Toph Beifong [Avátar - Aang legendája]

„/böfögés/ Én megtanultam az illemet, csak éppen lemondtam róla...”


Történet:

Az elmúlt évtizedekben elképesztően sok folytatásos sorozat jelent meg. Ezek - legyenek akár élőszereplősek, akár rajzfilmek, akár animék - különböző főcsoportokba tartoznak. Vannak soha véget nem érő tele-regények (pl.: Barátok Közt, Naruto) és többségükben a rész végére visszaáll az erőegyensúly (pl.: Tini Titánok, Született Kémek). Az igazán ütősek viszont a sagák*, amelyeknek van cselekményük és a történések kihatással vannak a végkifejletre (a Naruto is ilyen lenne, ha belátható időn belül véget érne). Az Avatar (amely nem összekeverendő a később született kék-emberes unalmas látványorgiával) egyértelműen ez utóbbi kategóriába tartozik.

Ebben az univerzumban a ”normál” emberek mellett élnek hajlítók, akik a négy elem (víz, föld, tűz, levegő) valamelyikét képesek manipulálni (idomítani), így hozva létre egy orkánt vagy tűzostort. A négy nép, a négy elem békében élt, mivel az Avatár egyensúlyban tartotta a világot. Ő nem csupán egy ember, aki képes az idomításra - ő a világon az egyetlen, aki képes mind a négy elemmel bánni és ha eléri a végső, avatár állapotnak nevezett szintet, gyakorlatilag legyőzhetetlenné válik (akár egy szigetet is leválaszthat a kontinensről**). Amikor az Avatár meghal, nem tűnik el, csupán újjászületik egy másik nép tagjaként, így biztosítva az örök körforgást; a nyugalmat és bőséget az emberek számára.

Csakhogy az egyik Avatár, a gyermek Aang a dolgok szerencsétlen alakulása folytán egy jéggömbben 100 évre hibernálódik és nélküle felborul az egyensúly. A harcias tűz népe kihasználja a helyzetet és támadást indít: elpusztítják a levegő népét és gyarmatokat alapítanak a föld minden pontján. A jelenlegi Tűz ura (király), Ozai célja a világuralom és erre minden esélye meg is van.

Ilyen előzmények után a civilizált világtól távol eső kis víz-törzsi faluban egy testvérpár, Katara és Sokka megtalálja és kiszabadítja jég-börtönéből Aang-ot, majd egy kisebb közjáték után a három fiatal útra kel, hogy szembenézzenek a világ legerősebb hadseregével. Mindezt nehezíti, hogy útközben meg kell tanítani az ifjú Avatárnak, hogy hogyan bánjon a vízzel, a földdel és a tűzzel.

Ez eddig nem olyan eget rengető, igaz? Az ördög ugyanis a részletekben rejtőzik: már maga a látvány is lenyűgöző - a sorozat nem a hiper-realisztikusságra törekszik, inkább egy saját atmoszférát teremt. A nyugati készítők ötvözték a keleti kultúrákat: a szemfülesek könnyen felfedezhetik a taoizmus vagy a buddhizmus tanait, de némi arab és japán beütés is érződik. Mindez gyönyörű és egyedi egységet alkot - érdemes megnézni az egyes épületeket vagy a különböző népek ruházatát (még olyan jópofa apróságokra is figyeltek, mint a több lény vegyítéséből létrehozott állatok).

Persze a hangsúly a három fő motívumon van és ezek azok, amelyek a Nickelodeon sikersorozatát klasszisokkal a többi rajzfilm fölé emelik: a komoly részek, az ezeket keretező humoros jelentek és az ebben a kategóriában kötelező, látványos összecsapások. Ez utóbbi terén alkot a sorozat igazán kiemelkedőt: a harcjelenetek egyszerűen briliánsan megkomponáltak. Azt hihetnénk, ezen a téren már nincs hová fejlődni: a verekedés, kardozás, lőfegyverek vagy éppen óriási robotok eltúlzott harca már nem lehet látványosabb. Csakhogy itt a varázslathoz hasonló idomítás/hajlítás, az elemek életre keltése nem hurkapálcák suhintgatását vagy bonyolult varázsjeleket jelent, hanem folyamatos mozgást (nehéz jól érzékeltetni, ezt látni kell).

