Tanc Românesc Model 1985
„TR-85”
Előzmények:
A mai értelemben vett Románia elődje a történelmi Magyarországból kivált fejedelemség volt, amely évszázadokon át török hódoltság alatt élt. Mivel az ország az első világháborúban az Antant oldalán harcolt, a háborút követően területét nagymértékben növelte (Románia kapta meg az elcsatolt magyar területek nagy részét).
A két világháború között az ország a fasiszta Harmadik Birodalomhoz sodródott, bár a németek segítségével 1940-ben a korábban megszerzett területek egy részét visszacsatolták Magyarországhoz (Második bécsi döntés).
A románok 1940-ben belesodródtak a második világháborúba, ahol a keleti fronton a szovjetek ellen harcoltak. Amikor azonban 1944-ben a szovjet csapatok elérték Románia határát, a király egy puccsal megdöntötte a fennálló hatalmat és a románok átálltak a Szövetségesek oldalára.
Emiatt Romániát a nagyhatalmak győztes országként kategorizálták és visszakapta a hozzá csatolt, majd elvesztett (főként magyarok lakta) területeket, ám az országot megszállták a szovjetek, akik kommunista diktatúrát építettek ki.
Az 1940-50-es években a keleti blokk többi országához hasonlóan tombolt az erőszak, de Románia mégis különlegesnek számított. 1958-ban a szovjet alakulatok közös megegyezéssel elhagyták az országot: ezt követően az ország fejlődése felgyorsult és a keleti blokk országai között egyedülálló módon a szovjetektől független külpolitikát folytatott.
Ennek részeként modern, saját fejlesztésű eszközökkel kívánták felszerelni hadseregüket - többek között egy román fejlesztésű közepes harckocsival.
Bár Romániában a második világháború alatt is terveztek páncélosokat (pl.: a német Marder II-höz hasonló TACAM R-2-es páncélvadászt), az országban nem volt jelentős harckocsi-ipar, ezért hiányzott a szükséges tudás és felszereltség.
A románok ezért azt a más országok által is alkalmazott megoldást választották, hogy egy már létező, megbízható harckocsit fejlesztenek tovább, amelyet maguk is rendszeresítettek. Erre a célra a szovjet T-54/T-55-ös típuscsaládot szemelték ki, melyet több lépcsőben módosítottak (ld. „Fejlesztések” bekezdés).
A végleges típus jelzése Tanc Românesc Model 1985, azaz 1985-ös (mintájú) román harckocsi lett, röviden TR-85.
Konstrukció:
A TR-85-ös a T-54-es típuscsaládra épül, de ez külsőre nem látható, mivel a harcjármű minden összetevőjét jelentősen módosították vagy lecserélték.
A T-54-es és utódja, a T-55-ös tornya klasszikus szovjet stílusú volt: egyszerű, oldalról félgömb-, felülről nézve csepp alakú, amely védelmi képességeit elsősorban erősen döntött kialakításának és kis sziluettjének köszönhette.
A TR-85-ös legfőbb újdonsága a tornya volt: ennél megtartották a szovjet formát, de jelentősen növelték a méretét és ezáltal a védelmét. A frontrészre, a löveg két oldalára egy-egy előre és lefelé kinyúló kiegészítő páncélzat került. Maga a löveg egy, az eredetihez hasonlóan 100 mm-es kaliberű, de nem D-10T, hanem A-308-as típusú volt - ez a román fejlesztésű A407-es (M1977-es) vontatott löveg fejlesztett változata volt.
A löveg hatásos lőtávolsága páncéltörő (AP) lőszerrel 1040 méteres volt, nagy robbanóerejű (HE) töltette ideális ballisztikai pálya esetén 20600 m-es maximális lőtávoltávolságot lehetett elérni.
Részben a löveg és a toronypáncél tömegének ellensúlyozására a torony hátsó részére jelentős méretű ellensúly került. A TR-85-ös másodlagos fegyverzetét két géppuska és egy légvédelmi nehézgéppuska alkotta.
A román harckocsi páncélzata is felülmúlta elődjéét - ezt részben a kényszer szülte, mivel a T-55-öst a szovjet stratégiának megfelelően nagy létszámban végrehajtott áttörésekre tervezték, ezért jelentős tűzerővel és nagy mozgékonysággal rendelkezett, ám mindezt a páncélzat rovására érték el.
