NIELS JUEL osztály
„Kis dán mindenes”
Tervezés:
Európa többi országához hasonlóan a mai Dánia területén is több tízezer éve éltek emberek és bár a jelenleg is tartó jégkorszak (Würm-glaciális) miatt a Jylland (német nevén Jütland) félsziget ideiglenesen elnéptelenedett, mintegy 14000 éve folyamatosan lakott. A félszigetet az ókorban különböző germán és skandináv törzsek uralták, de a IX. században már megjelentek az első dán törzsek, őket azonban hamarosan elhomályosították a skandináv vikingek, akik számos támadást intéztek a széttagolt, jelentős partvidékű (ezáltal a vikingek hajóival könnyen megközelíthető) dán területek ellen.
1397-től Dánia is tagja volt a Kalmari uniónak (Dánia, Finnország és Svédország perszonáluniójának), azonban a vezető szerepre törekvő dánok és svédek közötti ellentét végül az unió felbomlásához vezetett. A XVI. századtól Dánia kereskedelme és a bevándorlás révén megerősödött, azonban a gyors fellendülésnek az 1655-60 közötti Északi háború véget vetett, amelyben Svédország megsemmisítő vereséget mért a dánokra.
Dánia hatalma ezt követően fokozatosan csökkent: több további háború után ugyan sikerült gyarmatosítaniuk Grönlandot és Izlandot, azonban a gyakorlatilag lakatlan északi területek nem biztosítottak a dél-amerikai, ázsiai és afrikai gyarmatokhoz hasonló bevételi forrást, miközben a Napóleoni háborúkat követően a dánok elvesztették az addig uralt Norvégiát. Az 1850-es évekre Dánia nemzetközi szinten irrelevánssá vált; ezzel párhuzamosan megkezdődött a jóléti állam kiépítése, a dán befolyás csökkenése azonban komoly hatással volt az országra, mindenekelőtt a haditengerészetre.
A Dán Királyi Haditengerészet a világ egyik legrégebb óta folyamatosan fennálló haditengerészete, amelyet 1510-ben alapítottak és amely számos ország ellen viselt hadat, de a Napóleoni háborúkat követően gyakorlatilag megszűnt létezni. Az 1820-as évektől a flottát újraépítették, de a haditengerészet ereje a korábbi töredéke maradt, ráadásul Dánia számára is problémát jelentett, hogy az 1850-es évektől a hadihajó-fejlesztésben egy évszázadon át tartó gyors fejlesztési periódus ment végbe, amely alatt (különösen az első évtizedekben) a mind nagyobb méretű hadihajók néhány év alatt elavultak.
Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Dánia semleges maradt, ugyanakkor a hosszú partvonalú ország számára ismét kulcsfontosságúvá vált a partvédelem, ám ekkor az ország csupán néhány kisméretű hadihajóval rendelkezett: a legújabb és legnagyobb egységeket a 3 db, mindössze 3500 tonnás HERLUF TROLLE osztályú partvédő hajók jelentették.
A HERLUF TROLLE osztály tagjait még az 1800-as évek legvégén kezdték építeni és 1901-ben, 1905-ben és 1908-ban adták át őket, közben viszont 1906-ban megjelent a minden korábbi hadihajót elavulttá tevő brit DREADNOUGHT osztály; egy 18000 tonnás csatahajó 10 db 300 mm-es löveggel. A dánok nem rendelkeztek tengerentúli gyarmatokkal és nem voltak jelentős ambícióik, de számukra is egyértelművé vált, hogy a háborút megelőző, a kor összes nagyhatalmát érintő tengeri fegyverkezési versenyre reagálniuk kell, ezért elindítottak egy flotta-fejlesztési programot.
Ebben eredetileg a HERLUF TROLLE osztály modernizált változatát kívánták gyártani, de minden ponton módosították a tervezetet, aminek köszönhetően az végül önálló osztállyá vált: ez volt a NIELS JUEL osztály. A hajó nevét Niels Juel-ről, egy XVII. századi dán-norvég admirálisról kapta, aki több alkalommal is győzelmet aratott a svéd hadiflotta felett. A cikkben szereplő NIELS JUEL osztály másodikként viselte az admirális nevét: ezt megelőzően egy 1856-os 42 ágyús gőzfregattot hívtak így és később két további dán hadihajót is hasonlóan neveztek.
