Chonma-ho

„Chollima Tank”


Előzmények:

A harmadik évezred hajnalán még mindig több tucatnyi országot irányít elnyomó rendszer, de évtizedek óta létező, deklaráltan kommunista diktatúra már csupán néhány országban található. A Szovjetunió széthullása óta ebbe a körbe szinte már csak Kuba, a világ legnagyobb diktatúrája, Kína és Észak-Korea tartozik - ezek az országok valaha mind a kommunista, majd szocialista Keleti blokk ideológiai szövetségesei voltak.

Ezeket az országokat gyakorlatilag egyetlen dolog tartotta össze: a szembenállás a demokratikus nyugattal, legfőképpen az Amerikai Egyesült Államokkal, a kölcsönös segítségnyújtás pedig főként katonai konfliktusok alatt nyilvánult meg.

Ilyen volt például az 1950-ben kirobban Koreai háború. E háború előzménye több mint egy évtizeddel korábbra nyúlt vissza: a fejletlen Koreát a második világháborúban lerohanta Japán, majd a háború végén északi részét a Szovjetunió, a délit az USA foglalta vissza.

Míg azonban északon a szovjetek kommunista államot hoztak létre erős hadsereggel, az amerikaiak nem törődtek az általuk felügyelt térséggel. Kim Ir Szen, Észak-Korea vezetője a helyzetet kihasználva egy gyors támadással kívánta újraegyesíteni az országot, így hozva létre a (kommunista) Koreát.

Az 1950. június 25-én kitört, kisebb nagyobb intenzitással 1953-ig vívott harcok súlyos veszteségeket okoztak az amerikaiaknak és mindkét Koreának, de kitűzött céljukat az északiak nem tudták elérni. Ennek egyik oka a nyomasztó amerikai technológiai fölény volt: a délieket ugyanis számos új, élvonalbeli vagy fejlesztett harcjármű támogatta.

Ilyen volt az óriási (amerikai) B29-es bombázó, az F-84-es és F-86-os sugárhajtású vadászgépek vagy a kiváló angol Centurion harckocsik. Az északiak csak a szovjet támogatásnak és a kínai beavatkozásnak köszönhetően élték túl a háborút. Ezt követően a tapasztalatokat nem csak az USA, de Észak-Korea is levonta: rádöbbentek, hogy szükségük van modern, nagy harcértékű típusokra, többek között harckocsikra.

Ezt kezdetben szovjet és kínai segítséggel oldották meg, aminek az lett a következménye, hogy az 1950-es években északon számos harckocsi állt szolgálatban: szovjet T-34-esek, T-54-esek, T-55-ösök, kínai 59-es típusok és 62-es típus-ok, stb.. De hiába rendelkeztek a világ egyik legnagyobb harckocsi-állományával, azok többsége már régen elavult, mint például a SzU-76-os páncélvadász, melyet még a második világháború alatt fejlesztettek ki.

Mivel a bezárkózó Észak-Korea lehetőségei igen szűkösek voltak, egy saját harckocsi gyártása mellett döntöttek, melynek alapját az elérhető legmodernebb külföldi típus, a szovjet T-62-es adta.

Az új páncélost Chonma-ho-nak (vagy Ch’onma-ho-nak) nevezték el, amely gyakran pegazusként fordítanak. A valósághoz azonban közelebb áll a Chollima becenév, amely egy, a keleti kultúrkörben (Kínában, Japánban, Koreában) ismert mondabeli lényt jelöl (egy szárnyas lovat, amelyre halandó nem ülhet fel). A fennkölt nevű harckocsinak nincs köze a kínai 62-es típushoz.


Konstrukció:

A Chonma-ho tervezésekor a T-62-t vették alapul, a két harckocsi között ezért számos hasonlóság fedezhető fel, például mindkét harckocsi 6,63 méter hosszú testet kapott. Az alacsony vázra mindkét járműnél egy-egy kisméretű, lapos tornyot helyeztek - ezt a köznyelv gombakupolaként ismeri. A test közepére pozícionált, erősen döntött, egy darabból kiöntött torony konstrukcióját már a T-54-en is alkalmazták, de eredete a - szintén szovjet - JSz-3-as harckocsiig nyúlik vissza.

Az észak-koreai harckocsi tűzerejét egy 115 mm-es löveg adta - ezt egy az egyben átvették az elődtől: ez volt a világ első, MBT-be szerelt automata lövege. Az erős, de a korábbi 100 mm-esnél vékonyabb csövű 2A20-as simacsövű löveg érdekessége az automata hüvelykivető volt, ezáltal nem gyűltek fel a forró töltényhüvelyek a járműben és ezzel a személyzetnek sem kellett törődnie. A mechanizmus a kilőtt hüvelyeket a torony végén található nyíláson át lökte ki.

Az erőteljes löveggel szemben a Chonma-ho páncélzata vékonynak számított, mivel (hasonlóan az indiai Vijayanta harckocsihoz) az eredeti MBT páncéljának könnyített változatát kapta. Az Észak-Koreai harckocsiról nagyon kevés megbízható adat áll rendelkezésre, az mindenesetre tény, hogy a T-62-es páncélzata 20 és 242 mm között mozgott és a koreai típust ennek a vékonyított változatával szerelték.

