Steyr AUG
„Karabély a jövőből”
Tervezés:
A kézi lőfegyverek a középkorban jelentek meg, azonban még évszázadoknak kellett eltelnie, mire széles körben elterjedtek. Ahogy a puskák egyre megbízhatóbbakká váltak, fokozatosan felváltották a hidegfegyvereknek nevezett szúró- és vágófegyvereket, azonban a kellően nagy tűzerő problémája sokáig gondot okozott.
Ezt kezdetben az alkalmazott taktika módosításával kívánták elérni (pl.: a muskétások egymás mögött, több sorban álltak, így amíg az első sor tüzelt, a többiek a töltés egy-egy fázisát végezték), de ez nem jelentett valódi megoldást.
Az első világháború alatt már széles körben használták a géppuskákat, amelyek kezeléséhez ugyan legalább két személy kellett, ám rendkívüli tűzgyorsaságuk miatt a tömeges támadás óriási emberáldozatokkal járt. A katonák egyéni fegyverzetének fejlődésében a következő lényegi lépést az öntöltő puskák megjelenése jelentette - ezek gyakorlatilag megnövekedett tűzgyorsasággal rendelkező puskák voltak.
Elkészültek a géppuskák kisebb, könnyebb változatai is: az egy fő által is használható golyószórók valamint a géppisztolyok - utóbbiak még kisebb méretűek voltak, mégis jelentős tűzgyorsasággal rendelkeztek, azonban pisztolylőszert tüzeltek, ezért hatótávolságuk és megállító erejük korlátozottabb.
A túlságosan erős lőszert használó, de tartós sorozatlövésre alkalmatlan puskákból és a gyengébb, de több szempontból előnyös géppisztolyokból a németek a második világháború alatt megalkottak egy átmeneti fegyvert: a köztes lőszert tüzelő Surmgewehr 44-est, a modern gépkarabélyok ősét.
A második világháború után a szovjetek az AK-47-es gépkarabéllyal jelentek meg a fegyverpiacon, amelyet hatalmas mennyiségben terítettek a csatlós országokban. Az AK-47-essel szinte egy időben a belga Fabrique Nationale de Herstal fegyvergyár piacra dobta a Fusil Automatique Leger; röviden FN FAL gépkarabélyt, amelyet a demokratikus országokban futott be rendkívüli karriert.
Ahogy az AK-47-es, úgy a FAL sikerében is fontos szerepet játszott, hogy számos országban nemcsak rendszeresítették, de a helyi igények kiszolgálására gyártották is a fegyvert. Ausztriában is az FN FAL-t választották, melyet Sturmgewehr 58 néven állítottak szolgálatba.
A gyártást az osztrák Steyr végzete, amelyet a XIX. század végén alapítottak és kezdetben a hátultöltős Werndl puskát, majd többek között a Mannlicher-Schönauer puskát gyártotta az Osztrák-Magyar Monarchia részére. Az 1970-es évekre azonban a Sturmgewehr 58 már elavultnak számított, ezért az osztrákok a leváltása mellett döntöttek.
Az Amerikai Egyesült Államok megpróbálta az általa gyártott fegyvereket ráerőszakolni a nyugati nemzetekre, de az általuk fejlesztett M16-os (amely a sikertelen M14-est váltotta) számos műszaki problémával küzdött, ezért ehelyett az osztrákok egy saját fejlesztésű fegyver mellett döntöttek.
Ennek megvolt az az előnye, hogy így nem kellett más országok igényeihez igazodniuk és nem konvencionális megoldásokkal is kísérletezhettek. Ez a lehetőség egy radikálisan új kis kaliberű (5,56 mm-es) gépkarabélyt eredményezett, amely a Steyr Armee Universal Gewehr (német; ~ a hadsereg univerzális karabélya), röviden AUG nevet kapta.
Konstrukció:
Az AUG több szempontból is szokatlan konstrukció. Egyike a világ legkönnyebben felismerhető gépkarabélyainak: ezt bullpup kialakításának (ld. lentebb) és speciális (zöldre színezett üvegszál erősítésű 66-os poliamid) házának köszönhette abban a korban, amikor a legtöbb gépkarabély még hagyományos elrendezésű fa-fém konstrukció volt.
