Hawker Hart

„Villámgyors szarvas”


Tervezés:

A motoros repülés korai szakaszában az Egyesült Királyság lemaradt kissé Franciaország mögött, de ezen hátrányát később ledolgozta és az ország légiereje, a Royal Flying Corps (angol; királyi légi csapatok, röviden RAC, a királyi légierő - RAF - előde) hatékony haderőnemmé vált.

Az RAC számos típust gépet, köztük az Airco és a Royal Aircraft Factory szinte minden típusát éppúgy, mint a több mint fél tucat Sopwith-modellt (pl.: 1 1/2, Pup, Camel, stb.). Az angol típusok jelentős fejlődésen mentek keresztül és idővel felülmúlták a kiváló Fokker E-sorozatú egyfedelűeket is, az első világháború végével azonban szerepük lecsökkent.

A békekötést követően a nagy volumenű megrendeléseket törölték, amely több repülőgépgyár (pl.: az Airco vagy a Sopwith) csődjéhez vezettek.

Ezt követően az 1918-ban alapított RAF a korábban rendszerben álló típusokat használta tobánn, de ezek az 1920-as évek közepére már elavultnak számítottak, ezért megkezdődött a felváltásuk új fejlesztésű gépekkel.

Ennek részeként 1926-ban pályázatot írtak ki egy kétüléses könnyűbombázó repülőgépre. A fő elvárás a lehető legnagyobb sebesség elérése volt: egy olyan fémvázas, vegyes fém-vászon burkolatú gépet vártak el, amelynek végsebessége eléri a 160 mérföld/órát (258 km/h-t) - ez alig maradt el a korabeli vadászgépek teljesítményétől.

Összesen három angol vállalatot hívtak meg a tenderre: az Avro, a de Havilland és a Hawker repülőgépgyártókat (ez később kiegészült a Fairey-vel).

A Hawker J9052-es prototípus két évvel később emelkedett a levegőbe és kiváló teljesítményt mutatott (hasonlóan az Avro 604 „Antelope”-hoz), míg a de Havilland DH.65 „Hound”-ja irányítási problémákkal küzdött, a Fairey Fox IIM pedig csak 1929 végén repült először, amikor már kiválasztották a győztest.

A teszteléseket követően végül a Hawker repülőgépgyárat hozták ki győztesen, mivel típusuk jóval olcsóbb volt az Avro-modelljénél, ezért a RAF végül a Hart-tá (angol; szarvasbika) átkeresztelt Hawker-gépet rendszeresítette.


Konstrukció:

Szerkezetét tekintve a Hawker Hart nem különbözött lényegesen a többi korabeli repülőgéptől: ez is egy vegyes építésű, egymotoros biplán volt, de a gép orr részét áramvonalasították.

A 8,94 méter hosszú, keskeny törzs acél csővázra épült: az első szekció már alumíniumborítást kapott, de a farokrészen még feszített vásznat használtak. Korának többi típusához hasonlóan a Hart-ban is nyitott pilótafülkében kapott helyet a pilóta és a mögötte helyet foglaló lövész.

A típus szárnyainak főtartói acélból, a váz nagyobb része dúralumíniumból készült, melyet a testhez hasonlóan vászonnal burkoltak. A Hawker Hart szárnyait enyhén hátrafelé nyilazták és végeiket lekerekítették, ezzel is csökkentve a légellenállást és növelve a típus sebességét.

A két szárny közül az alsó kisé rövidebb és keskenyebb volt a felsőnél és valamivel hátrébb is építették be. A két szárny nem volt önhordó, ezeket merevítő rudakkal és huzalozással tartották a helyükön. A Hart vezérsíkjai hagyományos felépítésűek voltak, a függőleges vezérsíkot két, a szárnyakhoz kapcsolódó huzallal merevítették ki.

A Hawker Hart rendkívüli teljesítményét (áramvonalas felépítése mellett) az új fejlesztésű Rolls-Royce F-sorozatú motorjának köszönhette (ez később Kestrel néven vált ismertté).

Ez a ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres erőforrás több mint 500 lóerős teljesítményt adott le, ami megjelenésekor rendkívülinek számított. A hajtómű további előnye volt, hogy már nem csillag hengerelrendezést alkalmaztak rajta, ezért nem rontotta le a repülő alacsony légellenállását.

