Israel Military Industries Uzi

„Kóser géppisztoly”


Tervezés:

Az izraelitáknak is nevezett zsidóság eredete az ókori héberekig, egy közel-keleti népig vezethető vissza. A zsidók által alapított Izraeli Királyság egy évszázad után, i.e. 930-ban összeomlott, a lakosságot pedig rabszolgasorban döntötték, emiatt idővel számos (a Római Birodalomnak köszönhetően gyakorlatilag az összes későbbi európai) országba eljutottak és le is telepedtek. A pásztorkodást fokozatosan felváltották a kereskedelemből és pénzügyi rendszerből élő zsidó közösségek, akik a XX. századig viszonylagos békében éltek, bár a keresztények uralom alatt számos atrocitás érte őket.

Az identitásukat, vallásukat, szokásaikat évezredeken át megőrző zsidókat gyakran vádolták meg (többnyire igazságtalanul), az első világháború alatt például azzal, hogy nem veszik ki a részüket a háborús erőfeszítésekből, a férfiak nem lépnek be a hadseregbe a lakosság-arányuknak megfelelő számban. A támadások egyik oka a korábban nem létező nacionalizmus elterjedése volt, amely elvárta az asszimilációt - ezzel párhuzamosan a zsidóság körében létrejött a cionista mozgalom, amely az európai országok mintájára egy saját (de alapvetően vallási alapon szerveződő) országot kívánt létrehozni az egykori Izraeli Királyság területén, az akkor brit fennhatóság alatt álló Palesztinában.

Az 1900-as évek elejétől elindult az alija, a zsidóság egy részének betelepülése a területre, amit a britek (részben az arabok ellenkezése miatt) igyekeztek korlátozni, de a második világháború zsidó-üldözései és a nácik által véghezvitt szisztematikus népirtás hatására a bevándorlók száma soha nem látott mértéket öltött. A zsidóság egyre agresszívabban támadta a helyi lakosságot és a brit békefenntartókat, majd 1947-ben kikiáltottál Izrael Államot, ami ellen az Egyesült Királyság nem lépett fel, de a környező muszlim vallású arab országok azonnal megtámadták, hogy azt elpusztítva helyreállítsák Palesztinát.

Abban, hogy a fiatal állam a hatalmas túlerő ellenére nem omlott össze azonnal, komoly szerepe volt a külföldi támogatásnak: a világ számos országában a helyi zsidó közösségek segítették Izraelt, többek között fegyvereket csempészve a közel-keleti országba. Izrael (akárcsak korábban más államok, például az első világháborúban az Orosz Birodalom) igyekezett minden elérhető lőfegyvert és harcjárműveket felvásárolni. Ezekkel jelentős áldozatok árán sikerült visszaverni az arabokat, de a veszteségek mellett komoly problémát okozott, hogy az izraeli haderő nagyszámú különböző fegyvert rendszeresített, miközben hiányzott az ezek javításához szükséges szaktudás és pótalkatrész.

Az égető problémán az Amerikai Egyesült Államok segítette át Izraelt, amelynek szuperhatalomként szüksége volt közel-keleti szövetségesre is, amiért cserébe nagyszámú második világháborús hadfelszerelést adott át a zsidóknak. Ezen eszközök azonban nagyrészt elavultak voltak, ráadásul az amerikaiak sokáig nem értékesítettek modern harcjárműveket Izraelnek, ezért ezeket külföldről (kezdetben többek között Franciaországból) kellett beszerezniük.

Az izraeliek ezt ellensúlyozandó a kapott amerikai harcjárműveket igyekeztek (a helyi lehetőségekhez mérten) fejleszteni, a kevésbé bonyolult lőfegyvereket pedig Izraelben tervezni és gyártani, hogy függetlenedhessenek a külföldi beszállítóktól.

Ezen fegyverek közé tartozott a Jericho pisztoly, a Galil gépkarabély és a Negev géppuska (ezeket az 1990-es évektől gyártották), de elsőként egy géppisztolyt készítettek. Ennek eredete az 1948-as Arab-Izraeli háborúig vezethető vissza, amely után Uziel Gal, az izraeli hadsereg századosa (későbbi hadnagya) megalkotta az utóbb csak Uzi-nak keresztelt géppisztolyt (annak ellenére, hogy Uziel Gal kérvényezte, hogy a fegyvert ne róla nevezzék el).


