Dacia 1300

„Tágas, megfizethető, minőségi...ja, az nem”


A vállalat:

A többi kis országhoz hasonlóan Románia is vesztesen keveredett ki a második világháborúból, még ha szinte végig a győztesek oldalán állt is.

Az államból a Szovjetunió és Magyarország is jelentős területet hasított ki, de a románok 1944-ig a németek (és így a magyarok) oldalán harcoltak a kommunisták ellen. Amikor a szovjetek elérték Romániát, Mihály király puccsal megdöntötte az Antonescu-rezsimet és az ország sikeresen kiugrott a háborúból.

De a Szövetségesek oldalán, a Szovjetunió irányítása alatt álló ország hiába szerezte vissza Erdélyt, mivel a románok is a keleti blokkba kerültek és az 1950-es években a szovjet diktatúra a világ többi országához hasonlóan ott is irgalmatlanul kemény volt.

Sztálin halála, majd a szovjet csapatok 1958-as távozása után enyhülés következett, majd 1965-ben Nicolae Ceausescu került hatalomra.

Ceasusescu egyrészt tipikus kommunista diktátor volt: miközben a párt második főtitkáraként és elnökként hatalmas fényűzésben élt, személyi kultuszt épített ki és nagyratörő terveket dédelgetett, az államadósság visszafizetésére elrendelt beszolgáltatás miatt népe éhezett.

Ugyanakkor az is igaz volt, hogy Románia a későbbi évtizedekben több tekintetben is jobb helyzetben volt szomszédainál: gazdasága erősödött és független országként politizált. Ezt a növekedést és részleges szabadságot igyekezett is minden eszközzel reklámozni. 1966-ban például megalapították az Uzina de Autoturisme Pitesti céget, hogy Dacia márkanév alatt áruljon személyautókat.

Nem a Dacia volt az első román autómárka (ezt a címet a GAZ-69-másolat IMS-57 viseli), de az országban nem voltak érdemi járműgyártói tapasztalattal bíró vállalat, ezért a Dacia megegyezett egy nyugati autómárkával (ez nem volt ismeretlen a szocialista személyautóknál, a klasszikus „kocka” Lada-k például az olasz Fiat 124 ”Nagypolski” másolatai voltak).

A Dacia-Renault partnerség lényege az volt, hogy a franciák átadják saját Renault 12-esük terveit, amelyet aztán a románok sajátjukként gyártanak. Mivel a gyártósor felszerelésével gondok voltak, átmeneti időre a Renault 8-as gyártását kezdték meg, Dacia 1100 néven.

Három évvel az alapítást követően megkezdődött a nagytestvér Dacia 1300-as gyártása is (a Dacia márkanevet az azonos nevű ókori római provincia után kapta, ami részben a mai Románia területével esett egybe, az 1300-as pedig utalás volt a motor hengerűrtartalmára).


Konstrukció:

A kommunista tábor személygépjárműveit könnyen meg lehetett ismerni néhány tényezőről: ilyen volt a rendkívül fapados kialakítás, a rekord (magas) fogyasztás, a szovjet járművekben a kiváló fűtés és mindenekelőtt a divatos formák kerülése.

A Dacia 1300-as azonban nem teljesen illett ebbe a képbe, mivel (legalábbis külsőre) egy nyugati autó másolata volt. Ma a Renault 12/Dacia 1300 duó sem nyerne szépségversenyt, de korában kifejezetten esztétikusnak számított és karosszériája egy Lada 1300-as ”kockalada” mellett maga volt a guruló művészet.

A szedán kialakítás behatárolta ugyan a formát, de a francia szakemberek nyílhegyszerű, előrefelé lejtő motorháztetőt álmodtak meg, ami a sebesség illúzióját kölcsönözte. Részben a lapos orr miatt a fényszórók által közrefogott hűtőrácsot a megszokottnál keskenyebbre vették, ami sajátos, semmivel (kivétel a Renault 12-essel) össze nem téveszthető alakot kölcsönzött. Az elsőtől a hátsó lámpákig oldalt egy vízszintes ”V”-szerű domborulat futott végig, ami még egyedibbé tette a megjelenést.

Oldalról sem csak az akkoriban megszokott hajszálvékony ablakkeretek tűnhettek fel: a hátsó sárhányó lemezét mélyebbre húzták (akárcsak az előd Dacia 1100-asban) és az 1300-as is kapott hátsó szellőzőnyílásokat.

A jármű fara is nyílhegyben végződött, ám itt már a praktikum oltárán is kellett áldozni, ugyanis a tetszetős külső kialakítása a csomagtartó rovására történt (a kései utód Dacia Logan puttonyos hátsót kapott, ami elég otromba, viszont a Dacia 1300-as 420 literjével szemben már 510 liternyi csomagot képes elnyelni).

A Dacia 1300-ast kezdetben egy 1,3 literes (1289 ccm-es) benzinmotor mozgatta 54 lóerővel, ami nem számított kevésnek (ellentétben például a Trabant 601-es 26 lóerejével) és az sem volt mellékes, hogy a jármű a kezdetektől négyhengeres és négyütemű volt.

