Pegaso 3568

„VEC”


Előzmények:

Spanyolország az Ibériai-félsziget visszafoglalását követően, a középkor végén, a nagy földrajzi felfedezések korában értek el hatalma csúcsát, de a leigázott dél-amerikai gyarmatokról szervett hatalmas vagyont nem fektették be, ezért annak elapadását követően a birodalom hanyatlani kezdett (ebben fontos szerepet játszott az állandó háborúskodás is).

Az 1800-as évekre a helyi hatalommá gyengült Spanyolország elvesztette gyarmatait, ráadásul a napóleoni háborúk is súlyos csapást jelentettek az ország számára. Spanyolország ipara még a XX. század elején is igen gyenge volt, ami alól csak a kézifegyver-gyártás jelentett kivételt, mivel a spanyolok nem ismerték el a nemzetközi szabadalmakat (kivéve abban az esetben, ha azokat Spanyolországban is gyártották), ezért az országban számos sikeres kézifegyver másolatát gyártották. A helyi utánzatok nagyrészt kis üzemekben készültek az Eibar régióban, az egyik legsikeresebb cég, az Astra Unceta y Cía többek között belga FN, német Mauser és amerikai Colt pisztolyok másolataira szakosodott.

Spanyolország az első világháborúban nem vett részt (igaz, profitált a fegyver-eladásokból), de a demokratikus kormányt a hadsereg megdöntötte, ami a második világháború előjátékaként is számon tartott spanyol polgárháborúhoz vezetett. Ebből a véres konfliktusból a Franco tábornok vezette szélsőjobboldali erők kerültek ki győztesen (köszönhetően a komoly német támogatásnak), azonban az ország a második világháború alatt technikailag semleges maradt (annak ellenére, hogy a háború első felében a Tengelyhatalmakat, később a Szövetségeseket támogatta.

Ezzel ugyan a Franco-rezsim sikerült elkerülte a német és olasz fasizmus bukását, de a diktatúra miatt az ország elszigetelődött (lévén a spanyol szélsőjobboldalt mind a demokratikus nyugat, mind a kommunista kelet elutasította). Ebben a helyzetben Spanyolországnak részben ismét saját forrásból kellett ellátnia haderejét. Ennek részeként 1946-ban létrehozták az állami tulajdonú spanyol Pegaso-t (és ugyanekkor alapított anyavállalatát, az ENASA-t), hogy kiszolgálja a spanyol haderő igényeit, kiegészítve az Amerikai Egyesült Államoktól vásárolt hadfelszerelést.

Franco 1975-ös halálát követően visszaállították az alkotmányos monarchiát, de annak ellenére, hogy ez részben szükségtelenné tette az ország elleni korábbi szankciókat, az addig a polgári és katonai piacon igen sikeres teherautó-gyártó elkészítette a Pegaso 3560 „BMR” jelű csapatszállító páncélautót (későbbi nevén a BMR-600-ast), amelyet rendszeresített a spanyol hadsereg.

A 3560-assal gyakorlatilag egy időben elkészült a típusnak a Santa Bárbara Sistemas által fejlesztett felderítő változata is; a Pegaso 3562 „VEC”, későbbi nevén BMR-625 „VEC”, ahol a VEC betűszó feloldása: Vehiculo de Exploracion de Caballeria (spanyol; lovassági felderítő harcjármű) volt.


Konstrukció:

A hidegháború közepén épült felderítő páncélautók szinte kizárólag kisméretű, kéttengelyes típusokat takartak, amelyek vagy egyáltalán nem rendelkeztek toronnyal (pl.: magyar FÚG) vagy csak géppuskás/nehézgéppuskás tornyot kaptak (pl.: magyar PSZH, amerikai Scout) - ezzel szemben a spanyol VEC három tengelyes, szokatlanul nagyméretű típus volt.

A csapatszállító alap lehetővé tette egy relatív nagyméretű, kétszemélyes torony beépítését (a korábbi desszanttérbe, a jármű közepére, az első és a második tengely közé). A páncélautó legénységét öt fő alkotta: a front bal oldalán ült a vezető, a toronyban kapott helyet a parancsnok és a lövész, akiket további két felderítő egészített ki.

