GWANGGAETO THE GREAT osztály
„Új hódító”
Tervezés:
Korea történelme több ezer évre nyúlik vissza és az országot idegen hatalmak számos esetben próbálták elfoglalni (az ország 1910-től a Nagy Japán Birodalom irányítása alá került), modernkori történelmének messze legfontosabb eseménye azonban az ország máig tartó kettéosztottsága.
A Szövetségesek a második világháború végén ugyan felszabadították a japán uralom alól az országot, ám a két akkori legerősebb ország, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenállása megpecsételte a koreai-félszigeten fekvő ország sorsát. Amíg délen az amerikaiak által támogatott demokratikus állam jött létre, az északi régióban a szovjetek söpörték el a japánok uralmát, akik (a többi elfoglalt országhoz hasonlóan) kiépítettek egy hozzájuk hű kommunista diktatúrát. A két szuperhatalom Koreát ugyanúgy felosztotta, ahogy Németországot is, létrehozva Észak-Koreát és Dél-Koreát azzal az ígérettel, hogy a 38. szélességi kör mentén csak ideiglenesen osztják szét az országot.
Az Amerikai Egyesült Államok számára ekkor inkább csak nyűgnek számított a koreai rendfenntartás, ami nem kerülte el az északi diktátor, Kim Ír Szen figyelmét. Kim terve az volt, hogy észak egy meglepetésszerű támadással lerohanja dél, egyesítve Koreát, amely ellen Amerika már nem léphet fel, ám az őt támogató Szovjetunió vonakodott egy olyan háborút kirobbantani, amelyben közvetlenül amerikaiak ellen harcolna.
A koreai kommunisták így ”jobb híján” a kínai polgárháborúban harcoltak, ami idővel szintén Kim malmára hajtotta vizet: 1950 közepére Észak-Korea kb. 150000 fős hadsereggel rendelkezett, soraiban számos harcedzett veteránnal, míg a kevesebb, mint 100000 fős déli sereg rosszul felszerelt és tapasztalatlan volt.
Kim Ír Szen végül megkapta Sztálin jóváhagyását, az észak-koreai haderő pedig 1950. június 25-én támadásba lendült. Az északi csapatok elsöpörték a déli védelmet: a 3-ik napon a határtól 40 km-re fekvő Szöult is bevették és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy segítség nélkül a demokratikus dél nemsokára összeomlik.
Az Amerikai Egyesült Államok azonban félt, hogy a kommunisták győzelme Koreában dominószerű láncreakciót indít el, ezért létrehozott egy ENSZ-haderőt, majd a déliek segítségére sietett. Az első gyenge fegyverzetű amerikai egységek teljesítménye elmaradt a várttól, az amerikai légierő viszont érzékeny veszteségeket okozott a támadóknak, folyamatosan nyomás alatt tartva az egyre hosszabbá váló észak-koreai ellátási vonalakat, haditengerészete pedig blokád alá vette a régiót.
A kommunista támadás mindezek ellenére tovább foly,t és Dél-Korea gyakorlatilag megszűnt létezni: csapataik Puszak kikötővárosba és környékére szorultak vissza. Ekkor azonban az amerikaiak két partraszállással megváltoztatták a háború kimenetelét: Puszan-ban a jól felszerelt amerikai főerők megállították a déli támadást, közben pedig Incshon kikötőjéből kiindulva offenzívát indítottak, elfoglalva az északi fővárost, Phenjan-t.
A helyzetet Kína hadba lépése ismét megfordította: 1953-ban, a közel 1 millió katona és 2,5 millió civil halálával járó háború végén az ország továbbra is kettéosztott volt. Észak-Koreában még több mint fél évszázaddal később is (a 3-ik generációs Kim) vezette kommunista, végletekig militarista, elzárkózó ország létezik, délen viszont (bár több évtizeden át itt is autoriter vezetés alatt), de gyors növekedésnek indult.
