A15 Mark VI

„Crusader”


Előzmények:

Az Egyesült Királyság a Mark I-es képében a világon elsőként vetett be sorozatgyártás harckocsit az első világháború alatt és a Mark nehézharckocsi-családdal előnyét a háború végéig meg tudta őrizni.

Mivel az 1920-as évek közepes harckocsijai kevésbé voltak sikeresek, az angolok a könnyebb típusok felé fordultak (Mark könnyűharckocsi-széria), igaz, ezek a csak géppuskás páncélosok inkább csak kisegítő feladatokra voltak alkalmasak.

Az Egyesült Királyság páncélos-erejének magját ezért a gyalogsági harckocsik (főleg az A12 Mark II „Matilda II”-k) alkották, melyek a korábbi nehéz harckocsik mintájára jól védett, de lassú egységek voltak. Mivel az angol könnyű harckocsiknak a tűzereje, a gyalogsági típusoknak pedig a tűzereje nem volt kellően nagy, a köztük lévő űrt végül egy új páncélos-osztállyal, a cirkáló-harckocsikkal kívánták betölteni.

Ezek a páncélosok az azonos kategóriájú hadihajók elvét követték: a cirkáló harckocsik a nagyobb típusokéval vetekedő testet kaptak és erős löveget hordoztak, ugyanakkor nagy volt a sebességük és mérsékelt az áruk (mindezt a páncélzat rovására érték el).

Az első cirkáló harckocsi az A9 „Cruiser” volt, amely 40 mm-es löveget és két kisméretű géppuska-tornyot kapott, olcsó buszmotorjának köszönhetően műúton 40 km/h-val haladhatott, maximum 14 mm-es páncélzata azonban nem tette alkalmassá páncélosok ellen harcra.

125 példány legyártása után ezért áttértek az A10 Mark II „Criuser II” gyártására, amely elődjénél vastagabb páncélzatot kapott, de ennek hatására végsebessége 26 km/h-ra csökkent, ezért az angolok tovább folytatták a cirkáló-harckocsik fejlesztését.

A mozgékonyság növelésére átvették az amerikai Christie-típusú futóművet (oldalanként négy nagyméretű futógörgővel), amitől ugyan ismét megnőtt a páncélos sebessége (48 km/h-ra), ám ezt a páncélzat 14 mm-esre vékonyításával érték el.

Az A13 harckocsi-család (Criuser III, Cruiser VI, Covenanter) hatékonyságát tovább rontotta, hogy mind műszaki problémákkal küzdöttek, aminek oka a túl rövid határidők és minimális költségkeret, valamint a folyamatos motorhibák voltak.

A náci Harmadik Birodalom jelentette fenyegetés és az egyre inkább elkerülhetetlennek látszó háború réme miatt az Egyesült Királyságnak mind nagyobb szüksége lett volt egy hatékony cirkáló harckocsira, ezért az A13-ast továbbfejlesztették.

A Crusader (angol; keresztes) becenevű A15 Mark VI önálló konstrukció volt, de mint mindig, most is a lehető legtöbb alkatrészt vették át az elődöktől (különösen a Covenanter-től), hogy minimálisra csökkentsék a fejlesztési időt és az ehhez szükséges pénz mennyiségét.


Konstrukció:

Az angol nehéz, majd könnyű harckocsikhoz hasonlóan a cirkáló-típusok mind külsőre, mind teljesítményüket tekintve hasonlóak voltak egymáshoz, mivel számos alkatrészt változtatás nélkül emeltek át az elődökből: az A15 Mark VI-os a Covenanter tökéletes másának tűnt.

A Crusader is jellegzetes, hatszögletű tornyot kapott, melynek oldalait vízszintes ”V” alakúra képezték ki: az éles szögben kifelé dőlő páncélzat komoly előnye volt, hogy jelentősen növelte a becsapódó lövedékek lepattanását, az össztömeg növelése nélkül.

A toronyba a 40 mm-es QF 2 pounder löveg került: ezt az 52 űrmérethosszú fegyvert szinte minden korabeli angol harckocsiban használták (a löveget egy Besa géppuskával egészítették ki).

Az A15 Mark VI-os tűzereje így vetekedett a Matilda II gyalogsági harckocsiéval, ám páncélzata messze elmaradt tőle: a frontpáncélzat ugyanúgy 40 mm-es volt, mint a Covenanter esetében, de a minimum 7 mm-es páncéllapokon sem vastagítottak.

