Morane-Saulnier M.S.225

„Hajthatatlan vállszárnyas vadászgép”


Tervezés:

A XX. század fordulóján Franciaország számított a repülés központjának, ahol számos mérnök, feltaláló és a találmányaikat finanszírozó befektető élt és ahol számos ország legjobbjai összegyűltek, hogy bemutassák legújabb légi járműveiket. Az ifjú feltalálók közé tartozott Raymond Victor Gabriel Jules Saulnier, aki a korai francia repülés egyik vezéralakjával, Louis Charles Joseph Blériot-val együtt megalkotta a Blériot XI egyfedelű repülőgépet, amely 1909-ben a világon elsőként sikeresen átszelte a Brit Birodalom és Franciaország közötti La Manche csatornát.

Saulnier tapasztalatára támaszkodva 1911-ben saját repülőgép-gyárat alapított a Morane testvérekkel, Robert-tel és Léon-nal (a testvérpár 1910-ben egy repülőgép-versenyen súlyosan megsérült, miután Blériot típusú repülőgépük lezuhant). A három férfi cége a Société Anonyme des Aéroplanes Morane-Saulnier, röviden Morane-Saulnier nevet kapta. A vállalkozás első repülőgépe az 1911-es Morane-Saulnier Type B volt (a korábbi, Type A-ként is ismert Morane-Borel Bo. 1-es tervezésében Saulnier még nem vett részt), első sikerük viszont az egy évvel későbbi harmadik modell, a kétüléses Morane-Saulnier Type G versenygép lett.

A Morane-Saulnier vállalat ezt követően több további prototípust tervezett; első sikerüket az 1913-as Morane-Saulnier Type L (Morane-Saulnier MoS-3) hozta meg: egy együléses, felsőszárnyas vadászrepülőgép, amelyből az első világháború alatt 600 példányt gyártottak. A Type L forradalmi fejlesztéssel rendelkezett: fegyverzete - egy 7,7 mm-es Lewis géppuska - előrefelé tüzelt. A korábbi és kortárs kétüléses repülőgépeken csak a hátrafelé néző lövész rendelkezett géppuskákkal vagy toló-légcsavarokat használtak. Az együléses, közvetlenül a pilóta elé épített kialakítás rendkívül kívánatos volt, mivel így a pilóta a gép orrával célozhatott, azonban a korabeli, minimális teherbírású szárnyak nem bírták el egy géppuska tömegét, a pilóta elé telepített géppuska azonban tüzeléskor szétlőtte volna a fa légcsavar-lapátokat.

A Morane-Saulnier típusán ezt két keskeny, ”V” alakú fémlappal orvosolták, amelyeket a légcsavar pilóta felé néző oldalára rögzítették úgy, hogy azok pontosan a gépfegyver csövének magasságába kerüljenek, ezáltal amennyiben a lövedék eltalálta volna a forduló légcsavart, azt a ”V” alakú elemek oldalra terelték (ezt az egyszerű megoldást később kiváltotta a német szinkronizáló berendezés, amelyek ideiglenesen megszakították a géppuska működését).

Az első világháború alatt a Morane-Saulnier a Type L mellett több további típust épített (pl.: Type N, Type V, Type AC), a felsőszárnyas, együléses Type AR és Type AI vadászrepülőgépeket és a szintén felsőszárnyas, kétüléses Morane-Saulnier Type P felderítőt pedig jelentős számban gyártották.

A Morane-Saulnier 1915-ben megalkotta a kétfedelű Type BB felderítő repülőgépet, azonban a vállalat az első világháború alatt és azt követően is egyfedelű, felsőszárnyas vadászrepülőgépeiről volt ismert. A világháború után a hatalmas volumenű katonai megrendeléseket visszamondták, ezért Morane-Saulnier a kiképző-repülőgépekre koncentrált (pl.: M.S.129, M.S.147 és M.S.150), amikor viszont 1926-ban a francia hadsereg alacsony áru könnyű vadászrepülőgépre írt ki pályázatot, a Morane-Saulnier újraindította a vadászgépek tervezését is.

Az 1927-es Morane-Saulnier M.S.121-es prototípust hamarosan felváltotta a nagyobb teljesítményű M.S.221-es, majd a két megépült gép közül az egyiket egy turbófeltöltésű, 600 lóerős Gnome-Rhone 9As csillagmotorral M.S.222-essé alakítottak, de 1930-ban a hadsereg a teljes könnyű vadászgép-programot törölte. A Morane-Saulnier ennek ellenére folytatta a tervezés: az átmeneti M.S.223-ast nagyobb szárnyakkal és Gnome-Rhone 9Asb motorral szereltek fel; a franciák ezt a típust sem rendelték meg, a vállalat ezért az ismét áttervezte a típust, megalkotva a rendszeresített Morane-Saulnier M.S.225-öst.


