A27M Mark VIII

„Cromwell”


Előzmények:

Az Egyesült Királyság, amely korábban világelső volt a harckocsik gyártásában, az 1930-as évek végére komoly problémákkal került szembe. Az angolok saját nagyobb páncélosaikat nem közepes és nehéz fajtákra, hanem cirkáló (könnyebb, gyorsabb, de kisebb tűzerejű és páncélzatú) harckocsira és gyalogsági (erősebb, de lassabb) típusokra osztották fel.

A háború elején a gyalogsági harckocsik közül az A12 Mark II „Matilda II” kimagasló teljesítményt nyújtott (a sivatag királynőjeként is emlegették), ám sikerének fő oka vastag páncélzatában rejlett (csak egy erőtlen 2 fontos - 40 mm-es - löveggel rendelkezett és végsebessége műúton is mindössze 24 km/h volt).

A cirkáló harckocsik terén az A15 Mark VI „Crusader” volt a leghatékonyabb, ám a német Panzerkampfwagen III és utódai ellen már sem fegyverzete, sem páncélzata nem volt megfelelő. Az égető hiányt egy olcsó átmeneti típussal, a Mark III „Valentine”-nal kívánták orvosolni, de az alig 17 tonnás gyalogsági harckocsi sem jelentett valódi előrelépést.

A Matilda II-t váltó új angol gyalogsági harckocsi így az A22 Mark IV „Chruchill” lett, ám a 40 tonnás harcjármű sebessége úton is csupán 1 km/h-val múlta felül elődjét. Bár történtek kísérletek erősebb nehéz harckocsi létrehozására (ld.: A43 „Black Prince”, A33 „Excelsior”), ezek egyike sem jutott el a sorozatgyártásig és a fejlesztés is mindinkább egy közepes harckocsihoz hasonló cirkáló típus irányába tolódott el.

Az új cirkáló harcjármű alapjának a Crusader-t választottá ki: azért, hogy lerövidítsék a tervezési időt és az új páncélos tervezése ne emésszen fel komoly összegeket, amit lehetett, változtatások nélkül ebből a járműből vettek át. Az új, A24 Mark VII-esnek nevezett cirkáló harckocsi, vagyis a Cavalier mindössze egyetlen lényeges részletben különbözött a bázis-modelltől: nevezetesen a korábbi 40 mm-es löveg lecserélték egy 6 fontosra (57 mm-esre). Mivel a korábbi, erősen megdöntött oldalú toronyba nem fért be a nagyobb löveg, ezért a Cavalier új tornyot is kapott. Szintén a spórolás végett tervezték meglehetősen szögletesre a páncélos tornyát, hogy ne kelljen drága és bonyolult műveletsort alkalmazni a gyártásnál.

Elődjéhez képest a Cavalier erősebb páncélzatot és szélesebb lánctalpakat is kapott, ám hamar kiviláglottak gyengeségei: a fejlesztések hatására az új jármű össztömege a negyedével (kb. hat tonnával) nőtt, ám a 340 lóerős Nuffield Liberty motort megtartották. Ennek az lett a következménye, hogy az új típusnak sem a tűzereje, sem a páncélzata nem volt megfelelő, de ellenségeivel szemben meglévő egyetlen előnyét; nagyobb mozgékonyságát is elvesztette. A problémát az Egyesült Királyságban is hamar észlelték, ezért kisszámú Cavalier legyártása után további javításokat vezettek be.

Az így létrejött A27L Mark VIII „Centaur” gyakorlatilag egy Cavalier volt, de a 12 hengeres Liberty motort a jóval erősebb Rolls-Royce Meteor-ral kívánták leváltani. Csakhogy a Dunkerque-i csata után a britek elkeseredett légi háborút vívtak a német Luftwaffe egységeivel (Angliai csata), ezért a légierő minden téren prioritást élvezett. Mivel a Meteor motorokra a RAF (Royal Air Force; királyi légierő) tartott igényt, a Centaur-ba is kénytelenek voltak a korábbi Liberty motort építeni. Tekintve, hogy ezt az erőforrást a húsztonnás Crusader-re méretezték, már a kb. 27 tonnás Cavalier-nél is gondok adódtak, a még nehezebb Centaur pedig végképp alulmotorizálttá vált. Mivel azonban a Dungerque-i katlant követően az Egyesült Királyság szinte minden nehéz járművét elvesztette (kb. 100 működőképes harckocsija marad), a Centaur-ból mégis több mint 900 példány készült el.

A háttérben azonban már azon dolgoztak, hogy végre létrehozzanak egy valóban hatékony cirkáló típust. Amikor 1943-ban végre elegendő számban állt rendelkezésre a régen várt Meteor motor, megkezdődhetett az A27M Mark VIII-asok gyártása (az M a Meteor motort jelölte, míg a korábbi Centaur-nál az L a Liberty motort). A régi-új páncélost gyakran Cromwell-nek nevezték, az angol Oliver Cromwell tiszteletére (a neves államférfi és hadvezért győzte le I. Károly angol királyt, majd térdre kényszerítette Írországot és Skóciát is, létrehozva a brit nemzetközösséget).


