Tank 60

„T-60”


Előzmények:

Az első világháború alatt megjelenő korai harckocsik rendkívül nagy méretűek voltak, mivel a tervezésükkor a hadihajókat tekintették követendő példának: ennek következtében hosszú, erősen páncélozott, dobozszerű páncéltesteket alkottak meg, amiből minden irányba lövegek és géppuskák álltak ki, amelyeket nagyszámú legénység kezelt. Hamar kiderült, hogy a harckocsik ugyan alkalmasak a kritikus áttörésre, mert képesek leküzdeni az árkok, szögesdrótok és géppuskások rendszerét, azonban gyakran elakadtak és alacsony sebességük miatt a menekülő ellenséget nem tudták üldözni.

A fejlődés következő lépcsőfokát egy forradalmian új típus, a francia FT-17-es könnyű harckocsi jelentette, amely - elődeivel szemben - mindössze kétfős legénységgel rendelkezett, relatív olcsón elő lehetett állítani, ugyanakkor nagy mozgékonysággal rendelkezett. Az első világháborút követően az FT-17-es számos ország harckocsi-fejlesztésének alapjává vált: többek között a Szovjetunió MSz-1-es (T-18-as) páncélosát is ezen jármű alapján tervezték.

Az 1930-as évek elején a harckocsik új generációja jelent meg, amelyet követve a kommunista Szovjetunió rendszerbe állította az angol Vickers 6-Ton típuson alapuló T-26-os könnyű harckocsit. A szovjetek élénken érdeklődtek a könnyű harckocsik továbbfejlesztésének lehetősége iránt is. Az amerikai John Walter Christie által tervezett új típusú, nagy sebességet lehetővé tevő futóművet felhasználva megalkották a BT gyorsharckocsi-családot, emellett a brit kétéltű harckocsik mintájára úszó-harckocsikat is terveztek: a T-37-est.

Az angolokkal szemben a szovjetek a fejlesztést követően megkezdték a T-37A sorozatgyártását; a világ első eleve kétéltűre tervezett harcjárművét. 1933-36 között több mint 1000 db T-37A harckocsit gyártottak, de a gyakorlatban kiderült, hogy a páncélos túlságosan vékony páncélzattal rendelkezik, túl lassú és tűzereje sem megfelelő, ezért T-38-as jelzéssel kifejlesztették utódját.

Valójában a T-38-as gyakorlatilag azonos volt a T-37A-val: az új harcjármű 3,3 tonnás tömege alig 100 kg-mal volt nehezebb elődjénél, hossza 30 cm-rel, 3,78 méterre nőtt, ráadásul mind az egyetlen géppuska alkotta fegyverzet, mind a 3-9 mm-es páncélzat változatlan maradt. Mindössze egyetlen évvel rendszerbe állítása után, 1938-ban megkezdődött a T-38-as utódjának fejlesztése is. Párhuzamosan két tervezet készült: a T-30A kétéltű harckocsi és a szárazföldi T-30B. A T-30A végül a T-40-es kétéltű harckocsit eredményezte, amelyből T-40Sz néven szárazföldi változatot is terveztek, azonban ez túlságosan komplex típusnak bizonyult a sorozatgyártáshoz.

Amikor 1941-ben a németek lerohanták a Szovjetuniót, a hatalmas országban válsághelyzet alakult ki: a közvélekedéssel ellentétben a szovjetek rendelkeztek modern harckocsikkal (köztük a T-34-essel), azonban ezek még nem álltak rendelkezésre elegendő számban, a könnyű harckocsikat kiváltani hivatott modern T-50-es könnyű harckocsihoz és a T-40Sz-hez hasonló modellek pedig túlságosan bonyolultak és drágák voltak.

