KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztály

„Új holland kezdet”


Tervezés:

Az évezredeken át több kisebb szigetből álló Hollandia az 1648-as Vesztfáliai béke eredményeként vált független országgá. A XVII. század kezdetétől felfedező utakat szervező Hollandia élénk kereskedelme révén (kis mérete ellenére) hamarosan nagyhatalommá vált, amely flottájával uralta az Óceánokat (mások mellett tengeri csatában legyőzték a spanyolokat és a briteket, felfedezték Ausztráliát, kereskedtek Japánnal és több afrikai, ázsiai és dél-amerikai gyarmatot alapítottak).

Az 1600-as évek végi Pfalzi örökösödési háború (más néven Kilencéves háború) azonban véget vetett a holland aranykornak és Hollandia, áttételesen az ország haditengerészete lassú hanyatlásnak indult. Az egykor a világ legerősebbjének számító Koninklijke Marine, a (Holland) Királyi Haditengerészet (angolszász rövidítéssel RNLN) az 1800-as évek elejére HNLMS prefixummal jelölt hajóinak többségét már elvesztette és a mérete is drasztikusan lezsugorodott.

Az országra újabb csapást jelentettek a Napóleoni háborúk, amelyeket követően Hollandia csak 1813-ban nyerte vissza a függetlenségét, azonban a haditengerészet később is súlyos matróz-hiánnyal küzdött. A problémát az okozta, hogy Hollandia a világ különböző pontjain található gyarmatai miatt nagyszámú hajót kívánt fenntartani, ezt azonban az anyaország csekély lakossága nem tudta kielégíteni, ezért bár 1850-ben a haditengerészet mindössze 5000 főből állt, kénytelenek voltak a külföldről (elsősorban gyarmataikról) toborozni.

A haditengerészet helyzetét tovább rontotta, hogy az egykor jelentős bevételi forrásnak számító Vereenigde Oostindische Compagnie (holland; Holland Kelet-Indiai Társaság) 1800-ban csődbe jutott, ezért ezt követően még több feladat hárult a hadseregre, amely a XIX. század közepén már teljes haderejének több mint felét Ázsiában állomásoztatta.

Az 1850-es évektől ráadásul a hadihajó-építés alapjaiban változott meg. A viszonylag gyorsan és könnyen építhető vitorlás sorhajók helyét az egyre nagyobb, ezért drágább és bonyolultabb fémtestű, modernebb ágyúkkal felszerelt, gőzhajtású hadihajók alkották, amelyek építésére mind kevesebb ország volt képes. Az új technológiák ráadásul látszólag határtalan tervezői szabadságot biztosítottak, ezért radikálisan eltérő hadihajó-fejlesztési irányzatok jelentek meg és gyakran mire egy hadihajó megépült, az új tapasztalatok miatt ezek már hadrendbe állításukkor elavultnak számított.

Mindez óriási problémát okozott Hollandiának, amely minimális ipara miatt eleve kisszámú hajót építhetett, amelyeket azonban az imént említett gyors fejlődés szinte azonnal elavulttá tett. Hollandia 1957-ben állította hadrendbe első vastestű hadihajóját (Admiraal van Wassenaar), a következő nagyobb egység (az angolok által épített Prins Hendrik der Nederlanden) viszont csak egy évtizeddel később állt hadrendbe, amelyet további egy évtizeddel később követett a Koning der Nederlanden. Mindkét utóbbi (3400, illetve 5400 tonna vízkiszorítású) egység tornyos koshajók volt, amelyek már az 1970-es években is meghaladott konstrukciónak számítottak, így tényleges harcértékük minimális volt.

Hiányosságai ellenére az egytagú KONING DER NEDERLANDEN osztály új kezdetet jelentett Hollandia számára: a Prins Hendrik der Nederlanden megvásárlását követően a hollandok megkezdték az Amszterdamban található Rijkswerf hajógyár modernizálását, ezáltal szárazdokkja alkalmassá vált relatív nagyméretű hadihajók építésére. Ezt kihasználva a hollandok a következő hadihajó már eleve Hollandiában tervezék építeni: ez lett a KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztály (holland: Vilma Hollandia királynője); a hajó nevét a 4 évesen trónra került, a hadihajó gerincfektetéskor 11 éves I. Vilma holland királynőnőről kapta.


Konstrukció:

A KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztály cirkáló volt: egy viszonylag nagyméretű hadihajó, amely erős fegyverzetet kapott, ezáltal szinte minden ellenséges egység megsemmisítésére képes volt, ugyanakkor vékony páncélzattal és nagy sebességgel rendelkezett, így szükség esetén elmenekülhetett a legnagyobb csatahajók elől.

A KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztály hossza elérte a 99,8 métert, szélessége pedig a 14,91 métert, azonban csupán 4530 tonnás vízkiszorítással rendelkezett. Tipikus dreadnought-előtti hadihajóként a cirkáló vegyes fegyverzettel szerelték, amelyeket rombusz elrendezésben építettek be. Az első toronyban egyetlen 280 mm-es különösen nagy kaliberű hajóágyú kapott helyet, amelyet egy második, 210 mm-es ágyú egészített ki a taton. A KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztály ráadásul egy harmadik ”elsődleges” kaliberrel is bírt: 2 db 170 mm-es löveget építettek be a hajó bal-, illetve jobb oldalára: utóbbiak előre- és hátrafelé egyaránt tüzelhettek.

Kisebb hajók ellen a cirkáló 4 db 76 mm-es löveggel építették, emellett további 6 db 37 mm-es gyorstüzelő ágyút is beépítettek, valamint a KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztály 4 db 356 mm-es torpedóvető csövet is kapott.

A Holland haditengerészet a KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztályt pantserdekschip-ként, páncélfedélzetű hadihajóként azonosította, lévén a típus egy I. osztályú (legnagyobb méretű) védett cirkáló volt. Ez a megjelölés megkülönböztette a hajótípust a korábbi cirkálóktól, amelyeket a jelentős tűzerőt és sebességet úgy érték el, hogy a hajók egyáltalán nem kaptak páncélzatot.

Azért, hogy fenntartsák a magas sebességet, a védett cirkálók sem hordozhattak vastag páncélzatot, ezért kompromisszumként született meg a védett cirkáló. Ezek a hajók nem rendelkeztek hagyományos oldalsó övvérttel, de a fedélzeten, vagy az alatt egy vastagabb vízszintes vagy íves páncélzatot alakítottak ki, amely a remények szerint ugyan nem védte ki a találatokat, de a robbanások erejét a hajó oldalai felé továbbította, így azok nem érték el a robbanásveszélyes lőszerraktárakat, motorokat és üzemanyag-raktárakat.

A KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztály 50 mm vastag páncél-fedélzetet kapott, amely a széleken 75 mm-esre vastagodott, emellett a főtorony 280 mm-es páncélzattal rendelkezett.

A holland hadihajót egy 4600 lóerős teljesítményű gőzgép mozgatta, amelyet 6 kazán táplált: ezzel a cirkáló 15,8 csomós (29,3 km/h-s) végsebességre volt képes), de még két árboccal és vitorlázattal is ellátták. A cirkáló kiszolgálását 296 fő végezte.


Szolgálatban:

A KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztályt 1891-ben kezdték építeni és már 1892 végén megtörtént a vízrebocsátása, 1894. április 17-én pedig hadrendbe állt a hajóosztály egyetlen tagja. A hajó mindössze két és fél héttel a próbaútjának megkezdését követően, 1894. július 19-én zátonyra futott Harssens városánál, közvetlenül azután, hogy elhagyta a kikötőjét, de ez nem okozott benne jelentős sérülést.

Kiszabadítását követően folytatták a védett cirkáló tesztelését, majd az Atlanti óceánon végzett tesztutat követően a hajóval diplomáciai kőrutat tettek, mások között érintve a mai Kínát, Japánt és a Fülöp-szigeteket. A flottafejlesztés részeként a hollandok a KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztály után megkezdték a háromtagú EVERSTEN osztályú partvédő páncélosok, valamint az egytagú HOLLAND osztályú partvédő páncélos építését.

1900-ban Hollandia egy kis flottillát állított fel, amelyet a Koningin Wilhelmina der Nederlanden, a Holland és az EVERSTEN osztályú Piet Hein alkotott. A hajók a kínai Sanghajba utaztak, amely az európai gyarmatosító nagyhatalmak Kínai bázisaként szolgált. A holland hadihajókat biztonsági célból telepítették a Távol-Keletre, hogy a külföldiek elleni Bokszerlázadás alatt megvédjék a holland érdekeket. A felkelést a modern technológiára támaszkodó ún. nyolcnemzeti szövetség 1901 szeptemberére leverte, a semlegességet hirdető, Hollandia önállóan, a szövetségtől függetlenül harcolt, azonban hadihajóit nem vetette be.

