Ha ugyanis túlzásokba esünk, akkor meg könnyen lemaradunk az elsőségről.
3.: Segítsünk a kisesésben a többieknek. Aki hamar elég sok lapot gyűjtött, az a végén igyekszik egyetlen kört sem ”megnyerni”. Dobjuk be kis lapunkat, hogy az övé mindenképpen kisebb legyen.
4.: Mindent a maga idejében dobjunk el. Ha magas értékű lapok játszanak és nekünk is van egy felesleges, csak abban az esetben dobjuk be, ha már van nála is nagyobb.
Adatok:
Kiadó: Piatnik
Típus: gyűjtögetős kártyajáték
Játékosok száma: 3-6 fő
Megjelenés éve: 2007
Tervező: Günter Burkhardt
Egy menet hossza: 15 perc
Ajánlott: kisgyerekes családoknak, alsós gyerekeknek, bárkinek, aki tud számolni