Automitrailleuse de Reconnaissance Renault Modéle 33

„AMR 33”


Előzmények:

A Brit Birodalom után Franciaország állított rendszerbe a világon másodikként harckocsikat. Az első világháború során a franciák a nagyméretű, esetlen Schneider CA 1-es és Schneider B16 „Saint Chamond” nehéz harckocsikat vetették be, amelyek kiforratlanságuk miatt csupán korlátozott sikereket értek el, az őket követően FT-17-es könnyű harckocsi azonban óriási hatással volt a páncélosok fejlődésére.

Az FT-17-es kisméretű és könnyű típus volt, amely végtelenül leegyszerűsítette a korábbi harckocsikat, többek között egyetlen körbeforgatható toronyba koncentrálva az addigi jelentős számú gépfegyvert és lövegeket, létrehozva egy apró, mindössze kétfős típust. Az FT-17-es elsősorban üldöző harckocsiként felelt meg: a nagyobb, lassabb típusok által elért áttörést tette teljessé és a kategória nevének megfelelően támadta a visszavonuló csapatokat.

Az első világháborút követően Franciaország még befejezte a korábban tervezett (10 db) Char 2C szupernehéz harckocsi építését, de az FT-17-es békeidőben vált igazán sikeressé: mérete és egyszerűsége miatt e páncélos igen olcsó volt, ezért számos ország nagy számban vásárolta és állította szolgálatba. Előnyei ellenére azonban az FT-17-es az első világháború-korabeli technológiai szinten állt és bár a gyártó Renault vállalat megkísérelte modernizálni a típust (Renault NC), ez nem bizonyult sikeresnek.

Az 1930-as évek elejére a technológia fejlődése új, fejlettebb részegységek (futómű, hajtómű, páncélzat) gyártását tette lehetővé, amelyet kihasználva Franciaország új harckocsik fejlesztésébe kezdett. A gyalogság a kisebb D1-es és a nagyobb B1-es közepes harckocsikat rendszeresítette, amelyek korukban kiemelkedően vastag páncélzattal rendelkeztek. A lovasság szintén érdeklődött egy harckocsi iránt, ám amíg a gyalogság a minél jelentősebb védelmet preferálta, miközben a sebességet nem tartották fontosnak (a tervek szerint e harckocsik a gyalogsággal együtt, lépésben haladtak volna), a lovasság számára a sebesség kulcsfontosságú volt.

1932 elején meghatározásra kerültek az ennek megfelelő lovassági harckocsival (Automitrailleuse de Cavalerie type Reconnaissance, röviden AMR) szemben támasztott igények: a típus képes legyen nagy sebességű haladásra és hatótávolsága érje el a 200 km-t, ugyanakkor tömege ne haladja meg a 3 tonnát. A leendő harckocsit mindössze egyetlen géppuskával tervezték felszerelni: a löveg hiányát nem tartották problémának, az ellenséges harckocsik leküzdésére ugyanis a lovasság külön páncélos típust tervezett (Automitrailleuse de Combat, röviden AMC; ld. AMC 34, AMC 35).

Az AMR terv-kiírásra a Renault vállalat a UE Chenillette lánctalpas lövegvontatóját átalakítva létrehozta egy kisharckocsi prototípusát, ám ezt a lovasság alacsony sebessége miatt elutasította. Ezt követően a Renault cég új, nagyobb típust tervezett, amelynek első 5 példányát egymástól kismértékben eltérő felfüggesztéssel szerelte fel.

A tesztek tapasztalatai alapján az addigi (a brit Carden Loyd kisharckocsit másoló) felfüggesztést ismét áttervezték, ám a fejlesztések hatására a páncélos tömege 4,8 tonnás nőtt, emiatt nem tudta biztosítani az elvárt 200 km-es hatótávolságot. Idővel a lovasság elismerte, hogy a 3 tonnás tömeg-korláttal az igényelt harckocsit nem lehet létrehozni, ezért végül 1933-ban döntés született egy kompromisszumos típus létrehozására.

E harckocsi az Automitrailleuse de Reconnaissance Renault Modéle 33 (röviden AMR 33) nevet kapta (gyári kódja Renault VM volt), azonban neve ellenére a típus harckocsi volt, nem pedig páncélautó (francia; automitrailleuse) - ennek oka, hogy az általános korabeli doktrínának megfelelően a lovasság hivatalosan nem állíthatott szolgálatba harckocsit (francia; char).

