Lehky Tank vzor 35
„LT vz. 35”
Előzmények:
A háborúk egyidősek az emberiséggel, de a XX. századra a technológiai fejlődés hatására az addig használtaknál nagyságrendekkel hatékonyabb fegyverek jelentek meg. Ennek eredményeként az első világháború ”mindössze” négy éve alatt korábban elképzelhetetlen mértékűvé vált a pusztítás, melynek következtében közel tízmillió katona és ugyanennyi civil halt meg.
Az első világháborút lezáró békeszerződéseknek ezért egyetlen célja volt: mindenáron megakadályozni még egy hasonló háború kialakulását. Emiatt a vesztes országok készleteit elkobozták, területeik egy részét elcsatolták és hatalmas kártérítés fizetésére kötelezték őket, ráadásul megtiltották számukra mindennemű hatékony katonai harcjármű gyártását.
A győztes nagyhatalmak leginkább Németországot tartották veszélyesnek, ezért létrehoztak két erős országot a szomszédjában, melyek egyfajta ütközőzónaként funkcionáltak.
Ezen országok egyike a Csehszlovákia volt, mely egy teljesen mesterséges államot takart: főként a cseh és szlovák területeket egyesítették, de északon a németektől, délen pedig a magyaroktól elcsatolt régiókat is tartalmazta.
E fiatal országnak számos problémája mellett így állandóan fenyegetve érezte magát, mely miatt (a két győztes nagyhatalom támogatásával) igyekezett kellően erős katonaságot felállítani. Mivel cseh területen több nehézipari vállalat is működött (pl.: a Škoda), főként hazai fejlesztésű eszközöket használtak.
A viszonylag békés húszas éveket követően Európát is elérte a nagy gazdasági világválság, amely teret engedett a szélsőségeseknek. 1933-ban Németországban a náci NSDAP vezetője, Adolf Hitler jutott hatalomra, akiknek nem titkolt célja volt megtorolni a megalázó békeszerződést.
A válság után magához térő német gazdaság erejét kihasználva Hitler biztosította egyeduralmát és hatalmas, modern hadsereg kiépítésén fáradozott, ami egyértelmű jele volt egy újabb nagy háborúnak. Ezt a csehszlovákok is érzékelték és igyekeztek megfelelő ellenlépéseket tenni - fejlesztették a hadseregüket és több repülőt, illetve harckocsit állítottak szolgálatba.
Az egyik első csehszlovák páncélos a (a lengyel TK-3/TKS kisharckocsikkal gyakorlatilag egy időben létrehozott és külsőre is hasonló) Tancík vz. 33 lett. Ez a mindössze két tonnás, két géppuskával felszerelt harcjármű azonban alkalmatlan volt ellenséges páncélosok leküzdésére, ezért már 1932-ben megkezdődött egy nagyobb, toronnyal és löveggel felszerelt könnyű harckocsi fejlesztése.
Ennek eredménye lett a 7,5 tonnás, 37,2 mm-es löveggel felszerelt LT vz. 34, amely nem volt kiemelkedően jó típus, de alapvetően állta az összehasonlítást a nagyhatalmak kortárs típusaival.
Az egyetlen prototípus mellett 50 db LT vz. 34 épült, mielőtt áttértek volna annak fejlesztett változatára, az LT vz. 35-re. A Lehky Tank vzor 35, azaz könnyű harckocsi, modell 35 elődjéhez hasonlóan egy könnyű harckocsi volt, melyet a csehszlovák páncélos erők fő típusának terveztek. A harckocsit néha LT-35-ként kódolták, német megnevezése Panzerkampfwagen 35(t), román neve pedig R-2 volt.
Konstrukció:
Az LT vz. 35 külsőre és felépítését tekintve is számos hasonlóságot mutatott az LT vz. 34-el. Az előd alapját és arányait megtartva az új harckocsi 30 cm-re hosszabb és 15 cm-re magasabb lett, de szélessége 4 cm-rel csökkent.
Az LT vz. 35 lövegét is elődjétől örökölte. Ez a 37,2 mm-es (37 mm kanon PÚV vz. 34) páncéltörő löveg megjelenésekor (1934-ben) modernnek számított: 100 méterről (30 fokos becsapódási szög esetén) 37 mm-nyi, de még 1000 méterről is 26 mm-nyi páncélt ütött át.
A löveg kezelése a parancsnokra hárult - a legénység két további tagja ugyanis a testben kapott helyet. A könnyű harckocsit két géppuskával is felszerelték, egy a testben, egy pedig a toronyban kapott helyet (akárcsak korábban). A testben a géppuskát érdekes módon a lövész és a sofőr közé építették be, így szükség esetén a jármű vezetője is használhatta.