Ma Dél-Korea a világ egyik legfejlettebb országának számít igen komoly GDP-vel, ám a demokrácia létét továbbra is Damoklész kardjaként fenyegeti a szomszédos Észak-Korea, amely folyamatosan háborúra készül a dél ellen, ráadásul az 1953-as háborút csupán tűzszünet, nem pedig békeszerződés zárta le.
Az utóbbi évtizedekben a korábban csak kisebb, kizárólag védekező haderőt (így haditengerészetet) fenntartó Dél-Korea komoly fejlesztésekbe kezdett, létrehozva számos modern, koreai fejlesztésű harcjárművet. A dél-koreai hadihajók között fontos szerepet tölt be az ezen harjárművek közé tartozó GWANGGAETO THE GREAT rakétás romboló-osztály.
Konstrukció:
A GWANGGAETO THE GREAT osztály (amely nevét a IV-V. század fordulóján élt Kvanggetho kogurjói királyról kapta), nem kiemelkedően jó képességű hajótípus és nincsenek különleges megoldásai sem, ennek ellenére kulcsszerepet játszott a koreai haditengerészet fejlődésében. Az ezt megelőző koreai hadihajók az ún. brown-water navy kategóriába tartoztak: olyan kisebb egységek voltak, amelyek elsősorban folyókon, tavakon és partközelben tevékenykedtek - velük szemben a GWANGGAETO THE GREAT osztály már a blue-water navy kategóriába sorolható, azaz a partoktól távoli, nyílt tengeri akciókra szánták.
Maga a GWANGGAETO THE GREAT osztály rakétás romboló, bár egyes források nagyméretű fregattként tekintenek rá (a hajó vízkiszorítása közel 3900 tonna, hossza 135,5 m). Az osztály hajóinak fegyverzete és felszerelése tipikusnak számít a modern hadihajók között: a GWANGGAETO THE GREAT osztályt ugyan a Daewoo Heavy Industries Co. (Daewoo Nehézipari Művek) gyártja, az egyes (korukban legmodernebbnek számító) részegységeket viszont különböző országokból szállították.
A hajó csöves tüzérségét egyetlen 127 mm-es (olasz) OTO Melara löveg adja - ez a vízhűtéses, automata töltőrendszerrel felszerelt löveg -15 és +85 fokos szögben képes tüzelni, szükség esetén akár 40 lövés/perc sebességgel is, különböző töltényeinek köszönhetően pedig gyakorlatilag bármilyen célpont megsemmisítésére alkalmas 30 km-es távolságig (ezt Vulcano típusú irányított - de nem rakéta póthajtású - lőszerrel 100 km-re lehet növelni). A löveg mellett a 2 db (holland) Goalkeeper CIWS típusú, hétcsövű, 30 mm-es gépágyúval felszerelt üteg felel a hajó rakéták elleni védelméért.
A GWANGGAETO THE GREAT osztály rakétafegyverzet terén szintén komoly tűzerőt képes felmutatni. Elsődleges fegyvere (2 db négyes) RGM-84 „Harpoon” rakétakilövő, amelyet ellenséges felszíni célpontok ellen szántak, míg a RIM-7 „Sea Sparrow” rakéták légvédelmi célt szolgálnak (mindkét rakéta amerikai eredetű). A koreai hadihajót emellett (2 db hármas) Mark 46-os torpedóval, valamint 2 db (brit) Westland Lynx helikopterrel rendelkezik.
Ahogy az az elfnet.hu számos más, modern hajókról szóló írásában is olvasható, a GWANGGAETO THE GREAT osztály a többi második világháború utáni hadihajóhoz hasonlóan páncélzattal nem rendelkezik, védelmét (nagy hatótávolságú amerikai AN/SPS-49 típusú) radar, kiegészítő radarok, szonár és más elektronikai zavaró és csapásmérő egységek biztosítják.
