Tikkakoski Suomi KP/-31

„Egy legenda alapja”


Tervezés:

Az 1300-as évektől kezdődően a puskák fokozatosan váltak egyre fontosabb tényezővé a harctéren, kiszorítva a hidegfegyvereket, íjakat és a páncélzatot. Az 1900-as évek elejére az ismétlőpuskákkal felszerelt gyalogság már egyeduralkodó volt a harctéren, hamarosan azonban egy új fegyvertípus magának a gyalogságnak a létjogosultságát kérdőjelezte meg.

Ez az új fegyver nem volt más, mint a géppuska: egy nagyméretű kézifegyver, amelyet rendszerint két katona kezelt, de hatalmas, percenként több száz lövéses tűzgyorsaságával egész századok erejével ért fel, ezért ha kellően megerősített állásból használták, a gyalogság csak óriási veszteségek árán tudta semlegesíteni.

A géppuskák az első világháborúra a harctér uraivá váltak: az egymás látóterét részben átfedő géppuska-állások (korábban elképzelhetetlen tűzerejükkel) lehetetlenné tettek bármiféle összpontosítást, létrehozva az utóbb árkokkal és szögesdrótokkal támogatott állóháborút, ahol egy roham a általában a teljes osztag értelmetlen pusztulásával járt.

Logikusnak tűnt géppuska ellen géppuskával harcolni, de egy hatékony támadáshoz a fegyvert mozgatni kellett, márpedig erre a kor technológiai szintjén nem volt esély. Minden nagy hadviselő fél előrukkolt a maga találmányával: többek között kerekes lövegtalpat szerkesztettek a géppuskához, lóhátra vagy kerékpárra rakták, Belgiumban pedig két kutya által húzott kocsira. Az állatok azonban a háborúban elpusztultak, ezért a fegyver mozgatása a katonákra maradt: még a legjobbnak ítélt orosz Szokolov-féle kerekes lövegtalp esetén is a bombatölcsérek által felszaggatott, mocsárszerű csatatéren kellett volna a gyakran 50 kg-nál is nehezebb fegyvert mozgatni, ami a gyakorlatban kivitelezhetetlennek bizonyult.

A lövészárok-háborúba merevedett frontok azonban felgyorsították a fejlesztéseket és már 1915-ben megjelentek az első géppuskák. Ezek a korábbiakhoz hasonló fegyverek voltak, de minden lehetséges módon igyekeztek csökkenteni a tömegüket: többek között eltávolították róluk a lövegpajzsot, vízhűtésűből léghűtésesre alakították át őket, a nehéz háromlábú állványokat pedig kétlábú villaállványra cserélték. Ilyen módon a korábbi 40-80 kg-os tömegű géppuskákkal szemben a könnyűgéppuskák ”csupán” 15-20 kg-ot nyomtak, lehetővé téve, hogy együtt mozogjanak a gyalogsággal.

Ez a fejlesztési irány az első világháborút követően is folytatódott, mivel egyre erősebb volt az igény, hogy a gépfegyverrel ne csupán együtt lehessen mozogni a katonákkal, de szükség esetén a fegyvert menetből is lehessen használni - márpedig ehhez a könnyű géppuskák tömegét tovább kellett mérsékelni.

Az 1920-as években megjelentek a golyószórók, a puskák és géppuskák közötti átmenetként, de már 1918-ban létezett egy ez alatti sorozatlövő fegyver, a géppisztoly is. A géppisztoly olyan, az ismétlőpuskánál kisebb, pisztolylőszert tüzelő típust jelent, amely automata töltőrendszerével jelentős tűzgyorsaságra képes és bár lőszere miatt hatótávolsága korlátozott, 5 kg alatti tömegével a katona egyéni fegyvereként nagy segítséget jelenthet egy-egy osztagnak (különösen a lövészárkokban vagy városi hadviselés esetén).

Az 1920-as évek viszonylagos nyugalmában számos ország előrukkolt géppisztolyokkal, valamint golyószórókkal és közéjük tartozott Finnország is. A finnek M-22, illetve KP/-26 néven készítettek géppisztolyokat, majd ezek alapján tervezte meg a korábbi változatok alapján Y. Koskinen és Aimo Lahti a tökéletesített Suomi KP/-31-est - a fegyver teljes neve Suomi-konepistooli 1931 volt, melynek jelentése: 1931-es Finnország(i) géppisztoly.