A fegyverzettel szemben az 1935-ös típus védelmi képességei jelentősen növekedtek, mivel a 40%-os össztömeg-növekedés egy részét a kiegészítő páncélzat felszerelése tette ki. A maximum 15 mm-es páncélzatot elöl 35 mm-esre növelték, így az 500 méterről ellenállt a Panzerkampfwagen II-ben is használt 20 mm-es löveg összes típusú lőszerének.
Az LT vz. 34-est egy 62,5 lóerős, vízhűtéses Praga motor hajtotta maximum 30 km/h-s sebességgel, de már ez is nehezen boldogult a több mint héttonnás harcjárművel, ezért a több mint tíztonnás utódnál már nem használták.
Az LT vz. 35-be ehelyett egy szintén négyhengeres, vízhűtéses erőforrás került, de a Škoda T11/0-es már 125 lóerős teljesítmény leadására volt képes, bár ettől az újabb harckocsi végsebessége mindössze 4 km/h-val növekedett.
Ennek oka, hogy ebbe a típusba is ugyanazt a futóművet építették, melyet a korábbi modellbe is (ezt eredetileg az 1927-től gyártott Carden Loyd tanketthez tervezték - ez a harcjármű szolgált a fent említett TKS és Tančík vz. 33 alapjául is).
E futómű az alig 1,5 tonnás Carden Loyd tankett számára megfelelő volt, de a hétszer nehezebb LT vz. 35-nél már teljesítőképessége határára ért (emiatt a következő csehszlovák harckocsit már új típusú futóművel látták el).
A futómű kis kerekekből állt, melyet egy himbaszerű külső foglalat kapcsolt össze. A szokatlanul kisméretű, gumírozott fém görgőkből egymás mellé kettőt építettek be. Két-két ilyen kerék-pár alkotott egy blokkot és két blokk került közös foglalathoz.
Mindkét oldalra két-két nyolcgörgős egység került (akárcsak az LT vz. 34-nél), de az elődhöz képesti hossznövekedés miatt ebbe a típusba oldalanként egy-egy pár kiegészítő futógörgőt is beépítettek a főfutók elé, azaz az LT vz. 35-be 36 db fő-futógörgőt építettek be (+ 8 db visszafutó-görgőt). Mint szinte minden második világháború előtt fejlesztett harckocsi, kis tömege ellenére az LT vz. 35 sem volt úszóképes.
Fejlesztések:
Mint ahogy az a ”Konstrukció” bekezdés elejéből kiderül, az LT vz. 35 az LT vz. 34 továbbfejlesztett változata volt. A javított páncélvédelem és mozgékonyág mellett a tűzerőt nem növelték, mivel a modern löveg miatt erre nem is volt szükség.
A (főként a németek miatt) felbomlott Csehszlovákiának nem volt ideje további jelentős módosításokat végrehajtani az LT vz. 35-ösökön, bár a gyalogság ellen használt ZB vz. 35-ös géppuskákat 1938-ban modernebb ZB vz. 37-esekre cserélték.
A németek azonban olyan jónak ítélték a harckocsit, hogy nemcsak használták, de az általuk megszállt területen tovább gyártották a típust (ld. „Szolgálatban” bekezdés).
A Panzerkampfwagen 35(t), röviden Panzer 35(t) nevű harcjárműveknél a ”(t)” - tschechisch - (német; cseh) - rövidítéssel jelezték a harckocsi származását. A Panzer 35(t)-k túlnyomórészt megegyeztek az LT vz. 35-ösökkel, de ennél a változatnál csökkentették a páncélos lőszer-javadalmazását, így egy negyedik fővel gyarapíthatták a legénységet (ezáltal csökkentették a parancsnok leterheltségét).
A Panzer 35(t)-kből kialakítottak egy parancsnoki változatot is (Panzerbefehlswagen 35(t), mely többlet-rádióját leszámítva szintén nem különbözött az alapváltozattól.
A német mellett afgán megrendelésre is készült egy változat: a T-11 szintén szabványos LT vz. 35-ös volt, de mivel ekkorra a löveg már nem volt kellően erős, ezt egy Škoda A-8-as löveggel helyettesítették (ez is 37,2 mm-es űrméretű volt).
Szolgálatban:
Az LT vz. 35 1936-ban állt szolgálatba, de közben már 1935-ben megkezdődött egy még újabb harckocsi fejlesztése (ez lett az LT vz. 38). A típus a csehszlovák hadseregben rövid karriert futott be és általában véve nem tartották jól sikerült harcjárműnek.
Ennek egyik oka az első példányok gyakori meghibásodása volt (ennek magyarázata a kiforratlan elektronikában keresendő).