Konstrukció:

Az M.S.225-ös a Morane-Saulnier hagyományaira épített, de a többlépcsős fejlesztés ellenére a típus több fontos részletében különbözött előreitől. A típus vegyes építésű volt: nagyrészt még fából készült feszített vászonnal, a törzs motort és a pilóta ülést tartalmazó első szekciója viszont már alumínium-borítást kapott.

Az új repülőgép megtartotta a Morane-Saulnier típusaira jellemző felső bekötésű, vállszárnyas kialakítást, azonban a szárnyak méretét tovább növelték: az M.S.222 9,8 méteres és az M.S.224-es 10,42 méteres fesztávolsága után az M.S.225-ös 10,56 méter fesztávolságú szárnyakat kapott (ezzel párhuzamosan a szárnyak összterülete 16-ról 17, majd 17,2 négyzetméterre nőtt).

A típus kortársaihoz hasonlóan nem önhordó szárnyakat kapott, ezért ezeket mindkét oldalon két-két támasztórúddal és huzalokkal feszítették ki. A szárnyakkal szemben az egyetlen függőleges és két vízszintes vezérsík már önhordó kialakítású volt, külső támasztóelemek nélkül.

Az M.S.225-ös hajtóművében is eltért a korábbi modellektől. A vadászgép közvetlen elődei Gnome-Rhone 9A (licencgyártott brit Bristol Jupiter) repülőgép-motorokat kapta, a nagyobb M.S.225-ösbe viszont már egy Gnome-Rhone 9K „Mistral” (továbbfejlesztett Gnome-Rhone 7K) hajtóművet terveztek. Utóbbi szintén egy 9 hengeres, egysoros csillagmotor volt, amely 500 lóerős teljesítményre volt képes, szemben a korábbi 410 és 480 lóerős motorokkal (a többlet-teljesítményt részben ellensúlyozta a közel 100 kg-mal magasabb, 1,15 tonnás üres tömeg).

A kéttollú, nem állítható légcsavarral gyártott M.S.225-ös az 1930-as évek elején általánosnak számító, fordított tricikli elrendezésű futóművet kapott. A futószárak nem voltak behúzhatók és a farokrész alá még nem betonozott kifutókra tervezett farokcsúszó került, de a légellenállás csökkentésére a motorburkolatból már nem álltak ki a hengerfejek és az első kerekekek, valamint a futószárakat légellenállás-csökkentő burkolattal látták el.

A típus még nyitott pilótafülkével készült, de a jelentős szolgálati csúcsmagasság miatt beépítettek egy oxigén-tartályt. A repülőgép teljes fegyverzetét 2 db Vickers géppuska alkotta, amelyeket az M.S.225-ös testébe, a pilótafülke elé építettek (bombák hordozására nem volt lehetőség).


Szolgálatban:

A Morane-Saulnier M.S.225-ös prototípusa 1932 októberében emelkedett először a levegőbe: a francia Hadügyminisztérium - a korábbi M.S.224-est tesztjét látva - 50 db M.S.225-ös vadászrepülőgépet rendelt. Az M.S.225-ös a francia vadászrepülőgépek új generációjához tartozott. Az ezt megelőző vadászgépek, köztük a Morane-Saulnier modelljének rendszeresítését megelőzően legmodernebbnek számító, 1931-es Nieuport-Delage NiD 62 az első világháborús másfél- és kétfedelű repülők továbbfejlesztett változatai voltak viszonylag nagy tömeggel és éles fordulókat lehetővé tevő kettős szárnyakkal. Az M.S.225-ös ezzel szemben könnyű és gyors típus volt, amely az NiD 62-essel azonos, 500 lóerős motorja ellenére 23%-kal gyorsabb volt: végsebessége elérte a 334 km/h-t.

A francia szárazföldi haderő összesen 75 db M.S.225 vadászrepülőgépet vásárolt, további 16 példányt pedig a haditengerészet üzemeltetett, M.S.226 jelzéssel (ezek alapvetően azonosak voltak a szárazföldi változattal, de a repülőgép-hordozókról történő üzemeltetés miatt a farokcsúszót kerékre cserélték és beépítettek egy elfogóhorgot, valamint a repülőgépet szárnyait hátrahajtóvá alakították.