Konstrukció:

A Suomi KP/-31-es le sem tagadhatja, hogy az 1920-as évek-elején született sorozatlövő fegyver. E géppisztoly korában rendkívül modernnek számított, ugyanakkor (arányait és tárát leszámítva) külsőre egy ismétlőpuska rövidebb változatának (karabélynak vagy kurtálynak) tűnt: teljes méretű, egy darabból kifaragott fa tusával/testtel gyártották, első/hátsó pisztolymarkolat nélkül.

A fegyver alapváltozata 870 mm volt, szemben az 1000-1200 mm-es ismétlőpuskákkal - ezt elsősorban a puskáknál lényegesen rövidebb, 370 mm-es csövének köszönhette. Az ismétlőpuskákon megszokott fa ágyazat helyett a Suomi KP/-31-es csövét egy második, perforált fém köpeny vette körbe, amely a jobb hűtésért volt felelős: a gépfegyvereken általában vagy vízhűtést alkalmaztak vagy a léghűtéses csövet ki lehetett cserélni, de a géppisztolynál erre nem volt lehetőség, ezért (a komoly tűzerő miatt) igyekeztek maximalizálni a hűtést.

A finn géppisztoly a német 9x19 mm-es Parabellum-lőszert tüzelte: egy Georg Luger által tervezett pisztolylőszert, amelyet az első világháború alatt a Luger öntöltő pisztolyok tettek ismertté, és amelyet máig számos típus használ. A teljes méretű puskalőszernél lényegesen rövidebb és kisebb erejű lőszer miatt a Suomi KP/-31-es hátrarúgása is kisebb és maga a szerkezet is kevésbé komplex. A finn géppisztoly tömegzáras, szabad hátrasiklású típus - az összes alkatrészére jellemző a túlbiztosítottság.

A géppisztolyhoz képest nagyméretű fegyver ma már elképzelhetetlenül nehéznek számít: tömege üresen is 4,6 kg (igaz, ez nem sokkal múlta felül a kor többi gépfegyverének tömegét, ld.: amerikai Thompson, német MP18-as), ugyanakkor pontos és kellően strapabíró fegyvernek bizonyult.

A géppisztolyon, az elsütő billentyű előtt egy szögletes fém elem található: ez a fegyver biztosító karja, amely hátrahúzott helyzetben megakadályozza az elsütő-mechanizmus működését (a Suomi KP/-31-es másik jellegzetes megoldása a kisméretű hátsó felhúzó-kar).

A géppisztoly tűzgyorsasága 750-900 lövés percenként, amit azonban csak jelentős kapacitású tárak használatával lehet kihasználni. A KP/-31-eshez ezért a 20 töltényes tár mellett 36, 40 és 50 töltényes (kétsoros) szekrénytárakat is használtak, később pedig megalkottak hozzá kétféle (40, illetve 71 töltényes) csigatárat is (ezek mellett a fegyverhez a német MP 38-as módosított, 32 töltényt befogadó tárát is használhatták).

A géppisztly (396 m/s-os csőtorkolati sebességének köszönhetően) 200 méteres hatásos lőtávolsággal rendelkezett, ennek ellenére az ismétlőpuskákon is alkalmazott, állítható nyílt fém irányzékkal látták el.


Életút:

A Suomi KP/-31-es gyakorlatilag a PK/26-os sorozatgyártott változata volt, amely már 1925-ben készen állt, de csak 1931-ben kezdték meg a gyártását. A fegyverek fejlesztését a Konepistooli Oy (finn; géppisztoly társaság) végezte, a gyártást viszont már a Tikkakoski Oy (utóbbi nevét a Finnország közepén található Jyväskylä egyetemváros Tikkakoski kerülete után kapta).