Konstrukció:
A NIELS JUEL-t elődeihez hasonlóan partvédelemre tervezték: ennek megfelelően a hajó mindössze 90 méter hosszú volt, 3861 tonnás vízkiszorítással. A dán döntéshozók tisztában voltak azzal, hogy a kor nagyméretű csatahajóival a dán haditengerészet nem veheti fel a versenyt, ezért ehelyett egy óceánjáró monitort terveztek: az egységnek egy pár különösen nagy kaliberű löveget kellett hordoznia, amelyekkel még a legnagyobb hadihajókat is megrongálhatta, ugyanakkor sekély merülését kihasználva szükség esetén visszavonulhatott a part menti vizekbe, ahová a nagyméretű hadihajók nem követhették (a hadihajó mindössze 5 méteres merüléssel rendelkezett).
A NIELS JUEL osztályba ennek megfelelően 2 db (a német Krupp vállalat által gyártott) 305 mm-es löveget szántak, amelyek közül egy került az első és egy a hátsó toronyba. Méretéhez képest a hajó másodlagos fegyverzete is jelentős volt: 8 db (szintén Krupp) 105 mm-es löveg (ugyancsak egyedi lőállásokban), amelyekkel a remények szerint a monitor megsemmisíthette a kisebb hajókat.
A főfegyverzet mellett a NIELS JUEL osztály 2 db 57 mm-es légvédelmi löveget is szállított (az első világháború kezdetén a repülőgépeket még nem tartották érdemi veszélynek), valamint (monitorokon szokatlan módon) a hajót 2 db 450 mm-es torpedóvető csővel is ellátták.
A NIELS JUEL osztály az amerikai Bethlehem Steel Corporation által gyártott, német Krupp cementált acélból készült páncélzatot kapott. A páncélzat vastagsága az oldalsó övvérten 155-195 mm között mozgott, a parancsnoki híd 170 mm-es védelemmel rendelkezett, míg a lövegpajzsok 50 mm-esek volt, a fedélzet vastagsága pedig elérte az 55 mm-t. A NIELS JUEL osztály védelmét tovább növelte monitor mivolta, lévén a hajó rendkívül mélyen ült a vízben, emellett kettős fenékkel gyártották és a hajó gyomrát 10 db vízzáró rekeszre osztották (ezeket szintén páncélozták: vastagságuk 165-175 mm között mozgott).
Az osztály meghajtását a korábbi 4200 lóerős összteljesítményű gőzgép helyett 2 db újabb, háromszoros expanziójú gőzgép alkotta, amelyek a 4 db Yarrow típusú kazán segítségével 6000 lóerős összteljesítményt biztosítottak: ezzel a NIELS JUEL osztály 14,5 csomós (26,9 km/h-s) végsebességet érhetett el. A hadihajó kiszolgálását 310-369 fő végezte.
Szolgálatban:
A NIELS JUEL osztályt 1914. szeptember 21-én, 3 hónappal az első világháború kitörése után kezdték építeni, de a munkálatok szinte azonnal lelassultak, mert a háború alatt először munkaerő-hiány, majd nyersanyag-hiány alakult ki. Emiatt a hajó építése a vártnál évekkel tovább tartott, a legnagyobb problémát viszont nem ez, hanem az jelentette, hogy a németek a háború alatt nem szállították le a 305 mm-es löveget. Dánia az első világháborúban nem vett részt, de a NIELS JUEL osztály egyetlen, névadó tagját csak 1918. július 3-án, 4 hónappal a háború vége előtt bocsátották vízre, azonban fegyverzete még mindig nem volt teljes.
Az első világháború végével ismét elérhetővé váltak a külföldi fegyverek, ugyanakkor a háborúban vesztes Németország számára a Versailles-i békeszerződés megtiltotta minden modern fegyver fejlesztését, hadrendben tartását és kereskedelmét, így a dánok nem jutottak hozza a 305 mm-es lövegekhez, ráadásul közvetlenül a háború után agresszív lépésnek tartották egy új, nagy tűzerejű egység hadrendbe állítását.
Megoldásként a NIELS JUEL-t áttervezték: a 2 db 305 mm-es és 8 db 105 mm-es löveg helyett 10 db német eredetű, de a svéd Bofors vállalattól vásárolt 149,1 mm-es löveget szereztek be, amelyek közül 2-2 db az orra és a tatra került (a frontrészen egymás melletti, a taton egymás feletti elrendezésben), a hajó oldalain további 3-3 löveggel.
