Fuldamobil N-2

„Minden napra jut egy-egy, a sok kicsi...”


A vállalat:

Mint ahogy az a honlap többi idevágó cikkében is olvasható, a második világháború végére a vesztes országokban gyakorlatilag minden gyár beszüntette a működését. Túlnyomó részük azért, mert a Szövetségesek lebombázták, de a győztesek által megszállt területeken gyakran minden épen maradt mozdítható tárgyat is elvittek. Ez különösen Németországot sújtotta, amelyet előbb négy részre vágtak, majd felosztották a két szuperhatalom között kommunista és demokratikus részre.

Keleten, a kommunisták által irányított (megtévesztő nevű) Német Demokratikus Köztársaságban mindent a Szovjetunió érdekeinek rendeltek alá és néhány kivételtől (pl.: Trabant, Wartburg) eltekintve nem engedélyezték a személygépjármű-gyártást.

De a nyugati blokkban sem volt sokkal jobb a helyzet: a háború után sokáig az amerikaiak felügyelték a legtöbb épen maradt vagy újjáépített gyárat és néhány korábbi típus (pl. a Zündapp KS 750 katonai oldalkocsis motorkerékpár) összeszerelésén kívül a háború előtti modellek gyártását engedélyezték (ezek egy részét háborús jóvátételként elkobozták).

Mivel a világháború utáni újjáépítéshez számos járműre is szükség volt és az utazást is ismét mobilizálni kellett, új értékesítési lehetőségek nyíltak. Ezt a kevés profittal kecsegtető, szűk, viszont folyamatosan bővülő mikroautó-piacot több kisebb cég próbálta kielégíteni, így fölözve le legalább minimális hasznot.

Többségük korábbi nagyvállalat volt: a Messereschmitt KR 175, vagy a BMW Isetta például a két neves haditechnikai cég mikroautói voltak, mivel piac híjján a korábbi nagyvállalatok ekkor a túlélésért küzdöttek. Mellettük azonban megjelentek kisebb magánvállalatok is, amelyek kizárólag a mikroautók szegmensében volt érdekeltek (ld. Glas Goggomobil T).

Valami hasonlót akart létrehozni Norbert Stevenson szabadúszó újságíró is, aki a Rhein-Zeitung-nak írt cikkeket, de mérnöki szaktudással is rendelkezett. Az általa megálmodott jármű a lehető legpuritánabb volt: három kerék, egy apró motor és zárt karosszéria két felnőttnek.

Tervével számos vállalatnál próbálkozott, de egyik sem volt hajlandó a jármű gyártására. Végül a fejlesztő találkozott Karl Schmitt-el, aki Fulda városának Bosch-viszonteladója volt és már volt egy elektromos generátorok javítására szakosodott cége, az Elektromaschinenbau Fulda GmbH. Az elegendő tőkével rendelkező cég képes volt egy aprócska személyautó gyártására és Schmitt végül ráállt az üzletre. A legyártott apróságot Fuldamobil N-2 néven kezdték árulni, mivel az Elektromaschinenbau Fulda GmbH. márkanévnek túl hosszú volt.


Konstrukció:

Az első Fuldamobil valóban egyetlen dologra koncentrált: egy kétszemélyes, zárt autó létrehozása a lehető legkisebb költséggel - látványra ez sikerült is nekik. A váz kezdetben költségkímélő módon fából készült - ez amellett, hogy olcsó volt, kellő rugalmasságot is adott a járműnek (az 1950-es években még nem volt feltétel a gyűrődési zónák vagy bármilyen más biztonsági berendezés megléte).

Akárcsak a vázhoz, a jármű burkolatához sem drága acélt használtak, hanem a jóval könnyebb alumíniumot. Ezzel nem csak a gyártási költségeket tudták alacsonyan tartani, de a tervező fantáziájának sem igen szabtak határt (mivel az alumíniumot a többi fémnél jóval könnyebb a kívánt formára hajlítani). Az N-2 ezért nem csak apró, de stílusos volt, bár arról megoszlanak a vélemények, hogy ez előnyére vagy hátrányára vált-e. Az orr-rész szinte teljesen félhenger-formájú volt - erőteljesen kidudorodott, bár emiatt a szélvédőt is egyedi alakúra kellett készíteni.

A középső kabin már szögletesebb volt, de mivel elölről a hajlított orr, hátulról pedig a szintén legömbölyített far keretezte, ez nem igazán tűnt fel. Maga a hátsó szekció erősen emlékeztetett a Volkswagen Type 1-esre, az eredeti népautóra, de annál jobban gömbölödött. Emiatt és a későbbi modellek nagyméretű, legömbölyített hátsó ablakai miatt a Fuldamobil-t gyakran a későbbi buborékautók előfutárának tartották és valószínűleg az inspirációt is ez adta.

