Starbound
„Ezernyi naprendszer titkai”
Körítés:
A 2011-es Minecraft kétségtelenül forradalmat indított el a számítógépes játékok között. Látszólag a játék nem volt nagy durranás: a mindössze 2 évvel korábban alapított Mojang adta ki (amelyet a játékot fejlesztő svéd Markus Alexej Persson hozott létre). A Minecraft szögletes, pixeles grafikája fényévekre volt a tripla A-s címek látványorgiájától, a játékos egy névtelen, jellemvonásokat nélkülöző karakterrel játszott, hiányoztak a trendi fegyverek, ráadásul a játékban egyáltalán nem voltak küldetések, sőt, a világot sem kellett megmenteni.
Cserébe a Minecraft egy szinte vég nélküli játékteret adott, amelyet ráadásul véletlenszerűen generált. A játék legfontosabb jellemvonása azonban nem ez volt, hanem az, hogy a pálya határát jelző kövek kivételével mindent el lehetett pusztítani vagy le lehetett bontani: szó szerint minden egyes játékbeli elemet át lehetett helyezni, a játékos kedve szerint újraalkotni.
Ez praktikusan azt jelenteti, hogy a játékos azt építhet, amit csak akar, legyen szó földalatti labirintusról vagy működő, 8 bites számítógépről. A Minecraft a mai napig óriási népszerűségnek örvend, sőt, a licencek tengerében eredeti célját elvesztő Lego-tól átvette az interaktív építő-játék szerepét is, de hihetetlen népszerűsége idővel tucatnyi vetélytársat szült.
Ezek többsége egyszerű klón (esetleg valamivel szebb grafikájú variáns), néhány azonban ki tudott lépni a nagy előd árnyékából (amire időközben egy még nagyobb árnyék, a Microsoft...árnyéka vetült, ugyanis az amerikaiak megvették a Mojang-ot, az alapító pedig elhagyta a céget).
Érdekes, hogy a két legismertebb, Minecraft-szerű alkotás egyike sem 3, ”csupán” 2D-s: egyikük a Terraria, a másik ezen cikk tárgya, a Starbound, amely egy jövőben játszódó sandbox játék (a játékot 5 éve fejlesztik, a béta 2013 decemberében jelent meg, az 1.0-s verzió 2016. július 22-én debütál). Érdekességként megemlítjük, hogy a Starbound megalkotója, Finn Brice (alias Tiy) korábban a Terraria sprite-jaiért felelő vezető művésze volt, ezért a két mű látványvilága igen hasonló egymáshoz.
Játékmenet:
A Starbound elején meg kell alkotnunk karakterünket: itt az alap ruházat, külső (sőt, testtartás) mellett azt is meghatározhatjuk, hogy melyik fajjal játszunk. A jövőbeli emberek mellett játszható faj a technológiára támaszkodó Apex-ek (majmok), a vallásos Avian-ok (madarak), az agresszív törzsi kultúrájú Floran-ok (növények), a középkori fejlettségű Glitch faj (robotok), a szamuráj-szerű Hylotl (halak), valamint a westernhős Novakid-ek (utóbbiak aprócska csillagokra hasonlítanak).
A játék kezdetén gyakorlatilag senkik vagyunk: aprócska űrhajónk meghibásodott és egy nevenincs bolygón kötöttünk ki, ráadásul egy elemlámpát, ősrégi kardot és néhány egyéb tárgyat leszámítva nincs nálunk semmi használható. A feladat (ezúttal is) az lesz, hogy újra működőképes állapotba hozzuk a járművet, így hát lesugározzuk magunkat a bolygóra.
Az efféle sandbox játékoknál megszokott módon a fák kivágása és kő kitermelése lesz az első cél, hogy kezdetleges munkapadot és sütőalkalmatosságot készítsünk. A kibányászott fémeket azután beolvaszthatjuk rudakká, amelyekből különféle fegyvereket, felszerelést és építőanyagokat alkothatunk.
Utóbbiak segítségével akár kacsalábon forgó kastélyokat is felhúzhatunk, de otthonunk lehet egy földbe ásott lyuk is vagy maga az űrhajó (utóbbi - ekkor még - nem bővíthető és elég szűkös, viszont itt senki nem támadhat meg és a teleporterrel bárhonnan könnyen elérhető).
A helyi élővilágot ritkítva és a föld mélyének kincseit kifejtve fejlődhetünk - ha minden jól megy, néhány óra áskálódás és kutatás után rendbe hozhatjuk az űrhajó hajtóműveit, ezáltal hozzáférhetünk a hajó irányítórendszeréhez. Ennek segítségével eljuthatunk az űrállomásra, amely tele van furcsa figurákkal, akik különböző feladatokat sóznak a nyakunkba, valamint található itt bolt (és kávéfőző) is.