Konstrukció:

Az IMI vállalat Uzi nevű fegyvere megjelenésekor, az 1950-es években a géppisztolyok új generációjához tartozott: a második világháborús géppisztolyokhoz hasonlóan relatív egyszerű felépítésű volt, burkolatát például préseléssel (fémlemez többszöri hajlításával) alakították ki, nem pedig drága forgácsolással, ezáltal csökkent az előállítási ár és a szükséges idő (egyedül a zártömb készült forgácsolással), de a fegyver több újítást tartalmazott.

Az Uzi géppisztoly rendkívül jellegzetes kialakítású, lévén gyakorlatilag a csehszlovák Sav z. 23-as fegyvercsalás másolata. A csehszlovák fegyverhez hasonlóan az Uzi is ”T” alakú, tömege 3,5 kg, teljes hossza tussal 640 mm, tus nélkül 445 mm, géppisztolyként a fegyver csöve igen rövid, teljes hossza 260 mm. Géppisztolyként az Uzi pisztolylőszereket tüzel: különböző változatai az elterjedt 9 mm-es Parabellum, a .45 ACP, valamint a polgári célú .22 LR lőszert használják, de kialakítottak belőle a Parabellum-hoz hasonló .41 Action Express-t és a gyártó Israel Military Industries saját 9x21 mm-es töltényét töltő változatot is.

Működését tekintve az Uzi tipikus géppisztoly: egyszerű tömegzáras kialakítású (előgyújtásos), egyeslövés és sorozatlövés leadására egyaránt alkalmas, nyitott zárból tüzel. A fegyver mechanikájának egyetlen különlegessége a teleszkópos zártömb, amely hosszú bemarásának köszönhetően részben rásiklik a csőre. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a cső és a zár nem egymás mögött, hanem egymást átfedve helyezkedik el, ezáltal jelentősen csökkent a fegyver hossza.

A fegyver hosszát tovább csökkentették azáltal, hogy a pisztolymarkolat nem a fegyver végében, hanem középen helyezkedik el és egyben ide kerül a tár is. A baloldali fotón a (német származású) Uziel Gal látható, kezében egy Uzi-val és egy német MP40-essel - utóbbi lényegesen hosszabb, pedig ugyanazt a lőszert tüzelik és az MP40-es géppisztoly csöve 9 mm-re rövidebb az Uzi-énál.

A pisztolylőszer miatt az uzi tára kétsoros, kétoldali adogatású (a tárkioldó a markolat alján található). A géppisztolyhoz eredetileg 20 töltényt befogadó tárat használtak, ezt később 32 töltényes tár váltotta fel: a hosszú tár a pisztolymarkolatban történő elhelyezés miatt nem zavaró, ezért idővel még nagyobb kapacitású (köztük 50 töltényes) tárakat is megalkottak.

A fegyver két biztosító mechanizmussal rendelkezik: az egyik a markolat bal oldalán található háromállású tűzváltó-billentyű (a megszokott félautomata és automata állással), valamint hátsó biztonságos állással, emellett a markolat hátsó részén markolat-biztosító található. Sorozatlövő módban az Uzi tűzgyorsasága relatív alacsony, percenként 600 lövés, de ezáltal (a pisztolylőszer miatt) relatív jól kordában tartható, a tusát használva csak kismértékben vándorol el a célról. A 400 m/s-os kezdősebesség következtében a fegyver hatásos lőtávolsága a legtöbb géppisztolynál valamivel nagyobb, de a gépkarabélyokétól elmarad, kb. 200 méter.

Az Uzi korában kiemelkedően ergonomikus fegyvernek számított (jobbkezes lövő számára). A fegyver kompakt, a tárcsere teljes sötétben is megoldható, lévén a tárat egyszerűen a markolatot szorító kézbe kell csúsztatni, a megmarkolt fegyver tűzváltó karját pedig hüvelykujjal egy mozdulattal előre (sorozatlövő üzemmódba) lehet kapcsolni.

