Tank, Cruiser, Ram
„Ram”
Előzmények:
Az Egyesült Királyság még a második világháború kezdetén is a világ legnagyobb páncélos-gyártójának számított, aki többféle könnyű-, cirkáló- (~ közepes) és gyalogsági- (~ nehéz) harckocsit tervezett és gyártott. Az 1920-as, 30-as években a kisebb, helyi konfliktusok voltak jellemzőek, ahol a lázadók gyakran kizárólag kézifegyverekkel harcoltak, ezért a harckocsi-gyártók a kisebb, olcsóbb típusokra fókuszáltak (pl.: Mark VI). Jellemző adat, hogy az Egyesült Királyság a teljes Brit Nemzetközösség igénynek kielégítésére képes volt (pl.: a Mark IV „Indian Pattern” könnyű harckocsi egyik változata kifejezetten indiai szolgálatra készült).
A széttagolt, egymástól rendkívül távol fekvő területek ellátása azonban egy háború esetén jelentősen megnehezült volna, hiszen az Angliában gyártott harcjárműveket hajón kellett Ausztráliába, Kanadába, Indiába, stb. szállítani.
A britek félelme a második világháborúban beigazolódott. A Royal Navy (angol; királyi haditengerészet vagy őfelsége haditengerészete) ugyan továbbra is a világ legerősebb vízi haderejének számított, de az összes hajózási útvonalat képtelen volt folyamatosan ellenőrizni. Ezzel a németek is tisztában voltak, ezért ritkán vállaltak nyílt összecsapást - hadihajóik és tengeralattjáróik ehelyett az értékes utánpótlást szállító, többnyire védtelen teherszállító hajókra vadásztak.
Ez nemcsak az Egyesült Királyságnak jelentett hatalmas problémát, de a gyarmatoknak is, mivel gyakorlatilag magukra lettek utalva. E területeken az élelmiszert helyben termelték, de például a haditechnikai eszközöket szinte mind az anyaországból szerezték be, ezért amikor Japán is belépett a háborúba, kénytelen voltak maguk gondoskodni védelmükről (pl.: ausztrál CAC Boomerang vadászgép).
1941-től több olyan program indult, amelyben helyi fejlesztésű harckocsikat kívántak létrehozni: ilyen volt a Sentinel (Ausztrália), a Schofield és a Bob Semple (Új-Zéland) és a Ram (Kanada). A többivel ellentétben a Ram nem teljesen új konstrukció volt: azért, hogy a költségeket alacsonyan tartsák és a fejlesztési idő a lehető legrövidebb legyen, a kanadaiak a legjobbnak vélt amerikai harckocsit, az M3 „Lee”-t vették alapul.
Konstrukció:
A Ram alapját adó M3-as közepes harckocsi egy átmeneti típus volt, melyet kapkodva hoztak létre, hogy a négy, modern háborúra alkalmatlan amerikai páncélos-típust (M1 „Combar car”, M2 Light Tank, M2A2, M2A3) felváltsa. A Lee komoly tűzerővel és védelemmel rendelkezett, de kétlöveges kialakítása és a hosszú testéből adódó nehézkes mozgása korlátozta alkalmasságát.
Ezzel szemben a Ram az angol cirkáló harckocsikat idézte: emiatt több komoly változtatást eszközöltek az M3-ason. A jobboldali löveget elhagyták és újratervezték a páncélos testét, valamint a Ram oldalán, a hossz felénél kialakítottak egy-egy kisméretű csapóajtót (az átalakítástól - a nagyobb torony ellenére - 450 mm-rel csökkent a típus magassága).
A torony is új tervezésű volt: ezt könnyen fel lehetett ismerni hibrid építési módjáról - maga a torony öntéssel készült, de a döntött homlokfelületre egy szegecselt páncéllap került. A toronyba a 2 fontos (40 mm-es) angol páncéltörő löveg került (akárcsak az összes korabeli angol harckocsiba). A páncélos emellett maximum három géppuskát is hordozott, melyből egy a test elején, baloldalra eltolt kisméretű forgatható megfigyelő-toronyban kapott helyet.