Ha legyőztük az első főellenséget (mert többen is vannak), elkezdhetjük utunkat a közel végtelen galaxisban. Hajónk ugyanis képes utazni a naprendszerek között és a legtöbb bolygóra ténylegesen le is szállhatunk.
Mivel a rendszerek procedurálisan generáltak, nincs két egyforma bolygó és ez nem csak azt jelenti, hogy máshol vannak a nyersanyagban gazdag területek. Nem, ennél sokkal többet: az egyes égitesteken teljesen eltérő lehet a klíma, a növény- és állatvilág, sőt, a különböző idegen fajok táborai is. A Starbound-nak nincsen klasszikus vége (mint a Sandbox játékoknak általában), de azokkal ellentétben számos mellékküldetés található a játékban, hogy mindig legyen mit csinálni.
Eszköztár:
Amikor a Starbound először megjelent, nem sok tartalom volt benne, de a fejlesztők folyamatosan bővítették: jelenleg több tucatnyi nyersanyag, 6 felszerelés-kategória (10 fegyver és páncélzattípus), 80-nál is több egyedi állat és több száz fegyver található benne (pl.: csak dobófegyverből több mint 40).
Az évek során a Starbound elképesztően sok tartalmat halmozott fel. Ilyen például a főzés: a játékba implementáltak egy éhség-rendszert, ezért időről időre nem árt levadászni néhány állatot vagy termeszteni valami növényt.
Itt azonban nem áll meg a játék: készíthetünk különböző ételeket is a tengernyi nyersanyag felhasználásával. Ehhez először szereznünk kell egy sütőalkalmatosságot (az mindegy, hogy egy csúcsmodern, nanotechnológiás alkalmatosságról van-e szó, vagy csak egy sima tábortűzről, esetleg égő olajoshordóról).
Ezután nincs más dolgunk, mint a megfelelő nyersanyagokat megtalálni - vagy mégis, mert a játék elején a játékos (fajtól függetlenül) csak kenyeret és tortát tud sütni, a különböző receptekért be kell járnia a galaxist.
A játék tartalom-gazdagságát talán a fegyverekkel lehet a legjobban érzékeltetni. A Starbound-ban a kőbunkótól a lézerpuskáig mindenféle eszközzel lehet irtani az ellent. Maguk a fegyverek két fő csoportra oszlanak: közelharciakra és távolságiakra. Utóbbi csoport szintén kétfelé bontható: vannak hagyományos lőfegyverek (mint a pisztolyok, puskák, mesterlövészpuskák, rakétavetők) és speciálisak (mint az íjak, bumerángok, varázspálcák és dobófegyverek).
Az egyes fegyverekből különböző ritkaságú változatok léteznek és számít a játékos ereje is - mindez azt jelenti, hogy ténylegesen több mint egymillió fegyver-variáció létezik, azaz a legerősebb fegyver keresése nem egynapos feladat lesz.
Szinte mindenből létezik fejlesztett változat, de annak se kell elkeserednie, aki álmai otthonát szeretné 2D-ben újraalkotni, ugyanis a játékban számos ágy, asztal, szék, ajtó, lámpa, tároló, sőt, hangszerek is találhatók (utóbbiak számos egyszerű szám lejátszására alkalmasak).
Ellenfelek:
A Starbound közel végtelen lehetőségei csábítóan hathatnak, ám a galaxis veszélyesebb, mint elsőre gondolnánk. Egyes bolygók megfelelő felszerelés nélkül nem is hódíthatóak meg, mert olyan hidegek, hogy seperc alatt megfagynánk vagy éppen tűzforróak. A lávát vagy a sav- (nem savas) esőt még csak-csak el lehet kerülni, de az már bonyolítja a helyzetet, ha az adott aszteroidán például egyáltalán nincs oxigén (ami a szükséges technológia híján gyors fulladást eredményez).
Ennél gyakrabban találkozhat a játékos az élhető bolygók állataival. A növényevők csak akkor támadnak, ha megsebesítjük őket, a húsevők viszont azonnal eledelnek néznek és ránk rontanak, ezért nem érdemes fegyver nélkül kószálni.
A Starbound-ban majdnem minden kibányászható vagy felszedhető, kivéve a speciális területeken (pl.: a főellenségeknél). Itt általában nem (nagyon) lehet trükközni: egyszerűen nekik kell menni és elkerülni a támadásaikat.
