HERMES osztály

„Az első - második - repülőgép-hordozó”


Tervezés:

Az első széles körben elterjedt, embert hordozó légi járművek a hőlégballonok voltak, amelyeket már a XIX. század elején is használtak katonai feladatokra (megfigyelőket felemelő kötött felderítő-ballonokat, valamint kisebb, gyújtóbombákat, illetve röpcédulákat szállítók példányokat). Az amerikai polgárháború alatt a nagyméretű, statikus felderítő léghajókat gyakran szállították a folyókon bárkák segítségével, mert ez jóval egyszerűbb megoldás volt, mint a felszerelés szárazföldön, szekerekkel történő mozgatása.

A megfigyelő-ballonokkal felszerelt hajók ötletét más országok is átvették és az első világháború előtt közel egy tucat hajót kifejezetten erre a feladatra építettek, ezek hatékonysága azonban jellegüknél fakadóan korlátozott volt.Az 1900-as években azonban megjelentek az első levegőnél nehezebb légi járművek, a repülőgépek, amelyek új dimenzió nyitott a közlekedésben és a hadviselésben, mert ezek már képesek voltak a gyors önálló mozgásra, sőt, fegyvereket is szállíthattak.

A szárazföldi repülőgépek mellett 1910-ben a francia feltaláló, Henri Fabre megalkotta a Fabre Hydravion (francia becenevén Le Canard) típust, a világ első vízről felszálló repülőgépét és ezt felhasználva egyetlen évvel később hadrendbe állt a Foudre, a világ első repülőgép-anyahajója. A repülőgép-anyahajók eltértek az addigi hadihajó-kategóriáktól: csupán minimális számú felszíni ágyúval, valamint viszonylag vékony páncélzattal rendelkeztek és közelebb álltak egy teherhajóhoz, mint egy cirkálóhoz vagy csatahajóhoz. A repülőgép-anyahajók a hagyományos, csöves fegyverzet helyett nagyméretű rakterükben vízi repülőgépeket hordoztak, amelyeket a vízre tettek, ahonnan azok önerőből felszálltak, majd a bevetés végén az anyahajó mellett landoltak, amely visszaemelte őket a fedélzetre.

A repülőgép-anyahajók szinte azonnal kiszorították a korábbi léghajó-hordozó egységeket és az első világháború alatt már katapult segítségével indították a hajókat, azonban komoly taktikai hátrányt jelentett, hogy a visszatérő repülőgépek továbbra is vízre szálltak le, amire csak nyugodt tengeren volt lehetőség és az anyahajónak hosszabb ideig egy helyben kellett állnia.

A repülőgép-anyahajókkal párhuzamosan ezért egy másik új hajótípus ötletén is dolgoztak: a repülőgép-hordozóén. Ez szintén repülőgépeket hordozott és indított, de ezeket magáról a fedélzetről tette: ehhez a hadihajókon futópályát alakítottak ki, amelyekkel az egységek apró repülőterekként indíthatták és fogadhatták a repülőgépeket. A korai kísérletek rendkívül veszélyesek voltak, mert kezdetben csatahajók tornyainak tetején és más szabad területeken ácsolt futópályákat használtak, amelyek rendkívül rövidek voltak, ezért a legkisebb hiba is könnyen a pilóta életébe kerülhetett.

A hagyományos hadihajókon nem volt lehetőség hosszabb pályák alkalmazására, ezért az első világháború előtt és alatt különböző hajókat alakítottak át repülőgép-hordozókká, amelyek felépítmény helyet egyetlen hosszú és viszonylag széles futópályával rendelkeztek. Ezen egységeket azonban eredetileg nem repülőgép-hordozóknak tervezték (általában nagyméretű utas- vagy teherhajók, illetve félkész hadihajók voltak), ezért nem voltak ideálisak (többnyire túl lassúak vagy kisméretűek voltak).

Az első világháború alatt szerzett tapasztalatokat felhasználva az ekkor a világ legnagyobb haditengerészetével rendelkező Brit Birodalom ezért közvetlenül a háború után megépítette a világ első, eleve repülőgép-hordozónak szánt hajóját, a HERMES osztályt. A Hermes (angol; Hermész) klasszikus brit hadihajó-névnek számított: a repülőgép-hordozó előtt összesen 7 angol hajó viselte ezt a nevet (többségében sloop-ok; kisméretű, egyfedélzetű vitorlás hadihajók 16-22 ágyúval).