1933-ban a gyártó megalkotta a még fejlettebb Morane-Saulnier M.S.227-est: ezt az új, 690 lóerős Hispano-Suiza 12Xcrs típusú, ”V” hengerelrendezésű motorral és négytollú, de továbbra sem állítható légcsavarral építették, a hengersorok között egy 20 mm-es gépágyúval, azonban erre nem érkezett megrendelés. Az M.S.225-öst Franciaország mellett Kína üzemeltette: a távol-keleti ország 3 példányt vett át.

Az M.S.225-ös szolgálatba állításakor Franciaország legfejlettebb vadászrepülőgépe volt, amely nemcsak a korábbi kétfedelű típusokat múlta felül, de a rivális (gyártásba nem került) ANF Les Mureaux 170, Bernard 70 és Nieuport-Delage NiD-120 egyfedelű repülőket is. Az 1930-as évek rendkívül gyors ütemű fejlődése azonban hamarosan magát az M.S.225-öst is elavulttá tette.

Néhány francia cég még épített hasonló felsőszárnyú vadászgépeket (pl.: Dewoitine D.371, Loire 46), 1935-ben azonban megjelent az évek óta fejlesztett Dewoitine D.500-as, egy tisztán fémépítésű francia vadászgép ”V” henger-elrendezésű motorral és alsó bekötésű, önhordó szárnyakkal, amelynek továbbfejlesztett példányai már 400 km/h-val is haladhattak, ráadásul a behúzható futóműves, zárt pilótafülkés még újabb típusok a D.500-asnál is gyorsabbak voltak.

A Morane-Saulnier évtizedeken át preferált felsőszárnyas kialakítását az 1930-as évek elején rövid ideig kamatoztathatta, de az alsószárnyas modellek néhány év alatt elavulttá tették ezt a koncepciót. A francia állam ezt igan hamar felismerte és már 1934-ben kiírta a „C1” programot, amelyben alsószárnyas, behúzható futóműves repülőgépet igényelt: ezen az összes francia repülőgép-gyártó elindult, köztük a Morane-Saulnier is. A sikertelen M.S.325-ös után ennek eredményeként született meg az 1935-ös Morane-Saulnier M.S.406-os, amelyből több mint 1000 példányt gyártottak, ezáltal a legnagyobb számban gyártott második világháborús francia vadászgéppé vált.

Az M.S.406-os mellett nem volt értelme tovább gyártani vagy fejleszteni az M.S.225-öst, ezért Morane-Saulnier az M.S.225-ös után soha többé nem épített felsőszárnyas vadászrepülőgépet (ugyanakkor folytatta a felsőszárnyas kiképzőgépek építését, pl.: M.S.230, MS.315, M.S.341).

A hadrendben álló M.S.225-ös vadászgépeket az 1930-as évek végére kiképzésre vonták vissza. Amikor 1940-ben a németek megtámadták Franciaországot, az M.S.225-ösök harmada, 34 repülőgép még hadrendben állt. A típus bevetéséről nem maradtak fent információk, az azonban ismert, hogy a német támadásokban minden M.S.225-ös elpusztult.

Maga a Morane-Saulnier repülőgépgyár túlélte a második világháborút, akárcsak a társalapító Raymond Saulnier és Robert Morane (Robert bátyja, Léon Morane az első világháborút követő spanyolnátha-vírusban vesztette életét), de a cég fokozatosan háttérbe szorult. A már csak kiképző- és túragépeket építő Morane-Saulnier 1961-ben csődbe ment, egy évvel később pedig a vállalkozást felvásárolta egy másik francia repülőgép-gyártó, a Potez, mielőtt 1966-ban minden francia repülőgépgyárat államosítottak.


Műszaki adatok:

Név: Morane-Saulnier M.S.225

Típus: (felsőszárnyas) együléses vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 7,25 m

Fesztáv: 10,56 m

Magasság: 3,26 m

Szerkezeti tömeg: 1.154.kg

Max. felszálló tömeg: 1.590.kg

Motor: légcsavaros, 500 Le-s (Gnome-Rhone 9Kdrs, ”csillag” hengerelrendezésű, 9 hengeres, léghűtéses)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 2 db 7,5 mm-es géppuska (MAC 1934, a pilóta előtt)

Teljesítmények:

Végsebesség: 334 km/h

Csúcsmagasság: 10.000.m

Emelkedőképesség: 367 m/perc

Hatótávolság: 700 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.