Mauser Gewehr 98
„A legismertebb ismétlőpuska”
Tervezés:
A német kézifegyver-ipar egyik legfontosabb alakja Paul Mauser és testvére, Wilhelm Mauser, akik számos fegyvert terveztek (köztük az ikonikus Mauser C96-os pisztolyt), de ismertségüket elsősorban az általuk megalkotott katonai puskáknak köszönhetik.
Amikor az 1800-as évek második felében a német államok többsége (Ausztria kivételével) Németországban egyesült, a fiatal birodalom a poroszoknak köszönhetően az (akkor modernnek számító) Dreyse gyútűs puskákkal rendelkezett. Ez ugyan felülmúlta az elöltöltő puskákat, de az 1800-as évek második felében a kézifegyver-gyártás rendkívül gyors ütemben fejlődött, ezért nem sokkal később maga a papírtöltényes puska elve vált elavulttá.
Ekkor jelent meg a Mauser tervezőpáros, akik első lépésként a Dreyse puskát fejlesztették tovább, majd megalkották előremutató 1871-es puskájukat, amely a Dreyse puskához hasonlóan egylövetű fegyver volt és fekete lőport használt, de a 11 mm-es töltény már fém töltényhüvellyel rendelkezett.
Az 1871-es modellt Németország rendszerbe állította - e fegyver bevezetésekor szintén fejlettnek számított, 1886-ban azonban Franciaország rendszeresítette a Lebel ismétlőpuskát, amely nagy erejű, fémhüvelyes, kiskaliberű töltényt tüzelt ás tárból töltött, emiatt Németország ismét lemaradt legfontosabb riválisa mögött.
Mauser 1871-es egylövetű puskáját felhasználva ezért egy német fegyver-fejlesztő bizottság megalkotta az 1888-as modellt, míg a Mauser testvérek elkészítették a hasonló Model 1889-et (Belgium számára). Utóbbi volt a jobb fegyver, Németország mégis a Model 1888-ast rendszeresítette, miközben a Mauser fivérek folytatták fegyverük tökéletesítését és értékesítését különböző vásárlóknak, amíg több modellen keresztül el nem jutottak az 1895-ös változatig.
Ekkorra egyre több ország használta a jó hírű Mauser puskákat, de a német döntéshozók a saját bizottságuk által fejlesztett 1888-as puskát részesítette előnyben. E tervezőcsoport azonban nem tudott egy valóban hatékony utódot tervezni, ezért az az anakronisztikus helyzet állt elő, hogy más országok a Németországban, németek által tervezett Mauser puskákat használták, amelyek felülmúlták Németország saját puskáit.
Ezt feloldandó Németország 1898-ban rendszeresítette az 1895-ös Mauser puskát, amelyet ennek megfelelően Gewehr 98 (német; ~ 98-as puska) néven állítottak rendszerben (a fegyvert gyakran Gew 98-asként, illetve M98-asként rövidítettek).
Konstrukció:
A Mauser Gewehr 98-as a Mauser ismétlőpuskák fejlesztésének utolsó fő állomása, ennek ellenére (hasonlóan a többi 1900-as évek előtti katonai puskához), a fegyver igen jelentős méretekkel rendelkezik: teljes hossza 1250 mm (ebből 740 mm-t tesz ki a fegyver csöve), a puska tömege 4,09 kg. A Gewehr 98-as már megjelenésekor sem számított kiemelkedően modernnek, ugyanakkor egyszerű és megbízható fegyver volt, amely állta az összehasonlítást a világ összes ismétlőpuskájával. Ebben szerepe volt a füst nélküli lőport használó, nagy teljesítményű 7,92 mm-es tölténynek is.
