Leichter Gepanzerter Spähwagen

„LGS Fennek”


Előzmények:

A XX. század a motorizáció korának hajnalát jelentette a hadseregek életében: lassan, évtizedek alatt, de a az emberi és állati erőt idővel a gépvontatás váltotta fel, a gyalogságot gépjárműveken szállítva motorizálták, az összecsapásokban pedig kulcsszerepet kaptak a harckocsik (később pedig még a lövegeket is önjáró alvázra helyezték).

Már az 1910-es, 20-as években is léteztek relatív nagy teherbírású és megbízható gépjárművek, teljes körű elterjedésükhöz mégis közel egy évszázadra volt szükség. Az első világháború alatt ugyan megjelentek az első máig használt jármű-kategóriák (pl.: harckocsi, páncélautó), ám ezek még igen kezdetleges modelleket takartak, amelyeket általában csak kis számban gyártottak.

Hasonlóképpen elterjedt tévhit, hogy a motorizáció a hadseregnél a második világháborúban teljes lett volna. A valószínűleg legjobban felszerelt hadviselő fél, a náci Harmadik Birodalom minden propaganda-anyagán igyekezett mutatni, hogy egységei teljes mértékben motorizáltak és csupán egyetlen lovas alakulattal kezdte a háborút, ez azonban megtévesztő lehet.

A valóságban a németek (ahogy a többi hadviselő fél is) óriási számban használtak lovakat a második világháborúban: a háborúba több mint 500 ezer lóval léptek be és összesen 2,75 millió lovat, valamint szamarat használtak katonai célra. A gépesítés a német hadseregben valójában igen alacsony volt: még 1943-ban is a 322 hadosztályból csupán 52 volt teljesen gépesített, a tüzérség pedig szinte kizárólag lóvontatású lövegekkel rendelkezett.

A világháborút követően a két államra vágott Németországban (különösen nyugaton) a stagnálást követően folytatódott a harcjárművek fejlesztése és gyártása, újabb és újabb modelleket hozva létre. A modern hadseregekben már valóban minden egység motorizált, amihez számos gépjárműre van szükség: a harckocsik mellett többek között csapat- és teher-szállítókra, mentő- és műszaki-mentőkre, illetve számos támogató járműre (pl.: mobil konyhákra, víztisztító-, generátoros és lokátoros teherautókra).

A páncélautók terén a hagyományos csapatszállítók mellett a felderítő járművek is fontos szerepet kapnak, mivel gyakorlatilag a sereg földi szemeként funkcionálva képesek az ellenséges csapatmozgások követésére, az ismeretlen terep felderítésére.

A Szovjetunió széthullásának részeként újraegyesült Németország mára Európa és egyben a világ egyik legerősebb országává vált, amely csak néhány különleges alkalommal használt más országokban katonai erőt (köztük Afganisztán amerikaiak által vezetett, NATO-erőkkel történő megszállásakor), ennek ellenére ütőképes haderő fenntartására törekszik.

Ennek részeként az ezredfordulón Németország Hollandiával együtt egy új felderítő páncélautó tervezésébe kezdett, hogy kiváltsák különböző korábbi típusaikat. A modell a Leichter Gepanzerter Spähwagen (német; könnyű páncélozott felderítőjármű) nevet kapta, beceneve LGS Fennek, Spähwagen Fennek vagy röviden Fennek lett, az angol fennec, sivatagi róka (latinul Vulpes zerda) után.


Konstrukció:

A Fennek azonnal felismerhető meglepően lapos építéséről: a jármű 3 fős legénységgel rendelkezik, ennek ellenére 5,71 méteres hosszú, viszont csupán 1,79 méter magas, ezáltal már magasabb aljnövényzetben is igen nehéz észlelni. Meglepő, hogy egy modern páncélautót kifejezetten egy feladatra tervezzenek (a legtöbb esetben egy járműcsalád kerül megvalósításra több, korlátozott mértékben az adott feladatra szabott felszereléssel), de éppen egyfeladatos kialakítása miatt a Fennek kategóriájában valószínűleg a jelenleg létező legjobb képességű típus, több egyedi megoldással.