A távolsági fegyverek elméletileg jobbnak tűnnek, mivel nem használnak lőszert, viszont tüzeléskor elégetik az energia egy részét. Ez automatikusan visszatermelődik, de például egy rendkívül erős, viszont sok energiát használó fegyvernél (pl.: mesterlövész-puskánál, rakétavetőnél) ha mellélövünk, lehet, hogy pár másodpercig nem tudunk újra tüzelni, pedig a támadás kritikus lehet a túlélés szempontjából.
A játék néhány főellensége látványos és emlékezetes, ráadásul különböző feladatok teljesítésével juthatunk el hozzájuk, legyen szó fertőzött bányáról vagy egy parti-meghívás elfogadásáról. Végül, de nem utolsó sorban nem árt gyűjtögetni a játék pénznemét, a pixel-eket sem: ezeket számos helyről megszerezhetjük (pl.: lények elpusztításakor, vázák összetörésekor vagy küldetések végén) és igen fontosak, mivel sok fejlett dologhoz a nyersanyagok mellett pixel-ek is kellenek.
Tippek és Hátrányok:
Azok, akik évek óta követik a Starbound fejlődését, tudják, hogy a játék nagy reményekkel, de nem túl sok tartalommal indult, ráadásul a fejlesztők csak lassanként adagolták a tartalmakat. Lassan, de folyamatosan. Mára a Starbound vált az egyik legtöbb tartalommal büszkélkedő játékká, amit ráadásul a cikk írásakor 16 fős Chucklefish Games elképesztő szorgalommal még mindig fejleszt: majdnem minden héten kapunk valami újat - minden nagy (és kis) játékgyártó példát vehetne erről a fantasztikus kis londoni fejlesztőcsapatról (kivéve a korai optimalizálásról - a játék még 2015-ben is vagy egy percig töltött, mire egyáltalán behozta a főmenüt, igaz, utána minden oké volt).
A Starbound esetében ráadásul nem igazán beszélhetünk hibákról. Kezdetben csak egy fő probléma jelentkezett: az, hogy a játéktér messze túl nagy volt a tartalomhoz képest (ugyanez a hibája a Minecraft-nak is) - egy idő után nem volt értelme utazni, mert az ember már mindent látott. Mára ez jórészt megoldódott, mivel a készítők elképesztő számú mini-labirintust, szörnyeket és sosem látott, egzotikus növényeket hoztak létre, bejöttek a mellékküldetések és hangsúlyt kapott az építkezés is:
1.: Vadásszunk íjjal - az íjakat könnyű elkészíteni, távolra is hatnak és az állatok halálukkor dobhatnak bőrt vagy húst.
2.: Készítsünk egy házikót - ez amellett, hogy szép, megvéd az éjszaka előbújó nagyvadaktól.
3.: Fedezzük fel a bolygó felszínét - találni fogunk különböző épületeket, barlangokat vagy más konstrukciókat (ezek értékes felszereléseket rejtenek).4.: Csak megfelelő felszereléssel essünk neki a főellenségnek (ezen nincs mit magyarázni).
5.: Ha drágálljuk az üzemanyagot, keressünk kietlen holdakat - ezeken ingyen juthatunk óriási mennyiségű üzemanyaghoz, csak vigyázzunk az Erchius Ghost-okkal (őket az 1.0.1-es verzió óta a lávablokkok sem sebzik).
Összegzés:
Nem lehet elégszer megdicsérni a fejlesztőket, mert éveken át gazdagították a Starbound világát, amely mára igen tekintélyes méretűre hízott (pedig még meg sem jelent). A Chucklefish Games ráadásul kiadóként más játékok létrejötténél is bábáskodott: ilyen a Risk of Rain vagy a Stardew Valley, hogy csak a legnépszerűbbeket említsük.
A készítők szándékai szerint később sem fogják magára hagyni a Starbound-ot, amit már most is érdemes megvásárolni, mert azon kevesek közé tartozik, amelyek bőven túlteljesítették a korai hozzáférésű játékként ígért attrakcióit (csak arra kell vigyázni, hogy ahogy lent is olvasható, 2D-s játékhoz képest elég combos a memória-igénye).
Adatok:
Megjelenés éve: 2016
Platform: Microsoft Windows, Linux, OS X, XboX One, PS4, PS Vita
Típus: sandbox (űr)
Fejlesztő: Chuklefish Games (brit)
Gépigény (minimális/ajánlott):
Processzor (CPU): ? Ghz (Intel Core 2 Duo, Intel i3)
Memória (RAM): 2048/4096 MB
Videokártya (GPU): 256 MB
Merevlemez (HDD): 3072/4096 MB