Ahhoz képest, hogy a sorozat 2005-ben debütált, a képi világ alapján ma is készülhetett volna (pedig azóta jó néhány év eltelt). Sajnos a történet sikere arra ösztökélte M. Night Shyamalan rendezőt, hogy a sorozat első harmadát élőszereplős, zanzásított változatban is előadja. De a hatodik érzék készítője óriási bakot lőtt: kiölte a sorozat varázsát, ráadásul a szereplők köszönőviszonyban sem voltak az eredetivel (a vidám Anag-ból egy morcos buddhista mitugrász lett, Iroh meg berasztásodott).

Szerencsére ezen a baklövésen kívül az eredeti sikereket meglovagló többi mű legalább igazodott a korábbi színvonalhoz. A különféle képregények és játékok mellett megszületett az Aang folytatása is, a felnőttesebb problémákat feszegető Avatár - Korra legendája. Az Avatár - Aang legendája (= Az utolsó léghajlító) teljesen szinkronizált és a Korra-t is elkezdték lefordítani (az egyetlen negatívum, hogy az Aang legendája nem érhető el HD felbontásban és DVD-n magyarul csupán néhány epizódot adtak ki).


Jellemzés:

Ez az írás Toph Beifong-ról szól, aki az öt főszereplő egyike - egy 12 éves, alacsony lány. Toph-nak hatalmas, fekete haja van, amelyet szinte mindig összefogva hord, különben nem látszana lapos, széles orra és nagy szája.

A fiatal, vak lány a föld országában született és öltözködésén meg is látszik e kultúra hatása: a hétköznapokon zöld ruhát visel hosszú, sárgás mellénnyel, melyet egy széles, sötétzöld övvel fog össze. Kiegészítőként a csuklóin és a bokáin ezzel harmonizáló kiegészítőket hord, haját pedig egy hozzáillő zöld szalaggal fogja össze, melynek végein egy-egy fehér bojt található. Amikor beszivárognak a Tűz országába, ehhez hasonló összeállítást választ magának, de ”természetesen” vöröses színben. Korábban nem hordott cipőt, mint hazája legtöbb harcosa, mivel a talpával érzékel (ld. lejjebb), ezért álruhája lábbelijének is leválasztja a talpát. Több további ruhában is látható, de például a hagyományos Föld-országbeli katonai viselete csak annyiban tér el hétköznapi viseletétől, hogy felvesz egy széles, lapos sisakot.

Toph egyenes jellem, kissé talán túl nyers is - ez egyrészt fiatal korából, másrészt a népe által favorizált személyiség-jegyekből fakad. Rendíthetetlenül hisz saját igazában: soha nem kertel, mindig kimondja, amire gondol - ez gyakran összetűzésekhez, sértődésekhez vezet, bár éppen emiatt ő nyit először Zukó felé. Meggondolatlanul, mindig az érzelmeire hallgatva cselekszik, szeret kockáztatni - célja a problémák minél gyorsabb megoldása (pl.: az üldözőikkel mindig fel akarja venni a harcot).

Zukoval ellentétben nem azért csatlakozik a csapathoz, hogy segítségével Aang végül elhozhassa a békét - számára csak az utazás, a kaland számít, mivel mindent szeretne kipróbálni, amitől szülei korábban eltiltották.

Toph egy földidomár, azaz erejével képes befolyásolni, mozgatni a föld alapú dolgokat - nem is akárhogyan - képességei vetekednek Bumi királyéval. De a lány számára ez nem csupán egy harc-stílus: sokkal inkább életforma. Kisgyerekkorában találkozott az eredeti földidomároknak*** nevezett borzvakondokkal és öntudatlanul lemásolta azok mozgását. Így kialakult technikája nem kizárólag a harcra összpontosít: ő az állatokhoz hasonlóan a mindennapokban is használja - ezzel érzékeli a világot.