A jármű fegyverzete átmenetet képez a könnyűfegyverzetű csapatszállítók (pl.: a német Transportpanzer „Fuchs”) és a gumikerekes páncélvadászok (pl.: a francia AMX-10RC) között. A jármű alapváltozatának elsődleges fegyvere egy Heckler & Koch GMG típusú, 40 mm-es aknavető, amely kiválóan megfelel minden páncélozatlan vagy könnyen páncélozott célpont leküzdésére. Meglepő módon a járművet egyéb fegyverzettel nem szerelték fel (az elsődleges fegyvert egy forgó platformon, a középvonaltól jobbra eltolva építették be).

Páncélautóként a Fennek oldalsó ablakai igen keskenyek, azonban a tervezők kiemelt figyelmet fordítottak a minél jobb körkilátásra (ami egy felderítő járműnél kulcsfontosságú), ezért a típus vezetője nem oldalt, hanem elöl középen ül és három nagyméretű (egy frontális és két oldalsó) páncélüvegen keresztül láthat ki (hasonlóan a dél-afrikai G6-os önjáró löveghez).

Ahogy a legtöbb ma is használt harcjárműnél, a Fennek esetében is titkosított a típus páncélzatának pontos vastagsága, annyi azonban ismert, hogy megfelel a STANAG 4569-es szabvány 3-as szintjének. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Fennek képes túlélni egy szabványos (7,62x51 mm-es) NATO-lőszernek, akár wolfram-magvas páncéltörő tölténynek is, amelyet 30 méterről lőttek ki. Hasonlóan a jármű legénysége túlélhet egy 60 méterre robbanó 155 mm-es löveg nagy robbanóerejű töltényét, vagy 8 kg-nyi, a jármű alatt detonáló robbanószert.

Amennyiben az adott feladat megkívánja, a Fennek-re rátét páncélzat erősíthető. E páncélautót nem kifejezetten aknarobbanás ellen tervezték, de fenéklemeze kellően erős ahhoz, hogy minden gyalogság-elleni aknától megvédje a legénységet. A páncélautó kipufogó-rendszerét úgy tervezték, hogy minimalizálja a jármű hőképét, tovább nehezítve a felderíthetőségét.

A harcjármű felderítéshez használt legfontosabb egysége a típus tetején található ”felderítő doboz”. Ez a Rheinmetall által gyártott, vízszintesen és függőlegesen is elfordítható, távvezérelt blokk tartalmaz egy-egy kamerát, hőkép-alkotót és lézertávmérőt. Ezek az alkatrészek nem idegenek a felderítő járművektől, azonban a Fennek különlegessége, hogy műszerei egy teleszkópos rúdon kaptak helyet, amely maximum 1,5 méterre tolható ki (ekkor a blokk a talajtól 3,29 méter magasan található, tekintettel a páncélautó 1,79 méteres magasságára). Szükség esetén a felderítőblokk leszerelhető és maximum 40 méterre eltávolítható (ekkor egy háromlábú állványon kap helyet). A járművek egy részére később EMT Aladin típusú könnyű drónokat szereltek, méginkább kiszélesítve a felderítési lehetőségeket.

A kb. 10 tonnás tömegű harcjármű mozgatásáról egy Deutz dízelmotor gondoskodik, amely 239 lóerő leadására képes. Ennek köszönhetően a páncélautó műúton akár 115 km/h-val is haladhat, ugyanakkor nagy átmérőjű kerekei és alacsony építésű futóműve nehéz terepen is megfelelő mozgékonyságot biztosít. A hajtómű-blokkot automatikus tűzjelző- és tűzoltó-berendezéssel is felszerelték, az abroncsok légnyomásának állítása gombnyomásra történik, emellett a kapcsolható összkerékhajtás miatt épített környezetben a típus fogyasztása úgy csökkenthető, hogy mindez nem kompromittálja a terepjáró-képességet.