A koreai és a szovjet modell közti legnagyobb különbség az eltérő motorban nyilvánult meg. A T-62-es az előd T-55-ös motorját örökölték: a dízel erőforrás 580 lóerős teljesítményre volt képes, ezzel 50 km/h-s végsebességet és 450 km-es hatótávolságot biztosítva a harckocsinak.

Ezzel szemben a Chonma-ho későbbi variánsaiba már egy 750 lóerős egységet építettek, emiatt ezek a modellek terepen jóval mozgékonyabb voltak. Megtartották viszont a visszafutó-görgő nélküli kialakítást az öt nagyméretű futógörgővel, ráadásul a legénység továbbra is négyfős volt (a T-62-es szovjet utódja, a T-64 után a keleti blokkban minden automata-töltős harckocsi háromfős legénységet kapott).


Fejlesztések:

Az észak-koreai Chonma-ho első példányai, a Chonma-ho II-esek valójában T-62-esek voltak, melyeket a Szovjetunióban gyártottak (a feljavított modellt Chonma-ho IM-ként jelölték). Az első valóban koreai gyártású harckocsi a Chonma-ho I (Ga) volt, de ez még mindig szinte tökéletes mása volt a T-62-esnek, leszámítva a helyenként vékonyabb páncélzatot.

A T-62-esek több konfliktusban vettek részt, köztük az 1973-as Jom Kippuri (arab-izraeli) háborúban, ahol annak ellenére alul maradtak az amerikai és angol harckocsikkal szemben, hogy lövegük a háború legjobbjának számított. Igaz, hogy a veszteségek nagy részét az elhibázott taktika és a képzetlen legénység indukálta, de jól rámutatott a típus hiányosságaira.

Mivel ezek (különösen a nem elég vastag páncélzat) hatványozottan jelentkezett a hasonló Chonma-ho-knál, a koreaiak is megtették a szükséges lépéseket. A típus következő variánsa ezért a Chonma-ho II (Na) lett, amely bár megtartotta elődje tornyát, lövegét és motorját, a számos kisebb változtatásnak köszönhetően nagyobb túlélő-képességgel rendelkezett.

Az egyik legnagyobb változást a kiegészítő páncélzat felerősítése jelentette: a leginkább sebezhetőbb részt, a torony alsó, közel függőleges oldalfalú szekcióját acél ”gyűrűvel” vették körbe. Az eredeti és az új páncélzat nem közvetlenül érintkezett egymással, ezáltal a becsapódó kumulatív lövedékek erejét ideális esetben felemésztette a külső lemez átégetése (majd felrobbanása a két páncél közti légzsákban), így nem jutott be a legénységi térbe. További fontos újdonág volt a lézeres távolságmérő, amely a T-62-eseknél az alapfelszereltség része volt, de a Chonma-ho első modelljébe az ára miatt nem építették be.

A harckocsi védelmi képességét idővel tovább növelték ERA (angol; robbanó reaktív páncélzat) felszerelésével (a koreai páncélosba a szovjet KONTAKT típus másolatát építették). Az MBT futóművét ”szoknyának” nevezett páncél-lapokkal védték és a tűzvezetési rendszert is modernizálták, sőt, az ilyen Chonma-ho III (Da)-kat ellátták éjjellátóval és hőkamerával is.

Az ezt követő modell, a Chonma-ho IV (Ra)-ba több újdonságot építettek, mint az összes korábbi variánsba együttvéve. A harckocsi páncélzatát teljesen újratervezték: az eredeti kisméretű kupola gyakorlatilag eltűnt a kiegészítő hagyományos- és EDZ (ERA) páncéllapok alatt. A tervezők a nem szemből érkező találatok túlélésére koncentráltak: oldalt még a lánctalpvédő kötényzetre is ERA került.

Az elektronikát is modernizálták: a Chonma-ho IV új rádiót és ballisztikai számítógépet kapott, a löveg pedig hatékonyabb stabilizátort (ezáltal nőtt a mozgás közben leadott lövések pontossága).

A 750 lóerős dízelmotornak köszönhetően a harckocsi a tömegnövekedés ellenére nem vált lomhává. A motor képes volt a ”szovjet-típusú” ködképzésre: a hajtómű kipufogójába üzemanyagot fecskendezhettek, így hozva létre sűrű, fekete felhőt (emellett hagyományos ködgránát-vetőket is szereltek a toronyra).

A T-62-es (és a Chonma-ho) fölött mára eljárt az idő, de mivel Észak-Korea még mindig nagy számban tartja rendszerben a típust, rákényszerült a további fejlesztésekre.