A típus mobilitásának az is jót tett, hogy a Dacia 1300-as üresen mindössze 955 kg-ot nyomott, igaz, a típusnak így is 16,5 másodpercig tartott 100 km/h-ra gyorsulni (ennek oka részben az volt, hogy a váltó kezdetben négysebességes volt).

A felszerelés is elég szegényes volt (a két első ülés közé például kizárólag a sebváltó került), de megfelelő volt a műszerezettség és elöl egyetlen hosszú, nyitott tárolót építettek be (akárcsak a Wartburg 353-asnál).


Életút:

Amikor 1969-ben bemutatkozott a Dacia 1300-as, a románok büszkék lehettek rá, az ugyanis örökölte a Renault 12 erényeit: nem csak tetszetős volt, de rendkívül tágas is, igaz, a magas súlypont és a keskeny abroncsok miatt kanyarban instabil volt és nehéz volt váltani.

Európa keleti részének a Dacia 1300-as messze legszebb és legkényelmesebb típusa volt, de főként a belső piacra koncentráltak, ezért sohasem terjed el annyira, mint a Lada-k és Trabant-ok (bár ezt is árulták külföldön, az Egyesült Királyságban például jobbkormányok kivitelben, Dacia Denem néven).

A Dacia 1300-asnak tulajdonképpen mindössze két hibája volt, de ezek az idő múlásával egyre erősebben jelentkeztek. Hiába volt szép és kényelmes a jármű, ugyanis minősége messze elmaradt nemcsak a nyugati, de a keleti autókétól is.

Gyakorlatilag ami egy személyautóban elromolhatott, az a Dacia 1300-asban el is romlott: hajtómű, a futómű összes nagyobb egysége, a váltó, a felfüggesztés, a fékek, stb.. A féltengelyek különösen megbízhatatlannak számítottak és a rozsda is hamar felütötte a fejét. További problémát jelentett, hogy egy idő után a rossz minőségű gyári darabokat még rosszabb minőségű utángyártott alkatrészekkel kellett helyettesíteni.

A másik probléma (ami részben az alkatrészek mind rosszabb minőségét is megmagyarázta, az) a valódi modernizáció hiánya volt. Kezdetben a Dacia 1300-as és a Renault 12 szinte tökéletesen azonosak voltak és az egyetlen elavult alkatrész a franciáktól származó Cléon-Fonte hajtómű volt.

A Dacia átlag 4-5 évente igyekezett apróbb változtatásokkal továbbra is vonzónak mutatni típusát, de ez még annyira sem volt hatásos, mint a manapság is széles körben alkalmazott ráncfelvarrások (modellfrissítések).

A problémák 1978-ban kezdődtek: ekkor járt le a Renault-val kötött szerződés, ezért ettől kezdve a típus teljesen román alkatrészeket volt kénytelen használni, ráadásul miután két évvel később leálltak a Renault 12-es gyártásával, a minőségi pótalkatrész-utánpótlás is megszűnt.

1979-ben debütált az iker-körlámpáiról felismerhető Dacia 1310-es, egy évvel később pedig megjelent a kombi változat is, a pick-upra (Dacia 1302) viszont további egy évet kellett várni. 1983-ban már háromajtós kupét is kínáltak (Dacia 1410 „Sport”), majd 1987-ben jött a ferdehátú modell, a Dacia 1320 (ezen kívül több további változatot is gyártottak).


Sajnos mindeközben érdemi változás nem történt a járművön: hajtóműve közben elérte, majd meghaladta a 10, 20 majd 30 évet és hiába növelték a teljesítményt (72 lóerőig), az 1990-es években a típus már menthetetlenül elavultnak számított.

A Dacia vállalat azonban tovább folytatta a gyártást, az utolsó, pick-up variáns összeszerelése csak 2006-ban ért véget: majdnem 35 év alatt összesen megközelítőleg kétmillió Dacia 1300-as készült el.

Szocialista vetélytársaival ellentétben azonban a Dacia (olcsó) főnixként éledt újjá! Miután a Renault felvásárolta, a francia márka olcsó alternatívájává fejlesztették: a román munkaerő és a francia szakértelem keresztezéséből született meg a Dacia Logan (jobbra a jelenleg kapható második generáció), amely ismét egy gazdaságos szedán.

Mára a márka nagyobbra nőtt, mint korábban és kínálatában többféle, valóban különböző modell található (amelyeket modernizálnak is), de továbbra is a Dacia 1300-as szellemi örökségét követik (kivéve persze a rossz minőségű alkatrészek gyártását).


Műszaki adatok:

Név: Dacia 1300

Típus: szedán

Fizikai jellemzők:

Hossz: 4340 mm

Szélesség: 1636 mm

Magasság: 1435 mm

Tengelytáv: 2450 mm

Saját tömeg: 855 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 54 Le-s (Renault Cléon-Fonte C1G, 4 hengeres, benzinüzemű)

Férőhely: 5 fő

Csomagtér: 420 l

Teljesítmények:

Végsebesség: 130 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 16,5 másodperc

Átlagfogyasztás: 8 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.