Ceská zbrojovka Uhersky Brod vz. 52
„Sajátos cseh ellenállás”
Tervezés:
A történelmét a IX. századi Cseh Fejedelemségig visszavezető Csehország évszázadokon át különböző nagyhatalmak fennhatósága alá tartozott. A leghosszabb ideig az osztrákok uralták a már az 1300-as években is fegyvergyártásáról ismert területet: a XVI. században Csehországot a Habsburg Birodalom kebelezte be, egy évszázaddal később pedig a csehek elvesztették korábbi előjogaikat és tartományi szintre süllyedtek.
A modern kori Csehország a birodalom többi leigázott területéhez hasonlóan szenvedett a kulturális-politikai elnyomástól, ugyanakkor profitált is a birodalmon belüli helyzetéből, lévén a csehek által lakott három terület (Csehország, Morvaország és Szilézia) vált a Habsburg Birodalom, majd a későbbi Osztrák-Magyar Monarchia ipari központjává.
Ennek részeként - Habsburg viszonylatban - a csehek erős és modern fegyvergyártási kapacitást építettek ki, amelybe a kézifegyverektől a tábori tüzérségen keresztül a rendkívül nagy kaliberű haditengerészeti ágyúk előállításáig minden beletartozott. Emiatt az Osztrák-Magyar Monarchia tüzérségének jelentős részét az első világháború végéig cseh lövegekkel szerelték fel és mások mellett az egyetlen (részben) magyar csatahajó, a Szent István nehéztüzérségét is cseh Skoda hajóágyúk alkották.
Az első világháborút követően Csehország felszabadult az osztrák-magyar uralom alól, de a győztes nagyhatalmak létrehozták a több régióból összeállított Csehszlovákiát, hogy ütközőzónát alkosson és szükség esetén képes legyen háborúban is legyőzni a meggyengült németeket. Ezzel egy időben a Brnoban található állami fegyvergyárat is csehszlovák irányítás alá helyezték, amely felvette a Ceskoslovenská Zbrojovka (cseh; ~ Állami Fegyvergyár) nevet. Csehszlovákiában az első világháború után - a Ceská zbrojovka Uhersky Brod (CZUB) irányítása alatt - két fegyvergyár működött: a Ceská zbrojovka (CZ) és a Ceskoslovenská zbrojovka (későbbi nevén Zbrojovka Brno, röviden ZB).
Történtek kísérletek a két cég közötti feladatmegosztásra (néhány évig az állami tulajdonú CZ ismétlőpuskákat, míg a magántulajdonú ZB pisztolyokat gyártott), de hamarosan mindkét cég sikeres kézifegyver-gyártóvá nőtte ki magát. A ZB elsősorban a ZB-53-as géppuskáról és a vz. 26-os könnyűgéppuskájáról volt ismert (utóbbi fegyver inspirálta a brit Bren könnyűgéppuskát), valamint a ZH-29-es öntöltő puskáról, amely évekkel megelőzte a szovjet SzVT-38/40-est és az amerikai M1 „Garand” puskákat. A CZ kézifegyver-kínálata még szélesebb volt: a gyár többféle pisztolyt, kisöblű és sörétes puskát kínált, de emellett ismétlőpuskákat is készített a Csehszlovák haderő számára.
A második világháború előtt és alatt Csehszlovákiát megszűntették, Csehországot pedig a környező országok (Németország, Lengyelország és Magyarország) feldarabolták, a jó minőségű fegyvereket előállító CZ és ZB azonban folytatta a fegyvergyártást. A második világháború után a területet a Szovjetunió foglalta el és visszaállították a demokratikus Csehszlovákiát, a CZ pedig a világháborús tapasztalatokra reagálva elkészítette a legtöbb modern géppisztoly közös ősének tekinthető CZ Model 25-öst, más néven Sa vz. 23-ast.
1948-ban a kommunisták puccsal megdöntötték a fennálló rendszert és Csehszlovákia is a Szovjetuniót kiszolgáló bábállammá vált (hasonlóan a keleti blokk többi országához), azonban a cseh fegyvergyárak folytatták a kézifegyverek előállítását a csehszlovák haderő számára. Ennek részeként az 1950-es évek elején már egyértelműen elavult öntöltő puskák (a ZB fegyvergyár által gyártott vz. 98/22, vz. 24 és vz. 33 ismétlőpuskák, valamint az öntöltő ZH-29-es) helyett a CZ fegyvergyár elkészítette a vz. 52-est (a fegyvert Jan Kratochvil és Jaroszlav Kratochvil tervezték, míg a legtöbb korábbi CZ kézifegyvert Jaroszlav Holecek, a ZB fegyvereket pedig Václav Holek tervezte).
