Panzerjäger 38(t) für 7.62 cm PaK 36(r)
„Marder III”
Előzmények:
Amikor 1939-ben a német Harmadik Birodalom lerohanta Lengyelországot, kirobbantva a második világháborút, az ország elsődleges páncéltörő fegyverei 37 mm-es kaliberűek voltak: a német vontatott PaK 36-os löveg és a Panzerkampfwagen III harckocsikba beépített változata, a KwK 36, valamint a megszállt cseh területen gyártott KPÚV vz. 34 és ÚV vz. 38, illetve ezeknek az LT vz. 35 és LT vz. 38 - későbbi nevén Panzer 38(t) harckocsikba épített vátozatai).
A 37 mm-es löveg mellett a németek gyártottak kisebb kaliberű, a 20 mm-es páncéltörő gépágyút (ld. Panzerkampfwagen II könnyű harckocsi) és egy 7,92 mm-es páncéltörő puskát (Panzerbüchse 38, röviden PzB 38), de már a lengyelországi hadjárat során kiderült, hogy nagyobb távolságból több esetben még a 37 mm-es löveg tűzereje sem elegendő, ezért több új fegyvert rendszeresítettek.
Létrehozták a PzB 38 páncéltörő kézifegyver fejlesztett változatát (BzB 39), emellett kifejlesztettek egy Gerlich elven működő, 28 mm-es kúpos furatú vontatott páncéltörő löveget (sPzB 41), a lényegesen erősebb, 50 mm-es PaK 38 vontatott páncéltörő löveget és a rövidebb csövű, de ugyancsak 50 mm-es KwK 38 harckocsi-löveget (KwK 38).
A német félelmek az 1940-es hadjárat alatt, különösen Franciaország lerohanásakor beigazolódtak. Az új fegyverek többsége még nem érkezett meg a csapatokhoz, ezért a harckocsik elleni elsődleges fegyvert továbbra is a 37 mm-es löveg volt, ráadásul a vastag páncélzatú francia harckocsikat (különösen a B1-est) több esetben még az 50 mm-es páncéltörő löveggel sem sikerült átlőni (ideiglenes megoldásként az ekkor hatalmasnak számító 88 mm-es kaliberű Flak 18/36 légvédelmi lövegeket használták).
A nagyobb kaliberű löveggel felszerelt Panzerkampfwagen III Ausf. F és a későbbi harckocsik gyártása lassan haladt, ezért emellett elavult, kizárólag géppuskákkal felszerelt Panzerkampfwagen I harckocsik torony nélküli vázára ráépítették a 47 mm-es cseh KPÚV vz. 38 páncéltörő löveget, létrehozva a Panzerjäger I (német; 1-es páncélvadász) nevű harcjárművet.
E típus komoly sikert aratott, mert a jelentős tűzerőt a harckocsikéhoz hasonló, relatív magas mozgékonysággal párosította, legfontosabb előnye mégis az volt, hogy általa úgy jutottak hatékony önjáró páncéltörő harcjárműhöz, hogy az nem akadályozta a nagyobb Panzer III és Panzer IV harckocsik gyártását. A Panzerjäger I mellett ezért (elavult német és zsákmányolt francia) harckocsik bázisán több további, hasonló páncélvadászt alkottak (különösen miután a Szovjetunió elleni hadjárat alatt nagyszámú, a francia típusoknál is vastagabb páncélzatú harckocsival kerültek szembe.
Ebbe a csoportba tartozott a 4.7cm(t) Panzerjäger auf 35R(f) „Panzerjäger 35R” (Renault R35 könnyű harckocsi vázán), a 7,5 cm PaK40(Sf) auf Geschützwagen 39H(f) (Hotchkiss H35 könnyű harckocsi vázán) és a Marder I (Lorraine 37L lánctalpas vontató vázán). A zsákmányolt páncélosok mellett a német gyártásban lévő, de 37 mm-esnél nagyobb kaliberű löveg befogadására alkalmatlan Panzerkampfwagen II könnyű harckocsit ugyancsak átalakították Marder II-vé, a csehszlovák Panzer 38(t) modellt pedig Panzerjäger 38(t) für 7.62 cm PaK 36(r) (német; 76,2 mm-es szovjet páncéltörő löveggel felszerelt cseh 1938-as páncélvadász), röviden Marder III (német; 3-as nyest) modellé.