Rendszerbe állításakor a Gewehr 98-as a Patrone 88-as töltényt tüzelte: egy füst nélküli lőport tartalmazó, gömbölyű hegyű töltényt, amelyet az 1888-as német puskához terveztek (ez volt az első füst nélküli lőporos német katonai puskatöltény, amelyet a Gewehr 88-ashoz hasonlóan kifejezetten a francia Lebel puskára válaszul fejlesztettek ki). 1903 óta a Gewehr 98-as a 7,92 mm-es Mauser töltényt tüzeli: ez az előd M/88-ashoz hasonlóan 7,92x57 mm-es töltény, de nem gömbölyű, hanem hegyes lövedéket tartalmaz. Az S Patrone-ként is emlegetett töltény lőszerének tömege harmadával kisebb az M/88-asénál, de az aerodinamikailag kedvezőbb kialakítás és a nagyobb teljesítményű (nitrocellulóz-nitroglicerin alapú) lőpor laposabb röppályát és nagyobb hatótávolságot eredményez.
A Gewehr 98-as jellegzetes Mauser forgó-tolózárral rendelkezik, a két reteszelő-szemölcsös zártest végén háromállású, pillangókaros biztosítóval (baloldali állással tehető tűzkésszé a puska). A fegyver zárát úgy tervezték meg, hogy a tüzeléskor keletkező lőporgázokat a zár bal oldalán található csatornában elvezesse, míg a zár végén egy kisméretű pajzs védi a lövő arcát a gázoktól (emellett a záron egy harmadik, biztonsági szemölcs is található).
A Gewehr 98-as ismétlőpuska 5 töltényes, süllyesztett tárból tüzel (a tár a fa házban kapott helyet, nem kivehető), egyesével vagy töltőléc segítségével tölthető (a fegyver fa házán fél-pisztolymarkolatot alakítottak ki).
A puskához tartozó tisztítórúd hosszát megfelezték, viszont a rúd egyik végére egy másik rúd erősíthető fel, emellett e rúd segítségével három puska a csövüknél egymásnak dönthető (közel függőleges helyzetbe állítva őket), ezáltal elkerülhető, hogy a földre fektetett puskába szennyeződés kerüljön.
A gömbölyűhelyű és a hegyes töltényt tüzelő Gewehr 98-asok gyakorlatilag azonosak, de utóbbi eltérő ballisztikája miatt módosított irányzékkal rendelkezik. Ez problémát jelentett, mivel a rövidített csapóirányzék ugyan beállítható a maximális 2000 méterre, de emiatt minimális állásban is 400 méterre kalibrált. Ezt a problémát az első irányzék módosításával küszöbölték ki (ezáltal a Gewehr 98-as irányzéka alapállásban 150 méterre csökkent).
A Gewehr 98-ashoz többféle bajonettet rendszeresítettek, ezek között található kard- és kés-alakú, fűrészes fogú és hagyományos kétélű modell is. Az ismétlőpuska alapváltozatát kizárólag fém irányzékkal tervezték, a későbbi mesterlövész-változatra céltávcső erősíthető, emellett a fegyver puskagránát kilövésére is alkalmas (a mesterlövész változat távcsöve miatt töltőléccel nem tölthető).
Életút:
A Gewehr 98-as fokozatosan terjedt el a német hadseregben és 1914-re Németország elsődleges hadipuskájává vált (természetesen a világháborúban kisebb számban korábbi fegyvereket, köztük még a fekete füstű lőport tüzelő Gewehr 1874-es is használták). Az első világháború alatt a puska széles körű ismertségre tett szert: a Mauser Gewehr 98-as forgó-tolózára rendkívül masszívnak bizonyult, a fegyver pontos volt és nem derültek ki tervezési hiányosságok. Az egyetlen problémát a puska hossza (és a nagy lőtávolsághoz igazodó irányzék) okozta, amely megnehezítette a fegyver használatát a lövészárkok közelharcaiban.
A Gewehr 98-as óriás számban készült, ennek ellenére csupán néhány fő sorozat különböztethető meg. Az eredeti Gewehr 98 mellett 1915-től mesterlövész változatot is készítettek. Természetesen az első világháború előtt is léteztek mesterlövészek, de Németország volt az első, amely jelentős számban képzett ki katonai mesterlövészeket és szerelte fel őket távcsöves puskákkal. Erre a feladatra az első világháború végéig 18421 db Gewehr 98-ast alakítottak át. A módosítás kimerült a felhúzó-kar legörbítésében, de emellett a mesterlövész Gewehr 98-asokat különböző gyártók eltérő (általában 2,5-szörös vagy 3-szoros) nagyítású céltávcsöveivel látták el.
