Voisin III

„Az első égi gyilkos”


Tervezés:

A huszadik század elején már több tucat mérnök foglalkozott érdemben a levegőnél nehezebb, motoros légi járművek fejlesztésével, de az amerikai Wright testvérek voltak az elsők, akik el is készítettek egy ilyen szerkezetet. Gépük, a Wright Flyer 1903 december 17-én emelkedett a levegőbe, ezzel elindítva a repülés egy új korszakát. Természetesen a géphajtású repülőkkel számos más országban is kísérleteztek, de közülük csak az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban folytak komolyabb kutatások.

Hamarosan Franciaország vált a világ vezető repülőgép-fejlesztő és -gyártó országává, köszönhetően a számos tehetséges francia mérnöknek (ld.: Louis Charles Breguet, Edouard Nieuport vagy Louis Blériot). Kezdetben a szintén mérnük Voisin testvérek (Gabriel és Charles) Blériot-tal dolgoztak, majd 1906-ban megalapították saját repülőgépgyárukat, a Société Anonyme des Aéroplanes G. Voisin-t (francia; ~ G. Voisin repülőgépgyártó Kft.).

1907-ben Henry Farman (aki 1912-ben maga is repülőgépgyárat alapított) számára elkészítették a Voisin-Farman No. 1 kétfeledűt, mellyel több elsőséget állítottak be (például elsőként írtak le vele egy teljes kört). A sikeres gépből több mint félszáz készült, de a fejlesztés nem állt meg: a Voisin 1912-ben újabb modellt mutatott be.

Ezek a kezdetleges repülők még nagyon megbízhatatlanok, minimális teljesítményűek és fegyvertelenek voltak, a katonaság a háborús készülődés közepette mégis gyorsan felfigyelt rájuk, a modern európai hadseregek ugyanis sorban alapították országuk légierejét - ezeket kezdetben felderítőkkel, majd később támadó gépekkel látták el. A gyors ütemű fejlődés miatt a Voisin két évvel később, 1914-ben megalkotta a továbbfejlesztett, III-as típusú repülőgépét (röviden Voisin III-at), amely a világ egyik első bombázó repülőgépe lett).


Konstrukció:

Maga a harcjármű meglepő alakú volt - bár tervezésénél felhasználták a korabeli megoldásokat, az önvédelmi fegyver ideális elhelyezése miatt elhagyták a bevált formát. Ennek oka a repülő toló-motorja volt, melyet a test hátsó részébe építettek be: emiatt lett a III-asnak meglepően rövid törzse és széles farokrésze.

A gép hajtóműve egy Salmson M.9 csillagmotor volt, amely 130 lóerőt adott le. A hengereket nem burkolták, de a légáramlásból adódó hűtés nem volt elegendő, ezért egy hatalmas motorhűtőt építettek be a pilótafülke mögé (hasonló problémával a hátsó motoros mikroautók is szembesültek, ld. Fuldamobil N-2, Messereschmitt KR 175, stb.).

A III-as központi elemét a rövid, kb. három méteres, csónak alakú törzs adta és ehhez a központi szekcióhoz kapcsolódott a 9,5 méteres fesztávú szárny is. A biplán (kétfeledű) III-ason az akkoriban megszokottnak számító bonyolult merevítő-rendszert alkalmazták. Az oldalanként két szárnyat nyolc pár merevítő rúd tartotta a helyén, míg a feszességről a több tucatnyi dróthuzal gondoskodott. A farokrész szintén egy fém vázból és huzalokból állt, amelyet nem burkoltak. A gép végén keskeny, de magas függőleges vezérsík kapott helyet.

A Voisin III-ast különös, négy kerékből álló futóművel készítették, annak ellenére, hogy korában szinte minden más repülő két kereket és egy farokcsúszót kapott. Ennek a rendszernek két feladata volt: egyrészt a nehéz törzset, benne a pilótákkal, a szárnnyal és a motorral a földtől biztonságos távolságban tartott (ráadás csökkentette a borulás veszélyét). A másik ok a gyenge farokrész volt: bár a függőleges vezérsíkot ellátták egy hajlított rúddal, ez nem bírta volna el a gép tömegét, így a leszállásoknál a terhelés a négy keréken oszlott meg. Hátul masszívabb tömör kereket alkalmaztak, elöl kisebb átmérőjű küllőseket - ezeket oldalanként két merevítő rúd rögzítette.

A túlnyomórészt fából és vászonból álló típus kettős fegyverzetet kapott, melyet a kétfős legénység kezelt. A harcjármű fő feladata a bombázás volt: a III-as e célból maximum 150 kg-nyi bombát vihetett magával, de ellátták egy előretüzelő géppuskával is.