A Ram-ot gyors támadásokra tervezték, de a módosítások hatására tömege 2000 kg-al nőtt, ezáltal összesen 29 tonnára hízott. Ez egyben azt is jelentette, hogy az M3 „Lee” páncélzatát nem csak megtartották, de helyenként még meg is növelték (a maximális páncélvastagság 87 mm-re nőtt). A gyártási költségek alacsonyan tartására amit lehetett, egy az egyben az elődtől vettek át: ilyen volt például a jellegzetes orr- és homlok-páncél is.
A harckocsi hajtóműve is megegyezett az elődével: mindkettőt a 9 hengeres, 400 lóerős Continental R-975 csillagmotor mozgatta, melyet a repülők mellett több későbbi amerikai harckocsi is használt (pl.: M4 „Sherman”, M18 „Hellcat”). Még a Ram futóművét is az amerikai típusból vették át - megmaradt a jellegzetes, oldalankénti három pár futógörgő és a sima hátsó visszafutó görgő.
Mivel azonban a kanadai páncélosnak csak egy lövege és egy tornya volt, az M3 „Lee” hétfős legénységét a Ram-nál ötre csökkentették (igaz, az M3 „Grant” névre keresztelt angol Lee-k legényége is csak hat főből állt).
Fejlesztések:
Amikor 1941-ben megjelent a Ram Mk I, papíron (az A22 „Churchill” után) a Brit Nemzetközösség második legjobb harckocsijának számított. Páncélzata megközelítette az A12 „Matilda II” vastagságát, mozgékonysága pedig az A15 „Crusader”-ét, ráadásul ugyanazzal a löveggel volt felszerelve, mint a másik két típus.
Emiatt viszont a kanadai páncélosnak ugyanaz volt a hibája, mint az összes többi angol harckocsinak: 40 mm-es lövege gyakorlatilag hatástalan volt a német típusok ellen.
Emiatt mindössze 50 db Mk I épült, majd áttértek a Ram Mk II gyártására (a két fotón jól látható a különböző löveg). Ennél a modellnél a korábbi főfegyvert a 6 fontos (57 mm-es) angol páncéltörő lövegre cserélték, melyet stabilizátorral is elláttak.
Az Mk II-ből létezett egy későbbi alváltoztat is, melyen több további módosítást végeztek, de ezek többsége a gyártás egyszerűsítését szolgálta. Elhagyták a jármű oldalairól a kisméretű páncélajtókat, a sima hátsó visszafutó görgőt egy fogazott alkatrészre cserélték, az orrészen a megfigyelő tornyát pedig leszerelték: helyét egy egyszerű gömbcsuklós géppuska vette át (hasonlóan az amerikai M4 „Sherman”-hez).
A harckocsiból készült tüzérségi megfigyelő változat is Ram OP (OP: observation post; megfigyelő állás) néven. Ez a harcjármű külsőre egy Mk II-esnek tűnt, de főfegyverét kiszerelték és egy álcalöveggel helyettesítették. Hasonló típus volt a Ram GPO is, melyet már külső hangszóróval is elláttak.
Szolgálatban:
A Brit Nemzetközösség helyi gyártású harckocsi-programjai mind nagyratörő tervek voltak, de egyedül a kanadai Ram jutott el a sorozatgyártásig. Ennek egyik oka a számos, fejlesztéskor felmerült kisebb-nagyobb probléma volt és az, hogy ezekben az országokban korábban nem készítettek harckocsikat, ezért hiányzott a szükséges tapasztalat.
Az amerikai támogatással készült Ram-nál is több műszaki kérdéssel szembesültek, köztük kevésbé látványosakkal is (pl.: az M3 vezetőhelyét a baloldalról át kellett helyezni - az angol szokásoknak megfelelő - jobb oldalra, a korábbi löveg helyére).
Az első (és egyben utolsó) kanadai harckocsi hatalmas teljesítmény volt a fejletlen iparú országtól, de nemzetközi összehasonlításban megjelenésekor már elavultnak számított. Emiatt az angol hadvezetés nem volt hajlandó csatába küldeni a Ram-okat: az elkészült példányokat ehelyett kiképzésre használta fel.
