Lancia IZ
Autoblindo Mitragliatrice Lancia Ansaldo IZ „Lancia IZ”
Előzmények:
Olaszország a XX. század első felében még regionális nagyhatalomnak számított, akárcsak Dánia, Hollandia vagy az Osztrák-Magyar Monarchia. Az olaszok is rendelkeztek afrikai gyarmattal, ám a terület csak 1861-ben vált egységes, önálló országgá és a helyi ipar fejlettsége nem érte el a nyugati nagyhatalmak szintjét.
Mindazonáltal az olaszok igyekeztek lépést tartani a tudományos fejlődéssel: a robbanómotoros autók és repülők gyártásában elértek bizonyos eredményeket (pl.: Caproni Ca.1 bombázó).
A személyautók gyártására több cég is szakosodott - ezek egyike volt a Lancia vállalat, amelyet 1906-ban alapítottak és egy évvel később már be is mutatták első autómodelljüket, az Alpha-t.
Más olasz autógyártókhoz, például a Fiat-hoz vagy az Isotta Fraschini-hez hasonlóan a Lancia is megépítette saját teherautóját (Lancia Jota), noha a cég elsősorban újító ötleteivel és luxusautóival szerzett magának hírnevet.
Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Olaszország kezdetben semleges maradt, azonban igyekezett fejleszteni hadseregét. Ennek részeként az olasz autógyártók (többek között a Fiat és az Isotta Fraschini is) páncélautók gyártásába kezdtek.
Idővel a Lancia is előrukkolt saját konstrukciójával, amihez segítséget nyújtott a szintén olasz Ansaldo vállalat, amely már ismert volt motorjairól és fegyvereiről. A típust egyszerűen Autoblindo Mitragliatrice Lancia Ansaldo IZ-nek (olasz; Lancia-Ansaldo IZ gépfegyveres páncélautónak) nevezték (röviden Lancia IZ, azaz 1Z), a későbbi típustól a Model 1916 jelöléssel különböztették meg.
Konstrukció:
A Lancia IZ tipikus első világháborús páncélautó volt, amely - kortársaihoz hasonlóan - egy teherautó vázára épült, amely meghatározta alakját. A típus orr részén helyezték el a keskeny motort, mögé került a pilótafülke, míg a fegyverzet a hátsó részen kapott helyet.
A harcjármű első szekcióján egy pár fém kés húzódott végig, amelyek lehetővé tette a vezetékek és szögesdrótok átvágását.
A jármű 5,4 méter hosszú volt és mindössze 3,7 tonnát nyomott, fegyverzete mégis kiemelkedően erősnek számított. A Lancia IZ-t már forgatható toronnyal szerelték fel - ebben kapott helyet a típus teljes fegyverzete.
A könnyű páncélautó tornya meglepően széles volt, amit speciális fegyver-elrendezése követelt meg. A széles, lapos toronyban két géppuska kapott helyet, de erre egy második, kisméretű torony is került (egy további géppuskával).
E típus érdekessége, hogy (hasonlóan egyes korabeli hadihajókhoz) a nagyobbra épített felső torony is önállóan forgatható volt, ezáltal a páncélautó egyszerre több irányba tüzelhetett.
A típus páncélzata is jelentős volt: 9 mm-es páncéllemezei vastagabbak voltak, mint az első angol harckocsi, a Mark I vékonyabb területein (az angol harcjárművön ez 6-10 mm volt).
Egyes későbbi páncélautókkal (ld.: wz. 34) ellentétben a Lancia IZ-nél a hajtómű és a kerekek páncélozására is kiemelt figyelmet fordítottak. Az orr részben elhelyezett motort is teljes mértékben páncélozták, de azért, hogy megfelelő legyen a hűtés, a hajtómű elejére és oldalára páncélozott lamellákat erősítettek.
A páncélautók egyik komoly problémája volt a futómű megfelelő védelme, mivel viszonylag nagy sebességre képesek, de emiatt páncélzatuk nem lehet túl vastag. A korai típusoknál ezt úgy oldották meg, hogy csak az utasteret, esetleg a motort páncélozták, a kerekek viszont szabadon álltak, így viszont akár egyetlen puskalövés mozgásképtelenné tehette a járművet.
A Lancia ezért speciális hátsó sárhányót tervezett, amely megvédte a kerekeket. A páncéllapok itt csak a gumírozott részt védték, mivel a felnit eleve páncélozták (ezzel a megoldással páncélzatot, azaz végső soron többletsúlyt takarítottak meg.
A páncélautó mozgatásához így elegendő volt a kisméretű, 35 lóerős hajtómű, amivel a Lancia IZ műúton akár 60 km/h-s sebességig gyorsíthatott.
Fejlesztések:
A Lancia IZ korának egyik legütőképesebb páncélautója volt: három géppuskája különösen nagy tűzerőt biztosított számára, vastag volt a páncélzata, mozgékonysága mégis megfelelt kortársaiénak.
A típusnak mindössze egyetlen komolyabb hibája volt, ami éppen fegyverzetéből adódott. Maga a páncélautó meglepően keskeny volt, viszont magas: a kisméretű felső toronnyal magassága elérte a 2,8 métert, ez pedig a rövid tengelyekkel párosulva instabillá tette a járművet, ami különösen terepen volt veszélyes.
