BPM-97

„Visztrel”


Előzmények:

Az Orosz Birodalom a XX. század elején siralmas állapotban volt. Az egymást követő inkompetens cárok fényűző életmódjával szemben a hatalmas területű ország lakosságának nagy része igen rossz körülmények között élt, gyakorlatilag középkori szintű eszközökkel állítva elő a mezőgazdasági terményeket, igaz, a dinamikusan fejlődő orosz nagyvárosokban közben megjelent egy értelmiségi réteg is.

Az első világháborút különbékével befejező birodalom gazdaságilag beleroppant az értelmetlen háborúba, a cári rendszert pedig elsöpörte a kommunista felkelés, amely az egész országra kiterjedt és a kialakuló polgárháború végén Oroszország egész területén átvette az uralmat, megalapítva a Szovjetuniót.

A fiatal diktatúra legfontosabb feladatának a bármi áron történő iparosítást tartotta: miközben az országban hihetetlen mértékű tisztogatások történtek, megkezdődött a fémek kitermelése és feldolgozása. A Szovjetunió a vas- és acéltermelésből kezdetben külföldi típusok másolatait gyártotta, később viszont már saját tervezésű járműveket építettek.

A második világháború alatt a kommunista ország sikeresen vette fel a harcot a technológiailag lényegesen fejlettebb németekkel, köszönhetően egyszerű, ám praktikus ötleteket használó harcjárműveiknek (pl.: az ikonikus T-34-es harckocsinak). A második világháború után a Szovjetunió az Amerikai Egyesült Államokkal együtt a világ két szuperhatalmává lépett elő: mindkét ország szövetségeseket gyűjtött maga köré és egyre inkább ellenségessé vált, létrehozva a hidegháború légkörét.

Ebben a helyzetben az amerikaiak és a szovjetek nem közvetlenül csaptak össze, hanem az egymással háborúzó országokat támogatták különböző hadfelszereléssel, ezért a harcjárművek és fegyverek fejlesztése évtizedeken át nagy erőkkel folyt. A Szovjetunióban a harckocsik mellett számos további szárazföldi harcjármű készült. A gumikerekes páncélautók alapvetően két csoportra oszlottak. A csapatszállítást a négytengelyes BTR járműcsalád (BTR-60, 70, 80) végezte, míg a kisebb feladatokra kezdetben a kéttengelyes BTR-152 és BTR-40-est, később pedig a szintén négykerekű BRDM-et és BRDM-2-est rendszeresítették (természetesen kisebb számban más járműveket is bevetettek, például a kétéltű GAZ-46-ost vagy a különböző páncélozott rakétahordozó teherautókat).

A Szovjetunió azonban nem bírta a gazdasági versenyt a demokratikus Amerikával, 1991-es összeomlásával pedig a fél évszázados fegyverkezési verseny véget ért. A korábban közvetve irányított országok önállóvá váltak ugyan, azonban Oroszországban már az 1990-es évek közepén felmerült az igény az elavult típusok leváltására, ezért a fejlesztés tovább folytatódott.

Kezdetben a meglévő járművek továbbfejlesztett változatait kezdték gyártani (pl.: a T-72-esre épülő T-90-es harckocsit, a BTR-80-asra épülő BTR-90-es páncélautót vagy az ekkor már évek óta fejlesztett, Szuhoj Szu-27-esen alapuló Szu-35-öst), emellett azonban teljesen új típusok tervezése is elindult.

Ez utóbbiak közé tartozott egy páncélautó, amelyet eredetileg az orosz határőrség számára kezdtek fejleszteni, 1997-ben – erre utal a jármű neve is: Bronyirovannaja pogranyicsnaja masina (orosz; páncélozott határőr jármű), röviden BPM-97. A típus beceneve Visztrel lett, amelynek jelentése: lövés, puskalövés.


Konstrukció:

A BPM–97-es páncélautó első látásra szokatlanul laposnak tűnik, jellegzetes külsőt kölcsönözve a harcjárműnek, de valójában ez csupán optikai csalódás, a jármű magassága torony nélkül is eléri az 1,83 métert.

A BPM-97-es többcélú típus: képes nagyobb mennyiségű teher vagy több katona (a kétfős legénység mellett változattól függően 8-12 fő) szállítására, de emellett felszerelhető különféle fegyverekkel is. Az egyes változatok kismértékben eltérnek, de közös jellemzőjük, hogy a páncélautó tetején toronygyűrű található, amelyre nyitott vagy zárt felépítmény, ebbe pedig 12,7 mm-es Kord nehézgéppuska, 14,5 mm-es KPVT nehézgéppuska, vagy 30 mm-es ASG-17-es típusú gránátvető (rövid csövű gépágyú) erősíthető.