Szolgálatban:

Amikor 1914-ben kitört az első világháború, a világ lefejlettebb légiereje a francia Aéronautique Militaire volt. Gépeik három osztályba tartoztak: a felderítők, a cserkészek (vadászgépek) és a bombázók: ez utóbbi kategóriába tartozott a Voisin III-as.

Az anekdota szerint amikor az első katonai felderítő-repülők a háborúban találkoztak, a pilóták integettek egymásnak - mást nem is tehettek, hiszen a gépeken nem voltak fegyverek. Az idillnek viszont hamarosan vége szakadt, mivel egy pilóta pisztolyt vitt magával és lelőtte köszönő ellenfelét. Következő alkalommal a lelőtt pilóta társai puskát vittek magukkal és megkezdődött a repülőgépek felfegyverzése.

Ez a történet valószínűleg nem igaz, az viszont tény, hogy hadsereg egyik legjobb gépe ekkoriban a Voisin III-as volt, amely gyakorlatilag a mai vadászbombázók elődjének tekinthető, hiszen kettős feladatkörrel rendelkezett.

A fentiek jól érzékeltetik az akkori helyzetet: 1914-ben a motoros repülés még alig múlt tízéves és sokszor már az is meglepő volt, hogy a korabeli gépek képesek voltak felemelkedni. A repülőknek ekkor számos problémájuk volt: sebességük túl kicsi volt, testük túl sérülékeny, stb., a legnagyobb gondot mégis a fegyverzet elhelyezése jelentette. A kisebb tömegű, léghűtéses géppuskák ideális fegyvernek tűntek, de kezdetben csak három előnytelen elhelyezési módot alkalmaztak.

Mivel elöl a légcsavar elfoglalta a helyet, a bombázók fegyverét rendszerint a menetiránynak háttal építették be, így viszont a lövész csak szűk tartományban tüzelhetett. A legtöbb vadászgépen ezért a felső szárny tetejére építették a géppuskát, de ez bonyolultnak és alacsony hatásfokúnak bizonyult. Egyesek légcsavarkörök keresztül tüzelő fegyvert használtak, de a fa lapátok hátsó oldalát páncélozták, hogy tüzelés körben ne lőjék szét (ami még így is könnyen megtörténhetett).

A Voisin III-as ebben hozott újdonságot: géppuskáját egy forgócsapra rögzítették (hasonlóan a későbbi légvédelmi géppuskához), ezáltal jelentősen megnőtt a tűz alá vehető terület nagysága. Részben ennek köszönhető, hogy ezzel a francia típussal érték el a világ első dokumentált, repülőgép-tűzpárbajban elért győzelmet: 1914. október 5-én Louis Quénault tizedes lelőtte a német Joseph Frantz őrmester Aviatik B.II kétfeledűjét.

A furcsa alakú, de hasznos gép gyorsan keresett típussá vált az Antant országokban, ezért a franciák mellett angol, belga, olasz, román, szerb és ukrán pilóták is repülték. A hazai (francia) gyártók kb. 800 gépet gyártottak, de az orosz (ld. jobbra) és olasz licencgyártás is jelentős volt.

A vesztésre álló szövetségeseknek égető szüksége volt hatékony repülőkre, ezért a típust számos gyár készítette. A háborús körülmények között a gépek kissé eltértek egymástól, néha azért is, mert az adott üzem módosított a terveken (de a Voisin III alaptípus mellett bizonyíthatóan gyártottak egy fejlettebb változatot Voisin LAS, azaz Voisin V néven).

A legyártott gépekből kötelékeket szerveztek, amelyek sikeres bombázásokat hajtottak végre. Hamarosan azonban (hasonlóan a második világháborúhoz), a gyors ütemű fejlődés elavulttá tette a típust és 1916-ra annyira megugrottak a típus veszteségei, hogy kénytelenek voltak beszüntetni a nappali bevetéseket. Ennek ellenére a III-as, majd V-ös típusú Voisin-okat csak 1918-ban vonták ki a szolgálatból, de a konstrukció a Voisin VIII-asok képében tovább élt.


Műszaki adatok:

Név: Voisin III

Típus: kétüléses bombázó repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 9,50 m

Fesztáv: 14,74 m

Magasság: 2,95 m

Szerkezeti tömeg: 950.kg

Max. felszálló tömeg: 1.350.kg

Motor: légcsavaros, 130 Le-s (Salmson M.9, csillag hengerelrendezésű, vízhűtéses)

Személyzet: 2 fő

Fegyverzet: 1 db 8 mm-es géppuska (Hotchkiss M1914, a pilóta mögött), lehetőség kisméretű légibombák felfüggesztésére

Teljesítmények:

Végsebesség: 105 km/h

Csúcsmagasság: 3.500.m

Emelkedőképesség: 83 m/perc

Hatótávolság: 200 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.