A szovjeteknek azonnali hatállyal olyan páncélosokra volt szükségük, amelyek megállják a helyüket a németekkel szemben, de ennél is fontosabb, hogy előállításuk rendkívül egyszerű legyen, ezért olcsón és gyorsan készíthetők. A moszkvai 37. gyárban a T-40-est is tervező Nyikolaj Asztrov csapatával mindössze 15 nap alatt megtervezett egy könnyű harckocsit, amelynek azonnali hatályú gyártására tett javaslatot: ez lett a T-60-as könnyű harckocsi.


Konstrukció:

A T-60-as könnyű harckocsit kiemelkedően rövid idő alatt tervezték, amit az tett lehetővé, hogy Nyikolaj Asztrov a már létező T-40-es kétéltű harckocsit vette alapul, annak egy erősebb, de egyben egyszerűbb változatát alakítva ki. A T-60-as alváza azonos volt a T-40-esével, a felépítmény viszont új konstrukció volt, amelyen egy szintén új tervezésű, (a T-40-eshez hasonlóan a középvonaltól balra eltolt) nyolcszögletű torony kapott helyet, amit rendkívül egyszerű volt gyártani. A T-60-as fegyverzetét, egy 12,7 mm-es DSK géppuskát is a T-40-esből emelték át. 1941-ben az egyetlen nehézgéppuska (továbbá egy 7,62 mm-es DT géppuska) már elégtelennek számított, de ez így is előrelépést jelentett a T-37A és a T-38-as egy-egy 7,62 mm-es géppuskáihoz képest.

A T-60-as méretét az alváz határozta meg: a T-40-eshez hasonlóan ez a harckocsi is 4,1 méter hosszú és 2,3 méter széles volt, magassága viszont 1,9-ről 1,75 méterre csökkent. A legnagyobb változtatást a megerősített páncélzat jelentette.

A T-60-as tömege 5,8 tonna volt, 300 kg-mal több, mint a T-40-esé. A T-60-as már nem volt úszóképes, azonban ez lehetővé tette, hogy a maximális páncélvastagságot 14 mm-ről 20 mm-re növeljék (a legvékonyabb helyeket a járművet továbbra is csak 7 mm-es páncélzat védte).

A páncélzat növelése előnyösen hatott a védelmi képességekre, azonban a 85 lóerős GAZ-11-es motort le kellett váltani és a pótlására szánt egyszerű GAZ-202-es benzinmotor csupán 70 lóerős teljesítmény leadására volt képes.

A hivatalos adatok szerint az új 6 hengeres motorral a T-60-as műúton 44 km/h-s, terepen 22 km/h-s végsebességre volt képes, azaz a tömeg-növekedés és teljesítmény-csökkenés nem változtatott a mobilitáson. A T-60-asnak a T-40-esből származó futóművén érdemben szintén nem változtattak, megtartva a keskeny nyomtávú lánctalpat, a 4 futógörgőt és 3 visszafutó-görgőt.

A könnyű harckocsi felfüggesztése a korábbi típusokkal (köztük a T-26-ossal) szemben modern, ám egyszerű torziós rugó volt, tengelyenként önálló felfüggesztéssel, ami előnyösen hatott a páncélos terepjáró-képességére és lehetővé tette a későbbi (tömeg-növekedéssel járó) fejlesztéseket.


Fejlesztések:

Ahogy az fentebb is olvasható, a T-60-as a T-40-esből indult ki, ezért eltérő felépítményük ellenére a két harcjármű eredetileg igen hasonló képességekkel rendelkezett. A T-60-as előrelépést jelentett a T-37A és T-38-as kétéltű harckocsikhoz képest, de mind páncélzata, mind pedig fegyverzete túlságosan gyengének számított.

Utóbbi problémát már a gyártás megkezdése előtt észlelték, ezért a 12,7 mm-es nehézgéppuskát egy 20 mm-es TNS gépágyúra cserélték (a szovjet SVAK repülőgép-fedélzeti gépágyú földi változatára). A gépágyú használata - hasonlóan a korábbiakhoz - az előző modellnél nagyobb teljesítmény biztosított, viszont továbbra is teljesen alkalmatlannak számított a legtöbb német harckocsi frontpáncélzata ellen.