Ha viszont szemből nézzük a mikroautót, feltűnik, hogy a hátsó részt leszámítva a típus oldala szinte teljesen egyenes: ezzel kompenzálták a bonyolult formákat (akkoriban jóval nehezebb volt a fém alkatrészek bonyolultabb háromdimenziós formára alakítása, mint a hagyományos hideghengerelés).

Ez a részlet is mutatta, hogy a látványosabb külső valójában egyszerű részletekből állt. A típus motorja egy egyhengeres, kétütemű, 9,5 lóerős teljesítményt nyújtó Fichtel & Sachs motor volt, amivel az N-2 80 km/h-ig gyorsulhatott. Akárcsak a Peel P50 esetében, itt is az egyedülálló hátsó kerék volt a hajtott és a jármű is farmotoros volt (a két első kerék adta a stabilitást).

A felszereltség sem volt sokkal komolyabb: a vékony, hátrafelé nyíló, furcsa alakú ajtók mögött kanapészerű ülés és méretes kormánykerék fogadta a sofőrt és az extrák nagyjából kimerültek az tolóablakban és az egyetlen visszapillantó tükörben. Igaz, hogy manapság már röhejesen hat, hogy az autó még normális ajtózsebet, sőt, kilincset sem kapott, viszont a műszerfal fából készült és a hátsó motor miatt elől meglepően nagy volt a lábtér.


Életút:

Az ötletadó Norbert Stevenson már a második világháború vége után megkezdte a mikroautó gyártásához szükséges pénz előteremtését, de Karl Schmitt-el csak 1949-ben találkozott és a gyártás beindítása 1953-ig húzódott. Bár a gyártást végül elindították, az aprócska háromkerekű készítése lassan haladt és mindössze kb. 380 Fuldamobil N-2-es gurult ki az összeszerelő-műhely kapuján (az ugyanabban az évben induló Messerschmitt KR 175-ből ennyi idő alatt 15000 készült). De 1956-ban nem ért véget a kisautó karrierje, csupán bemutatták a jóval szofisztikáltabb Fuldamobil S-4-et (baloldali fotó). Ennél a modellnél a lóerők száma mindössze 0,5-tel volt több az elődnél, de az új design miatt már kevésbé volt válságautós a külső (és hátulra két vész-ülés került - olyan, mint ami a mai kombik harmadik sorában található). A lemezek alatt komolyabb változtatások is történtek: a fát száműzték a járműből - áttértek a teljesen fém vázra, ráadásul hátulra is két kereket építettek be. A korábban kiálló lámpákat integrálták a testbe, bár az egyetlen visszapillantó tükör és a szintén egy ablaktörlő-lapát megmaradtak.

Ebből a változatból még kevesebb készült - részben azért, mert mellette a Fuldamobil S-6-ot is gyártották (a két modell együttes darabszáma a 300-at sem érte el). A cég 1959-ben bemutatta utolsó modelljét (a Fuldamobil KING-et), amely alig különbözött az elődöktől és bár ez volt a legkeresettebb modell, így is csupán 400-körüli példányszámot ért el.

Ez azt jelenti, hogy a Fuldamobil-okból összesen kb. 1000 készült el, azaz nem túlzottan sok. De nem véletlenül került Weöres Sándor UJJÉ!-vi meséjének egyik (nem teljes) sora a címbe: a Fuldamobil ugyanis a világ legtöbb országába eljutó mikroautó volt.

Az jó kérdés, hogy a többi cég miért látott benne fantáziát, de az tény, hogy a járművet Chilében és az Egyesült Királyságban a Nobel vállalat, Görögországban az Attica és az Alta, Hollandiában a Bambino, míg Svédországban a Fram King Fulda árulta. De ez nem minden: a Bambi márka Argentínában, a Hans Vahaar pedig Indiában árulta a Fuldamobil licenc-változatát (amelyet a Dél-Afrikai Köztársaságban az eredeti nevén kínáltak). A két évtizeden át árult Fuldamobil-ok végül kiszorultak a piacról, mert az emberek már a nagyobb, teljes méretű családi autókat preferálták, de a márka így is történelmet írt. A jobboldali képen balról jobbra egy-egy Fuldamobil KING, S-6, S-4 és N-2 látható a Bruce Weiner Mikroautó Múzeumban (a világ legnagyobbjaként számon tartott mikroautó-kiállítás 2013-ben megszűnt, a járműveket értékesítették).


Műszaki adatok:

Név: Fuldamobil N-2

Típus: szedán (háromkerekű mikroautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 2850mm

Szélesség: 1397 mm

Magasság: ~ 1100 mm

Tengelytáv: ~ 1850 mm

Saját tömeg: 305 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 9,5 Le (Fichtel & Sachs, kétütemű, egyhengeres)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 80 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): nem tudott felgyorsulni 100 km/h-ra

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.