Jelenleg is rendszerben álló típusként a BPM-97-es páncélzatáról pontos adatok nem érhetőek el. Az ismert, hogy a vázat alumínium ötvözetből készítették (ezzel csökkentve a harcjármű tömegét), a páncélzat vastagsága pedig a legvastagabb helyen sem haladja meg a 25 mm-t.

Orosz páncélautóként a BPM-97-est nem feleltették meg a NATO AEP-55 STANAG 4569-es (röviden STANAG 4569-es), könnyű harcjárművek páncélzatának védelmi szintjét osztályozó rendszerének. Orosz források szerint a jármű alsó része 30 méterről ellenáll az SZVD mesterlövész-puskák 7,62x54 mm-es töltényének, ami kb. level 1, level 2 közötti szintnek felel meg. A jármű frontpáncélja (szintén orosz források alapján) 300 méterről képes túlélni egy 12,7 mm-es NSzV típusú nehézgéppuska találatának, ami level 3, level 4 körüli páncélzatot feltételez.

A BPM-97-es túlélő-képességét növeli, hogy a jármű front- és oldalsó páncélzata igen éles szögben döntött, viszont (hasonlóan a BTR-40-eshez), a jármű hátsó páncélzata függőleges. A páncélautó szokatlanul hosszú orr-része lehetővé teszi, hogy a hajtóművet teljesen leválasszák a küzdőtértől, ami szintén javítja az utasok biztonságát.

Mindezek mellett a Visztrel ún. MRAP típusú gyalogsági harcjármű: úgy alakították ki, hogy a jármű alatt robbanó gyalogsági aknák és improvizált robbanószerek hatásának ellenálljon (ez a képesség a korábbi generációs páncélautókból hiányzik).

A BPM-97-es tömege a páncélzat és kapacitása miatt 10,5 tonna, ezért a jármű mozgatását egy KamAZ 740.10-20-as egységgel oldották meg, amely egy 240 lóerő leadására képes, 8 hengeres dízelmotor. A négykerék-meghajtású, 375 mm-es hasmagasságú páncélautó ezzel műúton 90 km/h-s sebességre képes, jelentős, 270 literes üzemanyag-kapacitásával pedig (szintén épített úton) akár 1100 km megtételére is képes, utántöltés nélkül.

A jármű mozgékonyságát az erős motor mellett nagyméretű kerekek segítik, ugyanakkor a jelentős első- és hátsó túlnyúlások miatt az első terepszög ”csupán” 35, a hátsó 31 fok.


Fejlesztések:

A BPM-97-es külsőre sokban hasonlít az 1950-es évektől gyártott BTR-40-es (nyitott) páncélautóra, de a Visztrel annál lényegesen nagyobb, jobban páncélozott és a formavilágot leszámítva nem kapcsolódik a típushoz.

Ennek oka, hogy a BPM-97-est a szovjet/orosz Kámai Autógyár, ismertebb nevén a KamAZ teherautó-gyártó készíti. A harcjármű a KamAZ 4326-os, négykerék-meghajtású teherautóra épül, amelyet kifejezetten nehéz terepen történő használatra szántak és gyártása a Visztrel tervezése előtt nem sokkal, 1995-ben indult be.

A BPM-97-es gyári kódja KamAZ 43269, de neve ellenére a jármű független a KamAZ-4326-9-estől, a KamAZ 4326-osnak kifejezetten a Dakar Rally nevű megbízhatósági versenyére épített variánsától (leszámítva a típus alvázát).

A BPM-97-es tervezése óta eltelt időben a járművön több esetben is módosítottak. Ezek közé tartozik, hogy a legújabb modellváltozat már kizárólag csapatszállításra szolgál: elhagyták róla a toronygyűrűt, így a páncélautó tetejére további felépítmény már nem szerelhető, viszont a korábban tisztán fém hátsó szekció oldalanként két-két páncélüveg ablakot kapott, hatra növelve az oldalsó ablakok számát.

A páncélautót a KamAZ idővel járműcsaláddá kívánta bővíteni, egy három, illetve egy négytengelyes, nagyobb járművel, ám ez máig nem valósult meg. Fontos azonban megemlíteni, hogy a KamAZ 2013-ra elkészítette az SBA-60K2 „Bulat”-ot, amely egy, a Visztrel számos alkatrészét felhasználó hatkerekű páncélautó, de nem a KamAZ 4326-osra, hanem az elve három tengelyes KamAZ 5350-esre épül.

