Mikojan-Gurjevics MiG-15

„Meleg rőzse”


Tervezés:

Az Orosz Birodalomban az 1900-as évek elején több termékeny repülőgép-tervező dolgozott, lépést tartva a legújabb európai trendekkel, a kommunista hatalomátvételt követően azonban az ország jelentősen lemaradt. Ennek több oka volt: a Szovjetunióban a repülés is állami monopóliummá vált, a magáncégeket felszámolták, a polgári repülés gyakorlatilag megszűnt. Egyes mérnökök, köztük Igor Sikorsky elmenekült, sokan pedig áldozatul estek a kommunisták ellenségkeresésének.

Az 1930-as évek pusztító első ötéves tervét követően (részben a fokozódó világpolitikai helyzetre való tekintettel) a Szovjetunió igyekezett hatalmas léptekkel modernizálni hadseregét, amelyet kizárólag saját fejlesztésű eszközökkel és fegyverekkel kívánt ellátni. A második világháború alatt a szabadon engedett repülőgép-mérnökök számos sikeres típust terveztek. A szovjet repülőgépek technológiailag ugyan elmaradtak német riválisaiktól, azonban egyszerű megoldásaik lehetővé tették a hatalmas volumenű gyártást, ezrével állítva elő a Jakovlev, Mikojan-Gurjevics és Szuhoj-vadászgépeket.

A szovjetek Sztálin rövidlátása miatt a háború végéig nem fejlesztettek jelentős kapacitású nehézbombázókat (mivel a szovjet vezetés a légierő szerepét kizárólag a gyalogság közelharci támogatásában látta), de az amerikaiak és britek magukra vállalták a német ipar szisztematikus bombázását, miközben a szovjetek jelentős sikereket értek el csatarepülőikkel (elsősorban az Il-2-essel).

A második világháborút követően viszont az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió szembefordult egymással, előrevetítve egy esetleges újabb világháború lehetőségét. Ez a Szovjetunió számára katasztrofális lett volna, mert haderejének létszáma ugyan összemérhető volt az amerikaiakéval, azonban tengeri és légi haderőneme is lényegesen gyengébb volt ellenfelénél.

Az amerikai repülőgép-hordozók jelentette fenyegetést sohasem sikerült teljes mértékben ellensúlyozni és a szovjet bombázók fejlesztését is csak a megszerzett, majd lemásolt amerikai Boeing B-29-es bombázók tették lehetővé, a vadászgép-fejlesztésben azonban a kommunista ország állta az összehasonlítást a nyugattal.

A második világháború alatt a Szovjetunió vadászgép-gyártását is a mennyiség jellemezte a minőség kárára, azonban a háttérben folytak kutatások különböző rakétahajtású, illetve torlósugár-hajtóművel, igaz, a lényegesen fejlettebb sugárhajtómű előállítására nem voltak képesek. A világháborút követően azonban a szovjetek (az amerikaiakhoz, britekhez és franciákhoz hasonlóan) megszerezték a rendkívül előremutató német terveket, járműveket és mérnököket, amelyek kiváló kiinduló-pontot jelentettek.

A Szovjetunió első sorozatgyártású sugárhajtóműves repülőgépei a Jakovlev Jak-3-asból átépített Jak-15 és Jak-17-es, illetve a Mikojan-Gurjevics MiG-9-es lett. Mindhárom típus német hajtóműveket használt (a MiG-9-es a Klimov RD-20-as néven gyártott BMW 003-ast, míg a Jak-15-ös és -17-es a Klimov RD-10-esként jelölt Junkers Jumo 004-est) és átépített típusoknak számítottak az orrba épített hajtóművel.

A szovjet ipar fejlettsége még ekkor sem tette lehetővé saját sugárhajtómű kifejlesztését, de egy végtelenül naiv lépésként szovjet megkeresésre a békülékeny brit kormány átadta a nagy teljesítményű angol Rolls-Royce Nene sugárhajtóművet, amely köré egy új vadászgépet terveztek, megalkotva az I-310-es kísérleti repülőgépet, amelyet a tervek véglegesítését követően MiG-15 jelzéssel rendszeresítettek. A típus NATO kódja Fagot (angol; rőzseköteg) lett, amit egyes források (hibásan) Faggot (angol; homoszexuális)-ként írnak le (az ”F” kezdőbetű a NATO-ban az ellenséges vadászgépet jelölte).