A módosított NIELS JUEL osztály végül csak 1923-ban állt hadrendbe, a közvetlenül az újabb hadihajó-fejlesztési versenyt megakadályozni hivatott 1921-22-es Washingtoni flottaegyezmény aláírása után. Az egyezményben Dániát nem korlátozta, de azért, hogy a hadihajó rendszeresítése ne okozzon nemzetközi tiltakozást, a Niels Juel-re egy második fedélzetet építettek és a hajót hivatalosan eleve iskolahajóként rendszeresítették (több évtizede szolgálatban álló, elavult hadihajókat világszerte gyakran minősítettek le iskolahajóvá).
A Niels Juel iskolahajó létére a dán haditengerészet egyetlen relatív nagyméretű, modern egysége volt, ezért egyben a haditengerészet zászlóshajójának szerepét is ellátta: ilyen minőségében több diplomáciai küldetésen vett részt, amelyek alatt tucatnyi országot keresett fel. Az esetenként a dán királyi család számára királyi jachtként is funkcionáló Niels Juel-t 1929-ben modernizálták (új távmérőket kapott), 1935 és 1936 folyamán pedig új tűzvezető rendszerrel szerelték fel. Ugyanekkor a hajó 57 mm-es légvédelmi lövegeit 10 db 20 mm-es Madsen légvédelmi gépágyúra cserélték, amelyet 14 db géppuskával egészítettek ki (1941-ben ezeken felül még 2 db 40 mm-es Bofors légvédelmi löveget is beépítettek).
A második világháború kezdetén Dánia ismét deklarálta semlegességét, de 1940-ben a német Harmadik Birodalom megszállta az országot (a dán gyarmat Izlandot és a Feröer szigetcsoportok a britek szállták meg, hogy hogy azokat a németek ne használhassák). A német rezsim nem tartott igényt a kisméretű, elavult hajókból álló dán flottára, de idővel fokozatosan nőtt a feszültség a dánok és a németek között, ami az 1943-as lefegyverzési kísérlethez vezetett (Safari hadművelet). Ennek során a dán haditengerészet passzív ellenállást tanúsított: a parancs értelmében a dán hadihajóknak meg kellett kísérelniük elmenekülni a legközelebbi semleges kikötőbe vagy amennyiben ez nem volt lehetséges, a legénységnek el kellett süllyesztenie a hajót.
1943. augusztus 29-én a dán flotta 32 hajója sikeres önelsüllyesztést hajtott végre, 6-13 elmenekült, 14-et pedig a németek zsákmányul ejtettek. A flotta zászlóshajója, a Niels Juel megkísérelt kitörni Svédország felé, de a rendkívül lassú hadihajót német zuhanóbombázók beérték és rövid harcot követően a dánok megadták magukat.
A hadihajót a kapitány ezt követően partra futtatta és megpróbálták felrobbantani, de ez nem sikerült, ezért ehelyett megnyitották a fenékszelepeket és igyekeztek megsemmisíteni a Niels Juel felszerelését, hogy megakadályozzák a németeket a hajó használatában. A németek a hajót szinte azonnal kiemelték és kijavítását követően 1944-ben Nordland néven ismét hadrendbe állították, immár valóban tisztán iskolahajó szerepkörben (fegyverek nélkül). 1945-ben az ex-Niels Juel-t a németek maguk süllyesztették el, hogy ne kerülhessen a szovjetek kezére. 1952-ben a hajót hivatalosan is lebontották, kinyerve az acél egy részét, de maga a hajótest máig a víz alatt maradt.
Műszaki adatok:
Név: Niels Juel (NIELS JUEL osztály)
Típus: monitor
Gyártó: Orlogsvarftet (Koppenhága, Dánia)
Rendszerbe állítás éve: 1923
Fizikai jellemzők:
Vízkiszorítás: 3861 t
Hossz: 90,0 m
Szélesség: 26,3 m
Merülés: 5,0 m
Hajtómű: 6000 LE-s összteljesítményű gőzgép (háromszoros expanziójú), 4 db kazán (Yarrow)
Legénység: 310–369 fő
Fegyverzet:
Elsődleges fegyverzet: 10 db 149,1 mm-es löveg (15 cm SK L/45, egyedi tornyokban)
Kiegészítő fegyverzet: 2 db 57 mm-es löveg (légvédelmi), 2 db 450 mm-es torpedóvető cső
Páncélzat:
Toronypáncél: 50 mm
Övvért: 155-195 mm
Fedélzet páncélzata: 55 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 14,5 csomó (26,9 km/h)
Hatótávolság: 6000 tm (11000 km, 9 csomós - 17 km/h-s - sebesség mellett)