A tervező/gyártó cég miatt a vz. 52-est egyes források CZ 52-esként jelölik, azonban a puska nem összetévesztendő a kortárs (szintén a CZ által gyártott) CZ 52-es pisztollyal, illetve a vz. 52-es (de a ZB vállalat által gyártott) könnyűgéppuskával.
Konstrukció:
A vz. 52-es egy öntöltő puska: abból a felismerésből született, hogy a korábbi teljes erejű puskatöltények (és az ezeket tüzelő ismétlőpuskák) feleslegesen erősek (kiemelkedő hatótávolságukat a gyalogság túlnyomó része nem tudja kihasználni, miközben szenved a hátrányaitól), emellett a haderők igényelték a világháború alatt elterjedt félautomata puskákat. A vz. 52-es megfelel ennek az elvnek: hossza az akár 1200 mm hosszú ismétlőpuskákkal szemben csupán 1005 mm (520 mm hosszú csővel), tömege pedig 4,14 kg, ezáltal nemcsak a ZB ZH-29-es öntöltő puskájánál kisebb és könnyebb, de a vz. 24-es karabélynál is.
A puska az (1950-es évek elején) új tervezésű 7,62x45 mm-es töltényt tüzeli. E töltény kisebb, mint a korábban használt 7,92x57 mm-es Mauser töltény, de 500 méteren belül komoly erővel rendelkezik. A 7,62x45 mm-es töltényt Csehszlovákia új alapvető katonai puskatöltényeként rendszeresítette: a vz. 52-es öntöltő puska mellett a ZB-26-os modernizált változata, a vz. 52-es könnyűgéppuska tüzelte, valamint tervezték a ZB-53-as géppuska átalakítását is erre a kaliberre.
A vz. 52-es puska fentebb említett relatív nagy tömegének oka az öntöltő kialakítása. A (manuális) ismétlőpuskáknál tüzelést követően a zártömb reteszelt állapotban a helyén marad, a kioldást és a zár hátrahúzását a lövész a zárfogantyú mozgatásával, saját maga végzi. Ennek három negatív következménye van. Egyrészt (néhány kivételtől, ld. Lee-Enfield ismétlőpuskák eltekinte) a fegyver újratöltésekor a mechanizmus kitakarja az irányzékot és a lövésznek el kell hajolnia a hátrasikló zár útjából, ezért nem adhatóak le gyors egymásutánban célzott lövések. Ennél is nagyobb probléma, hogy a töltés precíz, begyakorolt mozdulatokat igényel, nem kellően képzett vagy pánikba esett katona könnyen hibát véthet, tovább csökkentve a fegyver tűzgyorsaságát, amely ráadásul eleve relatív alacsony.
Az öntöltő puskákon ezzel szemben a zár mozgatását, az elhasznált hüvely kivetését és az új töltény betöltését, valamint a reteszelést a tüzeléskor kiáramló lőporgázok végzik, ami az ismétlőpuskáknál nagyobb tűzgyorsaságot és egyszerűbb üzemeltetést tesz lehetővé. A vz. 52-es az egyedi töltény mellett egyedi öntöltő kialakítással rendelkezik: a félautomata puskák működését biztosító lőporgázokat a csőből egy furaton át vezetik hátra. Ez általában egy, a cső alatt, illetve a felett található csövön (néhány típusnál a fegyvercső melletti csövön) keresztül történik, a vz. 52-es esetében viszont a puska csövét a gázcső körbeveszi, amely könnyen felismerhetővé teszi a fegyvert (a vz. 52-es igen nagy erővel üríti az elhasznált töltényhüvelyeket).
A cseh puska tára hibrid rendszerű: alapvetően modern, 10 töltényes, kivehető doboztárból tüzel, ugyanakkor lehetőség van a korábban alkalmazott, töltőléccel történő töltésre is (eredetileg puskánként két tárat rendszeresítettek és a fegyvert töltőléccel töltötték).
E puska biztosítókarja a sátorvasban található - ezt a kialakítást az utóbbi évtizedekben számos bírálat érte biztonsági kockázata miatt (könnyű véletlenül elsütni a lőfegyvert) és gyakorlatilag eltűnt az új fejlesztésű fegyverekről, de a hidegháború korai szakaszáig kedvelt volt, mert szinte azonnali tűzkiváltást tesz lehetővé (a lövész mutatóujját az elsütő billentyűn tarthatja, szükség esetén ujját előretolva tűzkésszé teheti a fegyvert, majd azonnal meghúzhatja a ravaszt.
A vz. 52-es bajonettje is egyedi kialakítású: a bajonettet fixen rögzítették a fegyverre, de jobboldalra, a bükkfából vagy diófából készített fa házba mart vájatba fordítható be (ezzel minimalizálták annak az esélyét, hogy a vízszintes első markolatot túlzottan elöl megfogó lövész a bajonettet megmarkolva megvágja magát). A vz. 52-es 100-950 méter között állítható fém irányzékkal rendelkezik, de lehetőség van optikai irányzék felszerelésére is.