A fegyver többféle tussal készül, két fő sorozatban. Ezek közül az első háromféle fa válltámaszt takar, amelyek mindegyike fém fenéklemezben végződik (az első változat tusája üreges volt, helyet biztosítva a karbantartáshoz szükséges tisztító rúdnak és olaj-fiolának). A fegyverhez ma már polimer-tusát is gyártanak, azonban ennél ismertebb az 1956-ban megjelent, lefelé behajtható fém válltámasz, amely szinte azonnal kiszorította a fa tusát, mert egy mozdulattal kihajtható, de behajtva alig foglal helyet A fegyver tisztán acélból készült, ez alól egyedül az alsó ágyas műanyag markolat képez kivételt.

A géppisztoly felhúzó-karja a fegyver tetején található: a henger alakban végződő karon mély árkot vágtak, hogy ne akadályozza az irányzék használatát. A fegyverre egyszerű fém irányzék került, amely egy ”L” alakra hajlított acéllemezből áll, amelyet közeli és távoli (200 méteres) távolságra lehet állítani. A hátsó irányzék és az első célgömb két oldalára is lekerekített védőfül került. A fegyvert a titkosszolgálatok (és bűnözők) is kedvelték, mert könnyen elrejthető, de a felső fülek beleakadhatnak a ruházatba.


Életút:

Az Uzi prototípusa 1950-ben készült el és Uziel Gal benyújtotta a hadsereg pályázatára, amelyből győztesen került ki, bár ezt valószínűleg nem kizárólag annak köszönhette, hogy egy elfogadható képességű, olcsón előállítható fegyvert tervezett, hanem az izraeli gyártás lehetőségének is (a fegyver előállítását a Desert Eagle pisztolyt is készítő IMI végezte). Az új géppisztolyt meglepő módon gyakorlatilag mindenkinek szánták, kivéve a frontvonalon harcoló katonáknak. Az Uzi-t kezdetben (1954-től) az izraeli különleges erők használták, korlátozott számban, két évvel később viszont a hadsereg általános géppisztolyként rendszeresítette.

Az Uzi kategóriájában megállja a helyét, azonban a gépkarabélyokhoz képest (rövid hatásos lőtávolsága és pontatlansága miatt) hátrányban van, tekintettel arra, hogy a gépkarabélyok kb. 500 méteres maximális hatásos lőtávolságának csak a felére képes (ennek oka a pisztolylőszer és a rövid cső).

Emiatt Uzi-val olyan egységeket szereltek fel, akik számára a teljes méretű gépkarabély túl hosszú vagy felesleges volt. Ezek közé tartoztak a tisztek, a harckocsizó-személyzet és általában a járművezetők, az őrök és gyakorlatilag az összes másodvonalbeli egység, akiknek szüksége volt egy erőteljes fegyverre, de ezt csak ritkán használták, ezért fontos volt, hogy fegyverük kisméretű legyen. A kompakt Uzi átmenetet képezett a nagyobb gépkarabélyok és a kisebb pisztolyok között, szükség esetén mindkét fegyvertípust kiváltva.

A fegyvert Izrael hadserege 2003-ig használta (igaz, már az 1980-as években kivonták az élvonalbeli szolgálatból), az ezt megelőző időkben azonban minden arab-izraeli konfliktusban jelent volt: korai változatait már az 1956-os Szuezi válság alatt is használták, de fontos szerepet játszott az 1969-es Hatnapos háborúban, majd az 1973-as Jom kippuri háborúban is.

Izrael mellett az Uzi-t kb. 90 ország hadereje vagy speciális alakulata rendszeresítette, elsőként Hollandia, már 1956-ban, majd a világ összes nagyobb országa (köztük olyan nagy fegyvergyártó iparral rendelkező államok is, mint az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Olaszország). A rendkívül elterjedt fegyvert több ország maga is gyártotta: közéjük tartozott Németország és Belgium, de Rodézia (ma Zimbabwe) és a Dél-Afrikai Köztársaság is, valamint sikere okán több országban licenc nélkül is készítették - ilyen volt a szerb Zastava M97-es, a horvát Strojnica ERO és az illegális másolatok központjaként funkcionáló Kína (Norinco M320).