A páncélautó nevében a reconnaissance (francia; felderítő) szó is félrevezető: a típust elsősorban támadásra tervezték, a (rádióval felszerelt), az ellenséges erők helyzetének és mozgásának monitorozására a lovasság egy harmadik típust, az Automitrailleuse de Découverte (röviden AMD) harcjárművet rendszeresítette (a Panhard 178 páncélautót).


Konstrukció:

Az AMR 33-as teljesen új fejlesztésű harckocsi volt és ugyan igen kis méretű volt (hossza 3,5 méter, szélessége 1,64 méter, magasság 1,73 méter), az azonos fejlesztő cég ellenére nem kapcsolódott sem a Renault FT-17/NC, sem pedig a Renault AMC 34/35 páncélosokhoz.

Az AMR 33-as az összes korabeli francia harckocsihoz hasonlóan egyfős toronnyal rendelkezett, viszont e típus nyolcszögletű tornyában mindössze egyetlen 7,5 mm-es (MAC mle 1931 „Reibel”) géppuska kapott helyet, lévén e harcjármű feladata a gyalogság és páncélozatlan célok elleni harc volt. A beépített géppuska mellett a páncélos egy második géppuskát is hordozott, amelyet szükség esetén az AMR 33-as tornyának tetejére lehetett erősíteni (légvédelmi géppuskaként), de ezt általában nem használták (az 1930-as években még nem számoltak jelentős számú földi csapásmérő repülőgép bevetésével és a torony egy fős legénysége miatt egyszerre csak az egyik gépfegyver működtetésére volt lehetőség).

Az AMR 33-as a későbbi (főként francia) típusokhoz képest vékony, szegecselt acél páncélzatot kapott. A harckocsi frontpáncélja 13 mm-es, illetve erősen döntött 9 mm-es lemezekből állt, a páncélzat a legvékonyabb helyen (a hasi részen) 5 mm vastag volt. A löveghez hasonlóan a típus páncélzatát is csak gyalogság ellen szánták, ezért úgy tervezték, hogy az ellenálljon a géppuskák tüzének. Mindezek ellenére a harckocsi relatív nehéz volt: tömege elérte az 5,5 tonnát.

Az AMR 33-ast a Renault vállalat polgári luxus-sportautójába, a Nervasport-ba tervezett erőforrás hajtotta: egy 8 hengeres, 4,2 literes benzinmotor, amely relatív nagy, 84 lóerős teljesítményre volt képes. Mindez az 1930-as években igen jelentősnek számító 54 km/h-s (terepen 45 km/h-s) végsebességet tett lehetővé, emellett biztosítani tudta az elvárt 200 km-es hatótávolságot is. A páncélos kétfős legénysége, illetve maga a torony is a középvonaltól balra eltolva került beépítésre, a motor jobboldalra került, akárcsak a kipufogó.

A nagy sebesség elérésében szerepe volt az AMR 33-as egyedi futóművének is. A típus oldalanként négy futógörgővel rendelkezett, amelyek közül az első és a hátsó saját, a két középső közös lengéscsillapítóhoz kapcsolódott: utóbbiak függőleges, előbbiek vízszintes, olaj-csillapítású rugókat kaptak (Louis Renault, a Renault gyár társalapítója ezek beépítését nem tartotta szerencsésnek).


Fejlesztések:

Az AMR 33-as több lépésben nyerte el végleges formáját: a baloldali fotón látható prototípus például még nem a későbbi olajfürdőbe merített rugós, hanem egyszerű laprugós felfüggesztést kapott.

Eredetileg a páncélost a Renault saját tervezésű (szegecselt) tornyával szerelték fel, mert a jobb tulajdonságokkal rendelkező (öntött) Schneider harckocsi-tornyot túlságosan drágának ítélték, ám ez nem bizonyult megfelelőnek, ezért ehelyett a sorozatgyártású példányokon áttértek az Atelier de Vincennes által tervezett (szegecselt) AVIS-1-es (az eredetinél alacsonyabb) tornyára (ez látható az alsó képpáron). E torony érdekessége volt, hogy felső búvónyílással készült, ami máig általánosnak számít a harckocsikon, azonban a korabeli francia típusok tornyai szinte kizárólag hátsó ajtóval rendelkeztek (a torony tetejének kisebb és hátsó falának nagyobb része volt lehajtható, egyben emelt ülésként szolgálva a parancsnok számára).

