BSA Lewis

„A légnyomás ereje”


Tervezés:

A géppuskák megjelenése kétség kívül átformálta a szárazföldi hadviselést, mivel képes volt a korábban megfelelő számbeli fölény esetén mindig sikeres, tömegek által végrehajtott rohamok felőrlésére. A géppuskák látszólag legyőzhetetlenek voltak: az áttöréshez nagy számú katonát kellett egy pont ellen összpontosítani, de a rohamozó csapatok kiváló célpontot nyújtottak - a megoldás az volt, hogy a katonákat nagyobb területen, csatárláncba húzták szét, ekkor viszont megszűnt az áttöréshez szükséges tűzerő.

A géppuskák ellen legjobban géppuskákkal lehetett volna küzdeni, ám a korai gépfegyverek gyakorlatilag tüzérségi eszköznek számítottak, csatában mozgatásukra gondolni sem lehetett. Ennek több oka volt - egyrészt a korai géppuskák bonyolult szerkezetűek voltak. A Maxim géppuskában például egy igen komplex, 14 rugóból álló rendszer felelt a tüzeléskor hátrasikló cső helyretolásáért, míg a Hotchkiss géppuskának 32 mozgó alkatrésze volt (ebből 4 rugó), de gondot okoztak a korai töltények és a fekete lőpor használata is.

A fegyvereket ráadásul a hadseregek kis űrméretű lövegként kezelték, ezért szabványos tüzérségi lövegtalpra, később gyakran kisméretű, kerekes lövegtalpra vagy terpeszthető állványra helyezték őket. A fegyverek tömegét tovább növelte, hogy kezdetben nagyméretű lövegpajzsokat is felszereltek rájuk, mivel az ekkor még csak kis számban jelen lévő géppuskákat az ellenfél általában kiemelt célpontként kezelte és igyekezett mielőtt semlegesíteni a kezelőket. Ez a fejlesztési irány azonban oda vezetett, hogy a géppuskák menetkész tömege gyakran a 80 kg-ot is meghaladta, ezért manőverező-képességről a géppuskák esetében nem is lehetett beszélni.

Ez Afrikában és Ázsiában először nem jelentett gondot, mivel a gyarmatosítók ellen harcoló helyi csapatok gyakran puskákkal sem rendelkeztek, de például a britek súlyos veszteségeket szenvedtek, amikor az afrikai búrok (a korábbi gyarmatosító hollandok leszármazottai) néhány géppuskával harcba szálltak a támadókkal.

A búrok korai sikerei a gerilla-taktikában rejlett: géppuskáikról leszerelték a nehéz lövegpajzsot, majd rejtett állásokból, több gépfegyverrel össztüzet zúdítottak a britekre, végül a gépfegyvereket új helyre szállították, jól mutatva, hogy a jövő a tűzerőt a mozgékonysággal ötvözni képes fegyvereké.

Az idő előrehaladtával a géppuskák szerkezete a technológia fejlődése következtében valamelyest könnyebbé vált, a lövegpajzsok mérete drasztikusan csökkent, majd eltűnt, a fekve történő tüzelés pedig feleslegessé tette a kerekes lövegtalpakat, ám az új generációs gépfegyverek, pl.: a brit Vickers géppuska vagy az osztrák-magyar Schwarzlose géppuskák tömege még mindig 20 kg felett volt.

Ennek oka a hűtés volt. Tüzeléskor a lőporgázok robbanásszerű tágulása csak részben fordítódik a lövedék kilövésére, egy része hővé alakul. Ez a fegyver tulajdonságait (pontosság, maximális hatásos lőtávolság, élettartam) csak elhanyagolhatóan kis mértékben rontja, ugyanakkor kis mértékben felmelegíti a csövet.

Utóbbi pisztolyoknál és ismétlőpuskáknál általában nem jelent problémát, a géppuskák legfontosabb jellemzője viszont éppen a nagy tűzgyorsaság és a hosszú tüzelési idő, ezért a korai géppuskák mind vízhűtésűek voltak: ez egyrészt megoldotta a cső felforrósodásának problémáját (ekkor a gyors csőcsere még nem volt megoldott), azonban a vízhűtés maga is jelentős többlet-tömeget jelentett.

Az Amerikai Egyesült Államokban Isaac Newton Lewis ezredes (Samuel McLean terveit továbbfejlesztve) azonban megalkotott egy könnyű géppuskát, amely úgy oldott meg a hűtés problémáját, hogy ahhoz nem volt szükség a nehéz vízhűtésre.


Konstrukció:

Az 1900-as évek legelején - a vízhűtéses géppuskákkal párhuzamosan - megjelentek az ezeket nélkülöző, léghűtésű géppuskák is, de kizárólag a repülőgépeken, mivel a korai vadászgépek és bombázók esetében igyekeztek minden felesleges tömegtől megszabadulni. A léghűtésnél a csövek csak egy vékony, gyakran perforált csőköpeny vette körül, de ezt a megoldást a földön nem használhatták, mert e kialakításnál a hűtést a nagy sebességgel haladó repülőgépen keletkező folyamatos hideg légáramlat biztosította, ezért ezek a géppuskák a földön rendkívül gyorsan túlhevültek.

