Coraline és a titkos ajtó

„Vissza kell mennem...ők a szüleim”


A világ:

A legtöbb mai mese szereplői hős lovagok, hercegek vagy éppen repülők, akik rendre megmentik a világot valamilyen rettenetes lénytől. Óriási szereplőgárda, egész nemzetek, bolygók, sőt galaxisok veszélyben, elképesztően látványos csaták, de sajnos a mindenki legyőzése vagy megmentése közben gyakran elsikkad az érzelmi tartalom.

Maguk a harcok, az üldözés, a robbanások kétségkívül lenyűgözőek, de egy idő után már kissé unalmasnak hathatnak, mivel teljesen irreálisak: nem tudunk kapcsolódni a szereplőkhöz, mert egy igazi gyerek legnagyobb problémája nem az, hogy lézerágyút vagy protonágyút szereljen a csillagrombolójára.

Az élet mindennapi, komoly problémáival kevés mese foglalkozik, olyan, amelyik mindezt kevéssé extrém környezetben teszi, még kevesebb van - kevesebb, de nem nulla.

Ez utóbbi szűk csoportba tartozik jelen alkotás is, amely nem más, mint a Coraline és a titkos ajtó. A történetben első ránézésre nincs semmi különös, semmi varázslatos. A Jones család (papa, mama, gyerek) költöznek: új lakhelyük a Pink Palota nevű jókora ház, amely távol esik a várostól - egymagában áll egy domb tetején.

Az ifjú Coraline Jones - jobb dolga nem lévén - elindul felfedezni a környéket, de miután egy fekete macska megijeszti, egészen eltávolodik a háztól és összefut egy fura sráccal, aki a Pink Palotát bérbe adó öreg hölgy unokája.

Miki Lovet (angolban Wyborn ”Wybie” Lovat) nem teljesen százas, ezért a lány inkább hazamegy (később kap egy csomagot a fiútól, amely egy babát tartalmaz - ez a nagyanyjáé, de pont úgy néz ki, mint a frissen odaköltözött Coraline.

Coraline-t azonban már rég nem érdeklik a babák, ezért szüleit kezdi nyaggatni, akik viszont egy könyvvel vannak elfoglalva (apuka ír, anya kijavítja), ezért megpróbálják lerázni: végül apja odaveti, hogy fedezze fel a házat: számolja össze az ablakokat és ajtókat.

Coraline, jobb dolga nem révén, nekiindul az öreg és rozoga épületben, de érdekes felfedezést tesz: talál egy aprócska ajtót, amit letapétáztak - ettől izgatott let, de sajnos amikor anyja kinyitja, kiderül, hogy régen befalazták.

A lány csalódottan lefekszik, ám éjszaka felriad és egy hosszúfarkú patkányszerű lényt üldözve eljut a kis ajtóig, amit újra kitár, de legnagyobb meglepetésére az már nincs befalazva: ehelyett egy alagutat talál, amely egy másik világba vezet.

A Coreline nem klasszikus rajzfilm, még csak nem is animációs film, hanem egy stop-motion technikával készült alkotás: ez praktikusan azt jelenti, hogy a szereplők mind bábok, akiket egy picit elmozdítanak, lefotóznak, majd ezekből a képekből áll össze a mozifilm.

Ezzel az igencsak időigényes alkotás-formával nem lehet gigantikus díszleteket létrehozni (ez egész inkább színházszerű hatást kelt), ezért gyakorlatilag mindössze egyetlen stúdió alkalmazza: a Coraline mellett a ParaNorman-t és a Doboztrollok-at is készítő Laika (cserébe a néző teljesen egyedi látványvilágot kap).


Szereplők:

A Coraline főszereplője - bármily meglepő - maga Coraline Jones (a neve hasonlít a Caroline női névre, amivel össze is keverik, de nem azonos vele): ő egy 12 éves, kék hajú, talpraesett és önálló kislány, aki igencsak magányos, mivel a költözködés elszakította két barátjától és a környéken senkit sem ismer.