1934-re nyilvánvalóvá váltak az AMR 33-as hiányosságai, különösen a felfüggesztés, amely ugyan a teszteken kiemelkedően teljesített, de karbantartása jóval bonyolultabb volt más rendszereknél, miközben a komplex rendszerből adódóan gyakran meghibásodott, különösen terepen történő haladáskor. Ezek kiváltására tesztelték az AMR 35-ös gumírozott vízszintes rugós lengéscsillapítóját. A francia katonai bürokrácia relatív lassan reagált a problémára: csak 1936-37-ben tesztelték az AMR 33-ast és a módosított felfüggesztésű típust, majd 1938-ban döntés született arról, hogy az összes AMR 33-as felfüggesztését gumírozottra kell cserélni, de Franciaország 1940-es kapitulációjáig mindössze kb. 6 példányt átépítése történt meg.

Az AMR 33-as Kína számára tervezett, nyújtott export-változatot (Renault ZB) már eleve ilyen felfüggesztéssel fejlesztették (e típus nem került sorozatgyártásba). Az AMR 33-as könnyű harckocsiból ezek mellett több speciális változatot terveztek (ld. „Utóélet” bekezdés), de egyedül az AMR 33 TSM parancsnoki harckocsi készült el (legalább három példányban), amely azonos volt az alapváltozattal, de egy (ER29-es típusú) rádióval bővítették a modell felszereltségét.


Szolgálatban:

Az AMR 33-as sorozatgyártása francia viszonyok között rendkívül gyors volt, 1933-35 között 123 példány épült. A típus feladata a dragonyos alakulatok támogatása volt (a dragonyosok olyan lovas katonák voltak, akik az állatot csak közlekedési eszközként használták, de a lóról leszállva, gyalogosan harcoltak).

Az AMR 33-assal felszerelt egységek összetétele és mérete többször módosult, de a problémás futómű miatt fokozatosan kiszorították őket az újabb és nagyobb teljesítményű AMR 35-ös könnyű harckocsik. A második világháború 1939-es kitörésekor a folyamatos futómű-problémáktól, a vékony páncélzattól és a löveg hiányától szenvedő AMR 33-as kivonása már megkezdődött, de az év végén módosították a katonai egységek elosztását.

Ekkor az AMR 33-assal felszerelt utolsó két hadosztályt is feloszlatták és ehelyett létrehoztak 5 új hadosztályt, amelyet kényszerből részben elavult fegyverekkel és szolgálatból már kivont járművekkel (köztük AMR 33-asokkal) szereltek fel. Mivel az AMR 33-as felfüggesztése az új rendszerben is ellátási és szervizelési problémákat okozott, hamarosan módosították az egységek felszereltségét: eszerint egy új hadosztály AMR 35-ösöket használt, míg a feleslegessé vált AMR 33-asokal szétosztották a másik négy hadosztály között.

A német támadás alatt az AMR 33-as igen rosszul szerepelt, ám ennek oka nem feltétlenül a típus hibás tervezése, sokkal inkább a feladatkörétől eltérő bevetések voltak. A francia átszervezés igen lassan haladt és a Maginot vonal megkerülése váratlanul érte a franciákat, akik ellentámadás helyett elsősorban a német előrenyomulás lelassítására törekedtek.

Ebben a helyzetben a löveggel és vastag páncélzattal rendelkező francia harckocsik (pl.: Renault R35, Renault B1, SOUMA S35) felértékelődtek, ugyanakkor a harcjárművek sebességének szerepe lecsökkent, azaz az AMR 33-ast megfosztották egyetlen előnyös tulajdonságától, miközben páncélzata és tűzereje a harckocsik ellen elégtelennek számított.

