Saab 35

„Szuper svéd sárkány”


Tervezés:

A Finnország és Norvégia között elterülő Svédország ugyan - szomszédaihoz hasonlóan - kis népsűrűségű ország, de ásványi kincsekben, többek között vasércben gazdag, ez pedig elősegítette a gépesítést és komoly bevételekhez juttatta a svédeket.

A függetlenségére komoly hangsúlyt fektető országot a legtöbb háború elkerülte: Svédország nem vett részt a második világháborúban sem, de minden hozzá forduló országnak adott el vasércet.Azért, hogy önállóságát megőrizhesse, mindig is igyekeztek ütőképes hadsereget fenntartani, melyet saját eszközökkel szereltek fel, elég csak a két világháború közti Strv m/21-re, a világháborús Strv m/42-re vagy a hidegháborús Strv 103-as harckocsira gondolni.

A hazai harceszközök fejlesztése és használata a harckocsik mellett a repülőgépek terén is megmutatkozott. Az egyik legkiválóbb második világháborús svéd repülő a Saab 21 volt - a kettős faroktartójú, toló légcsavaros vadászgépet előrelátó módon úgy tervezték, hogy átalakítható legyen sugárhajtóművessé.

1950-ben rendszerbe is állt az így készült Saab 21R, majd az eleve sugárhajtóművesre tervezett Saab 29 „Tunnan” vadászgép. Az 1950-es évek közepére azonban a technológia már olyan szintre jutott, hogy lehetővé vált hangsebességnél gyorsabb vadászgépek készítése is.

A svédek - ismét előrelátó módon - már 1949-ben megrendeltek egy ilyen, második generációs sugárhajtású vadászgépet, amely képes elfogni az ország légterét esetleg megsértő ellenséges bombázókat. A nagy sebesség mellett a megrendelő elvárta, hogy a gép alacsony sebességnél is jól irányítható maradjon, egy tankolás ne tartson tovább tíz percnél és a gép olyan erős futóművel rendelkezzen, hogy előkészítetlen repülőtérről is indíthassák (erre nagyon kevés sugárhajtóműves típus képes).

A vadászgépet a Saab vállalat készítette és a 35-ös típusjelzést kapta (katonai jelzése: J 35), beceneve a Draken (svéd; sárkány) lett.


Konstrukció:

Részben azért, hogy megfeleljen a magas követelményeknek, a 35-ös egyedi külsővel rendelkezett, ezért távolról is könnyedén beazonosítható volt. A géptörzs hátrafelé fokozatosan szélesedő, orsó alakot kapott, a középső szekció meglepően nagy átmérőjű volt. A Saab 35 forradalmi újdonsága azonban nem változó átmérőjű a törzsében, hanem különleges szárnyában rejlett.

A Draken erősen hátranyilazott, deltaszárnyat kapott, ami nagy sebességnél garantálta a gép jó irányíthatóságát, de ez kis sebességű repüléseknél instabilitást okozott, ezért a Saab mérnökei új szárnyformát terveztek. A végeredmény egy kettős deltaszárny lett: az első szekciót szokatlanul nagy szögűre tervezték, a hátsó szekciónál viszont kis állásszöget alkalmaztak - ezzel sikerült biztosítani, hogy a gép mindkét sebesség-tartományban ideális teljesítményt nyújtson (a formát a Saab 210-es kísérleti gépen tesztelték).

A deltaszárnyas kialakításból adódóan a Saab 35-ösnek nem volt vízszintes vezérsíkja, ezért elevont (kombinált csűrő és magassági kormányt) használtak.

A különleges szárny törzshöz közeli része vastag volt, mivel ide építették be a sugárhajtómű beömlőnyílásait. A gépet a Volvo Flygmotor által készített sugárhajtómű mozgatta, de ez valójában az angol Rolls-Royce Avon hajtóművének svéd másolata volt (ez modell hajtotta az angol English Electric Lightning-ot is). A sugárhajtómű teljesítményét utánégetővel 78,4 kN-ig fokozhatták, ezáltal a maximum 16 tonna tömegű Draken-t 1,6 Mach-os sebességig (közel 2000 km/h-ig) gyorsíthatták.

A svéd repülő hárompontos futóművet kapott, az első, sárhányóval ellátott tengelyt meglehetősen hátra, a pilótafülke mögé építették be, emiatt az első és a hátsó futóművek közel kerültek egymáshoz. Azért, hogy elkerüljék a hajtómű megsérülését, a gép hátsó szekciójába egy negyedik tengely is beépítettek, melyen két kisméretű kerék kapott helyet (ezt a rombusz alakú futómű-kialakítást többek között a brit Hawker Siddeley Harrier-en is alkalmazták).