A Lewis géppuska első látásra nem különbözik az első világháborús vízhűtéses géppuskáktól, például a fentebb említett osztrák-magyar Schwarzlose-tól, valójában azonban azoktól alapvetően eltérő, ún. kényszerléghűtés megoldású fegyver. A fegyver csövét a Lewis esetében üreges csőköpeny veszi körbe, ezen belül (a cső körül) egybeöntött hűtőbordázat található, amely segít elvezetni a forró levegőt (ezt a megoldást máig széles körben használják elektronikai berendezésekben, mivel relatív alacsony tömeg és kis méret mellett - mozgó alkatrész hiányában - nem romolhat el.

A Lewis géppuskánál ezt a rendszert továbbfejlesztették: tüzeléskor a csőben a táguló lőporgázok légnyomáscsökkenést okoznak a csőköpenyen belül, ami légáramlatot hoz létre; a csövön áthaladó (hideg) levegő segít elvezetni a hűtőbordák által átvett hő egy részét (ez minden töltény elsütésekor megvalósul). A tömeg további csökkentése miatt a hűtőbordákat alumíniumból készítették.

Mindez azt eredményezi, hogy a Lewis géppuska tömege alig 12,7 kg-ot tesz ki: ez egy mai gépfegyverrel összehasonlítva rendkívül nagy, de korában az egyik legkönnyebb gépfegyvernek számított.

Maga a fegyver (tömegét leszámítva) látszólag hasonló más korabeli gépfegyverekhez: teljes hossza 1280 mm-t tesz ki (ebből 670 mm a cső) és kezdetben a .303 British típusú (7,7x56 mm R) kaliberben gyártották (a .303 British eredetileg fekete lőporral készült, később viszont áttértek a füst nélküli lőpor használatára).

A Lewis kényszerléghűtése mellett azonban működésében is eltér a legtöbb gépfegyvertől. A géppuska gázelvételes rendszerű, azonban a helyretoló rugó szerepét egy (spirális) órarugó tölti be (az órarugó a gázdugattyú erre a célra kialakított fogazatába csatlakozott, amely a dugattyú alsó felületének nagy részén végigfutott).

Az órarugó egy külön fém házban kapott helyet, a fegyver alatt. A géppuska markolata önálló egységet alkot, hátrafelé lehúzható az ezt tartó sínről: a markolat egyben az órarugó házának rögzítésére is szolgál (a cső alatti gázdugattyú fixálásáról külön rögzítő kar gondoskodik).

A Lewis géppuska elméleti tűzgyorsasága 5-600 lövés/perc, hatásos lőtávolsága 800 m (maximális lőtávolsága meghaladja a 3 km-t). A fegyver nem hevederből, hanem tárból tüzel, de nem doboz-, hanem dobtárból tölt (ennél a kialakításnál a töltények hegyükkel a kör középpontja felé mutatva, egymás mellett, vízszintesen helyezkednek el).

A fegyverhez kétféle tárat gyártottak: a szabványos tár 47 töltény befogadására alkalmas, de a repülőgépeken alkalmazott változat 97 lőszer befogadására képes (ezáltal ritkábban kellett tárat cserélni). Mindkét tár alul nyitott.

A Lewis géppuskához könnyű, kétlábú villaállványt rendszeresítettek, a cső végére lángrejtő erősíthető, ezen található az első irányzék (a fegyver hátsó részén egy kihajtható fém irányzék található, emellett további érdekességként a fa tusát elfordítva ki lehet emelni a fegyverből).


Életút:

Az elkészült géppuskát Lewis felajánlotta az Amerikai Egyesült Államok hadseregének, de rendszeresítésére nem került sor (valószínűleg azért, mert Lewis rossz kapcsolatot ápolt a beszerzéseként felelő William Crozier tábornokkal). Isaac Newton Lewis többszöri visszautasítást követően 1913-ban Belgiumba távozott, ahol a helyi fegyvergyártás központjában, Liége városában megalapította az Armes Automatique Lewis céget géppuskája értékesítésére.

A gyártás beindításában nem volt tapasztalata, ezért ehhez igénybe vette a brit Birmingham Small Arms (röviden BSA) fegyvergyár segítségét. A kész fegyvert kis számban sikerült értékesítenie a belga hadsereg részére, amelyeket aztán páncélautók fedélzeti fegyveréül használtak. Ezt követően a BSA 1914-ben felvásárlási ajánlatot tett: az angol vállalat átvette a fegyver gyártását, részesedést fizetve Lewis-nek a bevételből (ezzel egy időben a gyártást áthelyezték Angliába).