A T-54-es toronypáncélzata 205 mm-es volt, de a páncéltest felső része 80, az alsó pedig csupán 20 mm-es volt. A TR-85-ös toronypáncélzatának vastagsága ehhez képest a másfélszeresére, 320 mm-esre hízott (+ a 20 mm-es rátétpáncélzat) és a test egyes helyein is 200 mm-es páncélzatot használtak.
A román harckocsi védelmét tovább növelték egy, a futóművet védő kötényzettel, melyet (a rátét páncélzat hasonlóan sérülés esetén ezt könnyen lehetett cserélni).
A futómű is jelentős átalakításon esett át, mivel a változtatások hatására az eredetileg 36 tonnás páncélos tömege jóval 40 tonna (a modernizált változatban 50 tonna) fölé nőtt. A TR-85-ös oldalanként hat futógörgős futóművének alapja a szovjet bázismodellből származott és szintén torziós felfüggesztést alkalmaztak, de ez a korábbinál jóval bonyolultabb és hatékonyabb volt.
A komoly többlet-tömeg miatt a típusban nem a szovjet V-55-ös, 12 hengeres, 581 lóerős erőforrást építették be, hanem a 8 hengeres, 8VS-A2T2-t, amely már 830 lóerőre volt képes (ez a Leopard 1-es fő csataharckocsi licencben gyártott, módosított változata volt) - ezzel a harckocsi maximum 50 km/h-s sebességre volt képes.
A TR-85-ös rendelkezett többek között nukleáris, biológiai és vegyvédelemmel, (Ciclop-M típusú) tűzvezető rendszerrel, lézertávmérővel és felszerelték hat ködgránát vetővel is (viszont megtartották azt a szovjet megoldást is, melynél a kipufogóba üzemanyagot fecskendezve hozható létre füstfüggöny).
Fejlesztések:
A második világháború utáni román harckocsi fejlesztés a szovjet bázismodellig, a T-54-ig nyúlt vissza, annak egy mellékágát alkotva. A T-54-es a világon a legnagyobb példányszámban előállított harckocsi: változataival együtt összesen több mint 100000 darabot gyártottak belőle.
A T-34-es leváltására fejlesztett T-54-esből több alaptípust készítettek és gyártották Lengyelországban és Csehszlovákiában is.
Mivel a keleti blokk minden országa használta, számos állam továbbfejlesztette a harckocsit - a románok a T-55-ösből építették meg a T-55AM-et (ez nem volt azonos a magyar T-55AM-el).
A román T-55-ösök adták az alapját a Tanc Românesc Model 580 „TR-580”-nak (TR-77-580), amely túlnyomórészt megegyezett elődjével, de hosszabb testet és a későbbi TR-85-öshöz hasonlóan öt helyett már hat pár futógörgőt kapott.
A TR-580-asok gyártása 1977-81 között folyt, ez idő alatt 400 db-ot gyártottak belőle. A TR-580-asból több alváltozat született, de a fő modellt is fejlesztették (a TR-580M a lézertávmérős, a TM-800-as pedig az exportra szánt TR-580-asokat jelölte).
Ezek nem jelentettek komolyabb előrelépést, ezért született meg a TR-85-ös, amely gyakorlatilag az új toronnyal felszerelt TR-580-as volt (eredeti jelzése: Tanc Românesc model 1985 cu motor de 800cp).
Ennek a harckocsinak a gyártása 1990-ig tartott, de mivel a páncélost máig rendszerben tartják, elkészítettek belőle egy modernizált változatot is, amely a TR-85M1 „Bizonul” (román; bölény) nevet kapta (ez könnyen felismerhető a torony végére szerelt nagyméretű ellensúlyról).
Ez az 1999-ben bemutatott fő csataharckocsi rátét páncélzatot kapott, hajtóművét modernizálták (8VS-A2T2M), ezáltal 860 lóerőre képes, így a típus végsebessége 60 km/h-ra nőtt (ez részben a futómű módosításának köszönhető), valamint számos alkatrészét modernizálták.
Szolgálatban:
A TR-85-ös fejlesztése már 1974-ben, a TR-580-assal párhuzamosan megkezdődött (már ekkor egy Leopard 1-motoros T-55-öst képzeltek el). A típus megvalósítása lassan haladt, mert a román hadiipart egy fő csataharckocsi fejlesztése rendkívül megterhelte.