Felmerült, hogy a löveget egy 37 mm-es (ZiSz-19-es) páncéltörő lövegre cserélik, de ez végül nem valósult meg, mert ekkor a Szovjetunióban nem állt rendelkezésre elegendő 37 mm-es páncéltörő lőszer.

1942-ben a folyamatosan gyártott T-60-as újabb példányainak lövegén ezért nem változtattak, azonban a frontpáncélzatot 35 mm-re növelték, az addig küllős futógörgőket pedig tömörre cserélték (ebben közrejátszott az akut gumi-hiány is).

Még ebben az évben elkészült egy áttervezett, kúp alakú tornyos T-60-as prototípus is (a középvonaltól jobbra eltolt 20 mm-es SVAK gépágyúval), de sorozatgyártását nem kezdték meg. A további fejlesztések részeként megkezdődött egy 45 mm-es (ZiSz-19BM) löveggel szerelt T-60-as variáns tervezése, azonban ennek fejlesztését végül a T-70-es javára leállították.


Szolgálatban:

A T-60-as harckocsi kritikus időszakban született, amikor a Szovjetunió haderejének nyugaton állomásozó része gyakorlatilag összeomlott a gyors ütemben előretörő német csapatok össztüzében. Asztrov azonnal kérvényezte a típus sorozatgyártását, ezért a felső vezetés megvizsgálta a prototípust, majd két javaslatot tett: a fent említett 12,7 mm-es nehézgéppuskát cseréljék le a 20 mm-es gépágyúra és kezdjék meg a sorozatgyártást - a parancs nem kevesebb, mint 10000 példány legyártását tartalmazta.

A T-60-as azonnal készen állt a sorozatgyártásra, azonban ahogy a németek mind beljebb nyomultak az országba, megkezdődött a harcjármű-gyárak evakuálása távoli, biztonságos területekre. A program a 37. moszkvai gyárból átkerült a kirovi 38. gyárba, valamint a gorkiban található GAZ gyárba. Mivel nem sokkal később a 38. gyárat is evakuálták, a T-60-as könnyű harckocsi előállítása egy ideig kizárólag a GAZ-nál folyt.

A T-60-as alapvetően már megjelenésekor elavult páncélosnak számított vékony páncélzattal és elégtelen fegyverzettel, amely a Panzer III-as és modernebb harckocsik ellen már teljesen elégtelennek számított, azok frontpáncélzatát gyakran már közvetlen közelről sem tudta átütni. További problémát jelentett a mindössze 70 lóerős erőforrás, amivel a végsebességet eleve nehezen érték el, ráadásul az újabb sorozatok homloklemezének vastagításából fakadó többlet-tömeg még lomhábbá tette a T-60-ast.

Ezek (és a típus magas veszteségei miatt) a T-60-ast sokan bukásnak minősítik, ez azonban nem teljesen igaz. A T-60-as kétségtelenül már 1941-ben is igen gyenge harckocsinak számított, amely érdemben nem jelentett előrelépést a korábbi szovjet típusokhoz képest. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a T-60-ast csak átmeneti típusnak szánták, amíg a T-34-est kellő számban nem tudták előállítani. Emellett (a német propaganda állítása ellenére) a Barbarossa hadművelet kezdetén a német páncélos erőknek csak egyharmadát alkották Panzer III-as és Panzer IV-es harckocsik, további egyharmad-negyed viszont Panzer I-es és Panzer II-es típus volt, amelyekkel szemben a T-60-as még fölényben volt.