Képességei két kategóriába oszthatóak: érzékelés és idomítás. Talpával érzékeli a tárgyak által keltett rezgést (á la Daredevil) - ezzel a módszerrel nagyon távoli vagy földalatti objektumokat, történéseket is képes felderíteni, de egyes talajtípusokon (homok, jég) nem boldogul.

A földidomítást sokféleképpen használja: képes puszta kézzel belefúrni a tömör kőzetbe, de puhább talajban akár alagutat is vájhat, sziklákat mozgathat, illetve törhet szét. Ereje hatalmas; le tudja lassítani egy hatalmas kiterjedésű könyvtár**** süllyedését, emellett többször lavinaszerű földcsuszamlásokat okoz, ráadásul ő (ellentétben például Katarával) képes tökéletesen uralni erejét.

Több alkalommal épít földből általa sátornak nevezett jókora épületet, de sokkal precízebben is dolgozhat, például a homokidomításnak nevezett technikájával (a baloldali képen az álmélkodó Aang éppen a Föld királyságáról készült homok-kompozíciót nézi, benne Kuei (a föld királya) és Bosco (a medve) miniatűr szobrával.

Toph ereje minden tárgyra kiterjed, ami tartalmaz földet, később viszont - akárcsak Katara, Hama vagy éppen Iroh - továbbfejleszti tudását, túllépve népe korlátain. Amikor másodszor börtönzik be egy fémből készült csapdával, rájön, hogy a fém nem önálló elem, csupán a föld tisztított formája, így ezt is képes uralni. Ezután a felismerés után fejleszteni kezdi képességét - kezdetben ”csak” áttör fémtárgyakon, később viszont már páncélt is csinálhat belőle.


Áttekintés:

Toph ”csak” a második fejezetben (2. könyv; föld) tűnik fel először, de onnantól kezdve szinte minden részben szerepel. Amikor Aang, az ifjú avatár barátaival lezuhan a mocsárban, ő társaival ellentétben nem egy elvesztett ismerőst lát, hanem egy nevető lányt, aki mellett egy szárnyas disznó tűnik fel.

Ezt jelnek véli és keresni kezdi a lányt, de ellátogat a legnagyobb földidomár versenyre, a VI: Földrengésre is, hogy Bumi király tanácsára megfelelő földidomárt keressen magának. Itt látja először Toph-ot harcolni: a fiatal arisztokrata pont azt teszi, amit az öreg király elvár Aang leendő tanárától: vár és figyel, majd a megfelelő pillanatban lecsap (és ezzel megnyeri a tornát).

Egy szerencsétlen félreértést követően a harcos nyom nélkül eltűnik, de Aang nem adja fel. Rájön, hogy a Vak bandita név csak álca - a lány valójában a világ egyik leggazdagabbjaként számon tartott Beifong családba született. Mivel ő a szülők egyetlen lánya és mivel vak, apja és anyja úgy hiszik, lányuk gyenge és magatehetetlen, ezért a házból is csak őrök kíséretében mehet ki és nem hagyhatja el a birtokot. Bár Yu mester földidomításra tanítja, kizárólag az alapokat gyakorolják és a világ még a létezéséről sem tud. De Aang rájön a titokra és némi ármánykodás és közjáték után ráveszi Toph-ot, hogy csatlakozzon a csapathoz, így végül elszökik a birtokról, hogy új barátaival bejárja a világot.

Útközben Toph földidomításra tanítja Aang-ot, ami először igen nehéz feladatnak tűnik, mivel az alapvetően levegő elemű fiú képtelen használni az ezzel ellentétes földet, de Toph gyakorlatai és a lány makacssága végül meghozza a kívánt eredményt. Mindig az Avatár közelében tartózkodik és többször megmenti a csapat életét (bár a sivatagban nehéz döntést kell meghoznia: lassítja a hatalmas, ősi könyvtár süllyedését, így barátai időben kijutnak, de emiatt képtelen megakadályozni Appa elrablását).