Konstrukció:
A Marder III teljes nevének megfelelően egy szovjet löveggel felszerelt csehszlovák LT. vz. 38-as harckocsira épült, amelyet a németek Csehország annektálásakor nagy számban zsákmányoltak, és amelyet a megszállás alatt tovább gyártottak, Panzerkampfwagen 38(t) (német; 1938-as cseh harckocsi) jelzéssel.
A páncélos eredeti tornyába az új löveg nem fért volna el, ezért azt egy felül nyitott, nem forgatható felépítményre cserélték. A németek összesen kb. 1300 db szovjet 76,2 mm-es M1936-os (F-22-es) tábori löveget zsákmányoltak, amelyeket átalakítottak vontatott tábori-, illetve vontatott páncéltörő lövegekké (ez eredetileg kimerült német ZF3x8 céltávcső alkalmazásában, a lövegpajzs módosításában és a kiegészítők áthelyezésében, később viszont áttértek a lényegesen erősebb német lőszer használatára, amely kompenzálására a löveget ellátták csőszájfékkel).
Kiszerelt torony miatt a páncélos nem rendelkezett párhuzamosított géppuskával, azonban a testbe épített géppuskát megtartották (ez típustól függően cseh MG 37-es, illetve német MG 34-es vagy MG 42-es géppuskát takart).
A Marder III a többi német páncélvadászhoz hasonlóan (a torony kivételével) gyakorlatilag változtatás nélkül vette át a bázisul szolgáló harcjárművet. A típushoz a Panzer 38(t) késői, ”G” sorozatát használták, amely 50 mm vastag frontpáncélzattal rendelkezett, valamint vékony oldalsó páncélzatát már 25 mm-rel megvastagították, azonban a felépítmény mindössze 11 mm vastag páncéllemezekből állt, ráadásul felül és hátul teljesen, oldalt pedig részben nyitott volt.
A csehszlovák harckocsi futóművét szintén változtatás nélkül átvették: megtartották az oldalanként négy nagyméretű futógörgőt, valamint a 6 hengeres Praga Typ EPA benzinüzemű erőforrást, amely 123 lóerős teljesítményre volt képes: ezzel a páncélos műúton 35 km/h-ig gyorsulhatott.
Fejlesztések:
A Marder III első változata ez előző bekezdésben említett Marder III (Sd.Kfz. 139) volt a jármű közepére beépített, szovjet löveggel és a farba épített 123 lóerős motorral. Három tételben összesen 344 db ilyen páncélvadász épült, a zsákmányolt lövegek átalakítása azonban a vártnál lassabban haladt, ezért a típust átalakították a német 75 mm-es PaK 40 vontatott páncéltörő löveg hordozására.
Az így született Marder III Ausf. H (Sd.Kfz. 138) alapvetően azonos volt elődjével, de azzal szemben besüllyesztett küzdőteret kapott: a legénység már nem a Panzer 38(t) tetején ült, hanem a járműben. Ehhez át kellett alakítani a harckocsi páncélzatát (ez a modell felismerhető a korábbiaknál nagyobb felépítményéről), ugyanakkor a végeredmény egy alacsonyabb harckocsi lett, ráadásul a lőszerkészletet 30-ról 38-ra növelték. Az Ausf. H modellből 275 példányt gyártottak, emellett további 175-öt átépítéssel hoztak létre.
A típusból emellett egy további, harmadik páncélvadász-változatot is létrehoztak, amely a Marder III Ausf. M (Sd.Kfz. 138) nevet kapta. Ez már nem a Panzer 38(t) harckocsira épült, hanem a belőle kialakított Geschützwagen 38(t) Ausf. M vázra, amelyet kifejezetten önjáró páncéltörő lövegek bázisjárműveként gyártottak.
Ez a modell szintén a német 75 mm-es PaK 40 páncéltörő löveget hordozta, azonban fontos változtatás volt a motortér áthelyezése a jármű frontrészébe. Az új Praga Typ Ac 148 lóerős teljesítményre volt képes, amely egyrészt 42 km/h-ra növelte a páncélos végsebességét, másrészt mivel a legénység már nem a motor felett kapott helyet, a küzdőtér még közelebb került a talajhoz, tovább csökkentve a harcjármű sziluettjét.