A T-60-as könnyű harckocsi ideális típusnak számított felderítésre és a nem vagy csak könnyen páncélozott célok - járműoszlopok, páncélautók - ellen hatékony lehetett volna. A kiemelkedő veszteségek oka elsősorban az inkompetens vezetés volt, amely az előrenyomulást, a frontális támadást erőltette a lényegesen képzettebb és jobb típusokkal rendelkező németek ellen, emellett a rendkívül kemény télben a keskeny nyomtávú harckocsik könnyen elakadtak.

A T-60-as 1941-43 között épült (1943-ban már csak 55 példányt szereltek össze), azonban egyszerűsége miatt 6929 db T-60-as épült öt üzemben, szemben a jóval fejlettebb T-50-es könnyű harckocsival, amelyből összesen alig félszázat fejeztek be, ezért lényegesen jobb képességeit nem tudta kamatoztatni. A T-60-as fejlesztése folyamatos volt, de végül a könnyű, 6 tonna alatti, úszóképes harckocsikból kifejlesztett test korlátai megmutatkoztak, ezért 1942-ben az új fejlesztésű, több mint 9 tonnás, 45 mm-es löveggel felszerelt T-70-est választották az új alapvető szovjet könnyű harckocsinak, a T-60-as (és a T-40-es) gyártását pedig beszüntették (hamarosan azonban a T-70-est is elavultnak minősítették).

A T-60-as elsődleges felhasználója a Szovjetunió volt, de a típusból a németek is zsákmányoltak, akik a páncélost Panzerkampfwagen T-60 743(r) jelzéssel látták el.


Utóélet:

A T-60-as a korai szovjet kétéltű harckocsik utolsó fejlesztésének tekinthető (annak ellenére, hogy ez a páncélos már nem volt úszóképes). Rövid szolgálati ideje miatt a T-60-asból (ellentétben más szovjet harckocsikkal) nem készült nagyszámú specializált modell, azonban kis tömege miatt a T-60-ast felhasználták a kísérleti, légi vontatású programban: a harckocsit kétfedelű szárnnyal és egyszerű kormányszerkezettel ellátva a célterület fölé kívánták vontatni, majd a földet érést követően hagyományos módon bevetni. Az egyetlen repülés kis híján katasztrófával végződött, ezért ezt a programot leállították:


Beutepanzer T-60 (lövegvontató):

A németek az általuk zsákmányolt T-60-asokat elégtelen teljesítményük miatt hamar átalakították: a tornyuktól megfosztott, ezáltal az eredetinél könnyebb harckocsik lövegvontatóként már alapvetően beváltak, emellett utánpótlást is szállítottak velük.


BM-8-24 (páncélozott rakéta-sorozatvető):

A T-60-asból a szovjetek is kialakítottak torony nélküli variánst, ám ezt a kommunisták rakéta-sorozatvetőkhöz használták önjáró alvázként (egy ilyen páncélos 24 db 82 mm-es nem irányított rakétát hordozott - ld. jobbra). A BM-8-24-esek egy részét T-40-es könnyű harckocsikból alakították ált.


TACAM és Maresal (páncélvadász):

Románia 34 db T-60-ast zsákmányolt a háború alatt, amelyek tornyait eltávolították, majd a szintén zsákmányolt 76 mm-es (F-22-es) szovjet löveget építették rájuk egy nyitott felépítménybe (hasonlóan a német páncélvadászokhoz). A háború későbbi időszakában legalább 7 további, románok által zsákmányolt T-60-as felépítményét eltávolították, majd 75 mm-es Resita lövegeket szereltek rájuk, azonban ezúttal zárt felépítményt alkalmaztak, létrehozva a Maresal páncélvadászt.


Műszaki adatok:

Név: T-60

Típus: könnyű harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 5,80 t

Hossz: 4,10 m

Szélesség: 2,30 m

Magasság: 1,75 m

Motor: 70 Le-s (GAZ-202, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 20 mm-es gépágyú (TNS, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (DT, párhuzamosított)

Páncélzat: 7-20 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 44 km/h (úton), 22 km/h (terepen)

Hatótávolság: 450 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.