Trabant 601

„A műanyagból készült papírjaguár”


A vállalat:

Számos más találmányhoz hasonlóan amikor a személyautók megjelentek, először még csak tudományos érdekességnek számítottak (pl.: a Benz Patent-Motorwagen vagy a Peugeot Vis-á-Vis).

Néhány évvel később számos autómárka alapult és megjelentek a piacon az első, egyenlőre még csak egy szűk, tehetős körnek szánt típusok (pl.: a kezdetben csak rendelésre gyártott Buick C-modell vagy a Cadillac Thirty). A mennyiség növekedésével a járművek ára csökkent és több modell (pl.: a Ford A-modell) rendkívül sikeressé vált.

Az áttörést az iparmágnás Henry Ford érte el, aki ígéretet tett: „Olyan olcsó autót fogok gyártani, amely mindenki számára elérhető lesz”. Ez a hatalmas nyereséggel kecsegtető feladat számos vállalkozót inspirált, de a babérokat a tengerentúlon a Ford T-modell aratta le, amely egy igazi népautó volt: minimalisztikus, megbízható és nem mellesleg rendkívül olcsó.

A fejlett országokban egymás után jelentek meg a márkák népautóikkal - az első világháború hatalmas csapást jelentett a polgári autógyártásnak, de a két háború közötti időszakban újra fellendültek az eladások.

Az 1930-as évek végére már a személyautók új nemzedéke is készen állt az értékesítésre, ám a háború ismét közbeszólt. A második világháború újra romba döntötte Európát, azon belül is Németország szenvedte el az egyik legkomolyabb veszteséget.

A lakosság jelentős része nincstelenné vált, a gyárakat lebombázták, ráadásul az országot a győztesek feldarabolták. A keleti területek egy részéből és Berlin feléből a Szovjetunió létrehozta a Német Demokratikus Köztársaságot (Kelet-Németország), az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország pedig a Német Szövetségi Köztársaságot (Nyugat-Németország).

Az újjáépülő országokban az autógyártás ismét főnixként éledt újra hamvaiból és végre megkezdődhetett a háború előtt tervezett népautók gyártása (ilyen volt például Franciaországban a Citroen 2CV).

Nyugat-Németország a rendkívül sikeres Volkswagen Type 1 „Bogár”-ral rukkolt elő, ezt pedig a Szovjetunió nem hagyhatta szó nélkül - bábállamának létre kellett hoznia egy hasonló típust, hogy megmutathassák: erre a kommunisták is képesek.

A feladat nem volt egyszerű: a gyárak túlnyomó része a nyugati területeken volt és a Szovjetek számos üzemet teljesen kifosztottak, a szakembereket pedig elüldözték.

Az államosítások után a döntéshozók felosztották a piacot: ekkortól személyautó-gyártással mindössze két cég foglalkozhatott. Az eisenach-i székhelyű (a BMW-gyár maradékán alakult) VEB Automobilwerk Eisenach a Wartburg, a zwickaui (a korábbi Audi és Horch gyárakban berendezkedett) VEB Automobilwerk Zwickau pedig a Trabant márkanév alatt gyártott.

Ez utóbbi vállalat tervezte Kelet-Németország legnagyobb számban gyártott típusát, a Trabant 601-est is.


Konstrukció:

A Trabant 601-es nem volt minden előzmény nélküli. A kelet-német autók őséből, a DKW (a háború után IFA) F8-ból 1955-ben alakították ki a P70-est, majd két évvel később utódját, a P50-est. Ezeken, az 500-ason és 600-ason már a későbbi típus számos jellegzetessége megtalálható volt, de később tovább egyszerűsítették a formát és megkezdék a 601-es sorozat gyártását (ez utalás volt a motor űrméretére).

A Trabant 601-es egy hamisítatlan népautónak készült, ezért különleges(en olcsó) megoldásokat alkalmaztak rajta, de számos esetben kompromisszumos megoldást kellett választaniuk. Az egyik legfontosabb ilyen, az acél-hiány kiküszöbölésére tett lépés a duroplaszt felhasználása volt.

Ez egy fenolgyantával összetartott hulladékpamutból készített, a bakelithez hasonló kompozit polimer volt (a duroplaszt jelentése - hőre nem lágyuló, azaz hőre keményedő). A duroplaszt könnyű volt és relatív erős, ráadásul rendkívül alacsony áron lehetett előállítani olyan alapanyagokból, amelyeket másra nem használtak (az sem volt elhanyagolható, hogy nem tartalmazott fémet, ezért teljesen rozsdamentes).

A tévhitekkel ellentétben nem az egész Trabant 601-es készült duroplasztból, ”csak” a karosszéria külső része, így a motorháztető, a tetőlemez, a csomagtartók, az ajtó, stb., a fennmaradó részt acélból készült (erre szükség is volt a duroplaszt kisebb teherbírása miatt).

A duroplasztból kis energiával gyakorlatilag bármilyen alakot elő lehetet állítani, de a Trabant 601-es - mint igazi népautó - elsősorban praktikus járműnek készült, ezért a formát nem bonyolították túl. A kisméretű motorhoz meglepően széles hűtőrácsot készítettek, melyet a két kör alakú lámpa közé/alá építettek be. A vékony lökhárítón kívül előre csak az indexlámpák kerültek és az ”S”-et (Sachsenring) formázó logó (ez utóbbi a motorháztetőre került és inkább felfelé, mint előre állt).

