SPAD S.VII

„Kilátó nélküli SPAD vadászgép”


Tervezés:

Ahogy a honlap több francia repülőgépekkel foglalkozó cikkében elhangzott, a XX. század fordulóján Franciaország számított a repülés központjának, ahol az úttörő mérnökök és feltalálók bemutatták legújabb konstrukcióikat és ahol a pilóták demonstrálták járművek képességeit (a világ első modern repülőgépét létrehozó Wright fivérek típusát is csak azután ismerték el, hogy Franciaországban is a levegőbe emelkedtek).

A külföldi tervezők mellett számos francia is épített repülőgépeket: közéjük tartozott Armand Deperdussin is. Deperdussin legtöbb kortársával szemben nem egy lelkes pilóta vagy mérnök volt, hanem egy üzletember, aki a selyem-kereskedelemből jelentős vagyonra tett szert. Deperdussin 1910-ben szemtanúja volt egy honfitársa, Louis Charles Joseph Blériot repülésének, amelyet látva elhatározta, hogy ő is repülőgép-építésbe kezd.

Armand Deperdussin nem értett a tervezéshez, ezért felbérelte Louis Béchereau-t, aki több előremutató repülőgépet tervezett - ezek gyártására Deperdussin már 1911-ben létrehozta az Aéroplanes Deperdussin vállalatot, amelyet egy évvel később átnevezett Société de Production des Aéroplanes Deperdussin-né (francia: Deperdussin repülőgép-gyártó társaság), röviden SPAD-vé.

Deperdussin vagyonára támaszkodva igyekezett a lehető legjobb teljesítményű repülőgépeket megalkotni, aminek meglett az eredménye: az 1912-es Deperdussin Monocoque 169,6 km/h-val új sebességi világrekordot állított fel, amelyet egy évvel később 200,8 km/h-s sebességgel döntött meg.

A SPAD repülőgépgyár fényes jövő elé nézett, azonban 1913-ban kiderült, hogy a cégtulajdonos Deperdussin különösen nagy értékben sikkasztott, ezért előzetes letartóztatásba került (bűneiért a férfit 1917-ben 5 év börtönre ítélték). Ezzel Deperdussin cégbirodalma összeomlott, de az ígéretes repülőgépgyárat a korábban említett Louis Charles Joseph Blériot saját cége, a Blériot Aéronautique már 1914-ben megvásárolta.

A cég új neve Société Pour L’Aviation et ses Dérivés lett, ezáltal nem szerepelt benne Armand Deperdussin neve, de megmaradt a márkanévként használt SPAD rövidítés (érdekes kapcsolatként megemlíthető, hogy 1913-ban Deperdussin cégének brit leányvállalata, a British Deperdussin Company felbérelte az ekkor a szigetországban tartózkodó holland Frederick Koolhoven-t, aki megalkotta a British Deperdussin Seagull repülőgépet; Koolhoven később visszatért Hollandiába, ahol saját repülőgépgyárat alapított).

Az immár Blériot tulajdonában álló SAPD vállalat 1915-ben, az első világháború kitörését követően mutatta be első új repülőgépét: a SPAD S.A-t. Ezt a modellt továbbra is a Deperdussin által felbérelt Louis Béchereau tervezte, de a korábbi verseny-gépekkel szemben az S.A egy kétüléses vadászrepülőgép volt.

Ekkor még nem létezett a későbbi, légcsavarkörön keresztüli tüzelést lehetővé tevő megszakító-szerkezet, ezért egy egyedi megoldást alkalmaztak: az S.A gyakorlatilag egy hagyományos együléses repülőgép volt az orrba épített húzó légcsavarral, de a légcsavarkör elé egy második ülés került - ebben kapott helyet a lövész. A furcsa, a két ülés közé beépített légcsavaros S.A-ból 1915-16 folyamán 106 példányt gyártottak, de a típust a hagyományos építésű vadászgépek hamarosan felülmúlták.

A SPAD több továbbfejlesztett S.A variánst épített, majd elkészítette az azonos felépítésű, de fegyvertelen S.G modellt, ez azonban ugyanúgy nem került sorozatgyártásba, mint a tovább módosított S.H, ezért a cég áttervezte az S.H-t, megalkotva a kísérleti S.V, majd a sorozatgyártású SPAD S.VII modelleket (a SPAD S.VII katonai jelzése VII C.1 volt, jelezve, hogy a típus egy együléses vadászrepülő).


Konstrukció:

SPAD S.VII gyakorlatilag a korábbi S.G továbbfejlesztett, kisebb méretű változata volt. A legfontosabb változtatást a kilátó-szerű, pulpitusnak csúfolt első lőállás megszüntetése jelentette, ezáltal a repülőgép hagyományos felépítésűvé vált.

Az S.VII vadászgép kortársaihoz hasonlóan favázra feszített vászonból készült. A repülőgép hossza mindössze 6,08 méter volt, míg a SPAD S.VII két egymás feletti (biplán) kialakítású szárnyainak fesztávolsága meghaladta a 7,22 métert. A szárnyak nem voltak önhordók, ezért ezek közé merevítő-rudakat és -huzalokat építettek be. A gép farokrészét szintén huzalozással stabilizálták.