Konstrukció:

A HERMES osztály hasznosította a britek korábbi tapasztalatait. A Brit Birodalom az elsők között épített repülőgép-anyahajókat (pl.: 1914-es Ark Royal), később pedig több repülőgép-hordozót is hadrendbe állított. A britek a többi nagyhatalomhoz hasonlóan felismerték az átépített repülőgép-hordozók hátrányos tulajdonságait (a Furious például egy átépített COURAGEOUS osztályú csatacirkálót takart, míg az Argus a Conte Rosso óceánjárón alapult), a HERMES osztály viszont a kezdetektől hordozónak készült, ezért a 182,9 m hosszú hajóosztály kellően nagy (teljes terhelés mellett 13900 t) vízkiszorítással rendelkezett, ugyanakkor elég gyorsnak számított.

A HERMES osztály hordozó létére 6 db 140 mm-es (BL 5.5-inch Mk I) löveget hordozott, amely a legtöbb kisebb hadihajó ellen hatásos fegyvernek számított. Magukat a lövegeket a repülőgép- hordozó oldalain helyezték el (mindkét oldalon 3-3-at). A felszíni célpontok mellett a hordozót felszerelték 3 db 102 mm-es (QF 4-inch Mk V) légvédelmi löveggel.

Fegyverzete mellett az osztály természetesen a repülőgépeire támaszkodott. A hordozó maximum 20 repülőgépet vehetett a fedélzetére, amelyeket egy 173,7 méter hosszú és 15,2 méter széles futópályáról indíthatott. A repülőgép-hordozón életútja során többféle géptípust üzemeltettek, de a HERMES osztály eredetileg Fairey III kétfedelű felderítő repülőgépeket, valamint a kifejezetten repülőgép-hordozóról (illetve úszótalpakkal felszerelt változatban repülőgép-anyahajóról) történő üzemeltetésre tervezett Fairey Flycatcher kétfedelű vadászgépeket szállított.

A HERMES osztály repülőgép-hordozó létére relatív vastag páncélzatot kapott: a hajóosztályt 76 mm vastag övvérttel gyártották, emellett (elsősorban a kisebb bombák és repeszt-találatok ellen) egy 25 mm vastag páncélozott fedélzetet is beépítettek (utóbbi később a brit repülőgép-hordozók jellegzetességévé vált).

A hordozó meghajtását 2 db Parsons gőzturbina biztosította, amelyeket 6 db vízcsöves Yarrow kazán táplált: a HERMES osztály összteljesítménye 40000 lóerő volt, amivel a hordozó maximum 25 csomós (46 km/h-s) végsebességre volt képes. A repülőgép-hordozót 664 fő szolgálta ki, amelyből 33 tiszt mellett 98 főnyi pilóta és egyéb, repülőgépeket kiszolgáló személy teljesített szolgálatot.


Szolgálatban:

A HERMES osztály volt a világ első építés alatt álló repülőgép-hordozója: a típust már 1917-ben megrendelték és 1918. január 15-én (még az első világháború alatt) megtörtént a gerincfektetése, azonban a különböző érdekcsoportok nem értettek egyet a hajó feladatkörében és különböző részletekben.

Mindez azt eredményezte, hogy az osztály egyetlen, névadó tagja, a Hermes csak 6 évvel később, 1924-ben állt hadrendbe, miközben a japánok csak 1920-ban kezdték meg első saját, eleve repülőgép-hordozónak tervezett hadihajójuk építését, de a Hósó-t nem hátráltatták hasonló problémák, ezért 1922-ben hadrendbe állt (emiatt a Hermes a világ elsőként épített, de a Hósó az elsőként hadrendbe állított, eleve hordozónak szánt repülőgép-hordozója).

A Hermes (R95) ennek ellenére jelentős előrelépést jelentett a brit haditengerészet számára, mert megjelenésekor komoly csapásmérő erőt képviselt, ráadásul magas sebessége révén lépést tarthatott a nagyobb hajókkal, sőt, nem szenvedett a polgári hajókból átalakított repülőgép-hordozók közös problémájától, a magas fogyasztástól (áttételesen korlátozott hatótávolságtól) sem.