Oldalról sem volt túl sok látnivaló annak ellenére, hogy a kisautó a mára szinte kihalt kétajtós megoldást alkalmazta. Az oldalajtók nagyok voltak és szögletesek, akárcsak a nem lehúzható hátsó ablakok - az egyetlen, díszítő elemként is funkcionáló részlet a második sor légcseréléséhez kialakított szellőző volt (ezt a korai modelleken még nem használták).

A típus motorja egy mindössze 600 ccm-es, 26 lóerős, kétütemű erőforrás volt, ami elég szerény menetteljesítményeket biztosított, viszont az ár és a kényszer ezúttal is fontosabbnak bizonyult.

A menetteljesítmények mellett a kényelem, mint olyan, gyakorlatilag nem is létezett. Az oldaltartás és fejtámla nélküli ülésben helyet foglaló vezető a rendkívül vékony, kétküllős kormányon át mindössze egyetlen műszerrel találkozott: a kilométer-órával (azaz a vezető még olyan alap-adatokról sem értesült, mint az üzemanyagszint vagy a megtett út). Nem volt sem középkonzol, sem semmilyen más elem: a sofőr és az anyósülés előtt csak egy tároló-lap húzódott.



Életút:

A Trabant-ok gyártása 1957-ben kezdődött, a 601-es 1964-ban jelent meg. Az egyszerűen csak „Trabi”-ként aposztrofált személyautó különböző kategóriás alkatrészek elegye volt. Egyes részegységei, például a független kerék-felfüggesztés és az igen takarékos motor egy korszerű típusra utaltak. A legtöbb részleten érződött az ”olcsóság” (ez a legtöbb népautónál így volt és van ma is, ld.: Tata Nano): ilyen volt a minimalista, de karakteres, könnyen felismerhető forma és a duroplaszt alkalmazása.

A Trabant 601-es ugyanakkor nem volt méltó ellenfele nyugati kortársainak, részben már megjelenésekor is elavult, kis teljesítményű motorja miatt. Ez azonban az ”autóra éhes” keleti blokk lakosait nem tántorította el (részben azért sem, mert a választék minimális volt).

A gyártó folyamatosan készítette a Trabant-okat és számos változtatást vezetett be, ám ezek többsége jóformán semmilyen újdonságot nem hozott (ilyen volt a fent említett szellőző vagy a műszerfal színének változtatása).

A bázismodell a Trabant 601 Standard nevet kapta és kétféle karosszériával árulták: kétajtós lépcsőshátúként (Limousine) és háromajtós - ferdehátú - kombiként (Universal). Idővel két magasabb felszereltségi szintű variánst is piacra dobtak: a Trabant 601 S-t és a Trabant 601 DeLuxe-ot (ezek szintén elég fapadosak voltak, de már megjelentek az olyan extrák, mint a ködlámpa és a krómozott lökhárítók).

Az alacsony darabszámban készült Trabant 601 Hycomat egy automata kuplungos (közismert nevén „kézigázos”) Trabant volt, amelyet mozgássérülteknek készítettek (ez a típus egy csapásra kiszorította a háromkerekű Velorex-et).

Trabant-ot még a határőrség is használt: számukra a Trabant 601 Kübel nevű nyitott (vászontetős), ajtók nélküli modell készült (ebből civil alváltozat is létezett, Trabant 601 TRAMP néven).

A Trabant elképesztően népszerűvé vált: csak a 601-esből több mint 2,4 millió példányt készítettek és rendkívül hosszú várólisták jöttek létre. A lelendő tulajdonosok (akár) évekig vártak Trabantjukra, mivel pl.: Magyarországon kizárólag az állam tulajdonában álló Merkur Autókereskedelmi Vállalat volt jogosult azok értékesítésére.

De a marginális fejlesztések ellenére a Trabant 601-es mindinkább elavult; főleg túlzottan fapados kialakítása, rendkívül gyenge és környezetszennyező kétütemű motorja, valamint a duroplaszt hátrányai miatt (pl.: a védelem szinte teljes hiánya).

A Szovjetunió összeomlását követően a márka megpróbált a szabadpiacon érvényesülni és egy új típust dobott piacra: a Trabant 1.1-est. Ez egy jobban felszerelt Trabant 601-es volt egy négyhengeres, négyütemű Volkswagen motorral, de a Trabi-t már ez sem mentette meg.

A nyugaton jóformán ismeretlen Trabant 601-esből 2000-es évek előtt még számos példány futott a magyar utakon, de ezek az új szabályozások miatt fokozatosan elfogytak és ma már inkább csak parkoló roncsként vagy veteránautóként bukkannak fel.

Érdemes még megjegyezni, hogy a Trabant 601-est gyakran csúfolták papírautónak vagy papírjaguárnak (noha műanyagból készült) és általánosan lenézték, pedig az 1960-as években még nem számított egyértelműen elavultnak (a típus kultuszát az is jelzi, hogy több, autógyártással nem foglalkozó cég Trabant-utánzat terveket jelentetett meg).


Műszaki adatok:

Név: Trabant 601 Limousine

Típus: lépcsőshátú szedán

Fizikai jellemzők:

Hossz: 3555 mm

Szélesség: 1505 mm

Magasság: 1437 mm

Tengelytáv: 2020 mm

Saját tömeg: 615 kg

Megengedett össztömeg: 1000 kg

Motor: 26 Le-s (594,5 ccm-es, benzinüzemű)

Férőhely: 4 fő

Csomagtér: 415 l

Teljesítmények:

Végsebesség: 100 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 60 másodperc

Átlagfogyasztás: ~ 7 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.