1942-ben megjelent az amerikai M4 „Sherman” közepes harckocsi, amely sok tekintetben hasonlított a Ram-ra: mindkét páncélos az M3 „Lee”-re épült, de egylöveges kialakítással, azonos volt a motorjuk, stb. (a Ram-ot elméletileg a Sherman 75 mm-es lövegével is fel lehetett szerelni, de a vezetőség inkább a hasonló teljesítményű 57 mm-es löveget preferálta).
A Sherman megjelenésével a Ram gyártása nem szűnt meg, de a kanadai típus lassan háttérbe szorult (az ausztrál Sentinel harckocsi-program is hasonló okból ért véget).
A Ram-ok egy része Kanadában, a többi az Egyesült Királyságban vett részt a kiképző-programban, de később innen is visszavonták őket. Az 1943-ig legyártott kb. 2000 db Ram-okat harckocsiként mindössze egy esetben alkalmazták: 1945-ben ez a típus alkotta a megalakuló holland páncélos erőket (1947-ben a meglévő 106 db további 44-el egészült ki, közülük 40 példányba 75 mm-es angol löveget szereltek.
Bár a csatákban Ram-ok nem bizonyíthattak, variánsai mégis megjelentek a harctéren: a kanadai páncélos testére ugyanis több hatékony változat épült (ld. „Utóélet” bekezdés). A felső képen egy Kangaroo-kból álló menetoszlop látható.
Utóélet:
Korlátozott képességei ellenére a Ram egyike volt azon országok próbálkozásainak, akik egy már meglévő páncélos továbbfejlesztésével építettek szükségleteiknek megfelelő típust, akárcsak a magyar 38M „Toldi” (svéd L-60) vagy a lengyel 7TP (angol Vickers 6-Ton). A Ram nagy számban rendelkezésre álló, erős alvázára a világháború folyamán több speciális harcjármű is épült:
25-pdr, SP, Tracked „Sexton” (önjáró löveg):
Néhány Ram-ot a 25 fontos (87,6 mm-es) angol vontatott tábori löveg hordozására építettek át. Ez egy kényszerből létrehozott modell volt: a britek eredetileg a Lee-n alapuló M7 „Priest” önjáró löveget kívánták átfegyverezni saját fegyverükre, de ehhez az amerikai típus nem volt elég erős.
A Sexton külsőre a Priest mása volt: ahhoz hasonlóan egy felülről és részben hátulról nyitott felépítmény közepére helyezték el a löveget. A jobboldali fotón felül egy Sexton, alatta egy Priest látható.
Badger (lángszórós harckocsi):
A Wasp II lángszóróval felszerelt, borz becenevű típus valójában két járművet jelölt: kezdetben Kangaroo-kat alakítottak át, később viszont ”tornyos” Ram-okat használták: ez utóbbiaknál a löveg helyére került a lángszóró.
Ram Kangaroo „Kangaroo” (páncélozott csapatszállító):
Egye tornyuktól megfosztott Ram-okat kibeleztek és katonák szállítására használták őket - ezzel ez a kenguru nevű típus lett az egyik első lánctalpas csapatszállító. Az erős páncélzatú, lapos harcjármű a kétfős legénység mellett maximum 11 katonát szállíthatott. Az elterjedt típus kedvelt és hatékony harcjárműnek számított.
Ezen kívül négy további változat készült: a Ram ARV Mk I és Ram ARV Mk II egy-egy magasított felépítményű műszaki mentő változatot jelölt, a Ram Gun Tower a 17 fontos páncéltörő löveget vontatta, a Wallaby pedig a Sexton-hoz szállította a lőszert. E négy típus egyike sem rendelkezett toronnyal, sem löveggel (a Ram ARV Mk II kapott egy álcalöveget).
Műszaki adatok:
Név: Ram Mk II
Típus: cirkáló harckocsi
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 29,0 t
Hossz: 5,80 m
Szélesség: 3,00 m
Magasság: 2,67 m
Motor: 400 Le-s (Continental R-975, 9 hengeres)
Legénység: 5 fő
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 57 mm-es löveg (Royal Ordnance Quick Firing 6-pounder, a toronyban)
Kiegészítő fegyverzet: 3 db 7,62 mm-es (egy-egy párhuzamosított, légvédelmi és kiegészítő, utóbbi a baloldali megfigyelő-toronyban)
Páncélzat: max. 87 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 40 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)
Hatótávolság: 232 km