Samsung SM5
„Guruló okostelefon”
A vállalat:
A mai multinacionális cégek nem csupán egy termék vagy termékcsoport gyártására fókuszálnak, hanem egész iparágakra vagy többre is egyszerre (pl.: a Siemens egy időben mobiltelefonok értékesítésével is foglalkozott, de van vasúti motorkocsi-gyártó üzeme is).
Ez azért is jó (a cégeknek), mert nem kell két különböző márkát megismertetnie és megkedveltetnie a potenciális vásárlókkal: az Amazon.com például széles körben ismert online kereskedési rendszeréről, így amikor 2007-ben bemutatta Kindle nevű e-könyv olvasóját, e piacon még újnak számított, ám márkaneve már ”készen volt”.
Sok vásárló ragaszkodik egy-egy márkához és ezt a cégek is igyekeznek erősíteni. Ilyen az Apple Inc. is, amely egy ”átlagos” szórakoztató-elektronikai óriásvállalat, ám kiváló abban, hogy vásárlóit saját termékei felé terelje (pl.: az általuk gyártott mobiltelefon mellett Apple MP-3 lejátszót, OS X operációs rendszert, sőt, laptopot, számítógépet, szervert, stb.-t vásároljanak).
Persze ez a fajta márkahűség nem alaptalan, többnyire azért választunk egy gyártó másik termékét, mert a meglévővel kedvező tapasztalatunk van.
Általában egy-egy országban vagy régióban egy nagyvállalat nem is minden üzletágával van jelen, már csak azért sem, mert egy részük csak kényszerből született (sok nagy cég érdekelt az ingatlan-bizniszben, de ez a részleg kezdetben csak a vállalat telkeit kezelte).
Részben emiatt egyes országokban teljesen másokra gondolnak az emberek egy márkanév kapcsán. Ott van például a dél-koreai Samsung csoport: az 1938-ban alapított cég fő profilja a szórakoztató-elektroniai termékek (Samsung Electronics).
De a kazettás magnók, mobiltelefonok és plazmatévék mellett azt Európában már kevesebben tudják, hogy a csoport tagja a világ egyik legnagyobb hajóépítő vállalata, a Samsung Heavy Industries is (sőt, a portfóliónak része a vidámpark-üzemeltetés is).
Korábban e társaság része volt a Samsung Motors is, de a viszonylag későn, igaz, az 1994-ben alapított leányvállalat csak 1998-ban kezdett személyautó-gyártásba. Szerencséjük rövid életű volt: egy a Fülöp szigeteket, Indonéziát, Malajziát, Szingapúrt, Thaiföldet és Dél-Koreát sújtó pénzügyi válság komoly probléma elé állította a Samsung-ot, amely megvált friss márkájától.
Az új tulajdonos a Renault lett (a cég neve ezért 2000 óta Renault Samsung Motors) és a vállalat járművein egyedi logó látható, de Samsung néven értékesítik őket. Kezdetben a kínálat kizárólag limuzinokból állt - az első modell az SM5 volt: erről a ma is árult típusról szól ez a cikk.
Konstrukció:
Az SM5-ös ma is árult 3-ik generációja 2010 óta kapható és az L43-as gyári kódot kapta. Az autó alapját a Renault Laguna adta, de a koreai tervezők olyan sok apróságon változtattak, hogy a két típus teljesen különböző autóvá vált.
A dél-koreai jármű egy klasszikus limuzin-karosszériás típus, ez pedig hosszú orr- és farrészt, azaz elegáns megjelenést predesztinál. Annak ellenére, hogy a világ többi részén a Samsung nem személyautóiról híres, az SM5-nek nincs szégyellni valója. A korábbi amerikais, kissé elnagyolt formát látványosabbra cserélték, de - ellentétben a legtöbb ázsiai típussal - az SM5 az európaiak számára is emészthető maradt (olyan, mint a szintén az ázsiai piacra gyártott Buick LaCrosse).
A jármű orrán az elődnél hangsúlyosabb a hűtőrács, de mindössze egy krómozott csíkot tartalmaz (ennek gyakorlatilag nincs funkciója, csak az összhatást javítja). A fényszórók még mindig elég nagyok, de mintha ”hátrébb csúsztak volna” - ez a sebesség illúzióját kelti.