A fegyver iránt kezdetben csekély volt az érdeklődés: 1939-ben, amikor a Szovjetunió megtámadta Finnországot, a finn hadsereg csupán mintegy 4000 db Suomi KP/-31-essel rendelkezett. A géppisztoly gyártását a háború alatt is folytatták és több változatot alakítottak ki belőle. A Suomi KP/-31 SJR modell megegyezett a KP/-31-es alapváltozattal, de felszerelték egy csőszájfékkel (erre utalt a géppisztoly nevében az SJR - suujarru, azaz csőszájfék - rövidítés).

1941-ben a típusból egy sorozat (500 db) speciális, kifejezetten erődítményekben használt KP/31-est is legyártottak, amelyeket kisebb átmérőjű hűtőköpennyel szereltek, valamint a tusát pisztolymarkolatra cserélték (emellett néhány példányt kifejezetten a brit eredetű Vickers 6-Ton könnyű harckocsijaikhoz készítettek).

Idővel a géppisztoly iránt több ország is érdeklődni kezdett és egymás után érkeztek a korlátozott mennyiségű megrendelések: a fegyverből Finnország mellett többek között Bulgária, Horvátország, Svájc, sőt, a náci Harmadik Birodalom is a vásárolt (Észtország már a második világháború kitörése előtt beszerzett 485 példányt).

A KP/-31-est idővel külföldi cégek is gyártani kezdték: Dániában a Madsen és a Hovea cégek készítették M/41 néven (ezt fejlesztették tovább a Lettet-Forsogs géppisztollyá), a spanyol Hispano-Suiza pedig MP43/44 jelzéssel. Svédországban a Husqvarna kb. 35000 ilyen géppisztolyt gyártott - részben 9 mm Browning Long (kpist m/37), részben 9 mm Parabellum lőszerrel (kpist m/37-39).

A KP/-31-esek és másolataik kiválóan szerepeltek a harctéren (főleg a 71 lőszert befogadó csigatárral szerelve), de a fegyver gyártása lassú volt és költségigényes. A géppisztolyból a Szovjetunió is zsákmányolt: először a fegyvert áttervezték az általuk használt 7,62 mm-es Tokarev lőszerre (PPD-40) majd PPS-41 néven továbbfejlesztették.

Ez a változat már csak közvetve kapcsolódott a KP/-31-eshez, mivel a tervezést végző Georgij Szemjonovics Spagin számos ponton leegyszerűsítette a fegyvert. A PPS-41-es pontossága és megbízhatósága ugyan elmaradt a Suomi KP/-31-estől, viszont lényegesen olcsóbb és gyorsabb előállítást tett lehetővé, ennek köszönhetően a PPS-41-esből kb. 6 millió példányt gyártották (a KP/-31-es összes változatábón együtt is csupán mintegy 80000 darabot készítettek).

A Sumi KP/-31-est a második világháborút követően is rendszeren tartották, sőt, gyártása is csak 1953-ban ért véget. Az elkészült példányokat Izrael, Norvégia és a lengyel rendőrség is használta (a Szovjetunió a koreai háborúban zsákmányolt KP/-31-eseket juttatott Észak-Koreának, ezek egy részét később Dél-Korea szerezte meg és használta).

A fegyvert Finnország és Norvégia az 1980-as évekig rendszerben tartotta (igaz, ekkor már csak a tartalékosok fegyvereként szolgált).

Zárásképpen érdemes megjegyezni, hogy a Suomi KP/-31-es a jelentős nemzetközi fegyvergyártási hagyományokkal nem rendelkező Finnország meglepően sikeres kézifegyvere volt: a második világháború előtt és alatt több mint fél tucat ország vásárolt belőle és helyi változataiból, a belőle továbbfejlesztett PPS-41-es pedig a Szovjetunió ikonikus géppisztolyává vált.


Műszaki adatok:

Gyártó: Tikkakoski

Típusnév: Suomi KP/-31

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 1931

Tervező: Aimo Johannes Lahti

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 4600 g

Teljes hossz: 870 mm

Csőhossz: 314 mm

Kialakítás:

Működési elv: szabad hátrasiklású tömegzár

Tárkapacitás: max. 71 db (csigatár esestén)

Irányzék: állítható fém irányzék

Lőszer:

Neve: 9 mm Parabellum

Mérete: 9x19 mm

Tömege: 7,5 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 750-900 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 396 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.