Ezzel szemben a hajtásláncot átalakították: a Crusader-t egy, a Nuffield által gyártott 12 hengeres, 340 lóerős erőforrás mozgatta. Az elődjénél 18 cm-rel hosszabb és 1 tonnával nehezebb A15 Mark VI futóművét is átalakították.

A Covenanter négy nagyméretű futógörgőt kapott, melyeket jelentős hézagokkal építettek be, ezzel szemben a Crusader már oldalanként öt görgővel rendelkezett és ezeket egymáshoz közel építettek be (ezáltal jobban eloszlott a harckocsi tömege).

Mivel a könnyebb A13 Mark III-at is egy 340 lóerős motor mozgatta, az A15 Mark VI mozgékonysága természetszerűleg lecsökkent: végsebessége például műúton 48-ról 42 km/h-ra. A páncélos végsebessége nehéz terepen csupán 24 km/h volt, de ez angol viszonylatban megfelelőnek számított.


Fejlesztések:

A Crusader már egy tipikus világháborús harckocsi volt: tervezésénél rendkívül fontos volt, hogy gyorsan és olcsón, nagy tömegben is előállítható legyen. A típus tervezése 1939-ben kezdődött és 1940-ben már meg is kezdődött a sorozatgyártás, emiatt az előd nem minden problémáját sikerült orvosolni.

A Cruiser Mark VI-ként is jelölt Crusader I volt az első gyártási sorozat, az általa szerzett tapasztalatokat később felhasználták a Crusader II tervezésénél.

Ez a típus szinte tökéletes mása volt elődjének, de ennél a változatnák valamelyest vastagítottak a nem kielégítő test- és torony-páncélzaton (ezt nem vastagabb páncélzat gyártásával érték el; egyszerűen kiegészítő páncéllemezeket csavaroztak fel).

A harckocsi önvédelmi képessége így sem volt kellően erős, a legnagyobb problémát azonban nem ez, hanem a löveg jelentette: a 40 mm-es főfegyver egyre kevésbé felelt meg az elvárásoknak.

Ezt már a Crusader I-nél is észlelték, ezért kifejlesztettek egy külön változatot, a Crusader I CS-t. A nevének megfelelően (Close Support - közelharc-támogató) ez a modell kifejezetten a gyalogság segítésére készült, élőerő és megerősített állások elpusztítására: ebből a célból egy QF 3 inch-es (76 mm-es) rövidcsövű mozsárral váltották fel a korábbi löveget.

Ez a típus ugyan nem volt alkalmas harckocsik kilövésére (túl rövid volt a hatótávolsága), de szükség volt nagyobb erejére, ezért a Crusader II-ből is alakítottak ki hasonló változatot (Crusader II CS), valamint készült egy-egy álcalöveges parancsnoki- és megfigyelő változat is (Crusader Commander, Crusader Observation Post).

Valódi előrelépést csak az utolsó, Crusader III jelű variás jelentett, amelynél a főfegyvert lecserélték az 57 mm-es QF 6 pounder lövegre (teljes nevén Ordnance Quick-Firing 6-pounder 7 cwt).

Ez a korábbiaknál komolyabb tűzerőt biztosított, viszont ehhez át kellett alakítani a tornyot és magába a toronyba három helyett már csak két legénységi tag fért el (ld. fent).


Szolgálatban:

Az európai harcokat, különösen Franciaország összeomlását követően az Egyesült Királyság páncélos-erői rendkívül nehéz helyzetbe kerültek: a „Dunkerque-i csoda” néven emlegetett akció (Dinamó hadművelet) során sikerült 300000 katonát átmenekíteni a La Manche csatornán, de minden nehézfegyverzet elveszett.

Ez praktikusan azt jelentette, hogy 1940-ben az Egyesült Királyságnak nagyjából 100 harckocsija maradt, ezért óriási szükség volt nagyszámú (megfelelő) páncélosokra.

A sürgető fejlesztésre jellemző, hogy a Crusader-t már a rajzasztalról megrendelték, amelyből így nem is készültek prototípusok és mivel eleve a sorozatgyártású példányokat gyártották, nem is volt lehetőség a felmerülő gyermekbetegségek kijavítására.