A gyalogsági (Mehrladegewehr) Gewehr 98-ast a lovasság is rendszeresíteni kívánta, ezért a puskából elkészítették a Karabiner 98AZ modellt, amely rövidebb csővel és lovassági hord szíjjal készült. A Kar 98AZ előállítását már 1908-ban beszüntették, mert lovassági célra nem volt megfelelő, de a világháború alatt a gyalogság különböző alakulatai is használták, akik kedvelték, mivel a bázismodellel közel megegyező teljesítményt nyújtott, miközben rövidebb kivitele megkönnyítette a használatát (különösen a lövészárkokban).
A sikeres hadipuskát Németország az első világháborút követően is rendszerben kívánta tartani, de a Versailles-i békeszerződés megtiltotta számára a teljes méretű puskák alkalmazását is, ezért a fegyverből 1923-ban megtervezték a Karabiner 98b variánst. Ez a modell neve ellenére ismétlőpuska, nem pedig karabély volt, amelyet a szigorú békeszerződés betartása érdekében megrövidítettek (1110 mm-re), de máskülönben jóformán azonos volt a Gewehr 98-assal.
Az 1930-as évek elején a puskát még mindig gyártották, sőt, a haderejét felduzzasztó és újra fegyverző Németország a Kar 98-as változatot kismértékben módosítva létrehozott Kar 98k (Kurz; rövid) nevű alváltozatot választotta új alapvető szolgálati fegyverének. A Kar 98k végigharcolta a második világháborút, ahol szintén jól szerepelt, bár a háború második felében fokozatosan előtérbe kerültek a géppisztolyok, majd a gépkarabélyok.
Az első világháború után nagyszámú Gewehr 98-ast alakítottak át eltérő töltényekre (léteztek sörétet tüzelő átépítések is), emellett a fegyverből polgári változatot is gyártottak (M 98 jelzéssel - ld. jobbra).
Németország mellett a Gewehr 98-ast kisebb-nagyobb módosításokkal több, mint egy tucat ország rendszeresítette, köztük az Oszmán Birodalom, Mexikó, később pedig Csehszlovákia és Izrael is. Ezen puskák egy része saját töltényt tüzelt: az argentin és török modellek a 7,65x53 mm-es Argentin, míg a portugál a 6,5x58 mm-es Vergueiro töltényt, emellett a Gewehr 98-as zár-szerkezetét felhasználva az első világháború után több állam saját puskát fejlesztett ki.
A Gewehr 98-as és második világháborús változata, a Kar 98k a világ máig legismertebb ismétlőpuskája. Ehhez nagyban hozzájárul az a tény is, hogy (az összes ilyen rendszerű fegyvert beleszámítva) a legóvatosabb becslések szerint is több mint 20 millió Mauser puskát építettek (ebből több mint 9 millió német Gewehr 98-as volt), ezáltal ez a fegyver a világ legnagyobb számban előállított puskája (a kézifegyverek között is egyedül a szovjet Kalasnyikov gépkarabély-család előzi meg). Az utolsó, a Gewehr 98-asra épülő katonai puskák az 1848-tól gyártott jugoszláv Zastava M48-as és a néhány évvel később spanyol FR7-es voltak - a polgári lövészetben számost Gewehr 98-as alapú puskát máig használnak.
Műszaki adatok:
Gyártó: Mauser (és számos más gyár)
Típusnév: Gewehr 98
Típus: ismétlőpuska
Megjelenés éve: 1908
Tervező: Paul Mauser
Fizikai jellemzők:
Fegyver tömege: 4090 g
Teljes hossz: 1250 mm
Csőhossz: 740 mm
Kialakítás:
Működési elv: forgó-tolózár
Tárkapacitás: 5 db
Irányzék: állítható fém
Lőszer:
Neve: 7,92x57 mm Mauser
Mérete: 7,92x57 mm
Tömege: 11,7 g
Teljesítmények:
Tűzgyorsaság: 15 lövés/perc
Lövedék kezdősebessége: 639 m/s (M/88-as tölténnyel), 887 m/s (S Patrone tölténnyel)