Ő az egyetlen, aki a világ legnagyobb városában, Ba Sing Sében rosszul érzi magát: a társaival ellentétben rögtön rájön, hogy a település falai valójában nem csak az ellenséget tartják kint - ez egyfajta börtön is. Ott-tartózkodásuk alatt igyekszik megszegni a szabályokat, később viszont, amikor a Tűz országában járnak, már hiányzik neki a rajongás és hogy törődtek velük. Képességeit kihasználva sorban átvágja a helyi szerencsejátékosokat, amivel komoly vagyonra tesz szert, de így a kívántnál nagyobb figyelem irányul rájuk (rövid időre le is csukják Katarát és Tophot).

Miután szerencsésen kiszabadulnak, óvatosabbá válnak, bár a napfogyatkozás alatt (amikor a tűzidomárok nem tudják használni az erejüket) megtámadják Ozai palotáját. Az ellenség viszont tud az érkezésükről és csapdát állít, amiből csak az avatár és a gyerekek jutnak ki.

A csoport végül három részre szakad: Katara és Zuko a Tűr királyságában harcol Azula ellen, Aang Ozai-al veszi fel a harcot, Toph pedig az őt segítő trióban pusztítja a léghajókat (Sukival és Sokkával). Bár akciójukat siker koronázza, a vak földidomár majdnem lezuhan. Végül azonban Suki megmenti őket, Aang legyőzi a tűz urát és miután Azula is vereséget szenved, végül visszaáll a béke.

Az Avatár - Korra legendájából kiderül, hogy Toph az Aang által alapított Köztársaság-város rendőrkapitánya lett és végül (nehezen beindított) fém-idomító iskolája lett a rendőrségi módszerek egyik alapja. Egyetlen gyereke született, Lin Beifong, aki szintén rendőrfőkapitánnyá vált.


Az alábbi három kép közül a baloldali és a középső egy-egy profi művész (álnevük Genzoman és Ninjatic), jobboldalt pedig a cosplay-t professzionális sziten űző VandorWolf fotója látható:


Megjegyzés:

Az Avatár igazi fantasztikuma a kettősség: a világ sorsa múlik a főszereplőkön és ennek súlya van (pedig sok más történet csúszik el ezen az elcsépelt megoldáson), de ez szinte elveszik a mindennapok problémái közt. Az átlagemberekét messze meghaladó képességű hősök ugyanis (bár fokozatosan felnőnek), valójában gyerekek, akiknek megvannak a saját apró-cseprő problémáik. Röviden: ezt a sorozatot szeretni nem kötelező - megnézni igen (tényleg nagyon megéri, ha ez a fenti nyáladzásból nem derült volna ki).


Jelmagyarázat:

*: Skandináviából származó elbeszélés, mely egy vagy több hős történetét meséli el: a műben visszatérő elem a sors, a becsület, a szerencse és a bosszú, viszont nincs benne egyértelműen jó és rossz oldal.


**: Kyoshi avatár, hogy megvédje faluját a hódító Nagy Chin-től, leválasztott egy darabot a kontinensből. Először tűzidomítással aktiválta a földalatti lávát, majd a megolvadt kőzeten elcsúsztatta a földdarabot, így hozva létre a később róla elnevezett szigetet (a zsarnok is ekkor vesztette életét).


***: az idomítást nem az emberek találták fel - akárcsak egyes japán harcművészetekben, itt is csupán állatokat utánozva tanulták meg azt. Mind a négy elem manipulálása egy-egy állatfajtól ellesett mozdulatsoron alapul (pl.: a szelet az égi bölények, a tüzet a sárkányok használták), de ők az idomítást a mindennapi problémák megoldásához használták.


****: az óriási bagolyra emlékeztető Wan Shi Tong, a tízezer dolgok tudója áthozta a szellemvilágból könyvtárát, hogy az emberek is megismerjék, de egyesek rossz célra használták az itt szerzett ismereteket, ezért a lény visszaveszi (elpusztítja) a könyvtárat.


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.