Coraline nem rendelkezik semmilyen szuperképességgel, ”csak” egy átlagos lány (igaz, mindig tettre kész, okos és bátor, de nem tud se repülni, sem láthatatlanná válni, sőt, óriási kardja sincs).

A lány családja sem valami szuperhős-família (mint A Hihetetlen család-ban): Coraline szülei egyszerű emberek, nem szupergazdagok vagy híresek. Coraline apja biológus és éppen egy katalógust ír, ami minden erejét felemészti, így gyerekére már nincs ideje. Róla annyi derül ki, hogy a könyvért szinte mindent feláldoz: már nem zongorázik, sőt, a kertbe se jár ki (ami igen furcsa, lévén erről ír).

A lány anyja is hasonló: segít férjének kijavítani, összeállítani a könyvet, ám ez is óriási munka, így lányát elhanyagolja, ha az akar valamit, elhajtja. Már a házimunkára is alig marad ideje, ezért felosztják a feladatokat: az ő feladata a takarítás, férjéé a főzés (noha nem igazán tud főzni), Coraline-nak pedig nem szabad zavarni.

A család új lakhelye a Pink Palota, amely valójában három lakásból áll: az alaksorban két idős előadóművész (félig artista, félig jós) lakik - Miss Spulni (April Spink) és Miss Masszív (Miss Miriam Forcible), akik apró, puliszerű kutyákat tartanak, míg a tetőtérben egy orosz akcentussal beszélő, ugróegér-cirkuszt fenntartó pasas él (Szergej Alexander Bobinszki).

Fontos szerep jut még egy fekete macskának és feltűnik a görbehátú fiú, Miki is, ám mellettük létezik egy másik fontos szereplő-csoport, a ”másikak”.


Történet:

Az ajtón túl Coraline egy másik világba jut, ám az pont úgy néz ki, mint új lakhelyük, sőt, a ház lakói is azonosak: még az anyja is felbukkan, aki az igazi szakasztott mása, leszámítva gombszemeit.

A gombszemű emberek elsőre rémisztőek, de kiderült, hogy a (szintén gombszemű) „másik apa” ráér eljátszani egy dalt a zongorán, a „másik anya” pedig fejedelmi vacsorát készít (a sült csirkét mártás-vonat veszi körül, sőt, még mangóturmix is van).

Ez a dimenzió olyan, mint az igazi, csak jobb kiadásban - az egész világ álomszerű, sőt, az is: reggel Coraline a saját ágyában ébred és az étkezőben mogorva szülei ülnek, akik továbbra sem érnek rá, ezért álmát mesélő lányukat leküldik az alaksorba az öreg nénikhez.

Mint kiderül, sem az emeleten lakó „Bámulatos Bobinszki”, sem pedig a két néni, Miss Spulni és Miss Masszív nem teljesen komplett és legfőképpen ők is csak a saját dolgukkal vannak elfoglalva, így Coraline csalódottan fekszik le.

Éjszaka ismét visszatér a másik világba, ahol a másik apja gyönyörű kertet épít, pedig az igazinak nincs ideje kertészkedni. A kissé idegesítő Miki is feltűnik, de mivel a való világban túl sokat beszél, a másik világbeli megfelelőjét a másik anya megjavította (a néma fiú így nem untatja halálra Coraline-t).

A lány számára unalmas és semmibe vevő igazi világban Coraline nappal kezdi rosszul érezni magát és visszavágyik a másik világba, de furcsa meséi miatt (igazi) anyja elrejti a kulcsot. Coraline nem adja fel: amikor egyedül marad, megszerzi a kulcsot és felnyitja az ajtót, majd átszökik a másik világba.

Itt összefut a fekete macskával, aki tud beszélni, de ő is csak furcsa, érthetetlen dolgokat mond, ezért inkább megkeresi a másik anyját, aki eddig minden kívánságát teljesítette és ajándékokkal halmozta el. A végső ajándék azonban nem egészen az, amire Coraline számít: a másik anya neki is gombokat akar varrni a szeme helyére.