Konstrukció:

A MiG-15 a szovjet vadászgép-fejlesztés új korszakának kezdetét jelölte. A típus különböző második világháborús német tervezeteket felhasználva, angol eredetű hajtóművel készült, maga a vadászgép viszont állta az összehasonlítást a kor vezető típusaival.

A MiG-15-ös komoly előnye volt elődeivel szemben, hogy eleve sugárhajtóművel tervezték, ami lehetővé tette a korábbiaktól eltérő kialakítást: a gép törzse rövid volt és relatív széles, csapott orral és a farba épített hajtóművel.

A 10 métert alig meghaladó hosszal rendelkező Fagot félhéj szerkezetű fém testet kapott, a pilótafülkét a gép elejében helyezték el, a hajtómű beömlő-nyílása az orrban található, a beszívott levegőt a fülke körül vezették a hajtóműbe (az üzemanyag-tartály a kabin mögé került).

A MiG-15-ös középső bekötésű, rendkívül vékony szárnyakat kapott. Korábban a szovjet vadászgépek szárnyai egyenes kialakításúak voltak, de a német Me 262-est és más terveket megvizsgálva a mérnökök megállapították, hogy nagy sebességnél a nyilazott szárnyak hatékonyabbak (az egyenes szárnyakkal szemben nem korlátozzák a sebességet), ezért a Fagot 35 fokban hátranyilazott szárnyakat kapott.

A MiG-15-ös farokrésze korában (szovjet típusok között) különlegesnek számított, ugyanis bár egyetlen függőleges és két vízszintes vezérsíkkal rendelkezett, utóbbiakat magán a függőleges vezérsíkon helyezték el (részben azért, hogy távolabb kerüljenek a hajtóműből kiáramló gázsugártól).

A Fagot korai példányait a Klimov RD-45-ös (licencgyártott Rolls-Royce Nene) sugárhajtóművel szerelték fel, amely a korábbiknál több mint kétszer nagyobb, 22 kN-os tolóerőt tett lehetővé, amivel a repülő 1050 km/h-s végsebességig gyorsulhatott. A későbbiekben a Nene hajtóműből továbbfejlesztett Klimov VK-1-es erőforrást használták, ami valamivel nagyobb sebességet tett lehetővé.

A MiG-15-ös három futószáras futóművet kapott, ebből az első kereket az orrba, a két főfutót a szárnyakba húzta be. A repülőgép orrában kaptak helyet a navigációs és rádió-berendezések, de az apró orr nem tett lehetővé radar beépítését (ekkor egyetlen hasonló méretű sugárhajtóműves vadászgép sem rendelkezett radarral).

A repülőgép fegyverterhelése minimális volt: mindössze 200 kg-nyi bombát, nem irányított rakétát vagy többlet-üzemanyagtartályt szállíthatott, azonban ezt ellensúlyozta vadászgép erős fedélzeti fegyverzete.

A Fagot 1 db 37 mm-es Nugyelman N-37-es gépágyút hordozott (40 lőszerrel), valamint 2 db 23 mm-es Nugyelman-Rihtyer NR-23KM gépágyút (egyenként 80 lőszerrel) - mindhárom gépágyút a gép orrába, a beömlőnyílás alá építették be (érdemes megjegyezni, hogy a két gépágyú ballisztikája jelentős mértékben eltért egymástól).


Szolgálatban:

A MiG-15-ös első prototípusa 1947. december 30-án emelkedett először a levegőbe, két évvel később pedig rendszerbe állt. A típus a kínai polgárháború legvégén esett át a tűzkeresztségen (1950. április 28-án értek el vele elsőként légi győzelmet, lelőve a Koumontang egy dugattyús Lockheed P-38 gépét), de széleskörű ismertségre a Koreai háború alatt tett szert.

A Koreai háborúban a demokratikus délt támogató Amerikai Egyesült Államok kezdetben szinte teljes légi-fölénnyel rendelkezett, a földi csapásmérésre kifejlesztett szovjet Il-10-eseket általában még a földön megsemmisítette, a titokban szovjet pilóták által repült légcsavaros Jakovlev Jak-9-esek pedig nem tudták elérni az amerikai Boeing B-29-es nehézbombázókat.