A mind komolyabb német fenyegetés ellensúlyozására 1939-ig 298 db LT vz. 35 készült Csehszlovákia számára és a külföldi érdeklődés is jelentős volt. A legnagyobb háború előtti megrendelő Románia volt, ők 126 db-ot vásároltak, de Afganisztán is kérvényezett 10 db-ot (ezeket végül Bulgáriának adták el).
A típust bevetették az 1838-as határvillongások idején, majd a Csehországra és Szlovákiára szakadt államok közül Szlovákia használta az 1939-es magyar–szlovák ”kis” háborúban.
Amikor a nácik 1939-ben elfoglalták Csehországot, 244 db LT vz. 35-öst zsákmányoltak. A németek - ahogy később is - adaptálták a hatékony harcjárművet, mely saját Panzerkamfwagen III harckocsijaikhoz hasonló képességekkel rendelkezett.
A csehszlovákok már 1938-ban be akarták szüntetni e könnyű harckocsi gyártását, ám a németek (krónikus harckocsi-hiányuk miatt) egészen 1940-ig gyártották - ez idő alatt összesen 434 példány készült el.
A páncélos képességeit mutatta, hogy bár a Lengyelország lerohanásakor bevetett LT vz. 35-ösök közül 77 db harcképtelenné vált (többségük műszaki hiba miatt), közülük csupán 7 darab volt menthetetlen.
Az LT vz. 35-ösök részt vettek Franciaország megtámadásában és gyors térdre kényszerítésében is, ahol szintén használhatónak bizonyultak, bár a lengyelekénél jóval nagyobb számú francia páncélosok és páncéltörő lövegek miatt itt már nagyobbak voltak a veszteségek.
Mivel azonban a német Panzerkampfwagen III-as és IV-es harckocsik még mindig nem álltak rendelkezésre megfelelő számban, a csehszlovák páncélost a németek és a románok még a keleti fronton is használták, noha ekkorra már teljesen elavultnak számított. A háború második felére a típus háttérbe szorult, váltótípusa az LT vz. 38 lett (ez utóbbiból alakították ki később többek között a Jagdpanzer 38(t) „Hetzer” páncélvadászt).
Utóélet:
Az LT vz. 35 megjelenésekor több műszaki problémával küzdött és korlátozottak voltak a továbbfejlesztési lehetőségei, azt azonban el kell ismerni, hogy a nehéz körülmények ellenére a csehszlovákoknak sikerült egy világszínvonalú könnyű harckocsit építeniük. E páncélos hírét gyakran elhomályosítja utódja, az LT vz. 38, azaz a Panzer 38(t), ám ebből a típusból is készültek különleges változatok:
40M „Turán” (nehéz harckocsi):
Az LT vz. 35-ből a Škoda elkészített egy feljavított változatot is (T-21), melyet eladtak Magyarországnak - ez lett az alapja a Turán nehéz (valójában közepes) harckocsinak. A 40M mind tűzerőben, mind páncélzatban, mind pedig mozgékonyságban felülmúlta a csehszlovák harckocsit, de az alapváltozat 40 mm-es lövege hatástalannak bizonyult a szovjet T-34-es ellen.
Artillerie Schlepper 35(t) (páncélozott lövegvontató):
A németek a harckocsiból létrehoztak egy lánctalpas lövegvontatót is. Ehhez az LT vz. 35 tornyát leszerelték és a lyukat egy döntött páncéllappal zárták le (a testben található géppuskát megtartották).
Tun Anticar pe Afet Mobil „TACAM R-2” (páncélvadász):
Ez az önjáró páncéltörő löveg nevű típus egy páncélvadász volt, melyet a Romániának eladott R-2-es (LT vz. 35-ös) vázán alakítottak ki. A könnyű harckocsi tornyát eltávolították, helyére pedig egy nagyméretű felépítmény került, benne egy 76 mm-es zsákmányolt szovjet (ZiS-3-as) páncéltörő löveggel.
A lassú és vékony páncélzatú, de a korábbiaknál jóval erősebb löveggel felszerelt páncélosból (a prototípuson kívül) 1944-ben 20 db-ot készítettek. E típus részt vett többek között a Magyarország elleni támadásban.
Műszaki adatok:
Név: Lehky tank vzor 35 „LT vz. 35”
Típus: könnyű harckocsi
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 10,50 t
Hossz: 4,90 m
Szélesség: 2,06 m
Magasság: 2,37 m
Motor: 125 Le-s (Skoda T11/0, 4 hengeres, vízhűtéses)
Legénység: 3 fő
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 37,2 mm-es löveg (37 mm kanon PÚV vz. 34, a toronyban)
Kiegészítő fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es géppuska (TK vz. 35, egy párhuzamosított, egy a test elején)
Páncélzat: 8-35 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 34 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)
Hatótávolság: 190 km