Antonov An-2

„A halhatatlan öreg”


Tervezés:

Az (akkori körülmények között) megbízható repülőgépek az 1900-as évek legelején terjedtek el: kezdetben csupán úttörő mérnökök és pilóták kísérleteztek a merevszárnyú légi járművekkel, de ahogy a repülők képességei javultak, a hadseregek felfigyeltek az új lehetőségekkel kecsegtető eszközök iránt és megalapították az első légierőket.

Az első világháború végére a két- és három-fedelű repülőgépek hatalmas fejlődésen mentek keresztül, a háborút követően viszont az élvonalbeli, rekord-döntő katonai típusok iránti kereslet a korábbi töredékére csökkent. A repülőgépgyártók ezért új célközönséget kerestek, amelyet a polgári repülésben találtak meg. A két világháború között terjedésnek indultak a légiposta-szolgálatok, egyre több civil végzett pilóta-kiképzést és repülte saját vagy bérelt gépét, emellett pedig terjedni kezdtek az utasszállító repülőgépek.

Kezdetben a repülés csak egy szűk, tehetősé réteg kiváltsága volt, mivel a mindössze néhány üléses gépek üzemeltetése drága volt, amit luxus-körülményekkel igyekeztek igazolni. Az 1920-as, 30-as évektől viszont ez a helyzet fokozatosan megváltozott: nagyobb sorozatban gyártott, ezért egyre olcsóbb teher- és utasszállító repülőgépek jelentek meg, valamint több országban terjedni kezdtek a siklórepülők - olyan, jellemzően együléses ultrakönnyű, hajtómű nélküli típusok, amelyeket már sokan megengedhettek maguknak.

Az Amerikai Egyesült Államokban a polgári repülőgép-ipar virágzott a két világháború között, míg Németországban és Magyarországon a légierő leendő pilótáinak titkos képzésének módját látták a vitorlázó repülőkben.

A kommunista Szovjetunióban szintén épültek vitorlázó repülőgépek: ezek közé tartozott Oleg Konsztantyinovics Antonov sikló-gépcsaládja, amelyek közül csak az A-1-esbőlt több mint 5000 db-ot gyártottak. A gimnázium elvégzését követően Antonov (1923-tól) a szovjet Légiflotta Barátainak Társaság szaratovi kormányzósági szervezetén belül a vitorlázó repülő részleg titkárává vált és a második világháború előtt, valamint alatt folyamatosan tervezett siklórepülőket (a 115-ös tervezőirodában, Alekszandr Szergejevics Jakovlev alatt).

Antonov a világháborút követően is folytatta ilyen irányú munkásságát, de emellett az 1946. május 31-én létrehozott novoszibirszki repülőgépgyárhoz tartozó 153. sz. Kísérleti Tervező Iroda vezetőjévé vált és megbízták egy SzH-1 (Szelszkohozjajsztvennij 1; 1-es mezőgazdasági) kódnevű mezőgazdasági repülőgép tervezésével. Ultrakönnyű, vitorlázó repülős múltja ellenére Antonov megbirkózott a feladattal és már 1947-ben levegőbe emelkedett az Antonov irodának is nevezett OKB-153 első típusa, az Antonov An-2-es.


Konstrukció:

Az An-2-es a második világháborút követően épült, ennek ellenére már megjelenésekor elavultnak tűnt: nagyméretű, de korlátozott teljesítményű csillagmotor hajtotta és az új tervezésű repülők között szinte egyedülálló módon kétfedelű típus volt.

Ez ugyanakkor nem önkényes megoldás volt: az An-2-est úgy tervezték, hogy kiválóan irányítható legyen, emellett szerviz-igényét is minimalizálzák: az An-2-es csak részben volt fémépítésű, a törzs hátsó részét kezdetben még vászonnal borították.

A 12,4 méter hosszú, üresen 3,3 tonnás gép felső szárnya 18,2 méter, az alsó 14,2 méter fesztávolságú volt, ezáltal rendkívül alacsony sebesség mellett is megfelelő felhajtóerő keletkezett rajta, ami kritikusnak számított, ugyanis mezőgazdasági permetezésnél a repülőnek alacsonyan és lassan kell repülnie.

A szárnyvégeken szélesebb, egyenes szárnyakhoz hasonlóan az emelt vízszintes és az egyetlen függőleges vezérsík is igen nagy méretű, növelve a repülő manőverező-képességét alacsony sebességtartományban. Kialakítása miatt erős ellenszélben az An-2-es menetiránnyal szemben (hátrafelé) is repülhet és ebben az esetben is irányítható marad).

Az An-2-est egy Svecov AS-62-es csillagmotor hajtotta, amely az amerikai Wright R-1820 „Cyclone” szovjet licencgyártású változatának továbbfejlesztett modellje volt: magát a motort már a második világháború előtt is gyártották a Szovjetunióban és egyes alváltozatai többek között a Polikarpov I-153 és I-16-os vadászgépeket, valamint a Liszunov Li-2-es teherszállítót is meghajtotta.