A BPM-97-esből terveztek parancsnoki-, harctéri mentő- és tűzoltó-változatot is, ám ezekre nem érkezett megrendelés.


Szolgálatban:

A BPM-97-es egy modern páncélautó, egyben az egyik első sorozatgyártásra jelölt, aknarobbanás elleni védelemmel ellátott orosz gumikerekes harcjármű, a típus rendszeresítése azonban nem haladt problémamentesen.

A fejlesztéshez szükséges anyagi források elapadtak és ezen az sem segített, hogy a KamAZ már létező polgári jármű alapján tervezte a típust, jelentősen csökkente a fejlesztési költségeket. A páncélautóra elkészülte után nem érkezett katonai megrendelés, mert a rendkívül rossz állapotban lévő orosz gazdaság miatt a hadsereg forrásait jelentősen csökkentették.

Azért, hogy a KamAZ veszteségeit mérsékeljék, a gyár engedélyt kapott, hogy a Visztrel-t a polgári piacon értékesítse, mint (fegyvertelen) páncélautót. 2005-ben a KamAz számára azt is engedélyezték, hogy a típust Kazahsztán és Azerbajdzsán hadserege részére értékesítsek, ám ezek csak alacsony számú járműről szóltak (Kazahsztán például alig 18 ilyen páncélautót rendszeresített).

Végül 2009-ben az orosz védelmi minisztérium terrorista-elhárító alakulatainál rendszeresítették a típust (mivel már nem határrendészeti célra készült, a páncélautót KamAZ-43269-esként jelölték).

Technikailag a BPM-97-es kudarcnak számít: az orosz határőrség és a hadsereg nem adott rá nagy mennyiségű megrendelést és bár kapacitása alapján nemcsak a kisebb típusok, de a BTR-páncélautók kiváltására is alkalmas lenne, ez nem fog megtörténni (csapatszállításra a jövőben a Typhoon program különböző járművei szolgálnak).

Emellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a BPM-97-es egy igen jó képességű harcjármű, amely éveken át számos katonai expón bemutatkozott és kategóriájában díjat is nyert. A típus Oroszországban ugyan nem kapott jelentős figyelmet, korlátozott számban mégis rendszeresítették, emellett külföldi megrendelések is érkeztek rá (a fentebb említett Azerbajdzsán és Kazahsztán mellett Szíria is rendszerbe állította).

Emellett - ellentétben sok modern páncélautóval - a BPM-97-es már járt éles bevetésen: Oroszország juttatott a járműből az Ukrajna területének egy részét megszálló orosz, illetve az őket támogató helyi felkelőknek. A harcokban a típus alapvetően megfelelőnek számított, de vékony páncélzata miatt sérülékenynek bizonyult a kézi páncéltörő gránátvetőkkel szemben. Ezt jól mutatta, hogy a 2015-ben bevetett (ismeretlen számú) BPM-97-esből legalább 3 db megsemmisült.


Utóélet:

A PBM-97-es jövője kétséges - a jármű ugyan megfelelően teljesít, de a több átszervezést követően az orosz szárazföldi haderő a Typhoon-program mellett a négykerekű GAZ Tigr-re épít (annak ellenére, hogy e jármű páncélzata elmarad a Visztrel-étől és csak a legújabb modelleknél kezdték meg az aknarobbanás elleni védelem kialakítását):


Tervezett BPM-97-es variánsok:

A Visztrel ugyan nem moduláris rendszerű, ennek ellenére különböző speciális feladatkörű járműv hozhatóak létre a KamAZ 43269-es alváz, a BPM-97-es felépítmény és a különböző tornyok/fegyverek összeépítésével. Ezek közé tartoznak légvédelmi rakéták, 9M113 „Konkursz” páncéltörő rakéta, személyzetes vagy távirányítású fegyverek, de igény esetén a jármű képes befogadni egy, a BTR-80-aséhoz hasonló tornyot is (benne a korábban említett KPVT nehézgéppuskával).


Műszaki adatok:

Név: (KamAZ) BPM-97 „Visztrel” (lövés)

Típus: (aknarobbanás elleni) csapatszállító páncélautó

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 10,50 t

Hossz: 5,30 m

Szélesség: 1,90 m

Magasság: 1,83 m

Motor: 240 Le-s (KamAZ 740.10-20, ”V” hengerelrendezésű, 8 hengeres, dízelüzemű)

Legénység: 2 fő (+ max. 12 utas)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: nincs (lehetőség többféle nehézgéppuska vagy 30 mm-es gránátvető felszerelésére a jármű tetején)

Másodlagos fegyverzet: nincs

Páncélzat: max. 25 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 90 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 1100 km (műúton)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.