A gépkarabélyhoz képest kisméretű AUG (az alapváltozat hossza 790 mm, tömege csupán 3,6 kg) jellegzetessége továbbá a vázzal egybeöntött ujjvédős markolat és a fegyver elején található másodlagos markolat. Ez utóbbira azért van szükség, mert csípőből tüzelve szükség van a fegyver biztos kézben tartására, azonban a más fegyvereknél erre használt tár az AUG esetében a markolat mögé került (maga a markolat felhajtható). Az összes ujjat védő markolat sem öncélú: ezáltal a fegyver akár kétujjas, vastag kesztyűben is használható (az osztrák Alpokban erre szükség is van).
A hidegkovácsolással készült fegyver egyik jellemző műszaki megoldása az alumíniumból készült fegyvertok. Az alumínium több előnyös tulajdonsággal rendelkezik (könnyű megmunkálhatóság, alacsony tömeg), azonban kifejezetten rossz a kopásállósága, emiatt a zárszerkezetet úgy kellett megtervezni, hogy az a tokkal ne érintkezzen (egyes alkatrészek a kopásállóság növeléséért krómbevonatot is kaptak).
Az AUG könnyű felismerhetőségének másik oka az ún. bullpup kialakítás. A puskák és karabélyok többsége három egymás mögötti részegységből áll: leghátul található a tusa, amely a lövő vállára támaszkodva pontosabb tüzelést tesz lehetővé, előtte van a fegyvert működtető mechanizmus, valamint a fegyver csöve. A problémát egy ellentét jelenti: a cél a lehető legrövidebb fegyver, a pontosságot (adott lőszertípus mellett) viszont csak a cső hosszának növelésével lehet elérni, azaz a két elvárás egymással ellentétes.
A bullpup-típusú fegyvernél (így az AUG-nál is) ezt a problémát úgy küszöbölték ki, hogy a fegyver tárát és a töltési mechanizmust magába a tárba építették: ezáltal a fegyver lényegesen rövidebb lehet (ezt további cső-változatokkal még tovább csökkentették - ld. lentebb).
Ahogy az fentebb is olvasható, az AUG 5,56 mm-es kaliberű. A hidegháború kezdetén az amerikaiak a NATO tagokra saját 7,62x51 mm-es töltényüket erőszakolták rá: ez egy nagy erejű lőszer volt, amelyet még az M14-eshez fejlesztettek ki. E lőszer kellően nagy megállító erővel rendelkezett, de ugyanaz volt a hátránya, mint a szovjet 7,62x54R lőszernek: a jelentős tömege.
Az M14-es (és az FN FAL) szabványos 7,62 mm-es NATO lőszere 25,5 grammot nyomott - összehasonlításul az utód M16-os (és az AUG) 5,56x46 mm-es NATO lőszere csupán 11,9 grammot. A felére csökkentett tömegű tár azt jelenti, hogy a katona kétszer annyi lőszert vihet magával vagy azonos lőszermennyiségnél a terhelése csökken.
Az AUG abban is újdonságot jelentett, hogy az akkor szolgálatban lévő gépkarabélyokkal ellentétben minden változata rendelkezik egy (a Swarovsi által készített), 1,5-szörös nagyítású céltávcsővel (a beépített távcső egyben hordfogantyúként is szolgál és természetesen maga az optika cserélhető).
A nem állítható optikában a szálkeresztet egy apró fekete kör helyettesíti: ezt úgy méretezték, hogy 300 méterről egy 180 cm-es ember teljesen kitöltse, ezzel segítve a lövészt a célzásban (a távcső mellett az AUG kapott egy tartalék fém irányzékot is).
Az AUG gázelvezetéses, forgózáras reteszelésű fegyver (akárcsak az AK-47-es és az M16-os), viszont ún. progresszív elsütőbillentyűvel rendelkezik: a fegyver nem kapott tűzváltót, ehelyett a ravaszt félig hátrahúzva egyeslövés, teljesen hátrahúzva sorozatlövés adható le vele (a gázvisszavezető érdekes módon nem a cső alá, hanem annak jobb oldalára került).
Az osztrák gépkarabély elméleti tűzgyorsasága 680 lövés/perc - fegyver 30 lőszert befogadó áttetsző tárból tüzel, de 42 és 100 lőszeres tárral is használható (az AUG hüvelykivetőjét úgy alakították ki, hogy az elhasznált töltényhüvelyeket mindkét irányba kidobhatja, ezáltal a karabélyt balkezes lövészek is használhatják, bár ehhez szükség van egy átalakító-készletre).