Az AS-62-es 9 hengeres erőforrás volt, teljesítménye 1010 lóerő - ezzel az An-2-es csupán 258 km/h-s végsebességre volt képes, de a nagysebességű repülés nem volt elvárás. A hajtómű teljesítményét 3,6 méter átmérőjű, négyágú fém légcsavar közvetítette egy reduktor-házon keresztül: utóbbira azért volt szükség, nehogy a lapátok végei átlépjék a hangsebességet.

A típus futóműve háromtagú volt, a második világháború előtt általános két középső főfutóval és egyetlen, farok alatti támasztó-kerékkel: egyik futószár sem behúzható, viszont masszív kialakításuk lehetővé tette a nem betonozott kifutóról történő üzemeltetést.

Az Antonov An-2-est elsősorban teherszállító gépnek készítették, ezért fegyverzettel nem szerelhető fel. A típus 1 vagy 2 fővel repül, hasznos terhelhetősége 2140 kg, alternatívaként lehetőség van 12 fő fedélzetre vételére.


Szolgálatban:

Az An-2-es első prototípusa 1947. augusztus 31-én emelkedett a levegő, ennek ellenére gyártását még ebben az évben megkezdték és a típus hamarosan a Szovjetunió teljes területén elterjedt. Az An-2-es eredetileg a szovjet erdőgazdálkodási minisztérium megrendelésére készült, a lényegesen kisebb Polikarpov Po-2-es leváltására, ezért az An-2-est kezdetben különböző erdészeti és mezőgazdasági feladatokra használták, de emellett könnyű teher- és utas-szállításra, ejtőernyős-ugratásra és tudományos mérések végrehajtására is alkalmas volt. Idővel további feladatkörökben is megjelent, köztük tűzoltó-gépként, légi-mentőként és siklórepülő-vontatóként.

Technikailag az An-2-es végtelenül egyszerű és igen korlátozott teljesítményű típusnak számított, viszont éppen emiatt a repülőt füves kifutókról is üzemeltethették, ráadásul még extrém környezetben (köztük rendkívüli hidegben) is üzemképes maradt.

Az An-2-es jellegéből fakadóan nem volt kiemelkedő képességű típus, háborúkban csupán néhány esetben vett részt. Korlátozott számban An-2-eseket bevetettek a Koreai és Vietnámi háborúban és legalább egy esetben (kézifegyverekkel) felszerelt An-2-esekkel támadást is végrehajtottak, illetve 1991-ben néhány improvizált bombát is ledobtak velük.

A szovjet repülő elsősorban polgári gépként vált ismertté, ebben a szerepkörben viszont a keleti blokk egyik legismertebb típusává avanzsált (Magyarországon Ancsa becenévvel ismerték). Ebben szerepet játszott elterjedtsége is: az An-2-est a Szovjetunióban több gyárt is építette, emellett Lengyelországban a WSK egymaga több mint 13000 példányt gyártott, sőt, Kína is készítette licencgyártású változatát, Jun-5 (röviden J-5) jelzéssel.

Az An-2-esből több mint 18000 darabot építettek, gyártása egészen 1991-ig tartott, ezáltal a típus a világ egyik legnagyobb számban és leghosszabb ideig gyártott repülői közé tartozik. Az An-2-esből számos változatot terveztek. Ezek közé tartozott az első (katonai) sorozat, az An-2T, illetve személyszállító variánsa, az An-2TP, a vízről üzemeltethető An-2V, a mezőgazdasági An-2R és vegyszer-permetező alváltozata, a An-2SzH.

Az An-2-esből 1979-ben tervezték meg az utolsó szovjet változatot, a TVS-10V turbólégcsavaros (légcsavaros sugárhajtóműves) hajtóműves An-3-ast (az utolsó modell az 1987-es kínai Beijin-5-ös volt).

A hidegháborút követően az An-2-eseket fokozatosan leselejtezték, de számos példányt máig repülnek, noha a modern követelményeknek a típus már nem felel meg; fogyasztása és zajszintje lényegesen magasabb a mai típusoknál, ugyanakkor sok röpképes példány fejlődő országokban (Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában is) továbbra is repül.


Műszaki adatok:

Név: Antonov An-2

Típus: többcélú (kétfedelű) repülőgép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 12,4 m

Fesztáv: 18,20 m (az alsó szárnyak fesztávolsága 14,2 m)

Magasság: 4,10 m

Szerkezeti tömeg: 3.300.kg

Max. felszálló tömeg: 5.440.kg

Motor: légcsavaros, 1010 Le-s (Szvecov AS-62IR, ”csillag” hengerelrendezésű, 9 hengeres)

Személyzet: 1-2 fő (+ max. 12 utas)

Fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 258 km/h

Csúcsmagasság: 4.500. m

Emelkedőképesség: 210 m/perc

Hatótávolság: 845 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.