A motorháztetőn sincs híján a túlbonyolítottságnak, de ennek is van előnye: a középen kidomborodó fém felnőttesebb hatást kelt, az első lámpák fölötti púp pedig ”morcos” ábrázatot kölcsönöz az SM5-nek. Az alsó légbeömlő nyílást is hasonlóan látványos lökhárító öleli körbe, a két oldalsó vájatba pedig ködlámpák kerültek. A típussal oldalról is minden rendben van, de profilból már nem igazán egyedi (ez az átka, ha az autógyártók közös platformokból indulnak ki).
Az SM5-ös farrésze hosszú és lapos, akárcsak a hátsó fényszórók, azaz itt is inkább a klasszikus, elegánsabb stílus került előtérbe, de azért igyekeztek némi sportosságot is csempészni az összképbe. A látvánnyal tehát minden rendben van és ugyanez mondható el a hajtóművekről is - az egyetlen dolog, amit hiányolni lehet, az a széles motor-paletta (e típushoz ugyanis mindössze két erőforrás választható).
A kisebbik egy kétliteres, 141 lóerős motor, míg a nagyobbik egy 2,5 literes egység - ez utóbbi 190 lóerő leadására képes. Egy hathengeres blokktól ez nem eget rengető teljesítmény, de így az átlagfogyasztás is mérsékelt marad.
A belső tér felér az európai autók színvonalához: látványos formák, nem annyira olcsó hatású műanyag, választható lakkozott fabetét és bőrülés, stb.. Ázsiai típusként az elektronikai kiegészítők is nagy számban képviseltetik magukat: van blokkolásgátló, kipörgés-gátló, menetstabilizátor, fékerő-elosztás és fékasszisztens csakúgy, mint GPS és tolatóradar.
Életút:
A KPQ gyári nevű, első generációs SM5-ös elég szolid autó volt: egy 4-ik generációs Nissan Maxima enyhén átplasztikázott változata (a kisebb autógyártók esetén gyakori, hogy kezdetben egy ismert márka másolatát gyártják, pl.: a maláj Proton a Mitsubishi modelljeit kínálta, az iráni IKCO pedig ma is ad el Peugeot-kat).
Az új modell megjelenésére egészen 2005-ig kellett várni: ekkor debütált az A34R, ami a Samsung felső kategóriás járművének, az SM7-es limuzinnak a kisebb változata volt (ld. jobbra). Ezt 2010-ig gyártották, de már 2009-ben megkezdődött a harmadik sorozat értékesítése.
Ez az SM5-ös már a Renault-Nissan ”D” padlólemezére épül: ezt rajta kívül különféle Nissan és Renault modellek, valamint egy Infiniti is használja.
Ennek oka roppant egyszerű: 1999-ben megalakult a francia Renault és a japán Nissan szövetsége, mely nyolc nagy márkát fog össze: a fenti négy mellett ide tartozik a román Dacia, a japán Datsun, sőt, a 2010-ben alapított kínai Venucia és partnersége révén a Lada is.
A helyzetet a Renault ki is használja: a nála fejletlenebb Dacia és Lada részére átadja tudását, ezzel növelve azok versenyképességét.
A Samsung-al viszont fordított a helyzet: a Samsung SM5 olyan jól sikerült, hogy a Renault saját (borzalmas) Vel Satis-át egy átcímkézett SM5-tel, a Renault Latitude-el cserélte le (ez utóbbi révén a világ számos országába, így Magyarországra is ”eljutott” a Samsung).
A kisebb SM3-as limuzinból is létezik francia klón, ennek neve Renault Fluence (ez az adok-kapok visszafelé is működik: az aprócska Samsung QM3-as terepjáró valójában egy Renault Captur).
Az SM5-ös nem csak a Samsung első, de máig legnépszerűbb modellje, többet adtak el belőle, mint az összes többi modellből együttvéve. A márka semmiképpen nem szeretné, ha típusa elavulna, ezért az SM5-öt is folyamatosan frissíti, így ma már a bi-xenon ködlámpák mellett többek között LED-es menetfény is díszíti ezt a dél-koreai középkategóriás limuzint.
Műszaki adatok:
Név: Samsung SM5 2.0
Típus: limuzin
Fizikai jellemzők:
Hossz: 4885 mm
Szélesség: 1830 mm
Magasság: 1490 mm
Tengelytáv: 2760 mm
Saját tömeg: 1470 kg
Megengedett össztömeg: ~ 1800 kg
Motor: 141 Le-s (Nissan MR20DE, 4 hengeres, benzinüzemű)
Férőhely: 5 fő
Csomagtér: 450-1377 l
Teljesítmények:
Végsebesség: 210 km/h
Gyorsulás (100 km/h-ra): 10,3 másodperc
Átlagfogyasztás: 5,3 l/100 km