Életút:
Az AUG első prototípusai az 1970-es évek elején még különböző műszaki problémákkal küszködtek, a végleves változatot csak 1977-ben fogadták el (ezért a fegyvert Sturmgewehr 77, röviden StG 77 néven rendszeresítették).
Az AUG valójában nem egyetlen fegyvert, hanem egy egész fegyvercsaládot jelöl. Az osztrák gépkarabélyt ugyanis úgy alakították ki, hogy csövét néhány mozdulattal ki lehessen cserélni és a típushoz több különböző hosszúságú csövet terveztek.
Összesen négy alapváltozatot terveztek: a legrövidebb a 350 mm hosszú csővel szerelt (légideszantos) géppisztoly-modell - ezt követi a 407 mm-es gépkarabély és az 508 mm-es golyószóró, a csúcsot viszont a 621 mm-es csővel gyártott könnyű géppuska jelenti.
Az eltérő hosszúságú csövekre különböző kiegészítők szerelhetők, a lángrejtő mellett bajonett és (a cső alá) amerikai M203-as vagy német AG36 gránátvető is illeszthető. A könnyű géppuska változat egy bipoddal (fegyverlábban) is rendelkezik, ezáltal tartós tüzeléshez letámasztható. 1997 óta az AUG-ra Picatinny-sín is felszerelhető, így alkalmassá vált a szabványos NATO-optikák befogadására. A gépkarabély egyedi megoldása, hogy az első markolat mögötti gombot benyomva, majd a felhajtható markolatot elfordítva a cső egy másodperc alatt kiemelhető (az első markolat a csővel és a gázdugattyúval együtt egy egységet alkot).
A fegyver alapváltozata az AUG A0 jelölést kapta, ezt 1982-ben váltotta fel a már fekete színű házzal is gyártott A1. Ezt követően tucatnyi, kismértékben átalakított AUG-változat készült, az F88-as sorozat például az ausztrál változatokat jelöli.
E fegyver ma már polgári és félkatonai szervezetek számára is elérhető, AUG P jelzéssel, de kizárólag a 407 mm hosszú csővel és félautomata üzemmódúra alakítva (idővel újabb félautomata változatok jelentek meg, pl.: az amerikai piacra szánt AUG A3 SA, az AUG A3 M1 vagy az AUG Z.
AUG Para jelzéssel a fegyvert a 9x19 mm-es Parabellum lőszerhez is átalakították (ezzel a készlettel a többi változat is átalakítható a Parabellum lőszerhez). A baloldali fontón egy A3 SA, jobboldalt egy Para variáns látható.
Az AUG-ot kezdetben csak a Bundesheer, az osztrák hadsereg rendszeresítette (amely nem azonos a német Bundeswehr-rel), de idővel más országok is érdeklődni kezdtek a megszokottól eltérő fegyver iránt. Összesen több mint 40 ország szervezetei állították szolgálatban az AUG-ot, köztük Ausztrália, több dél-afrikai ország, sőt, az Amerikai Egyesült Államok is, ezért a gépkarabélyt több konfliktusban is használták: többek között Afganisztán és Irak megszállásakor (de a felkelők fegyvereként is feltűnt a szíriai polgárháborúban).
Műszaki adatok:
Gyártó: Steyr
Típusnév: Armee Universal Gewehr (AUG)
Típus: gépkarabély
Megjelenés éve: 1987
Tervező: Horst Wesp, Karl Wagner és Karl Möser
Fizikai jellemzők:
Fegyver tömege: 3600 g
Teljes hossz: 790 mm
Csőhossz: 508 mm
Kialakítás:
Működési elv: gázelvezetéses, forgózáras reteszelésű
Tárkapacitás: 130 db
Irányzék: 1,5x-ös nagyítású Swarovski optikai irányzék (tartalék fém irányzék)
Lőszer:
Neve: 5.56 NATO
Mérete: 5,56x45 mm
Tömege: 11,9 g
Teljesítmények:
Tűzgyorsaság: 680 lövés/perc
Lövedék kezdősebessége: 970 m/s