A másolatok, legális licencgyártású-, valamint export-modellek csak kismértékben tértek el egymástól, de az izraeli IMI az alapváltozat mellett katonai célra további három változatot fejlesztett ki. Az Uzi alapkivitelből 1980-ban hozták létre a Mini Uzi-t, amely gyakorlatilag egy lekicsinyített bázismodell volt 600 mm-es (behajtott tussal 360 mm-es) hosszal, az eredeti 260 mm helyett 197 mm-es csőhosszal. A változtatás hatására a Mini Uzi tömege jelentősen, 2,7 kg-ra csökkent, miközben tűzgyorsaságát percenként 950 lövésre emelték, igaz, a rövidített csőhossz miatt mérséklődött a csőtorkolati sebesség, ezáltal a hatótávolság is.

1986-ban az Uzi újabb változata jelent meg: a Micro Uzi (ld. balra), amely már kihajtott tussal is csak 486 mm, behajtott tussal 282 mm hosszú volt. A Micro Uzi üresen csupán 1,5 kg-ot nyomott, tűzgyorsaságát tovább növelték (1200 lövés/percre), de a még rövidebb cső miatt a hatásos lőtávolság tovább csökkent.

2010-ben a géppisztolyból megalkottak egy modernizált Micro Uzi változatot is, Uzi Pro néven. Ez részben polimerből készült, hossza kihajtott válltámasszal 529 mm, oldalra behajtott válltámasszal 300 m, tömege 2,32 kg. A fejlesztés részeként az apró géppisztolyt úgy alakították át, hogy balkezesek is használhassák, valamint a fegyver felső részére és csövének két oldalára Picatinny sínek kerültek, lehetővé téve optikai és egyéb kiegészítők felszerelését.

A katonai megrendelések mellett a gyártó az amerikai civil piacra is készítette a fegyvert, de mivel a kompakt géppisztoly a külföldi automata fegyvereket sújtó korlátozás alá esett, a bázismodellt átalakították gépkarabéllyá, illetve pisztollyá. Az Uzi carbine alapvetően azonos az eredeti Uzi-val, de egy kis sorozatot leszámítva 410 mm-es csőhosszal gyártották, mert ennél rövidebb csövű gépkarabélyt az Amerikai Egyesült Államokban polgári személy nem vásárolhatott. Az 1986-os új amerikai fegyvervásárlási szabályok megtiltották a teljesen automata gépfegyverek értékesítését, ezért ezt követően az Uzi carbine kizárólag egyeslövésre alkalmas félautomata kivitelben készült (emellett további változtatásokat is eszközöltek, hogy megfeleljenek a szabályoknak).

Az Uzi-hoz hasonló Mini Uzi is kapott karabélyváltozatot, de ebbe a modellbe még hosszabb, 500 mm feletti csövet kellett beépíteni hogy elérjék a minimálisan engedélyezett fegyverhosszt. A karabélyváltozat mellett az Uzi Pistol is a Mini Uzi-ra épül, de mivel ezt pisztolyként kategorizálták, a hosszán nem kellett változtatni (ugyanakkor szintén kizárólag félautomata változatban gyártották).

Az Uzi sikerét ma már részben elhomályosítja az újabb német MP5-ös géppisztoly, azonban a hidegháború alatt az Uzi volt a világ egyik legsikeresebb géppisztolya, amelyet eredetileg egy kis, fegyvergyártási hagyományokkal akkor még nem rendelkező ország fejlesztett ki saját használatra, de amelyet végül több mint 10000000 (tízmillió) példányban gyártottak.


Műszaki adatok:

Gyártó: Israel Military Industries

Típusnév: Uzi

Típus: géppisztoly

Megjelenés éve: 1950

Tervező: Uziel Gal

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 3500 g

Teljes hossz: 640 mm (tusa nélkül 445 mm)

Csőhossz: 260 mm

Kialakítás:

Működési elv: nyílt tömegzáras

Tárkapacitás: 20 vagy 32 db

Irányzék: fém irányzék (kétállású, max. 200 méterre állítható)

Lőszer:

Neve: 9 mm Parabellum

Mérete: 9x19 mm

Tömege: 7,45 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 600 lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 400 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.