Mindezek miatt az AMR 33-asok nagy része már a harcok első napjaiban elpusztult, bár sok példányt műszaki hiba miatt kellett hátrahagyni (utóbbi más francia típusokra is jellemző volt). A megmaradt kisszámú AMR 33-as a későbbi harcok során pusztult el, de a németek begyűjtötték a még javítható állapotban zsákmányul ejtett példányokat és korlátozott ideig még használták őket; Panzerspähwagen VM 701 (f) jelzéssel.


Utóélet:

Az AMR 33-as tipikus 1930-as évekbeli lovassági könnyű harckocsi volt (hasonló mások mellett az amerikai M1-es és a japán 92-es típusokhoz), de megbízhatatlan felfüggesztésük és a löveg hiánya miatt hamarosan meghaladták e páncélosokat. Az AMR 33-asból hibái ellenére a második világháború előtt több módosított változatot is terveztek, de ezek közül egy sem került sorozatgyártásba:


Type M (páncélozott csapatszállító):

Louis Renault az AMR 33-asból létrehozott egy csapatszállító változatot (Voiture légére de transport de personnel), amelyet költségvetési okokból nem rendszeresítettek, később viszont megrendelést kapott egy hasonló, de parancsnoki harckocsi kifejlesztésére (Type M). A katonaság igényt tartott egy ilyen harcjárműre, de a végső parancsnoki, valamint az ezzel közel azonos tüzérségi megfigyelő változat végül az AMR 35-ös testére épült.


Engin P (páncélvadász):

A Renault vállalat kidolgozott egy másik variánst, a Type P jelzésű páncélvadászt, amelyet a Maginot vonal részének szántak. A cég eredetileg egy kisméretű, 25 mm-es kaliberű páncéltörő löveget hordozó harcjárművet tervezett, később viszont döntés született az erősebb 37 mm-es páncéltörő löveg beépítésére. Az ezt használó, Engin P jelzésű páncélvadász prototípusa elkészült, de az 1935-ös tesztek alatt kiderült, hogy a típus máris elavult, miközben a kettőről három főre növelt legénység és a löveg, illetve a 107 db 37 mm-es lövedék miatt eleve túlzsúfolt volt. Mindezek miatt az Engin P programot törölték és ehelyett a Renault UE által húzott vontatott páncéltörő lövegeket alkalmaztak.


Renault YI (tüzérségi vontató):

Az AMR 33-as felfüggesztését felhasználva a Renault vállalat kidolgozott egy kisméretű tüzérségi vontatót, a YI-t, de mindössze két példány készült el belőle, mert ezt a feladatkört már kielégítette a Renault UE és a Lorraine 37L.


AMR 33 Pose de fumée (ködvető harkocsi):

1938-ban az AMR 33-as könnyű harckocsiba beépítettek egy AM5-ös ködvető készüléket, amelyet felkínáltak sorozatgyártásra, de a sikeres tesztek ellenére erre a páncélosra sem érkezett megrendelés.


AMR 33 Cavalier de tranchée (árok-áthidaló harckocsi):

Az Egyesült Királyságba emigrált Straussler Miklós (mások mellett több kísérleti harckocsi tervezője és a kétéltű DD-harckocsik megalkotója) 1935-ben egy AMR 33-ast felhasználva létrehozott egy különleges páncélost. Az AMR 33-as kis mérete miatt relatív keskeny, maximum 1,4 méter széles árkokon tudott biztonsággal áthaladni. Straussler az AMR 33-as orrára és farára egy-egy hidraulikus kart szerelt, amellyel szélesebb (maximum 2 méteres) árkokat is áthidalhatott. Ez a rendszer 1936-38-as tesztelésekor működött, de mivel nem jelentett jelentős előrelépést és az 1930-as évek végére már lényegesen nagyobb árokáthidaló képességű harckocsik, illetve hídvető-harckocsik is rendelkezésre álltak, a francia haderő nem érdeklődött a páncélos iránt.


Műszaki adatok:

Név: Automitrailleuse de Reconnaissance Renault Modéle 33 „AMR 33”

Típus: könnyű (lovassági) harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 5,50 t

Hossz: 3,50 m

Szélesség: 1,64 m

Magasság: 1,73 m

Motor: 84 Le-s (Renault 24 CV, 8 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 7,5 mm-es géppuska (MAC mle 1931, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: nincs

Páncélzat: 5-13 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 54 km/h (úton), 45 km/h (terepen)

Hatótávolság: 200 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.