Az elkészült példányokat azonnal Észak-Afrikába küldték, ahol a rosszul felszerelt angol csapatok szintén visszaszorultak, így minden harckocsira szükség volt. A típus debütálása 1941-ben történt (Fort Capuzzo, Líbia) a róluk elnevezett Crusader hadművelet alatt és kezdetben sikeresnek számítottak, mivel a Matilda II-nél nagyobb volt a sebességük és képesek voltak kilőni a támadó olasz páncélosokat.

A gyors Crusader-ek még a Panzerkampfwagen III-asok kilövésére is képesek voltak, a Panzerkampfwagen IV-esek ellen viszont már nem volt esélyük, ráadásul folyamatosak voltak a technikai problémák is (viszont a típus jól bírta a forró sivatagi klímát).

Összességében a Crusader még éppen megfelelő harckocsinak számított, amelyre Észak-Afrikában komoly szerep hárult, emiatt és mérsékelt ára miatt az A15 Mark VI-osokat nagy számban gyártották: 5300 példányt építettek és az amerikai M3 „Grant”-ek sem tudták felváltani.

1942-ben már Crusader III-asok is használtak, de mivel a típusba a szűk toronygyűrű miatt a valóban hatásos angol 76 mm-es löveget nem lehetett beépíteni, amikor elérhetővé váltak az M4 „Sherman” harckocsik, a Crusader-ek jelentősége csökkenni kezdett.

A típust egyre inkább másodvonalbeli feladatokra használták (pl.: felderítésre), gyártását 1943-ban beszüntették, de egészen a második világháború végéig rendszerben maradt. 9 ország használta ezt a cirkáló harckocsit - sebességét a németek is méltányolták és Kreuzer Panzerkampfwagen Mk VI 746 (e) néven rendszeresítették a zsákmányolt Crusader-eket.

A jobboldali fotó egy korabeli újságból származik és a Nuffield vállalat által előállított Crusader Mk I-eseket ábrázol 1940-ben.


Utóélet:

A Crusader egyike volt a második világháborús angol cirkáló harckocsiknak és relatív sikeresnek számított (a sorozatból később a Cromwell, majd a Comet cirkáló harckocsik váltak ismertté, míg a közvetlen utód Cavalier gyártása késett). A feleslegessé vált Cruseder-ek alvázaira az angolok több specializált harcjárművet építettek (az alaptípust fel lehetett szerelni AMRA típusú aknaszedővel és kis számban önjáró lövegeket is kialakítottak belőle nagyméretű felépítménnyel):


Crusader II, Gun Tractor Mk I (lövegvontató):

Ez a típus kifejezetten az angol 17 fontos (76 mm-es) vontatott páncéltörő löveg mozgatására született - ebből a célból a Crusader II-esek tornyát kiszerelték és egy szögletes felépítménnyel pótolták (emiatt néha páncélozott csapatszállítóként használták).


Crusader III, AA Mark I (önjáró légvédelmi löveg):

A Crusader III-ra épülő légvédelmi löveg, melyben az 57 mm-es löveget egy 40 mm-es Bofors légvédelmi löveggel váltották fel. Az automata főfegyver egy egyszerű, szögletes toronyban kapott helyet, melynek nagyobb belső méretei miatt a legénység számát ismét négyre növelték.


Crusader III, AA Mark II és Mark III (önjáró légvédelmi löveg):

A Mark I-hez hasonló légvédelmi lövegek, melyek fegyverzetét két darab (néha több) 20 mm-es Oerlikon gépágyú és egy géppuska alkotta (a Mark III csak a rádió helyzetében különbözött elődjétől).


Műszaki adatok:

Név: A15 Mark VI „Crusader” (keresztes)

Típus: cirkáló harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 19,10 t

Hossz: 5,97 m

Szélesség: 2,77 m

Magasság: 2,24 m

Motor: 340 Le-s ( Nuffield Nuffield Liberty Mark II, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 4 fő (max 5 fő, a Crusader III-nál 3 fő)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 40 mm-es löveg (QF 2-pounder, a toronyban)

Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuska (Besa, párhuzamosított)

Páncélzat: 7-40 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 42 km/h (úton), 24 km/h (terepen)

Hatótávolság: 322 km (terepen 235 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.