Konstrukció:

Bár a második világháborús cirkáló harckocsik mindegyikén végeztek fejlesztéseket, túlnyomó részben a Cromwell is a Cavalier (tornyát leszámítva a Crusader) ikertestvére volt. E típus kinézetét is alul a Christie-típusú futómű-, felül pedig a szögletes torony utalta.

A hatszögletű, forgatható felépítménybe az 57 mm-es Royal Ordnance Quick-Firing 6-pounder 7-cwt (röviden OQF 6 fontos) lövegét építették, amely ekkor az egyik legelterjedtebb angol páncéltörő löveg volt. A páncélos emellett két géppuskát kapott, melyből egyet párhuzamosítva építettek be, a másikat viszont (a korszak többi típusához hasonlóan) a vezető mellé, a testbe helyezték.

A Cromwell a védelem terén is követte kortársait. Páncélzata a legtöbb angol harckocsiihoz hasonlóan szegecseléssel készült, emiatt például a torony homlokpáncéljának vonala oldalról jól látszott.

Bár a cirkáló harckocsik korábban gyenge páncélzatukról voltak ismertek (az első ilyen páncélos, az A9 Mark I „Cruiser I” páncélzata sehol sem haladta meg a 14 mm-t), a páncélzat folyamatosan vastagodott és a Cromwell-en egyes helyeken már elérte a 76 mm-t. A 76 mm (3 hüvelyk) nem volt véletlen: az azonos vastagságú elemek gyártása ugyanis jóval olcsóbb volt (a páncélzat is a Cavalier-ből származott).

Az öt futógörgős (ebből négy pár lengéscsillapítóval szerelt) Christie-típusú felfüggesztést is megtartották, ezáltal a Cromwell jó terepjáró képességű típussá vált, műúton pedig 64 km/h-ig gyorsíthatott. Ebben komoly szerep hárult az 1941 óta várt Rolls-Royce Meteor benzinmotorra, amely végre megfelelő mozgékonyságot biztosított a közel 28 tonnás (27.941 kg-os) harckocsinak.

Akárcsak elődeiben, a Cromwell-ben is öt fő foglalt helyet, melyből a vezető és egy lövész a testben foglalt helyet (a lövész, a töltő és a parancsnok a toronyban ült). E harckocsi nem volt úszóképes, menetből 1,2 méter mély vízen haladhatott át.


Fejlesztések:

A kapkodó angol harckocsi-gyártás miatt a Cromwell-t 1942 előtt máshogy jelölték. Eredetileg az A24 Mark VII kapta volna a Cromwell I nevet, de mivel a Rolls-Royce motor ekkor még nem volt elérhető, a típus utóbb a Cavalier-ként jelölték. A Cromwell II sem a későbbi páncélost jelentette, hanem a Centaur-t, de ezt is átnevezték, mivel a Meteor hajtómű még mindig nem állt rendelkezésre - emiatt az első ”valódi” Cromwell-t eredetileg Cromwell III-ként jelölték.

A számozást az is bonyolította, hogy az A27-es családot (Centaur és Cromwell) együtt kezelték és a különböző hajtóművet leszámítva mindkét típus azonos fejlesztési fázisokon esett át. A Cromwell I a Centaur I-hez hasonlóan az 57 mm-es löveget kapta, de ez sokszor nem bizonyult elegendőnek, ezért 357 példány legyártása után előállítását beszüntették.

Mivel a minimálisan módosított Cromwell II-t nem gyártották, a következő változat a Cromwell III lett: ez a modell egy Meteor-motoros Centaur I volt, hasonlóan a Cromwell IV-hez. Ez utóbbi volt a legnagyobb számban készült változat: összesen 1935 db készült belőle: a legyártott Cromwell-ek közel 2/3-a.

A Cromwell IVw-nél a korábbi szegecselt páncélzatot a testen hegesztés váltotta fel (erre utal a névben szereplő ”w” - welded; hegesztett), a torony viszont később is szegecseléssel készült.

Az első valódi fejlesztés a Cromwell Vw volt, melyben a korábbi 57 mm-es löveget az erőteljesebb 75 mm-esre cserélték (a bal felső képen egy 75 mm-es, lent egy 95 mm-es löveggel felszerelt Cromwell látható).

Ennek a típusnak létezett három erősebben páncélozott változata is (Cromwell VII, Cromwell VIIw, illetve Cromwell VIII néven), melyeknél a rácsavarozott kiegészítő páncélzat hatására a frontrészen 101 mm-re vastagodott a védelem. Ezeknél a modelleknél a lánctalpat is szélesítették.