A HERMES osztályú hordozó megfordult a Mediterráneumban, de alapvetően Kínában állomásoztatták. Korai repülőgép-hordozóként a Hermes elsősorban hadgyakorlatokon vett részt, ahol kidolgozták az új bevetési módszereket, de 1927-ben (az Argus hordozóval együtt) csapást mért kínai kalózokra.

Az ezt követő években a Hermes részt vett egy-egy elsüllyedt tengeralattjáró és japán polgári hajó legénységének mentésében, valamint támogatta egy kínai árvíz utáni helyreállító munkálatokat, miközben fegyverzetét és az általa hordozott repülőgépeket több alkalommal modernizálták. A HERMES osztály szerepe az 1930-as évek végére lecsökkent, mert új, a korábbiaknál lényegesen nagyobb kapacitású új hordozók jelentek meg (mindenekelőtt a 23000 tonnás ILLUSTRIOUS osztályú repülőgép-hordozók) és a korábbiaknál nagyobb repülőgépek miatt kapacitása is csökkent.

A Hermes-t közvetlenül a második világháború előtt visszavezényelték az Egyestült Királyságba, ahol Fairey Swordfish torpedóvető repülőgépekkel látták el, majd a háború kitörése miatt az anyaország körüli vizeken vadászott tengeralattjárókra (később pedig összeütközött a besorozott Corfu óceánjáróval).

Az angolok megpróbálták megtéveszteni a Tengelyhatalmakat azzal, hogy a Mamari III óceánjárót úgy alakították át, hogy külsőre a Hermes-re hasonlítson (ez csak az ellenség becsapására szolgált, a hajó nem tudott repülőgépeket indítani), de az ál-Hermes egy roncsnak ütközött, majd a sérült hajót német tengeralattjárók elsüllyesztették. Az igazi Hermes hordozó több küldetésen vett részt, de egyetlen német felszíni hajót vagy tengeralattjárót sem sikerült elsüllyesztenie, mielőtt 1942-ben ismét Ázsiába vezényelték.

A jelentős fedezet és repülőgépek nélkül hajózó Hermes-t a japán KONGÓ osztályú Haruna csatahajó repülőgépei felderítették, majd az értékes célpont ellen összesen 9 db vadászgépet és 85 db zuhanóbombázót indítottak. A britek a hordozó felmentésére több Fairey Fulmar repülőgépet küldtek, de repülőgépek és érdemi légvédelem hiányában a Hermes könnyű célpontnak bizonyult és több találatot követően elsüllyedt, 307 brit tengerész halálát okozva.

1945-ben megkezdték a CENTAUR osztályú Hermes repülőgép-hordozó építését: ezt a második világháború vége miatt törölték, de 1953-ban elkészült a szintén CENTAUR osztályú Elephant repülőgép-hordozó, amelyet Hermes névre kereszteltek. E típus részt vett a Falklandi háborúban, mielőtt 1986-ban kivonták a hadrendből. Utóbbi hordozót India vásárolta meg és 2017-ig Viraat néven üzemeltette.


Műszaki adatok:

Név: Hermes (HERMES osztály)

Típus: repülőgép-hordozó

Gyártó: Armstrong Whitworth (Elswick, Egyesült Királyság)

Rendszerbe állítás éve: 1924

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 11020 t (teljes terhelés mellett 13900 t)

Hossz: 182,9 m

Szélesség: 21,4 m

Merülés: 7,1 m

Hajtómű: 2 db 40000 LE-s összteljesítményű gőzturbina (Parsons), 6 kazán (Yarrow)

Legénység: 664 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 6 db 140 mm-es löveg (BL 5.5-inch Mk I, 3-3 a hajó oldalain)

Kiegészítő fegyverzet: 3 db 102 mm-es löveg (QF 4-inch Mk V, légvédelmi), lehetőség 20 repülőgép hordozására

Páncélzat:

Toronypáncél: 0 mm

Övvért: 76 mm

Fedélzet páncélzata: 25 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 25 csomó (46 km/h)

Hatótávolság: 5600 tm (10400 km - 10 csomós - 19 km/h-s - sebesség mellett)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.