A Fennek első látásra igen komoly első és hátsó túlnyúlással rendelkezik, ami terepjárók esetében problémákat okozhat, de a páncélautó terepszögei valójában rendkívül jók; szemből maximum 60 fokos emelkedő leküzdésére alkalmas. A típus rendelkezik füstgránát-vetőkkel, nukleáris, biológiai és vegyvédelme megoldott, emellett légkondicionáló berendezésének köszönhetően tág hőmérséklet-határok között bevethető.


Fejlesztések:

A Fennek eredetileg kizárólag felderítésre készült és az egyes variánsok csupán fegyverzetükben tértek el: a német modell a gránátvető helyett egy Rheinmetall MG3-as géppuskát hordozhat, míg a holland példányokra egységesen egy-egy 12,7 mm-es M2HB típusú nehézgéppuskát szereltek, idővel azonban a Fennek is egy teljes járműcsaláddá szélesedett.

A járműből Fennek AD jelzéssel készült parancsnoki változat, ám ez nevével ellentétben inkább többcélú típusnak számít, mivel a felderítő-felszerelést eltávolították, az így nyert belső térbe pedig az aktuális küldetéshez szükséges felszerelés helyezhető.

Az alap (német) felderítő-modell a Fennek VWRN felderítő/tüzérségi megfigyelő páncélautó, míg a kifejezetten a német hadsereg igényeire kifejlesztett Fennek JFST előretolt megfigyelő/támogató jármű egy ehhez hasonló variáns, amely szükség esetén lézerirányítású légibombák számára képes ”megvilágítani” a célt.

A Fennek Fü-/ErkdFzg Pi esetében a jármű által keltett zajok minimalizálására törekedtek, ezáltal a típus még nehezebben felderíthető, ezzel szemben a Fennek TACP a légi csapatok földi támogatójaként funkcionál. A Fennek LVB a VWRN-hez hasonló, de holland modell - ezek mellett további specializált típusok is készültek, ezekkel az „Utóélet” bekezdés foglalkozik.


Szolgálatban:

A Fennek prototípusa 1997-ben készült el, 2001-ben (a teszteket követően) pedig döntés született a sorozatgyártásáról. A gyártásban komolyabb késés nem lépett fel (ami pedig a modern típusok gyakori velejárója): a Fennek első példányait már 2003-ban leszállították (a típus a német hadseregnél a nyolckerekű Spähpanzer 2 „Luchs” páncélautót, a hollandnál az M113-as lánctalpas csapatszállítót váltotta).

Az egyetlen problémát az jelentette, hogy 2004 augusztusában a holland példányokat gyártó cég, a Dutch SP Aerospace csődbe jutott, emiatt leállt a páncélautó szállítása. Ezt Hollandiában úgy hidalták át, hogy létrehoztak egy új céget (Dutch Defence Vehicle Systems néven), amely átvette a gyártósort és folytatta a Fennek-ek előállítását (a német páncélautókat készítő Krauss-Maffei Wegmann-nál hasonló probléma nem jelentkezett).

Németország a járműből valamivel 200 feletti példánnyal rendelkezik, a teljes megrendelés jelenleg 248 járművet tesz ki (ez nagyrészt felderítő modelleket takar), de elképzelhető, hogy ez a szám később még emelkedik (már több esetben rendeltek további 1-2 tucat járművet). Hollandia lényegesen kisebb, mint Németország, meglepő módon a Holland Királyi Hadsereg (hollandul Koninklijke Landmacht) mégis nagyobb számú (365 db) Fennek-kel rendelkezik, ráadásul további 40 járművet pótalkatrész-bázisként használnak, néhányat pedig kiállítási darabnak. A holland Fennek-páncélautók közül 144 db felderítő modell, 400-at meghaladó össz-darabszámával Hollandia legfontosabb páncélautója (a drága Bushmaster és Boxer modellek csak kis számban állnak rendszerben).