A Chonma-ho V (Ma) a legújabb (az orosz T-90-esen is használt) kiegészítő páncélzattal rendelkezik, ezáltal tovább nőtt a túlélési képessége. Az új, 125 mm-es (2A46-os) löveg, a modernizált fedélzeti számítógép, a hőképalkotó és a további módosítások hatására e modell harcértéke jelentősen nőtt, akárcsak a legújabb Chonma-ho VI (Ba) variánsnak.


Szolgálatban:

A szovjet T-62-es 1961-ben állt szolgálatba és a világ egyik legelterjedtebb harckocsija lett: a több tucat variáns összesen 22000 darabot meghaladó példányszámban készült. A Chonma-ho fejlesztéséről nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, de valószínűleg az 1970-es évek végén került rá sor. Az Észak-Korea első vezére, Kim Ir Szen által 1955-ben kitalált (ma is követett) „dzsucse” eszméje megkövetelte az ország önellátást, de egy harckocsi gyártása komoly áldozatokat követelt az amúgy túlnyomórészt mezőgazdaságból élő közösség számára.

A harckocsi gyártására a Második Jármű-Ipari Irodát jelölték ki, amely több mint 1200 Chonma-ho-t készített. Mivel az ország az alapvető emberi jogokat sem tartja tiszteletben és atomtöltetű ballisztikus rakétát fejleszt, súlyos szankciókkal sújtják - ennek ellenére (részben emiatt) valószínűleg a harckocsi egyes részegységeit Oroszországban gyártották.

A típus az észak-koreai páncélosok gerincét adta, megjelenésekor a T-54-es és 59-es típusú harckocsikat váltotta. Bár a páncélos nyílt háborúban nem vett részt, jogilag a két Korea 1950 óta hadban áll és a helyzet az elmúlt bő 60 évben nem enyhült. Valószínűleg ma is nagyszámú harckocsi, köztük Chonma-ho áll készenlétben a határ északi oldalán, hogy bármelyik pillanatban lerohanhassa a déliek állásait.

A harckocsi (és maga az észak-koreai taktika is) a szovjet elvet követi - ebbe illeszkedik a Chonma-ho is. Ennek lényege a kezdeményezés és a nagyszámú harckocsival végrehajtott lehengerlő támadás (erre szükség is van, mert a korlátozások miatt az északiak üzemanyag-készletei szűkösek). A típus Észak-Koreában ma is szolgálatban áll, de 1981-ben Irán is rendelt a harckocsiból: a 150 db páncélost 1985-ig szállították le.

Dél-Korea a létszámfölényben lévő ellenség megállítására a jóval modernebb K1-es MBT-t állította szolgálatba, emiatt az északiak fenyegetve érezték magukat és ők is új harckocsi fejlesztésébe kezdtek. A Pokpung-ho (vihartigris) 2002-ben állt szolgálatba, de magas ára miatt gyártása lassan halad (10 év alatt kb. 500 db készült), ezért a Chonma-ho a mai napig kulcsszerepet játszik az észak-koreai hadseregben. A jobboldali kép a 2012-es pyongyangi (Észak-Korea fővárosa) katonai felvuláson készült és modernizált (valószínűleg V-ös vagy VI-os) Chonma-ho-kat mutat.


Utóélet:

A Chonma-ho eredetileg csupán egy könnyített másolata volt a T-62-nek, de az elmúlt évtizedek fejlesztései után már rá se lehet ismerni a harcjárműre. Az általa szerzett tapasztalatokat felhasználták az utód Pokung-ho gyártásánál - az új harckocsi, amely többek között a T-72-esre épül, ugyanazt a löveget kapta és a fejlesztőiroda is ugyanaz, aki a Chonma-ho-t is megalkotta:


Chonma-ho ARV (páncélozott műszaki mentőjármű):

Ahogyan szinte minden, a második világháború óta gyártott harckocsiból, úgy a Chonma-ho-ból is kialakítottak egy különleges változatot a harctéri mentésre, javításra és vontatásra. E páncélos tervezésénél komoly hangsúlyt helyeztek a védelmi képesség megtartására.


Chonma-ho Command (parancsnoki harckocsi):

A páncélos parancsnoki változata. Azért, hogy az amúgy szűk toronyban elegendő hely maradjon a kiegészítő eszközöknek és a parancsnoknak, ebből a típusból kiszerelték a löveget és egy (lövésre képtelen) ál-löveggel helyettesítették.


Juche-po (önjáró löveg):

A korábbi, még nyitott koreai önjáró lövegeket leváltó modell. A Juche-po sorozatgyártott változatában használt löveg típusa ismeretlen, a harcjárművet legalább ötféle löveggel próbálták ki (122-152 mm-es kaliberü csővel).


Műszaki adatok:

Név: Chonma-ho „Ch’onma-ho” (pegazus)

Típus: MBT (fő csataharckocsi)

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 40,00 t

Hossz: 6,63 m

Szélesség: 3,52 m

Magasság: 2,40 m

Motor: 750 Le-s (ismeretlen típusú, dízelüzemű)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 115 mm-es löveg (2A20, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (párhuzamosított), 1 db 14,5 mm-es nehézgéppuska (KPV, légvédelmi)

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 50 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 450 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.