Életút:
A vz. 52-es 1952-ben jelent meg (a vz., azaz vzor; modellév is erre utal) és azonnal megkezdte a korábbi puskák kiváltását. Csehszlovákia a saját tervezésű vz. 52-est előnyben részesítette a Szovjetunió által favorizált SzKSz-szel szemben, mivel amellett, hogy ezáltal független forrásból szerezhetett be jó minőségű kézifegyvert, a vz. 52-es az SzKSz-nél erősebb és pontosabb puskának bizonyult.
A kommunista uralom egyik fontos eleme volt az elfoglalt országok alávetése a Szovjetuniónak, emiatt a második világháborút követően minden keleti blokk-beli országot rákényszerítettek a szovjet szabványok és fegyverek átvételére. Ennek részeként számos ország helyi fegyver-fejlesztéseit leállították: a csehek ezt az 1950-es évek közepén még el tudták kerülni, de kötelezték a CZ gyárat a vz. 52-es öntöltő puska átszerkesztésére, hogy a csehszlovák 7,62x45 mm-es töltény helyett a 7,62x39 mm-es szovjet töltényt tüzelje.
Az átalakított vz. 52-eseket vz. 52/57 jelzéssel látták el (a vz. 52-es könnyűgéppuskát szintén át kellett építeni a szovjet töltényre, amelyet úgyszintén vz. 52/57-esként jelöltek). Mivel a szovjet töltény rövidebb és gyengébb volt, a vz. 52/57-es csőtorkolati sebessége, ezáltal hatásos lőtávolsága csökkent, de a kisebb erejű töltény nem okozott problémát (kizárólag a tárat és a fegyver csövét kellett módosítani).
A vz. 52-es egyike volt a második világháború utáni öntöltő puskáknak, amely kiemelkedően pontos és megbízható fegyvernek számított, azonban a világháborút követően már terjedni kezdtek a gépkarabélyok (a keleti blokkban az AK-47-es), amely elfogadható hatásos lőtávolsága mellett rövidebb és könnyebb volt, ráadásul a vz. 52-essel szemben teljesen automata tűzre is képes volt.
A vz. 52-es nagy volumenben készült (kb. 1 millió példányt gyártottak, de előállítását mindössze 7 év után, 1959-ben leállították: helyét a vz. 58-as gépkarabély vette át (utóbbi érdekessége, hogy bár külsőre hasonlít az AK-47-esre, működési elve attól eltérő és bár a szovjet 7,62x39 mm-es töltényt tüzeli, egyetlen alkatrésze, köztük doboztára sem kompatibilis az AK-tárakkal).
A vz. 52-es így más kortárs öntöltő puskákhoz hasonlóan csupán rövid ideig szolgált a fejlesztő országban, azonban a gépkarabélyokhoz képest elavultnak tekintett fegyvereket jelentős számban a kommunistákkal szimpatizáns ázsiai és afrikai országoknak juttatták. Idővel az ezen országokban is leselejtezett puskák lázadó csoportokhoz kerültek, akik még hosszú ideig használták, fotók tanulsága alapján egyes példányokat pedig máig aktívan használnak (mások mellett a Szíriai polgárháborúban), hírek szerint nem egy esetben az egyedi cseh tölténnyel.
Zárásképpen érdemes megemlíteni, hogy a CZ fegyvergyár a korlátozottan sikeres vz. 52-es után folytatta a fegyvergyártást (mások mellett megalkotva a vz. 61 „Skorpion” géppisztolyt) és (a belga FN, német HK, illetve olasz Beretta mellett) máig a világ egyik legnagyobb katonai fegyvergyárának számít.
Műszaki adatok:
Gyártó: Ceská zbrojovka Uhersky Brod (CZ)
Típusnév: Samopal Vzor 52 (vz. 52)
Típus: öntöltő puska
Megjelenés éve: 1952
Tervező: Jan Kratochvil és Jaroszlav Kratochvil
Fizikai jellemzők:
Fegyver tömege: 4140 g
Teljes hossz: 1005 mm (behajtott tusával 270 mm)
Csőhossz: 520 mm
Kialakítás:
Működési elv: csőköpenyes gázdugattyú
Tárkapacitás: 10 db
Irányzék: fém irányzék (100-95 méter között állítható)
Lőszer:
Neve: 7,62x45 mm
Mérete: 7,62x45 mm
Tömege: 18,9 g
Teljesítmények:
Tűzgyorsaság: ismeretlen lövés/perc (gyakorlati tűzgyorsaság: 25 lövés/perc)
Lövedék kezdősebessége: 760 m/s