Az első világháború kitörését követően a géppuska iránti kereslet hirtelen jelentősen nőtt: az Egyesült Királyságban például M1914 modellnéven kezdték gyártani a Lewis géppuskát, amelyet 1915 végén rendszeresítettek. A Brit Birodalom területén a fegyvert .303 British kaliberrel gyártották, emellett azonban az Amerikai Egyesült Államokban is megkezdte a fegyver gyártását a helyi Savage Arms: először .303 British, majd az amerikaiak által használt .30-06 kaliberben (emiatt a két gyár géppuskáinak alkatrészei nem voltak csereszabatosak). Az amerikai Lewis-eket a szárazföldi haderő továbbra sem volt hajlandó rendszeresíteni, az amerikai haditengerészetnek és tengerészgyalogságnak azonban nem voltak fenntartásai, ezért az US Navy vásárolt a fegyverből (1917-es rendszeresítésére utalva M1917 jelzéssel).

A fegyvert a nyugati fronton a britek a Vickers géppuska kiváltására alkalmazták, az amerikai szárazföldi csapatok viszont nem használták: bevetés előtt az amerikai tengerészgyalogosoktól elvették Lewis géppuskáikat (helyettük átalakított francia Chauchat könnyű géppuskákat kaptak), valószínűleg szintén William Crozier tábornok közbenjárása miatt.

A cári Orosz Birodalom 10000 db Lewis géppuskát rendelt a britektől, további 10000-et pedig az amerikai Savage Arms-tól, amelyeket széles körben használtak az első világháború alatt, majd a polgárháborúban. A Lewis géppuskák kedvelt repülőfedélzeti fegyvernek számítottak: ezek (nagyobb kapacitású tárukat leszámítva) azonosak voltak a szárazföldi példányokkal, de a repülőkön leszerelték a folyamatos légáramlat miatt feleslegesnek tartott kényszerléghűtéses csőköpenyt.

Érdekességként megemlíthető, hogy a Lewis volt a világ első géppuskája, amelyet repülőgép-fedélzeti fegyverként használtak (1912-ben, egy Wright Model B repülőgépen, ld. jobbra)), emellett a brit Mark IV-es harckocsi fedélzeti fegyveréül is Lewis géppuskákat használtak - mindkét esetben felszerelt csőköpennyel.

A fegyver megoldásai miatt rendkívül drága volt, de a katonák kedvelték, mert miközben a Lewis tűzgyorsasága összemérhető volt a Vickers géppuskával és mérsékelt volt a hátrarúgása, a Lewis-t szükség esetén egyetlen katona is szállíthatta. 1918-ig több mint 50000 db Lewis géppuskát építettek és az első világháború végére a fegyver gyakorlatilag minden fronton megfordult (zsákmányolt példányait a németek is használták).

Több mint 30 ország rendszeresítette a Lewis géppuskát, amely még a második világháború alatt is rendszerben állt. Ekkorra az első vonalból már kiszorult (az Egyesült Királyságban például a Bren könnyű géppuska váltotta fel), de így is fontos szerepet töltött be. Az Angliai csata alatt például a német gépek 20%-át Lewis géppuskákkal semmisítették meg, a csehek 7,92x57 mm-es Mauser töltényhez átalakított Lewis géppuskákat is gyártottak, a németek által zsákmányolt példányok alapján a japánok pedig megalkották a fegyver helyi másolatát, a 7,7 mm-es 92-es típusú géppuskát.

A második világháború alatt az amerikaiak a lend-lease szerződés keretében értékesítették a géppuskát az angoloknak: hivatalosan 1946-ban a típust nyugdíjazták, de egyes példányait még a Koreai- és a Vietnámi- háborúban is használták.

Összességében elmondható, hogy a Lewis volt a világ első sikeres léghűtéses géppuskája és egyedi megoldásai ellenére sikeressé vált. A fegyver szétszedése bonyolult volt és külön szerszámot igényelt, de ez korában még általánosnak számított és bár az órarugóval kapcsolatban merültek fel problémák, a rugón kialakítása miatt lehetett állítani, ezáltal mindig az adott hőmérsékleti viszonyokhoz igazíthatták.

Érdekes, hogy sikere ellenére a Lewis géppuska egyedi megoldásait (pl.: a kényszerléghűtést, az órarugót vagy a dobtárat) alig alkalmazták - részben azért, mert hamarosan még hatékonyabb kialakítások jelentek meg, igaz, a fegyver egyes megoldásait a második világháború alatt a németek, később pedig az amerikaiak felhasználták (utóbbiak az M60-as géppuskához, de a Csillagok háborúja filmben a T-21-es lézerfegyver is a Lewis géppuskán alapult).


Műszaki adatok:

Gyártó: The Birmingham Small Arms Company Limited (BSA)

Típusnév: Lewis

Típus: (kényszerléghűtéses könnyű) géppuska

Megjelenés éve: 1911

Tervező: Isaac Newton Lewis (Samuel McLean tervei alapján)

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 12700 g

Teljes hossz: 1280 mm

Csőhossz: 670 mm

Kialakítás:

Működési elv: gázdugattús (órarugó)

Tárkapacitás: 47 vagy 97 lőszer

Irányzék: felhajtható fém irányzék

Lőszer:

Neve: .303 British

Mérete: 7,7x56 mm

Tömege: 150 g

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: ismeretlen lövés/perc

Lövedék kezdősebessége: 950 m/s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.