VL Myrsky

„Finn hóvihar”


Tervezés:

Az 1930-as évek Európájában egyre feszültebbé vált a helyzet, mivel évről évre reálisabbá vált egy esetleges újabb nagy háború kitörésének esélye. Ennek elsődleges okaként általában Adolf Hitler német nemzetiszocialista munkáspártját szokás megjelölni. A nácik sikeresen szólították meg a gazdasági világválságot követő recesszió áldozatait, uszító ideológiájuk középpontjába két dolgot, az ellenségkeresést és a bosszút állítva.

A náci párt nézeteiben fontos szerepet játszott az ellenségkreálás: az ekkor még védőernyőt nyújtani tudó állam nélküli zsidókat, valamint a cigányokat és más kisebbséget okolták az ország minden gondjáért, valamint nagy erőkkel készültek egy revansra, hogy bosszút álljanak az első világháborús vereségért, különösen az irreálisan magas jóvátételért.

A németek mellett szintén fegyverkeztek az olasz fasiszták, akik korlátozott erejük ellenére nagyratörő álmokat dédelgettek a Mediterrán elfoglalásáról. Az olaszoknál lényegesen nagyobb veszélyt jelentett a Sztálin vezette Szovjetunió, amely elsősorban észak- és közép-európai országok felé kívánt terjeszkedni. A veszélynek leginkább kitett nemzet Finnország volt. A finnek 1809-ben szereztek részleges függetlenséget, de csak az első világháborús vereségbe belerokkant, polgárháborúba süllyedő Orosz Birodalom összeomlásakor, 1917-ben nyerték el önállóságukat.

Mindez nem ment vér nélkül. Amikor a kommunisták megdöntötték a fennálló hatalmat Oroszországban, a demokratikus és jobboldali nézeteket valló finnek egyre inkább szembehelyezkedtek a kommunistákkal, 1917. december 6-án pedig kikiáltották függetlenségüket, amelyre a szovjetek támadással válaszoltak.

A három hónapos polgárháborúból a németek által támogatott finnek kerültek ki győztesen, a gyors növekedésnek induló Finn Köztársaság pedig jó kapcsolatot alakított ki a németekkel. Ezt Hitler hatalomra kerülését követően is megtartották, mivel fiatal, kis országként Finnország nem rendelkezett kellően erős hadiiparral, ezért rendkívül fontos volt számára a modern hadfelszerelés zavartalan beszerzési lehetősége, hogy védekezhessen a szovjetek újabb támadása ellen.

Az 1930-as évek végén Európában már pattanásig feszült a helyzet a nácik esetleges támadása miatt, Finnországban viszont a szovjet támadás réme fenyegetett. Ebben a helyzetben a finnek úgy döntöttek, hogy a német behozatal mellett Finnországnak szüksége van egy hazai tervezésű és gyártású vadászrepülőre, arra az esetre, ha a német import problémába ütközne.

Ebből a célból a finn Valtion lentokonetehdas (finn; állami repülőgépgyár) 1939 májusában összesen 5 tervet készített, amelyek közül alig két hónappal később a finn védelmi minisztérium kiválasztotta a végleges konstrukciót, amelyet Myrsky (finn; vihar) néven rendszeresítettek (a Valtion lentokonetehdas típusainál a gyárat „VL” kóddal jelölték).


Konstrukció:

A Valtion lentokonetehdas gyárat 1928-ban alapították és az 1930-as években (minimális számban) több típust gyártott, köztük a Tuisku és Viima kétfedelű kiképzőgépeket, de külföldi modellek licencgyártásával is foglalkoztak. Mivel a finn gyár korábban élvonalbeli vadászgépet nem készített, a Myrsky tervezésénél láthatóan sokat merítettek a holland Fokker D.XXI-es vadászgépből, amelyet a VL licencben gyártott a finn légierő számára.

A Myrsky építésénél a tervezők igyekeztek egy új generációs vadászgépet alkotni, de ezt a lehetőségek erősen korlátozták.

A géphez eredetileg könnyű, ám erős dúralumíniumot terveztek használni, de ezt nem tudták megfelelő mennyiségben beszerezni, ezért a Myrsky végül fémvázra erősített furnérből készült, egyes helyeken pedig még vásznat használtak (ez 1939-ben még nem számított egyedinek, többek között a brit Hawker Hurricane is részben vászonborítású volt). A furnér elemeket ragasztással rögzítették, de a rossz minőségű ragasztóanyag szélsőséges időjárási körülmények között gyorsan elhasználódott, emiatt több gép egyszerűen szétesett a levegőben.

A Myrsky egyfedelű, alsószárnyas típusnak készült. 11 méter fesztávolságú szárnyai enyhe ”V” beállítással rendelkeztek, a szárnyak végét a kedvezőbb légerőtani jellemzők miatt lekerekítették (a szárnyak szintén furnérból készültek).

A finn típus hagyományos farokrésszel rendelkezett, pilótafülkéjét a törzs közepén helyezték el. A pilótafülke jó kilátást nyújtott és bár rendelkezett magasított gerinccel, a pilóta mögötti szekciót is üvegezték, ezáltal az ülés mögött sem keletkezett holttér (a pilóta hátrafelé is kilátott).

Finnország nem rendelkezett repülőgépmotor-fejlesztő és gyártó kapacitással, ezért a típushoz egy kétsoros, 14 hengeres amerikai Pratt & Whitney R-1830 „Twin Wasp” csillagmotort használtak (ez indokolta a repülő hosszú orrát), amely 1065 lóerős teljesítményt adott le: ezzel a Myrsky 535 km/h-s végsebességre volt képes.