A típus iránt a Katari Állam (röviden Katar) érdeklődött, ami 32 darabos rendelésben realizálódott, ezek leszállítása jelen cikk megírásakor még nem történt meg. A Fennek elsősorban a német és holland igények kielégítésére született, ám a típusban rejlő lehetőséget felismerve a török FNSS Savunma Sistemleri már 2004-ben megvásárolta a Fennek licencgyártásának jogát, majd kisszámú példányt épített Hollandia számára.

Maguk a Fennek páncélautók nagy mennyiségű ellátmányt szállítanak, ezáltal két újratöltés között alkalmasak akár 5 napos bevetések végrehajtására is (a típust általában párosával vetik be). A felderítésre kiválóan alkalmas, a rögzített adatokat más harcjárműveknek továbbítani képes Fennek-ek alapvetően aktív háborús konfliktusok esetén a leghasznosabbak (csapatszállító képességük hiánya pedig tovább csökkenti a bevetési lehetőségeket), ennek ellenére a típus már átesett a tűzkeresztségen.

Mind Németország, mind pedig Hollandia az általa küldött afganisztáni kontingenst megerősítette Fennek páncélautókkal. A járművek felderítési, megfigyelési és járőrfeladatok ellátására alkalmasak, ám az afganisztáni városi környezet rávilágított a típus hiányosságaira is (a szűk utcákon, a házak között a páncélautó nem tudja kihasználni szokatlanul nagy felderítési távolságát).

Egy német példány alatt 2007-ben Uruzgan tartományban IED-re (improvizált robbanóeszközre) hajtott, amely a háromfős legénységből egy katonát megölt, kettőt pedig megsebesített. Egy másik Fennek-et (valószínűleg RPG gránátvető kumulatív gránátja) találta el, de a rétegelt páncélzat miatt a legénység ebben az esetben csak kisebb sérüléseket szenvedett.

A Fennek alapvetően sikeres típus (több mint 600 leszállított példánnyal), amely hatékony és modern megoldást kínál Hollandia és Németország számára, ugyanakkor nagy volumenű megrendelés már nem várható, igaz, a típus még minden bizonnyal évtizedeken át szolgálatban marad.


Utóélet:

A Fennek egyike az utolsó kifejezetten egyfeladatos szárazföldi harcjárműveknek, amely emiatt anélkül képes a felderítésre, hogy felfedné a helyzetét, ráadásul szokatlanul hosszú időtartamú bevetésekre is képes, de éppen sikere miatt különböző feladatú alváltozatok jelentek meg. 2008-ban a német példányokat gyártó Krauss-Maffei Wegmann bejelentette, hogy dolgozik a Fennek utódján, a kéthajtóműves Fennek 2-n, ám ez inkább egy, az amerikai HMMWV-hez hasonló típus (egyben egy külön járműcsalád alapja), magához a Fennek-hez nem kapcsolódik:


rakétás páncélautók:

A Fennek SWP egy, a Fennek bázisán kialakított légvédelmi rakétaüteg. A rendszer 4 db FIM-92 „Stinger” rakétát hordoz. A Fennek MRAT hasonló modell, de azzal ellentétben nem légvédelmi, hanem harckocsik elleni rakétákat hordoz. Mind az SWP, mind pedig az MRAT modelleket kizárólag Hollandia állította szolgálatba.


Műszaki adatok:

Név: Leichter Gepanzerter Spähwagen „Fennek” (sivatagi róka)

Típus: (mélységi) felderítő páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: ~ 10 t

Hossz: 5,71 m

Szélesség: 2,49 m

Magasság: 1,79 m

Motor: 249 Le-s (Deutz, dízelüzemű)

Legénység: 3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 40 mm-es gránátvető (HK GMG, a felépítményen)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: ismeretlen (STANAG 4569, level 3)

Teljesítmények:

Végsebesség: 115 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 860 km (műúton)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.