A Saab 35 elsősorban elfogó vadászgépnek épült, de valójában egy korai vadászbombázónak is tekinthető, mivel ejtő-fegyverek célba juttatására is használhatták. A Draken alapesetben két 30 mm-es ADEN gépágyút hordozott, a törzse alá pedig kiegészítő üzemanyag-tartályt szerelhettek (később az egyik gépágyút kiszerelték, helyére a rakéták irányítórendszere került).

A repülő emellett többféle nem irányított rakétát, illetve maximum 1000 fontos (~ 450 kg-os) bombát hordozhatott. A Saab 35-ös legfontosabb fegyvere az Rb 24-es (amerikai AIM-9 „Sidewinder”) irányított légiharc-rakéta volt, de idővel elérhetővé vált az Rb 27-es (a szintén amerikai AIM-26 „Falcon” másolat) nukleáris robbanófejjel felszerelhető légiharc-rakéta is.


Szolgálatban:

A Saab 35-ös első (még utánégető nélküli) prototípusa 1955. október 25-én emelkedett a levegőbe és bár a sorozatgyártás már ebben az évben elindult, a típus csak 1960-ban állt szolgálatba.

A Drakent-t kezdetben csak a Flygvapnet (svéd légierő) részére gyártották, kizárólag bombázók elfogására, de hamarosan kiderült, hogy a repülő ennél sokkal többre is képes. A Saab 35-ös fegyverzetét folyamatosan fejlesztették: a nem irányított és irányított rakéták mellé idővel gravitációs bombák és egy földi célok ellen használható rakéta is felsorakozott.

Valójában a Draken korának egyik legjobb vadászgépe volt, képességei messze meghaladták az egyébként kiváló kortárs amerikai Convair F-102 „Delta Dagger” teljesítményét. A svéd repülő nem csak gyors volt, de speciális szárnyának köszönhetően agilis is, ráadásul mozgékonysága kis sebesség-tartományban is megmaradt (ezért légifölény-vadászgépként is megállta a helyét).


Kiválóságát a svédek is felismerték, ezért hosszú időn át hadrendben tartották és több alkalommal modernizálták. A korai J 35A-kból 90 példány készült: az utolsó 24 példány nagyobb méretű függőleges vezérsíkot kapott (jelzésük: „Adam lang”). A következő 70 gép már a J 35B típusba tartozott - ezeknél a gépeknél már svéd (PS-03-as) radart használtak (a J35A-kba francia eredetű radarrendszer került, mert a hazai radar fejlesztése a vártnál lassabban haladt).

A következő vadászgép a J 35D volt: ennél a 120 példányban készült szériánál kisé erősebb hajtóművet alkalmaztak. Legnagyobb példányszámban a J 35F épült (230 db), ennél a modellnél már csak egy gépágyút használtak, hasonlóan az utolsó, J 35J variánshoz (utóbbiból mindössze 12 példányt építettek).

A Draken-ből a vadászgépek mellett készült kétüléses oktató- (SK 35C) és felderítő-variás (S 35E) is (ezen kívül több további változat épült, de ezek a hat fő típus exportváltozatai voltak).

A nagy teljesítményű vadászgépet a svédek mellett Ausztria, Finnország és Hollandia is szolgálatba állította (a gép egyik rendszeresítőnél sem vett részt légiharcban). A Saab 35-ös gyártása 1974-ben ért véget (19 év alatt 651 gép készült el) - mára minden üzemeltető nyugdíjazta Draken-jeit, utolsóként Ausztria, 2005-ben (Svédországban váltótípusa a kacsaszárnyú Saab 37 „Viggen”). A jobboldali fotón egy jellegzetes festésű (vörös-fehér) osztrák Draken látható.


Műszaki adatok:

Név: Saab J 35F „Draken” (sárkány)

Típus: együléses (elfogó) vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 15,35 m

Fesztáv: 9,42 m

Magasság: 3,89 m

Szerkezeti tömeg: 11.400.kg

Max. felszálló tömeg: 16.000.kg

Motor: sugárhajtóműves, 1 db 56,5 kN (utánégetővel 78,4 kN) tolóerejű (Volvo Flygmotor RM 6C)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 1 db 30 mm-es gépágyú (ADEN M-55), nem irányított vagy irányított légiharc-rakéták, max. 450 kg-os bombák)

Teljesítmények:

Végsebesség: 1958 km/h (1,6 Mach)

Csúcsmagasság: 18.000.m

Emelkedőképesség: 10500 m/perc

Hatótávolság: 3250 km (póttartállyal)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.