Autoblinda 41
„AB 41”
Előzmények:
Az első világháborúból győztesként kikerülő Olaszországnak a politikai berendezkedése az 1920-as években drasztikusan megváltozott. A fasizmus és Mussolini térnyerésével az ország hódításra vágyott és helyet követelt magának a nagyhatalmak szűk csoportjában.
Csakhogy e nagyravágyó tervek megvalósításához korszerű harceszközökre lett volna szükség, ebből viszont a mindinkább elszigetelődő országban komoly hiány mutatkozott, amit hazai típusokkal próbáltak ellensúlyozni.
Ez a probléma a harckocsik terén csúcsosodott ki (pl.: L3/33, M13/40, 75/18, stb.), de a páncélautóknál is látványos volt. Az állomány nagy részét első világháborús típusok alkották (pl.: Lancia IZ, Fiat 611), a fennmaradóknak pedig a tűzerejük hagyott maga után kívánnivalót (pl.: a csak géppuskával felszerelt Lince). Szükség volt olyan jobban páncélozott, gyorsabb és jobb terepjáró-képességekkel rendelkező modellekre, amelyek le tudják küzdeni az ellenséges páncélautókat.
Ezt a nagyobb hadiiparral rendelkező országok (pl.: az Egyesül Királyság, Németország vagy a Szovjetunió) úgy oldották meg, hogy kétféle kategóriájú járművet terveztek. A könnyű páncélautók (pl.: német leichter Panzerspähwagen) a felderítésért feleltek, míg a lassabb, nagyobb modellek (pl.: a szintén német schwere Panzerspähwagen) löveget is hordoztak.
Ehhez azonban Olaszországban nem voltak adottak a feltételek, ezért az olasz mérnökök egyetlen univerzális páncélautót terveztek. A típus alapját a két géppuskával felszerelt Autoblinda 40 adta, de utódja tornyában már egy löveget hordozott.
Ezt a járművet Autoblinda 41-nek nevezték el (az autoblinda páncélautót jelent, a 41 a típus szolgálatba állításának évét, 1941-et jelölte).
Konstrukció:
Csökkentendő a fejlesztési időt és a szűkös anyagi keretek miatt az AB 41 számos alkatrészét az Autoblinda 40-ből vették át - ilyen volt a páncéltest is, mely egy kockaszerű törzsközépből és a hátsó, hosszú motortérből állt.
A páncélautó fő fegyvere egy 20 mm-es gépágyú volt, melyet egy teljesen körbeforgatható toronyba építettek. A Breda 35-öt eredetileg légvédelmi gépágyúnak tervezték, de komoly páncélátütési képességei miatt (500 méterről 30 mm-nyi homogén páncélt ütött át) több olasz harcjárművet felszereltek vele.
Az AB 41 nyolcszögletű, egyszemélyes tornyát nem ekkora fegyverre tervezték, ezért a toronyba egyedül a gépágyú került. Azért, hogy a gyalogság ellen ne pazarolják el ennek lőszerét, a páncélautó testébe egy-egy előre-, illetve hátrafelé néző géppuskát is beépítettek.
Az Autoblinda 41 páncélzata - mint a legtöbb korabeli könnyű páncélautónál - csak gépfegyverek ellen nyújtott védelmet. A frontpáncél több mint másfél centis volt, vastagabb, mint legtöbb kortársáé, a motorhűtő viszont nem kapott páncélzatot, ezért egyetlen közvetlen találat mozgásképtelenné tehette a járművet. Az AB 41 ezért - akárcsak a többi akkori páncélautó - elsősorban sebességére és jó terepjáró-képességére támaszkodott. Távolabbról a típus hatkerekűnek tűnhetett, ám valójában négykerekű volt: a középső abroncsok a pótkerekek voltak.
A tízsebességes (ebből négy hátrameneti fokozattal ellátott) Autoblinda 41-en - szintén a korszakban megszokott módon - mindkét végen kialakítottak egy-egy vezetőállát. Bár ez a legénység számát négyre növelte, viszont a remények szerint a harcjármű így szükség esetén gyorsan elmenekülhetett. Ebben nagyméretű kerekei is segítették, melyek a 80 lóerős motorral kombinálva műúton majdnem 80 km/h-s végsebességet biztosítottak a típus számára.
Fejlesztések:
Bár közel sem volt tökéletes, az Autoblinda 41 jóval a többi olasz páncélautó fölé emelkedett mind gyártási mennyisége, mind képességei alapján. Mivel a járművet gyakran használták az afrikai olasz gyarmatokon, adaptálták a helyi viszonyokhoz (javítottak a légszűrésen, hogy a motor ne tömődjön el a bekerülő homoktól és a sivatagi viszonyokhoz tervezett abroncsokat szereltek fel).
Ezt a típust el is különítették az alapverziótól és AS 42 „Camionetta Sahariana”-ként jelölték.
Emellett a páncélautónak volt egy feljavított verziója is - az AB 43. Ez reflektálás volt az erősödő Szövetséges támadásokra és a mind nagyobb tűzerejű ellenséges típusokra. Ebből a járműből terveztek 20-, illetve a jóval hatékonyabb 47 mm-es löveggel felszerelt variánst is.
