Sikorsky UH-60

„Fekete sólymot mindenkinek!”


Tervezés:

A helikopterek fejlesztésében és szolgálatba állításában az 1930-as években a náci Németország vezető szerepet töltött be, azonban a nagyhatalmak közül elsőként az Amerikai Egyesült Államok használta ki a forgószárnyasok tömeges bevetésében rejlő lehetőségeket.

Ezek közé tartozott az első igazán nagy mennyiségben gyártott helikopter, a Bell Model 47-nek katonai változata, a H-13 „Sioux”, amelyből több mint 2400-at gyártottak. A helikoptereket - a repülőgépekhez hasonlóan - kezdetben többcélú gépként különböző feladatokra használták (később a specializálódás vált jellemzővé, a XXI-ik században viszont ismét a multi-funkcionalitás került előtérbe).

A második világháború után az Amerikai Egyesült Államok minden haderőneme szerzett be helikoptereket: közülük kiemelkedett a szárazföldi haderőnem, amely repülőgépeket nem állíthatott szolgálatba (ez a légierő privilégiumává vált), a korlátozás azonban nem terjedt ki a forgószárnyas járművekre.

A hadsereg ezért a H-13-ast és utódait számos feladatra használta: többek között kutató-mentő küldetésekre, személy és teherszállításra, utánpótlás ledobására és sebesültszállításra is. A H-13-asok nagyszámú bevetést hajtottak végre, azonban hatékonyságukat erősen korlátozta, hogy a pilóta mellett mindössze egyetlen személy szállítására volt lehetőség.

Emiatt több új, nagyobb kapacitású helikopterre írtak ki pályázatot: 1952-ben például egy kutató-mentő helikoptert igényeltek. Ezt a programot is a Bell Helicopters nyerte meg és hamarosan kiderült, hogy UH-1 „Iroquois” jelzésű típusuk más célokra is alkalmas.

A köznyelv által (a típus eredeti jelzése, a HU-1 alapján) Huey-nek nevezett típus hamarosan széles körben ismertté vált és hatalmas számban gyártották. Az elkészült közel 16000 példányból 7013 szolgált a Vietnámi háborúban, ahol a nehéz terep miatt átvette a szárazföldi logisztikai feladatok jelentős részét is.

Az UH-1-es a Vietnámi háború jelképévé vált, de e konfliktus felszínre hozta a típus hibáit is: elsősorban a korlátozott méretet és teljesítményt, valamint az önvédelmi képesség hiányát (a bevetett helikopterek közel fele, 3305 gép lezuhant, ez 2177 személy életébe került).

1960-as évek végén ezért döntés született az UH-1-es leváltásáról. Az új típus kifejlesztésére a hadsereg két programot indított: egyet a leendő helikopter, egyet pedig az azt mozgató hajtómű kifejlesztésére.

Előbbi tender, a Utility Tactical Transport Aircraft System (angol; ~ hasznos taktikai szállítási repülőgép-rendszer, röviden UTTAS) egy, az UH-1-hez hasonló, ám annál minden téren jobb járművet várt el. A fő hangsúly a túlélő-képesség maximalizálása volt, de elvárták a moduláris felépítést, az UH-1-nél olcsóbb üzemeltethetőséget és azt, hogy a helikopter beférjen egy Lockheed C-130 „Hercules” nehéz teherszállító repülőgép rakterébe.

A helikopter erőforrásának a General Electric T700-as hajtómű-családját választották, míg a helikopter kiválasztásánál a Sikorsky YUH-60A-t és a Boeing-Vertol YUH-61A-t tesztelték. A hadsereg a Sikorsky mellett tette le a voksát, a kész típus jelzése UH-60, beceneve Black Hawk (angol; fekete sólyom) lett (a típusnak nem volt köze a hasonló kortárs Sikorsky S-67 „Blackhawk” prototípushoz, az az SH-3-as fejlesztett változata).


Konstrukció:

Az UH-60-as elnyújtott testet kapott, mivel a helikopter magasságát és szélességét korlátozta a C-130-asok rakterének mérete (emiatt a Black Hawk-ok nagyobb távolságról is könnyen beazonosíthatóak).

A gömbölyű orr-résszel rendelkező típus sérülés-állóságát és ezáltal a fedélzeten tartózkodók túlélési esélyét jelentősen megnövelték. A fontosabb irányítási-, hidraulikus- és elektronikus rendszereket redundánsan (duplikálva) építették be, a hidraulika szárazon (olajozás nélkül is) működőképes marad, valamint növelték a rotorok sérülés-állóságát (maga a helikopter négylapátos főrotorral rendelkezik, a farokrotor szintén négylapátos, alá két nagyméretű vízszintes vezérsíkot építettek be).

A Black Hawk kétfázisú, oleo típusú futószárakkal rendelkezik, amelyek a különleges kialakítású törzshöz hasonlóan lezuhanás esetén mérséklik a becsapódás erejét. Szintén növeli a védelmet az öntömítő, sérülésálló üzemanyag-rendszer és a páncélozott ülések.

Az UH-60-asokat két darab General Electric T700-as gázturbinás sugárhajtómű mozgatja, amelyeket (ahogy az fentebb is olvasható), kifejezetten ehhez a helikopterhez fejlesztettek ki. A nagy sorozatban és számos változatban gyártott erőforrás első változata 1622 lóerőt adott le (a két hajtómű összesen 3244 lóerőt), ami óriási előrelépés volt a kezdetben 700, a késői változatokban 1800-1900 lóerős teljesítményű UH-1-esekkel szemben.