A gyár 1980-ra állt készen, de a típus sorozatgyártása csak 1986-ban kezdődött meg - ekkorra a kelet-nyugati ellenállás a Szovjetunió meggyengülése miatt csökkent, de Románia harckocsijai elavultak, ezért szükség volt a váltótípusra. Az üzem kb. 100 példányt gyártott évente, az előállítás 1990-ig tartott.
Az elkészült példányok azonban csak korlátozottan voltak bevethetőek. Ennek több oka volt: a tűzvezető rendszer már megjelenésekor elavult és a ballisztikai számítógépet csak korlátozottan lehetett fejleszteni. A futóművel is gondok voltak: a rossz minőségű alkatrészek miatt megnőtt a fogyasztás, a teljesítmény viszont nem volt kielégítő.
Ezeket a problémákat csak külföldi alkatrészekkel lehetett volna orvosolni, de a fennálló rezsim ezt megtiltotta.
A kommunista rendszer 1989-es bukását követően ez a probléma lekerült a napirendről, de az önvédelmi képesség szavatolásai miatt 1994-ben a román döntéshozók elhatározták, hogy TR-85-öst modernizálják és NATO-kompatibilissé teszik (TR-85M1).
Ehhez nagy számban használtak jó minőségű, európai (részben román) hadiipari beszállítók részegységeit, ezzel sikerült kiküszöbölni a korábban tapasztalt problémákat (pl.: ilyen modern részlet a halonos, nem mérgező tűzoltórendszer).
Bár a TR-85-ös nem az elterjedt 120 mm-es löveget használja, hanem egy 100 mm-es huzagolt csövű löveget, a kinetikus energiát hasznosító BM-421 Sg nyíllövedékkel (APFSDS-T) 500 méterről 444 mm-nyi függőleges homogén páncélzat átütésére képes (még 4000 m-ről is 328 mm-nyit), ezáltal komoly tűzerővel rendelkezik.
Románia 2014-ben 249 db TR-85-össel rendelkezett, ezt 54 db modernizált TR-85M1 egészítette ki, a kb. 1000 db román harckocsiból egyedül ez utóbbiak felelnek meg a modern harctér támasztotta követelményeknek (a TR-85M1-esek előállítása még nem ért véget).
A TR-85-ösök háborúban sosem harcoltak és kizárólag Románia tartja rendszerben, de az ország védelmének gerincéhez tartoznak, ezért valószínűleg még évtizedekig rendszerben maradnak (a T-72-re épülő TR-125-ös fejlesztését leállították).
Utóélet:
A TR-85-ös a T-54/55-ös harckocsi-család tagja, de közülük az egyik legfejlettebbnek számít, különösen a TR-85M1-es modell. A szovjet típusból számos alváltozat készült és több ország Romániához hasonlóan komoly fejlesztéseket eszközölt (pl.: egyiptomi Ramses II fő csataharckocsi), de hazájában két speciális változat is épült belőle.
TER-85 (páncélozott műszaki mentőjármű):
A TR-85-ös vázára épített harctéri műszaki mentőjármű, amely kifejezetten a sérült TR-85-ösök mentésére készült.
DMT-85M1 (páncélozott műszaki mentőjármű):
A TER-85-höz hasonló típus, amely a TR-85M1-re épül (ld jobbra): elődjéhez hasonlóan ez sem rendelkezik löveggel, viszont felszerelték egy tolólappal és egy 6 tonnás daruval (utóbbi többek között a hajtómű cseréjére szolgál tábori körülmények között).
Műszaki adatok:
Név: Tanc Românesc Model 1985 „TR-85M1”
Típus: fő csataharckocsi (MBT)
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 55,12 t
Hossz: 9,96 m
Szélesség: 3,46 m
Magasság: 3,10 m
Motor: 860 Le-s (8VS-A2T2M, 8 hengeres, dízelüzemű)
Legénység: 4 fő
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 100 mm-es löveg (Arsenal Reşiţa A-308, a toronyban)
Másodlagos fegyverzet: 2 db 7,62 mm-es géppuska (PKT, párhuzamosított), 1 db 12,7 mm-es nehézgéppuska (DSK, légvédelmi)
Páncélzat: max. 340 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 60 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)
Hatótávolság: 400 km