A korai repülőgépek képességeit közel 100%-ban erőforrásuk határozta meg, mivel a harcjárművek mozgatására kis tömegű, ugyanakkor nagy teljesítményű és megbízható motorokra volt szükség. A korábbi SPAD vadászgépekben használt Le Rhone 9J egy 9 hengeres forgómotor volt: ez első látásra azonosnak tűnik a későbbi csillagmotorokkal, azonban e típusnál maguk a hengerblokkok is a légcsavarral együtt forogtak, ami ugyan növelte a hűtés hatékonyságát, viszont több műszaki problémát generált, ráadásul mindössze 80 (a későbbi változatban 110) lóerős teljesítményt biztosított.

Mivel ezt a gyár nem tartotta elegendőnek, ehelyett a Hispano-Suiza vállalat új 8A jelű erőforrását választották. Ez a hajtómű eredetileg egy V8-as személyautó-motornak készült, ezért a kb. 150 kg-os Le Rhone 9J-vel szemben 195 kg-ot nyomott, azonban már az előszériás példányok is 140 lóerős teljesítménnyel bírtak, amit az első sorozatgyártású változaton 150 lóerőre növeltek, ami a típus megjelenésekor jelentős, 193 km/h-s végsebességet eredményezett.

A SPAD S.VII az első világháborúban tipikusnak számító, rendkívül egyszerű futóművet kapott: a két első, nem behúzható kerék egy rugózás nélküli közös tengelyre került, míg a gép farka alatt farokcsúszót alkalmaztak.

A SPAD S.VII együléses vadászrepülőnek készült. A típus fegyverzetét egyetlen, a korábbiakkal ellentétben már a légcsavarkörön keresztül tüzelő géppuska alkotta; bomba vagy egyéb fegyverzet szállítására nem volt lehetőség.


Szolgálatban:

A SPAD kísérleti S.V modellje 1916 áprilisában emelkedett először a levegőbe, amelyet egy hónappal később követett a SPAD S.VII. E repülőgép kiemelkedően magas végsebességgel rendelkezett, bár a rivális Nieuport kisebb méretű vadászgépei fordulékonyabbnak bizonyultak. A korai S.VII típusú vadászgépek több gyermekbetegséggel küzdöttek, de ezek kijavítása után, 1917-ben megkezdődött a repülőgép nagysorozatú gyártása. Mivel a SPAD gyártókapacitása meg sem közelítette az igényeket, ezért a repülőgép előállításába bevontak további 7 gyárat.

A Brit Birodalom szintén érdeklődött a típus iránt, ezért 1917-ben a szigetországban is beindult a francia vadászgép előállítása. Az S.VII vadászgépeket emellett az Orosz Birodalomban is építették, de az orosz különbéke, majd a kommunisták által kirobbantott polgárháború miatt csak kb. 100 példányt fejeztek be és ezek minősége elmaradt az európai típusokétól.

A megépített S.VII-esek számáról nem maradtak fent pontos információk, de a 100 db orosz és valamivel több mint 200 db brit példánnyal együtt kb. 6000 db ilyen repülőgépet építettek. A típust széles körben alkalmazták, de a francia pilóták többsége jobban kedvelte a jobb manőverező-képességgel rendelkező Nieuport vadászgépeket és az S.VII es egyedi karakterisztikája (magas sebesség, kiemelkedően magas, akár 400 km/h-s sebesség zuhanórepülésben, de gyenge fordulékonyság) miatt új manővereket kellett kidolgozni.

A SPAD S.VII-et több lépcsőben fejlesztették, amiben komoly előnyt jelentett, hogy - ellentétben a legtöbb kortárs vadászgépben használt forgómotorral - a V8-as motor teljesítményét 180 lóerőre, majd még tovább sikerült kitolni, azonban a fegyverzetet nem lehetett növelni, mert a felső szárny fölé szerelt géppuskák jelentős többlet-légellenállást generáltak.

A megoldást a SPAD S.XII jelentette, amely egy S.VII-est takart, de a motor hengersorai között egy (egyetlen lőszert tartalmazó) 37 mm-es Puteaux löveggel, azonban csak kb. 300 db S.XII-est építettek, mert e fegyvert csak a legkiválóbb pilóták tudták hatékonyan használni.

A SPAD S.XI, egy kétüléses felderítő repülőgép nem kapcsolódott az S.VII-eshez, így a típus utódja az S.XIII lett: egy 200 lóerős V8-as motorral szerelt, továbbfejlesztett S.VII-es, amely Franciaország egyik legsikeresebb első világháborús vadászgépévé vált.

A világháború alatt tapasztalt rendkívül gyors fejlődés következtében az S.VII-esek már a háború vége előtt elavultak, azonban magas darabszámuk miatt a világháborút követően több mint egy tucat országba exportálták őket (minimális számban mások mellett a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság is alkalmazta).

A S.VII és S.XIII típusok kiemelkedő sikere ellenére a SPAD repülőgépgyár a konszolidáció részeként már az első világháború végén beolvadt a Blériot repülőgépgyárba (Blériot-SPAD): ilyen formában a cég egészen az 1930-as évek közepéig működött (ld.: Blériot-SPAD S.510).


Műszaki adatok:

Név: SPAD S.VII

Típus: biplán (kétfedelű) vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 6,08 m

Fesztáv: 7,822 m

Magasság: 2,20 m

Szerkezeti tömeg: 500.kg

Max. felszálló tömeg: 705.kg

Motor: légcsavaros, 150 LE-s (Hispano-Suiza 8Ae, ”V” hengerelrendezésű, 8 hengeres)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 1 db 7,7 mm-es géppuska (Vickers, a motor fölött)

Teljesítmények:

Végsebesség: 193 km/h

Csúcsmagasság: 5.500.m

Emelkedőképesség: 492 m/perc

Hatótávolság: 400 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.