A páncélautó tetejére az olasz Oto Melara által gyártott Otobreda TC20-as tornyot építették, benne egy 20 mm-es (német Rheinmetall Mk 20 RH-202-es) gépágyúval - ezzel a típus a gyalogság mellett a nem, vagy csak könnyen páncélozott célpontokat (ellenséges páncélautókat) is tűz alá vehetette. A löveg mellett a páncélautó egy darab 7,62 mm-es géppuskát szállított.

A BMR csapatszállító örökségeként a VEC is vékony páncélzattal rendelkezett: a tömeg-csökkentés érdekében (hegesztett) alumínium páncélzat ék alakú frontrésze a 7,62 mm-es NATO páncéltörő lőszernek, a frontot leszámítva a hagyományos 7,62 mm-es NATO lőszernek állt ellen. Ugyanezen okból a típus (felderítő páncélautók között) kiemelkedően nagyméretű sziluettel rendelkezett, igaz, ezt valamelyest kompenzálta a hat kerékből adódó nagyobb sérülés-állóság (egyetlen kerék vagy akár egy tengely sérülése sem feltétlenül tette mozgásképtelenné a harcjárművet).

A 13,7 tonnás páncélautót eredetileg egy Pegaso 9157/8-as, turbófeltöltős dízelmotor hajtotta, ami 310 lóerős teljesítményt garantált - ezzel a harcjármű műúton 103 km/h-s sebességig gyorsulhatott. A típus hajtóművét a far bal oldalára építették be (a motort könnyű azonosítani típus farának bal oldalára erősített (hajlított páncéllappal burkolt) kipufogóról, valamint a páncélautó tetőpáncélján található motorhűtőről).

A páncélautó felszereléséhez félautomata tűzoltó rendszer tartozott, emellett a típus felszerelhették vízsugár-hajtóművel, defekttűrő gumiabroncsokkal és nukleáris, biológiai és vegyvédelmi rendszerrel. A páncélautó ezek nélkül is úszóképes volt, a vízben kerekei hajtották előre, maximum 3 km/h-s sebességgel (vízsugár-hajtómű esetén 9 km/h-s sebességgel).


Fejlesztések:

A VEC és a BMR közötti rendkívüli hasonlóság oka, hogy előbbi típust utóbbi alkatrészeinek felhasználásával építették, jelentősen lecsökkentve a fejlesztési időt és költséget, azonban a VEC külön típus volt. A BMR-ből több mint egy tucat variánst alakítottak ki, de ezek mind megőrizték a csapatszállító jelleget géppuskás, gránátvetős vagy rakétavetős lőállással. Ezzel szemben a VEC minden példánya rendelkezett toronnyal, lévén a torony által jelentősen leszűkített desszanttér nem jelentett problémát.

A VEC-ből 1978-ig 5 prototípust építettek, majd 1979-ben megkezdődött a felderítő páncélautó sorozatgyártása. A típusból nem alakítottak ki különböző modelleket, de a gyártás során a harcjárművet többször módosították: a 33. példánytól az olasz tornyot a francia Panhard AML-90-es páncélautó tornyára cserélték (annak 90 mm-es lövegével), de a 133. járműtől visszatértek az Otobreda által tervezett (a spanyol Santa Bárbara Sistemas által licencben gyártott), de modernebb, TC20 helyett TC25 típusú toronyra, amelybe egy 25 mm-es, amerikai Boeing M242-es gépágyút építettek.

Eredetileg ezeket a példányokat 25 mm-es, de svájci Oerlikon Contraves KBA típusú gépágyúkkal kívánták felszerelni, de ez nem került sorozatgyártásba. 1996-ban a BMR és VEC típusok modernizálására mindkét páncélautó-sorozatot új, 6 hengeres, az eredetivel megegyező, 310 lóerős teljesítményű, de svéd Scania DS9-es dízelmotorral szerelték fel, ami kisebb mérete mellett alacsonyabb fogyasztást, ezáltal nagyobb hatótávolságot szavatolt, emellett kiegészítő páncéllapok felerősítésével növelték a típus védelmi képességét. A modernizált páncélautók a VEC-M1 jelzést kapták.