A frontba épített hajtómű további előnyös következménye volt, hogy a löveg a test fölé került, ezáltal csökkent annak a valószínűsége, hogy a jármű fennakadt egy emelkedőn vagy egy fán. A felépítmény továbbra is csupán kézifegyverek tüze ellen nyújtott védelmet, felül pedig nyitott volt, de a test erősen döntött frontpáncélzata megnövelte a becsapódó lövedékek lepattanásának esélyét, ráadásul a páncélzato oldalról már teljes mértékben takarta a lövegkezelőket. Az Ausf. M modellből (1944-ig) összesen 942 példányt építettek
Szolgálatban:
A második világháború második felében (1942-től) a németek mind nagyobb számban találkoztak új építésű szovjet páncélosokkal, amelyek leküzdésére sokszor már a 47 és 50 mm-es páncéltörő lövegek sem voltak elegendőek, ezért előtérbe kerültek a 75 és 76,2 mm-es páncéltörő lövegeket hordozni képes harcjárművek. Mivel azonban erre a Panzerkampfwagen IV előtti könnyű és közepes harckocsik alkalmatlanok voltak, a vontatott lövegek mozgékonysága pedig elégtelennek számított, fontos szerep hárult a páncélvadászokra.
A Marder III megjelenésekor felemás teljesítményt nyújtott: egyrészt 76,2 mm-es szovjet lövegével alkalmas volt mások mellett a T-34-es közepes harckocsik kilövésére, de rendkívül magas sziluettje egyrészt könnyű célponttá tette, másrészt igen magas súlypontot eredményezett, emiatt jelentős volt a felborulás kockázata.
Ahogy azonban megjelent az Sd.Kfz. 138 változat, különösen a későbbi Ausf. M modell, a típus képességei is megnőttek. A páncélos elsődleges előnye a többi kortárs nyitott páncélvadásszal szemben bázisjárműve volt: amíg a bevezetőben felsorolt járművek elavult, kis tömegű, elavult típusokra épültek, amelyeket túlterhelt a nagyméretű löveg, addig a Panzer 38(t) magasabb, 10 tonnás tömege és nagyobb kapacitású futóműve megbízhatóbb bázisjárművet eredményezett.
Emellett a felépítmény átalakításával jelentősen csökkent a páncélvadász sziluettje (egyben súlypontja), a 75 mm-es német löveg révén pedig egyszerűsödött a lőszer-utánpótlás kérdése, ráadásul mivel a németek gyártották a páncélost, nem jelentett problémát a zsákmányolt harckocsi-készlet kiürülése. A Marder III-ból ezért összesen 1736 példányt építettek, amelyeket jelentős számban vetettek be a keleti fronton, valamint Észak-Afrikában.
A páncélvadász egyetlen problémáját a vékony, részben nyitott páncélzat jelentette, mert ezt minden harckocsi átütötte, egy közeli tüzérségi lövedék pedig megölhette a lövegkezelőket, ez azonban a keleti front hatalmas, minimális növényzetű sztyeppéin kevésbé jelentett gondot.
A Marder III legyártott példányait a második világháború végéig használták (1945-ben még több mint 300 példány állt hadrendben), de a németek már e típussal párhuzamosan megkezdték a még nagyobb, Panzerkampfwagen III harckocsin alapuló új páncélvadász, a StuG III gyártását: ez alapvetően hasonló teljesítményt nyújtott azonos löveggel, de teljesen zárt, vastag frontpáncélzatot kapott. A németek idővel a Panzer 38(t) gyártósorát is átállították a zárt páncélzatú Jagdpanzer 38(t) „Hetzer” előállítására.
Utóélet:
A Marder III nem rendelkezett speciális változatokkal, mert a harcjármű maga is a Panzer 38(t) változata volt, azonban a típus sok tekintetben hasonlított a Grille önjáró lövegre:
Grille (önjáró löveg):
A Grille a Panzer 38(t) bázisára épített önjáró löveg volt, a Marder III-hoz hasonló, felül és hátul nyitott felépítménnyel, azonban páncéltörő löveg helyezett egy 149,1 mm-es (15 cm-es) sIG 33 vontatott tábori löveggel. E típusból is két fő változat épült: egy a jármű közepébe, a torony helyére épített és egy, az Ausf. M vázra épülő, a test végébe tolt lövegű kialakításban. 1943-44 között 389 db Grille (és kisebb számú fegyvertelen lőszerszállító) épült.
Műszaki adatok:
Név: Panzerjäger 38(t) für 7.62 cm PaK 36(r) „Marder III” (nyest 3)
Típus: páncélvadász
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 10,67 t
Hossz: 4,65 m
Szélesség: 2,35 m
Magasság: 2,48 m
Motor: 123 Le-s (Praga Typ EPA, 6 hengeres, benzinüzemű)
Legénység: 4 fő
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg (PaK 36(r), a felépítmény tetején)
Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuska (MG 37(t), a testben)
Páncélzat: 10-50 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 35 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)
Hatótávolság: 190 km