Ez a rendkívüli teljesítmény-növekedés nemcsak a helikopter kapacitásának növelését tette lehetővé, de általa a repülési adatok is javultak: a helikopter végsebessége például 200 km/h-ról közel 300 km/h-ra növelték.

Hossza miatt a Black Hawk nem hagyományos (egy orr- és két főtengelyből álló) futóművet kapott: ehelyett két kerék került a helikopter első szekciója alá, egy ferde szögben álló futószár pedig a farok alá. A masszív futószárak nem behúzhatók.

Elődéjhez hasonlóan az UH-60-as létrehozásánál is kiemelt szempont volt a széleskörű felhasználhatóság, de a Black Hawk elsődlegesen egy személyszállító helikoptert. Ilyen minőségében 11 teljes fegyverzetű katona szállítására alkalmas, alternatívaként 6 hordágy vagy 1200 kg-nyi felszerelés hordozására van lehetőség (a későbbi változatok külső teherként több mint 4000 kg-os teher levegőbe emelésére is képesek).

A Black Hawk-ok felfegyverzett változata a kétfős legénység mellett két fegyverkezelővel repül: ezen modellek fedélzeti fegyverként 2-2 db 7,62 mm-es M240-es (vagy forgócsövű M134-es) géppuskát, illetve 12,7 mm-es GAU-19-es, szintén forgócsöves nehézgéppuskát hordoznak.

Ezen kívül a helikopter 4 fegyver-függesztési ponttal rendelkezik, melyekre általában Hydra 70-es nem irányított-, illetve légi célok elleni AIM-92 „Stinger” vagy földi célok elleni AGM-114 „Hellfire” irányított rakétákat szerelnek. Végül megvan a lehetősége további géppuska- és gépágyú-konténerek, bombák, aknák és kiegészítő üzemanyag-tartályok felszerelésére is.


Szolgálatban:

Az első Black Hawk 1974. október 17-én emelkedett a levegőbe és a típus 1979-ben állt szolgálatba. Az első sorozatgyártású változat az UH-60A volt, amelyeket később továbbfejlesztettek UH-60L, V, M és M Upgrade modellekké erősebb hajtóművel, modern elektronikával és számos kisebb fejlesztéssel.

Az alapváltozat mellett több specializált variánst is gyártottak: az UH-60C parancsnoki variánst, a megnövelt képességű érzékelőkkel ellátott EH-60A-t, YEH-60B-t, EH-60C-t és EUH-60L-et. Ezen kívül további változatok is épültek, ezek többsége kutató-mentő típus.

A Black Hawk helikopterekből eddig mintegy 4000 példány épült: lényegesen kevesebb, mint az előd UH-1-ből, ennek ellenére az UH-60-asok képesek voltak átvenni a Huey-ek szerepét.

A helikopter pozitív tulajdonsága, hogy szinte bármilyen feladatkörben megállja a helyét: a NASA átalakított UH-60A „RASCAL”-okkal kísérleti repüléseket hajt végre, a VH-60N „White Hawk” az Amerikai Egyesült Államok elnöke számára készült és Oszama Bin Laden elfogásakor is használtak (lopadóvá alakított) MH-60-asokat.

A típusból (S-70 jelzéssel) több civil változatot is létrehoztak, azonban az elsődleges vásárlók máig katonai szervezetek (ez az S-70-esre is igaz).

Black Hawk-okat az Amerikai Egyesült Államokban a hadsereg állított szolgálatba (az elnöki gépeket a haditengerészet üzemelteti), de mellettük legalább kéttucat további ország is vásárolt a típusból.

Az UH-60-asból több önálló modell-sorozatot is létrehoztak: ilyen a légierő számára gyártott Sikorsky HH-60 „Pave Hawk”, a haditengerészet SH-60 „Seahawk” sorozata és a parti őrség Sikorsky MH-60T „Jayhawk”-jai (emellett a helikoptert Japánban a Mitsubishi H-60 néven gyártja).

Az amerikaiak Black Hawk-jaikat először Grenada 1983-as lerohanásakor használták, a típus azóta minden nagyobb konfliktusban megfordult (többek között mindkét Öbölháborúban, Irak mellett Afganisztánban is.

Az UH-60-asok leváltására létrehozott Future Vertical Lift program már 2004-ben elindult, de a Black Hawk-ok még évtizedekig az amerikai hadsereg helikopter-állományának gerincét fogják adni és ezt követően más országokban is még hosszú ideig szolgálahatnak.


Műszaki adatok:

Név: Sikorsky UH-60L „Black Hawk” (fekete sólyom)

Típus: többcélú (elsősorban szállító) közepes helikopter

Fizikai jellemzők:

Hossz: 19,76 m

Rotorátmérő: 16,36 m

Magasság: 2,83 m

Szerkezeti tömeg: 10.624.kg

Max. felszálló tömeg: 10.660.kg

Motor: 2 db gáztubinás sugárhajtómű, egyenként 1890 Le-s (összesen 3780 Le-s) teljesítménnyel (General Electric T700-GE-701C)

Személyzet: 2 fő (+ maximum 11 fő utas)

Fegyverzet: 2 db 7,62 mm-es géppuska (M240), 2 db 7,62 mm-es géppuska (M134) vagy 2 db 12,7 mm-es nehézgéppuska (GAU-19), lehetőség nem irányított és irányított rakéták, géppuska és gépágyú-konténerek vagy egyéb fegyverzet felszerelésére 4 függesztési pontra

Teljesítmények:

Végsebesség: 294 km/h

Csúcsmagasság: 5.790.m

Emelkedőképesség: 270 m/perc

Hatótávolság: 592 km (átrepülésnél, póttartályokkal 2220 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.