Szolgálatban:

A páncélautóból összesen 340 példányt építettek és felkínálták exportra, de a jelentős számú konkurens páncélautó és a nem kiemelkedő teljesítmény miatt a típusra egyetlen további megrendelés sem érkezett, ezért egyetlen rendszeresítője a spanyol hadsereg volt.

Háború hiányában a spanyolok eredeti feladatkörében a felderítő páncélautót nem vetették be, de mivel gépágyújával a BMR-nél nagyobb tűzerőt képviselt, a VEC páncélautókat gyakorlatilag Spanyolország minden külföldi missziójában használták, mint a békefenntartó csapatok járőr-páncélautóját (többek között az 1990-es évek végén Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban a helyi IFOR erők részeként).

A 90 mm-es löveggel felszerelt, gyakorlatilag inkább páncélvadász, semmint felderítő VEC példányokat a spanyol haderő 1986-ban leselejtezte, ezért ezeket már nem hozták fel az új M1-es szintre (a motorok lassú szállítása miatt az átépítés fokozatosan zajlott, 1996-2001 között). A megmaradt páncélautók 2000 után is rendszerben maradtak és a spanyol haderő továbbra is előnyben részesíteni a VEC felderítő páncélautókat a nagyobb számú BMR-mel szemben: többek között Irakban és Líbiában is alkalmazták a típust.

Ezekre a járőr feladatokra a VEC jobban megfelel nagyobb tűzereje miatt, és mert a nagyobb létszámú legénységgel könnyebben megfigyelhető a jármű környezete (pl.: egy fő a páncélautó farában, jobb oldalt kap helyet és kifejezetten a hátulról érkező fenyegetésekre koncentrál), ugyanakkor a VEC páncélzata ma már vékonynak számít és a harcjármű nem rendelkezik aknarobbanás elleni többlet-védelemmel.

Jelenleg a spanyol haderő még 135 db VEC-M1-es felderítő páncélautót tart rendszerben, de hosszabb távon a típust az osztrák-spanyol lánctalpas ASCOD (spanyol nevén Pizarro) páncélozott gyalogsági harcjármű, a kéttengelyes, gumikerekes olasz Iveco LMV páncélozott terepjáró, valamint a négytengelyes, szintén gumikerekes olasz Centauro páncélvadászok valószínűleg ki fogják szorítani.


Utóélet:

A VEC kényszerből született (Spanyolország helyi fejlesztésű és gyártású páncélautót kívánt rendszeresíteni, ezért a felderítő páncélautóhoz a már gyártásba került csapatszállító vázát használták). A kész típus relatív sikeressé vált, de a hidegháború végével ez az átmeneti méret-kategória feleslegessé vált, a megnövelt tűzerejű csapatszállítók és a kisebb, olcsóbb páncélozott terepjárók átvették a feladatait:


Pandur I (csapatszállító páncélautó):

Az osztrák Pandur I-es csapatszállító páncélautó és a VEC közötti hasonlóság oka, hogy mindkét típus a spanyol BMR-en alapult, de - ellentétben a VEC-vel - a Pandur I-es megőrizte csapatszállító jellegét (ez a harcjármű kétfős legénysége mellett 8 katonát hordozott, aminek ára a torony hiánya volt) A Pandur I-et több ország megvásárolta, de hazájában már felváltotta az új fejlesztésű, négytengelyes Pandur II-es páncélautó.


Műszaki adatok:

Név: Pegaso 3568 „VEC”

Típus: felderítő páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 13,75 t

Hossz: 6,20 m

Szélesség: 2,50 m

Magasság: 2,51 m

Motor: 310 Le-s (Pegaso 9157/8, turbófeltöltős, dízelüzemű)

Legénység: 2-3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 20 mm-es gépágyú (Rheinmetall Mk 20 RH-202, a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (párhuzamosított)

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 103 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen), 3-9 km/h (vízben)

Hatótávolság: 800 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.