A MiG-15-ösök megjelenése azonban megfordította az erőviszonyokat: a vadászgép nem csak az amerikaiak által csapásmérésre használt dugattyús vadászgépek ellen volt hatásos, de a B-29-esek ellen is, amelyeket hamarosan már csak éjszaka mertek bevetni, az éjszakai MiG-osztag felállítását követően pedig 2 hónapra az összes nehézbombázó-bevetést felfüggesztették.

Az új amerikai North American F-86 „Sabre” bevetésével sikerült helyreállítani az erőviszonyokat, de a MiG-15-ös a háború végéig rendkívül veszélyes ellenfél maradt, bevetési területüket egyszerűen csak MiG-sikátornak nevezték (a jobb alsó fotón egy F-86-os üldöz egy MiG-15-öst a Koreai háború alatt).

A repülő fegyverterhelése elmaradt vetélytársaitól, de kisebb és könnyebb szerkezete jobb emelkedőképességet és általában nagyobb fokú mozgékonyságot tett lehetővé, jelentős szolgálati csúcsmagassága pedig alkalmassá tette bombázók elleni harcra, igaz, a rövid test és elégtelen teljesítményű vezérsíkok problémát okoztak.

A Fagot-ot hamarosan meghaladta a technológiai fejlődést, azonban a típus beleillett a korábbi szovjet típusok sorába: magasan képzett pilótával állta az összehasonlítást a legtöbb korabeli vadászgéppel és jelentős számban állt rendszerben.

A Szovjetunió mellett a MiG-15-öst rendszeresítette gyakorlatilag minden kommunista ország, köztük Kína, Észak-Korea, Vietnám, valamint a Varsói szerződés tagállamai (köztük Magyarország). A Fagot hatalmas számban készült: a Szovjetunióban kb. 12000 példányt építettek, amit további kb. 6000 db licencgyártású változat egészített ki, ezáltal a MiG-15 vált a világ legnagyobb számban gyártott sugárhajtóműves vadászgépévé.

A Fagot-ból több mint egy tucat variánst építettek, a MiG-15-ös alapváltozat mellett a továbbfejlesztett MiG-15bisz modellt, a kétüléses kiképző MiG-15UTI-t és a célzsák-vontató MiG-15T-t. A Szovjetunió mellett a típust gyártották Lengyelországban (Lim-1), Csehszlovákiában (S-102), valamint Kínában (J-2) is.

Elterjedtsége miatt a Fagot-ot a Koreai háborút követően bevetették a Vietnámi háborúban, a Szuezi Válság alatt és számos további konfliktusban. Közvetlen utóda a MiG-17 lett, amely alapvetően megegyezett elődjével, de új szárnyak kapott és módosított farokrészével orvosolták elődje hosszstabilitási problémáit.

A MiG-15 óriási darabszámának köszönhetően évtizedekre biztosította a Mikojan-Gurjevics vadászgépek ismertségét és éveken át a Fagot egyet jelentett a keleti blokk félelmetes új vadászgépeivel.


Műszaki adatok:

Név: Mikojan-Gurjevics MiG-15bisz „Fagot” (rőzseköteg)

Típus: (sugárhajtású) vadászrepülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 10,10 m

Fesztáv: 10,09 m

Magasság: 3,70 m

Szerkezeti tömeg: 5.044.kg

Max. felszálló tömeg: 6.106.kg

Motor: sugárhajtómű, 26,5 kN teljesítménnyel (Klimov VK-1)

Személyzet: 1 fő

Fegyverzet: 1 db 37 mm-es gépágyú (Nugyelman N-37), 2 db 23 mm-es gépágyú (Nugyelman-Rihtyer NR-23KM), lehetőség 200 kg-nyi bomba, nem irányított rakéta vagy többlet-üzemanyagtartály hordozására

Teljesítmények:

Végsebesség: 1076 km/h (0,87 Mach)

Csúcsmagasság: 15.500. m

Emelkedőképesség: 3072 m/perc

Hatótávolság: ismeretlen km (átrepülésnél üzemanyag-póttartályokkal 2520 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.