A konfliktust követően a Koningin Wilhelmina der Nederlanden védett cirkáló a Holland Kelet-Indiákra utazott és további kikötőket látogatott meg. Az egység csak 1909-ben tért vissza Hollandiába, azonban a KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztály is a gyors fejlődés áldozatául vált.

Az 1890-es évek közepén, hadrendbe állításakor a védett cirkáló (vitorlázatát leszámítva) relatív modern egységnek számított egy kiemelkedően nagy kaliberű első löveggel, azonban a gyakorlat rámutatott arra, hogy az egyetlen főlöveg gyakorlatilag használhatatlan, mert minimális tűzgyorsasága miatt képtelen a hatékony célzásra (mire néhány találat alatt sikerülne belőni az ellenség koordinátáit, addig a másik hajó megváltozott helyzete miatt újra kell kezdeni a célzást.

A legnagyobb problémát mégis a mindössze 10 évvel a Koningin Wilhelmina der Nederlanden után, 1906-ban hadrendbe állított brit DREADNOUGHT osztály jelentette: ez a teljes terhelés mellett több mint 21000 tonna vízkiszorítású csatahajó 10 db új, 300 mm-es hajóágyút hordozott, amelyek közül ráadásul 8-cal képes volt oldalsortűz leadására (az azonos kaliberű ágyúk ballisztikai jellemzői megegyeztek, ami drasztikusan lerövidítette az ellenséges hajók eltalálásához szükséges időt, mert az egyes tornyok lövései egymás tűzhelyesbítését is segítették).

A Dreadnought egy csapásra elavulttá tette az összes korábbi csatahajót, de a kisebb hajókat, így a Koningin Wilhelmina der Nederlanden-t is, mert gőzturbinája révén nemcsak lényegesen nagyobb tűzerővel és mozgékonysággal rendelkezett, de 21 csomós sebessége is messze meghaladta a holland védett cirkálóét, így az nem tudott volna elmenekülni.

A DREADNOUGHT osztály ráadásul nemzetközi hadihajó-építési lázat indított el, amelyre Hollandiának is reagálnia kellett. 1910-ben a Koningin Wilhelmina der Nederlanden-t kivonták a hadrendből és eladták lebontásra; utódai a hasonló, ám nagyobb méretű KONINGIN REGENTES és MARTEN HARPERTSZOON TROMP osztályok lettek. A kis ország az 1910-es évek elején tengeralattjárókat is vásárolt és 1912-ben felmerült, hogy a korábbi hajókon szerzett tapasztalatokat felhasználva 9 dreadnought típusú csatahajót építenének (később az elképzelést építés helyett vásárlásra módosították).

A rendkívül ambiciózus terveket a várható hatalmas költségek miatt a holland parlament elutasította és ehelyett folytatta a KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztályhoz hasonló, egyedi (egy hajóból álló) cirkálók és partvédő hajók építését (pl.: DE ZEVEN PROVINCIËN osztály), Hollandia pedig soha nem állított hadrendbe dreadnought típusú hajót. Az második világháború alatt gyarmatait elvesztő ország máig rendelkezik egy kisméretű haditengerészettel, amelynek legnagyobb hajóit a négytagú DE ZEVEN PROVINCIËN osztály alkotja (utóbbi nem azonos az egy évszázaddal korábbi elődjével).


Műszaki adatok:

Név: Koningin Wilhelmina der Nederlanden (KONINGIN WILHELMINA DER NEDERLANDEN osztály)

Típus: védett cirkáló

Gyártó: Rijkswerf (Amszterdam, Hollandia)

Rendszerbe állítás éve: 1896

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 4530 t

Hossz: 99,8 m

Szélesség: 14,9 m

Merülés: 6,00 m

Hajtómű: 4600 LE-s összteljesítmény; gőzgép, 6 kazán

Legénység: 296 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 280 mm-es löveg (Krupp, az orrban), 1 db 210 mm-es löveg (Krupp, a taton), 2 db 170 mm-es löveg (Krupp, egy-egy az oldalakon)

Kiegészítő fegyverzet: 4 db 76 mm-es löveg (Hotchkiss), 6 db 37 mm-es löveg (Hotchkiss), 4 db 356 mm-es torpedóvető cső

Páncélzat:

Toronypáncél: 0 mm

Övvért: 0 mm

Fedélzet páncélzata: 50 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 15,8 csomó (29,3 km/h)

Hatótávolság: 1800 tm (3300 km, ismeretlen csomós - ismeretlen km/h-s - sebesség mellett)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.