Mivel 75 mm-es löveggel felszerel páncélosok tűzereje sem bizonyult elegendőnek, elkészítettek 341 db Cromwell VI-ot is, melybe egy-egy 95 mm-es rövid csövű tarack került (ezt is páncéltörő lövegként a frontvonalban használták).


Szolgálatban:

A Cromwell gyártása már 1942 végén megkezdődött, de a típus csak 1944-ben állt szolgálatba. 1945-ig összesen 3066 db Cromwell épült, ezáltal ez a harckocsi vált (az M4 „Sherman” mellett) a legfontosabb háború végi angol páncélossá. Ennek ellenére (a nagyszámú Sherman miatt) a 7. páncélos hadosztály volt az egyetlen, melyet kizárólag Cromwell-ekkel szereltek el (a baloldali fotón Cromwell-ekből álló hadoszlop halad el egy kilőtt Panther mellett).

Elődei gyenge teljesítményét részben a Cromwell is örökölte: sem az 57 mm-es, sem pedig a 75 mm-es löveg nem volt képes átütni a német Panther és Tiger harckocsik páncélzatát. Ezt azonban kompenzálta nagy sebessége (e típus volt a leggyorsabb brit cirkáló harckocsi), ami különösen a Normandiai partraszállás után jelentett komoly előnyt a lassú német páncélosokkal szemben. A típus páncélzata azonban a folyamatos fejlesztések ellenre nem volt elegendő és a szűk toronygyűrű megakadályozta nagyobb kaliberű löveg beépítését.

Emiatt amikor 1945-ben megjelent az A43 „Comet”, az utolsó angol cirkáló harckocsi (amely a Cromwell-en alapult), elődjének jelentősége csökkent. A Comet azonban túl későn jutott el a csapatokhoz: ez első példányok csak az Opration Varsity (Egyetem hadművelet; célja átkelés a Rajnán) alatt érkeztek meg (1945 márciusában).

A háború végén a világ többi országához hasonlóan az Egyesült Királyság is nagyarányú leépítésbe kezdett és mivel a ”jövő” angol páncélosa az A41 „Centurion” lett, a Cromwell gyártását a Comet-hoz és a Churchill-hez hasonlóan beszüntették.

Ennek ellenére a Cromwell-t továbbra is szolgálatban tartották. 1946-ban 52 db ilyen harckocsit küldtek a Görög Polgárháborúba (1946-49), hogy támogassák a kormányoldalt, de a megfelelő kiképzés híján bevetésükre csak 1949-ben került sor. Cromwell-ek utoljára a Koreai háborúban (1950-1953) vettek részt éles bevetésen, az utolsó példányokat pedig 1955-ben vonták ki a szolgálatból.


Utóélet:

A Cromwell a második világháborús angol harckocsi-gyártás egyik utolsó, ezáltal a korábbiaknál fejlettebb típusa volt. Bár képességei korlátozottak voltak és a legénységnek is voltak fenntartásai, a páncélos kiváló alapot nyújtott a speciális változatok gyártásához. Az alábbiakban csak a Cromwell-en alapuló változatok kerülnek megemlítésre:


A Cromwell-t elégtelen páncélvédelme miatt 1943-ban A33 „Excelsior”-rá fejlesztették tovább, de a 45 tonnás páncélos túl lassú volt, ezért fejlesztését a Comet javára leállították.

Ezzel szemben az erősebb lövegű A30 „Challenger” cirkáló harckocsit gyártották is, igaz, mindössze 36 példány után az előállítását a szintén elérhető, ám jóval olcsóbb Sherman Firefly miatt beszüntették. Ez utóbbi a típusból A30 „Avenger” néven páncélvadász modell is készült, de ennek a nyitott páncélvadásznak a gyártása is rövid életű volt (helyébe az Archer lépett).

A háború után a korai Centurion-ok elégtelen tűzereje miatt a Cromwell-ek alvázát felhasználva létrehozták az FV4101 „Charioteer” páncélvadászt is (ld. jobbra), de amikor az A41 megkapta a 105 mm-es löveget, a 442 példányban készült páncélvadászt feleslegessé vált.

Rajtuk kívül három további altípus épült: a parancsnoki- (Cromwell Command) és megfigyelő (Cromwell Observation Post, Cromwell Control) páncélosok lövegét eltávolították és kiegészítő távközlési eszközöket szereltek fel rájuk.


Műszaki adatok:

Név: A27M Mark VIII „Cromwell”

Típus: cirkáló harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 28,0 t

Hossz: 6,35 m

Szélesség: 2,91 m

Magasság: 2,49 m

Motor: 600 Le-s (Rolls-Royce Meteor, 12 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 5 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 57 mm-es löveg (Royal Ordnance Quick Firing 6-pounder 7-cwt, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es (Besa, egy-egy párhuzamosított és kiegészítő, utóbbi a test elején)

Páncélzat: 8-76 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 64 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 278 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.