A zárt pilótafülke és az 1930-as évek legvégén világszinten is megfelelő erőforrás mellett a Myrsky már behúzható futóművel rendelkezett: a fordított tricikli elrendezésű futómű első futószárait a szárnyakba húzta be, emellett a bolygókerekes hátsó futóművet is be lehetett húzni.

Az együléses vadászgép fegyverzetét 4 db 12,7 mm-es nehézgéppuska alkotta, emellett lehetőség volt 2 db, egyenként 100 kg-os bomba hordozására is.


Szolgálatban:

A VL Myrsky tervezése rendkívül gyorsan haladt, az építésnél azonban több probléma is felmerült. A típushoz eredetileg a brit Bristol Taurus csillagmotort kívánták felhasználni, de ezt a második világháború kitörése nem tette lehetővé, ezért született döntés a Pratt & Whitney motorok használatáról. A második prototípusnál már a korábbi modell sem volt elérhető, ezért ehelyett az R-1830-as egy gyengébb változatát kellett használni (ezeket a hajtóműveket a németek zsákmányolták, a finnek tőlük vásárolták meg).

Nem sokkal a második világháború kitörését követően, 1939. november 30-án a Szovjetunió lerohanta Finnországot, ám a németek által gyakorlatilag már legyőzött Lengyelországgal szemben a finnek sikeresen szálltak szemben a kommunistákkal (annak ellenére, hogy a szovjetek létszámban háromszoros, harckocsik tekintetében több mint 100-szoros túlerőben voltak).

A három hónapos konfliktus során kezdetben a széleskörű tisztogatások miatt megroppant Vörös Hadsereg hibát hibára halmozott, de az átszervezések és a hatalmas túlerő végül meghozta az áttörést. Amikor 1940-ben aláírták a moszkvai békét, Finnország elvesztette területe 11%-át és bár sikerült elkerülnie, hogy a Szovjetunió bekebelezze az országot (emellett óriási ember- és presztízs-veszteséget okozott a kommunistáknak), nyilvánvaló volt, hogy a szovjetek idővel újra támadást fognak indítani.

A háborút követően a Myrsky fejlesztése folytatódott, de az első prototípus csak 1941. december 23-án emelkedett a levegőbe. A típus alapvetően megfelelőnek bizonyult, de a dúralumínium hiányában túlságosan nehéz volt, valamint gondok adódtak a repülő vázával is, ezért három további, átépített prototípust készítettek (a tesztek során mindhárom új prototípus lezuhant).

A hibák egy részének kijavítását követően, 1942-ben kezdődött meg a típus sorozatgyártása. Az első prototípust egyszerűen Myrsky-ként jelölték, a három további előszériás példány a Myrsky I jelet kapta, míg a sorozatgyártású modelleket Myrsky II-nek nevezték.

Összesen 47 db Myrsky II készült (mindösszesen 51 db Myrsky), az 1943-ban megrendelt Myrsky III-ból egyetlen gépet sem építettek. A gyártás és átadás lassan haladt, az első egység csak 1944 augusztusában kapta meg Myrsky-jeit, amikor már rendelkezésre állt a német Messerschmitt Bf 109-es is.

1941-től 1944 szeptemberéig Finnország az ún. Folytatólagos háborút vívta a szovjetekkel, amelyhez a németek értékes támogatást nyújtottak (ekkor érkeztek a Bf 109-esek is). A Folytatólagos háború végéig 30 db Myrsky került leszállításra, ezek fele vett részt a harcokban. Elsősorban kisebb intenzitású összecsapásokra került sor köztük és a szovjet repülők között, ezek során a finn eredetű típus általánosságban megfelelően szerepelt a még mindig számos elavult típussal repülő kommunisták ellen.

6 géppel 1944 végén egy bombatámadást is végrehajtottak, de ennek hatása elenyésző volt, tekintettel a részt vevő repülőgépek alacsony számára és arra, hogy egy Myrsky mindössze 200 kg-nyi bombát szállíthatott.

A második háború-végi Lappföldi háborúban is bevetették a Myrsky-ket, de itt komoly problémát jelentett a rendkívül hideg időjárás, amely erősen roncsolta a vászon és furnér elemeket. A Myrsky-k a második világháború után is rendszerben maradtak, az utolsó példányt 1947-ben selejtezték.

A finn pilóták alapvetően kedvelték a típust, amely a német Bf 109-esek után a második leggyorsabb vadászgépe volt a Ilmavoimat-nak, a finn légierőnek (a gépek jellegzetes, fehér alapon kék horogkereszttel repültek: ezt a jelölést Finnország 1918-1945 között használta). A Myrsky relatív könnyen vezethetőnek bizonyult, széles futóműve miatt kisebb volt a fel- és leszálláskori balesetek esélye és a pilótafülke jó kilátást nyújtott, összességében tehát megfelelt a feladatra, de alacsony darabszáma miatt a háború menetére gyakorolt hatása elenyésző volt.


Műszaki adatok:

Név: VL Myrsky II

Típus: vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 8,35 m

Fesztáv: 11,00 m

Magasság: 3,00 m

Szerkezeti tömeg: 2.337.kg

Max. felszálló tömeg: 3.213.kg

Motor: légcsavaros, 1065 Le-s (Pratt & Whitney R-1830-SC3-G, kétsoros, ”csillag” hengerelrendezésű, 14 hengeres)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 4 db 12,7 mm-es nehézgéppuksa (VTK, a motor felett), lehetőség 2 db, egyenként 100 kg-os bomba hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 535 km/h

Csúcsmagasság: 9.500.m

Emelkedőképesség: 900 m/perc

Hatótávolság: 500 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.