A Lancia IZ gyártását ezért hamarosan felfüggesztették és megkezdték utódja, a Lancia IZM (azaz Lancia 1ZM) előállítását (modificato - módosított).
Az IZM , Model 1918 vagy série 3 és elődje között a legnagyobb különbséget a torony jelentette. A stabilitási problémák miatt a felső tornyot egyszerűen elhagyták, ezáltal a jármű 40 cm-re alacsonyabb (2,4 méter magas) lett.
A szélesebb alsó tornyot megtartották a két géppuskával és a harcjármű hátsó páncéllemezén kialakítottak egy további nyílást, amelyen át egy harmadik géppuskával (hátrafelé) tüzelhettek. A típus páncélzatának vastagságán nem változtattak, de modernizálták az alvázat, új hajtóművet építettek be és minimális változtatásokat eszközöltek a páncéltesten.
A könnyebb gyártás érdekében egyes alkatrészeket egyszerűsítettek és módosították a motor páncélzatát. Ezen kívül külsőre mindössze két újdonságot vezettek be: áthelyezték a pótkereket és egy felszereltek egy összecsukható kerékpárt.
Szolgálatban:
Olaszország 1914-ben ugyan deklarálta semlegességét, de éberen figyelt és amikor kedvezőnek látta a helyzetet, támadásba lendült. Az ország az Osztrák-Magyar Monarchiával együtt ugyan a Hármas Szövetség tagja volt, de az ekkor kevesebb, mint fél évszázada létező nemzetállam el akarta foglalni szomszédait: Albániát, Dalmáciát, Dél-Tirolt és az Isztriai-félszigetet.
1915-ben azért léptek háborúba, mert a fenti területek az Osztrák-Magyar Monarchiához tartoztak, amely azonban kétfrontos háborúba keveredett és a hadvezetés a balkáni győzelmet erőltette, ami hadseregének túlnyomó részét lekötötte.
Az olaszok (akik attól is féltek, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia visszaszerezheti a korábban elvesztett Velencét), kezdetben gyorsan törtek előre, mivel a szegényes fegyverzetű és létszámhátrányban harcoló császári és királyi haderő (K.u.K.) aktivitása kimerült a védekezésben.
Az osztrák-magyar erők átcsoportosították erőiket, köztük az ütőképes horvát és magyar egységeket, ezáltal a támadás már az Isonzó völgyében lelassult, majd Gorizia városánál a front megmerevedett.
Ennek oka, hogy mind az olasz, mind pedig az osztrák-magyar erők híján voltak a jól képzett katonáknak és modern harceszközöknek. Ebben a környezetben a Lancia IZ páncélautó a front egyik legütőképesebb egységévé vált, ám hatékonyságát két tényező csökkentette.
A Lancia IZ-ből mindössze 10 db (más források szerint 37) épült, így a típus rendkívül ritka volt - ezen csak az IZM modell megjelenése változtatott, mivel ebből már 110 (vagy 113) db készült (ezáltal a Lancia IZM vált az első világháborúban legnagyobb számban rendelkezésre álló olasz páncélautóvá).
A másik problémát a hegyvidéken vívott harcok jelentették, ahol a páncélautók mozgása erősen korlátozott volt, a Lancia IZ-t és IZM-et ezért főként az utánpótlási vonalak biztosítására és őrjáratozásra használták.
Német segítséggel az osztrák-magyar egységek 1917-ben áttörték az olasz frontot és több olasz páncélautót is zsákmányoltak, melyeket aztán tovább használtak. A típust az első világháborút követően is szolgálatban tartották, az olaszok főként rendőrségi járműként.
Mussolini hatalomátvételét követőn Lancia IZM-eket küldtek Eritreában és Etiópiában, sőt még a második világháború kitörésekor is szolgálatban álltak és harcoltak többek között Líbiában és a balkánon.
Utóélet:
A Lancia IZ nem az első és nem is az egyetlen első világháborús olasz páncélautó volt, mégis ez a típus volt a leghatékonyabb és legismertebb. Ezt részben annak is köszönhette, hogy rendkívül széles körben használták: többek között afganisztáni, amerikai, magyar, és német egységek is (a németek Panzerspähwagen IZM (i) jelöléssel):
Lancia Jota (teherautó):
A Lancia IZ alapját adó Jota volt az első Lancia-teherautó és igen sikeres karriert futott be: több mint 1500 példányban gyártották és egész sor utódja volt (pl.: Eptajota, Pentajota, stb).
Műszaki adatok:
Név: Autoblindo Mitragliatrice Lancia Ansaldo IZ „Lancia IZ”
Típus: könnyű páncélgépkocsi
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 3,70 t
Hossz: 5,40 m
Szélesség: 1,82 m
Magasság: 2,80 m
Motor: 35 Le-s (Lancia, 6 hengeres, benzinüzemű)
Legénység: 6 fő
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 2 db 8 mm-es géppuska (Breda, az alsó toronyban)
Másodlagos fegyverzet: 1 db 8 mm-es géppuska (Breda, a felső toronyban)
Páncélzat: max 9 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 60 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)
Hatótávolság: 300 km