Bár ezáltal az Autoblinda 43 felülmúlta volna a legtöbb könnyű harckocsi tűzerejét, sok német harcjárműhöz hasonlóan ez a típus is túl későn készült el - 1943-as szolgálatba állítás ugyanis Olaszország kapitulációja miatt már nem valósult meg. A baloldali fotón egy AB 43-as látható (1944 október, Belgrád), lent pedig egy AB 41 mögött áll egy AB 43-as.
Az AB 41-esek hatékonyágát a németek is elismerték és mivel krónikus jármű-hiányban szemvedtek, Olaszország 1943. szeptember 3-ai kapitulációja után a német katonák 37 db olasz páncélgépkocsit foglaltak le és további 20 példányt szereltek össze. Később maguk is gyártották a típust, melyet Panzerspähwagen AB41 201(i)-ként kódoltak (ezek a páncélautók a fejlesztett motort és tornyot leszámítva megegyeztek az alapváltozattal).
Szolgálatban:
A második világháborúban az Autoblinda 41 volt Olaszország legnagyobb számban használt páncélautója, és mint ilyen, végigharcolt az egész háborút.
Hazájában a típust a páncélos erők mégsem használták: az elkészült példányok elsősorban a Garibaldiról elnevezett vadászcsapatok és a lovasság kötelékeiben működtek. Emellett jó néhány AB 41-essel rendelkezett a Polizia dell''Africa Italiana (olasz; afrikai olasz rendőrség, röviden PAI) is.
Olaszország mellett Magyarország is használt Autoblinda 41-eseket a keleti fronton, de a típus itt jelentős veszteségeket szenvedett. Ennek oka, hogy az AB 41-esek a háború második felében más nem számítottak kiemelkedően jónak és a hatalmas létszámfölényben lévő, új típusú szovjet harckocsik ellen már nem volt esélyük.
Megjelenésükkor, a háború első időszakában viszont az AB 41 a világ egyik legjobb páncélautójának számított és a típussal Észak-Afrikában jelentős sikereket értek el. Ennek oka elsősorban a páncélautó kiváló ”sivatagtűrő” képessége volt - az afrikai hadszíntéren ugyanis nem csak az ellenséggel, de a mindenhová bejutó porral és homokkal is harcolni kellett.
A páncélautóval ezért a felderítés mellett gyakran konvojokat kísértek és a biztonsági erők is gyakran bevetették, viszont ha harckocsikkal került szembe, a páncélautónak nem volt esélye a győzelemre.
A típusnak azonban (hiába volt hazája legjobb páncélautója) voltak hibái. Ezek közül talán a legnagyobb problémát a felemás páncélzat okozta, ugyanis például a benzintartályt egyáltalán nem páncélozták, valamint a motort és a legénységet nem választotta el páncéllap (igaz, ezek a hiányosságok még a bő 30 évvel későbbi, furcsa formájú Leopard biztonsági járművön is megvoltak).
A gyakorlatban az is hamar kiderült, hogy az egyszemélyes, szűk torony nehezen használható - a parancsnoknak így az utasítások kiadásán túl céloznia, lőnie és töltenie is kellett.
Az idő múlásával a típus hatékonysága egyre jobban leromlott: páncélzata már az új fejlesztésű páncélautók fegyvereinek sem állt ellen és lövege hatástalannak bizonyult, ha a Szövetségesek közepes harckocsijaira tüzeltek vele.
Mivel azonban az olasz erőforrásokat a vadászgépek és harckocsik fejlesztésére mentek, az AD 41-esek még Olaszország kapitulációjakor is az ország egyik legfontosabb harcjárműve volt. A harcjárműből összesen 550 db készült, 120-at a németek szereltek össze.
Utóélet:
Az AB 41 furcsa, idejétmúlt megoldásaival a háború második felére már menthetetlenül elavult, ám fontos hangsúlyozni, hogy tervezésekor kiemelkedő jó páncélautónak bizonyult: páncélozták, nagy volt a mozgékonysága és rendelkezett egy löveggel.:
Autoblinda 41 „Ferroviaria” (páncélozott sínautó):
Egyes Autoblinda 41-eseket (elődjéhez hasonlóan) fém abroncsokkal láttak el, így a típust a vonatsíneken is használhatták, ahogy ezt a nevéből is kiderül (ferrovia = vasút). Mielőtt felhajtott volna a sínpárra, a Ferrovaria-ról el kellett távolítani az abroncsokat, majd a páncélautó a csupasz felnit és a kerékagyat használta vonatkerékként. E furcsa harceszközt az olaszok és a németek is használták, elsősorban a Jugoszláv partizánakciók megakadályozására.
Műszaki adatok:
Név: Autoblinda 41 „AB 41”
Típus: könnyű páncélgépkocsi
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 7,52 t
Hossz: 5,21 m
Szélesség: 1,93 m
Magasság: 2,93 m
Motor: 120 Le-s (FIAT-SPA, 8 hengeres, benzinüzemű)
Legénység: 4 fő
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 20 mm-es löveg (Breda 20/65 Modello 1935, a toronyban)
Másodlagos fegyverzet: 2 db 8 mm-es géppuska (Breda modello 38, a törzs első, illetve hátsó részén)
Páncélzat: max 17 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 78 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)
Hatótávolság: 400 km