Coraline megrémül és megpróbál elmenekülni, de az alagutat eltorlaszolták, ezért kifut a házból. Ekkor újabb szörnyű felfedezést tesz: a kerten túl a világ véget ér, így nincs hová futnia. Amikor ismét megpróbál a házban elmenekülni, a másik anya elfogja, de lehullik a cukormáz: másik anyja bogárszerűvé válik és bezárja egy cellába, ahol három gyerek szelleme él.

Coraline végül a másik Miki segítségével elmenekül, vissza a való világba, ám az anya-banya már itt is tevékenykedik: a lány igazi anyja és apja csapdába estek egy fagyos helyen és Coraline hamar rájön, hogy csak ő mentheti meg őket.

A fekete macska ismét felbukkan és azt ajánlja, ne rohanjon önként a vesztébe: Coraline hívja párbajra a másik anyát, ami meg is történik. A játék tétje magas: ha a lány nyer, visszakapja a szüleit és a három halott gyerek lelke is kiszabadul, ha viszont veszít, a másik anya gombokat varr a szemébe, így örökké a másik világ foglya lesz.

Útravalóul Coraline mindössze egyetlen mondatot kap - kérdés, hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy legyőzze az önmagából egyre jobban kiforduló világot és az egyre torzabb másik anyát...


Apróságok:

A Coraline és a titkos ajtó is azok közé a rajzfilmek közé tartozik, melyek tényleges mondanivalóval rendelkeznek, nem csak az ifjú kiválasztottal az élén a jó legyőzi a gonoszt sémára épülnek. Azért ez a történet sem teljesen eredeti: a névtelen, fel-, majd eltűnő fekete macska, aki többször is kisegíti Coraline-t, sőt, maga a történet is több részletében erősen emlékeztet az Alice csodaországban-ra (maga a 2009-es film egy hét évvel korábbi, Coraline című mesekönyvön alapul, melyet Neil Gaiman írt).

A Coraline egyik érdekes színfoltja maga a címszereplő, pontosabban a neme. Coraline lányként nem úgy oldja meg a problémáit, mint a fiú főszereplők: a filmben gyakorlatilag nincsenek harcok: Coraline a feladatokat sohasem erőszakkal kezeli (sőt, még csak nem is a szépségével), hanem az eszével.

Nem is nagyon lehet belekötni a filmbe, maximum olyan részletkérdésekbe, hogy miért nem csinált semmit a rendőrség, amikor egymás után eltűnt három gyerek vagy miért nem tett semmit a nagymama sem, ha egyszer tudta, hogy a ház veszélyes (a szellemgyerekek egyike a testvére volt).

A Coraline azonban erényei ellenére nem tipikus mese, ugyanis van egy komoly hátulütője: ez egy kisgyerekeknek szóló horror-mese, ahol több szörnyűség bukkan fel.

Nincsenek mészárlások, háborúk és a gyerekek szemébe gombot varrásnak is inkább csak átvitt értelemben van...értelme, de a Tim Burton-t idéző szürreális alkotás nem kisgyerekeknek való (ez nem egyedi, születtek egész rajzfilm-sorozatok, amelyek a kelletüknél nem is kicsit rémisztőbbek, például a Nyomi szerencsétlen utazásai).

A film vége reményt keltő, Coraline megtalálja a szépséget az igazi világban is, de végső soron a másik világba menekülő, majd onnan szabadulni próbáló lány problémái mind a gyereküket elhanyagoló szülőkben gyökereznek.


Adatok:

Származási ország: Amerikai Egyesült Államok

Stúdió: Laika Entertainment

Rendező: Henry Selick

Megjelenés éve: 2009

Hossz: 100 perc

Költségvetés: 60 millió $ (~ 13,2 milliárd forint)

Ajánlott: az idősebb korosztálynak (elsősorban felsősöknek), felnőtteknek


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.