Egyéb tekintetben a Hart szerkezete megegyezett a többi korabeli könnyűbombázóján használt megoldásokkal: futóművét elöl egy merev tengelyre szerelt két kerék, hátul egyszerű farokcsúszó alkotta.

Bombázóként a Hawker Hart-ok 500 font (227 kg)-nyi bombát vihettek magukkal a szárnyak alá szerelt függesztési pontokon, ezen kívül két géppuskával is felszerelték őket: egy előre néző Vickers- és egy hátrafelé tüzelő Lewis-géppuskával (utóbbit egy Scarff gyűrű nevű körbeforgatható sínre szerelték).


Szolgálatban:

Az első Hawker Hart 1930-ban jelent meg és sebességével egy csapásra elavulttá tette a világ összes repülőgépét. Az 1920-as évek végén a leggyorsabb angol vadászgép a Gloster Gamecock volt a maga 246 km/h-s sebességével, de ezt jelentősen meghaladta az új fejlesztésű Bristol Bulldog 286 km/h-s végsebessége.

A Hawker Hart viszont már 185 mérföld/órás (298 km/h-s) sebességre is képes volt, ami azt jelentette, hogy egyedülálló módon a Hart bombázó gyorsabb volt, mint az akkor rendszerben álló leggyorsab élvonalbeli angol vadászgép (ez vezetett a típus vadász-változatához, majd a Hawker Fury-hoz).

A Hart vált a két világháború közötti legfontosabb könnyűbombázóvá - összesen 1004 példányt gyártottak belőle, ami ekkor óriási mennyiségnek számított. Magát a repülőt rendkívül sok változatban készítette több vállalat: a Hawker mellett az Egyesült Királyságban az Armstrong Whitworth, a Gloster és a Vickers, valamint a svéd AB Svenska Järnvägsverkstädernas Aeroplanavdelning (ASJA), a CVM és a Götaverken.

A típus alapváltozata a Hart I volt, de több enyhén módosított alváltozat is elkészült: a Hart Fighter (később Hawker Demon) a fent említett kétüléses vadász-változatot jelölte, a Hart Trainer és a Hart Trainer (Interim) kiképző gépeket, a Hart SEDB pedig a módosított hajtóműves bombázókat.

A Hart (C) egy fegyvertelen modell volt, a Hart (India) és Hart (Special) egy-egy erősebb légszűrővel ellátott trópusi változat, a Hart (Test Beds) a hajtómű-tesztelő példányok neve volt, de készültek külön észt és svéd gépek is. Szintén a Hart változatai voltak az Audax, Demon, Hardy, Hind és Osprey, valamint ezek alváltozatai.

A nagyszámú modellt több mint két tucat ország használta: elsősorban az Egyesült Királysággal jó kapcsolatban álló keleti területek (pl.: Afganisztán, Irak vagy Perzsia - a mai Irán), de Afrikában is kedvelt volt.

A gépekkel elsőként az 1935-36-os afrikai Abesszíniai háborúban harcoltak Etiópia (Abesszínia) oldalán az olaszok ellen, de használták a közel-keleten is az angol gyarmatokon. Kisebb számban (legalább 4 db) svéd gép a Téli háborúban a szovjetek ellen harcolt a svéd önkéntes alakulat kötelékében.

A Hart-ok a második világháború idejére már elavultak, ennek ellenére az Egyesült Királyság másodlagos feladatokra (elsősorban kiképzésre) 1943-ig használta.


Műszaki adatok:

Név: Hawker Hart

Típus: (kétfedelű) könnyűbombázó repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 8,94 m

Fesztáv: 11,36 m

Magasság: 3,18 m

Szerkezeti tömeg: 1.150.kg

Max. felszálló tömeg: 2.089.kg

Motor: légcsavaros, 1 db, 510 Le-s (Rolls-Royce Kestrel IB, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres, vízhűtéses)

Személyzet: 2 fő

Fegyverzet: 2 db 7,7 mm-es géppuska (egy-egy előrenéző Vickers, és hátrafelé tüzelő Lewis)

Teljesítmények:

Végsebesség: 298 km/h

Csúcsmagasság: 6.950. m

Emelkedőképesség: 359 m/perc

Hatótávolság: 692 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.