A romboló mozgatásáért 2 db General Electric LM2500-sorozatú gázturbina felel, amelyeket két, a koreai SsangYong által gyártott dízelmotor egészít ki. Ezekkel a GWANGGAETO THE GREAT osztály maximum 30 csomós (56 km/h-s) végsebességre képes, bár valószínű, hogy a tényleges sebesség a megadottnál valamivel magasabb. A hajó hatótávolsága 18 csomós (33 km/h-s) sebesség mellett 4500 tm, azaz kb. 8300 km, a legénység 286 főből áll.
Szolgálatban:
A GWANGGAETO THE GREAT osztály a Korean Destroyer Experimental (angol; koreai romboló, kísérleti, röviden KDX) program első tagja, jelölése KDX-I. E program célja olyan nyílt tengeri üzemeltetésre is alkalmas hadihajók létrehozása volt, amelyek koreai fejlesztésűek és a gyártásuk is Dél-Koreában folyik.
A GWANGGAETO THE GREAT osztály első, névadó egységének fejlesztése a Daewoo Heavy Industries hajógyártó leányvállalatánál, a Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering-nél kezdődött 1989-ben, a hajó 1996-ban került le a sólyáról és 1998-ban állt rendszerbe. A Gwanggaeto the Great-et két további hajó követte: az Eulji Mundeok 1999-ben (e hajó nevét egy VII. században élt, Koreát a kínai támadóktól megvédő katonai vezető után kapta), valamint a Yang Manchun 2000-ben, amely szintén egy VII. századi katonai vezető után kapta a nevét.
A GWANGGAETO THE GREAT osztály helikoptereinek köszönhetően képes a tengeralattjárók elleni harcra. E rendszer fontos eleme továbbá az amerikai AN/SLQ-25 „Nixie” torpedó-csali, amelynek (TB-14A típusú), a hajó után vontatott egysége a hajófedélzeti jelgenerátor segítségével a torpedókat félrevezetve védi a rombolót a torpedó-támadástól.
A tengeralattjárók elleni eszközök mellett a GWANGGAETO THE GREAT osztály tagjai erős felszíni fegyverzettel is rendelkeznek, ezért egyes források az angolszász terminológiában guided missile destroyer-nek, azaz irányított rakétás rombolónak kategorizálják. A koreai hadihajó a más modern haditengerészeteknél is előszeretettel használt többcélú hadihajó csoportjába tartozik (ld.: német MEKO osztály): elsősorban rakétás romboló, de légvédelmi fegyverzettel és helikoptere révén tengeralattjáró-elhárító képességgel is rendelkezik. Dél-Korea az észak-európai országokhoz hasonlóan az utóbbi évtizedekben elkerülte a katonai beavatkozásokat, ám a térségben két komoly fenyegetéssel kénytelen együtt élni.
Az egyik természetesen Észak-Korea, amely retorikájában folyamatosan Dél-Korea megsemmisítését hangoztatja és a demilitarizált övezet határán folyamatosan óriási haderőt állomásoztat, emellett több esetben előfordultak kisebb összetűzések a két Korea között. Ezek közé tartozik az 1999-es első, majd a 2003-as második jonphjongi csata (utóbbiban 8 kis hadihajó csapott össze), 2010-ben pedig Észak-Korea tüzérsége lőtte a Jonphjong-szigeten található dél-koreai katonai támaszpontot.
Dél-Korea számára életbevágóan fontos, hogy hadereje, így hadihajói is képesek legyenek megvédeni magukat az északiak meglepetésszerű agressziójától, amihez a GWANGGAETO THE GREAT osztály is hozzájárul.
Emellett a 2000-es évektől Dél-Koreának szembe kell néznie a kommunista Kína terjeszkedésével is: a hatalmas lakosságú ország a szomszédos hatalmak (Dél-Korea mellett Japán és India) kárára igyekszik növelni a területét, ráadásul Észak-Koreával szemben Kína nagyszámú modern felszerelést képest felvonultatni.
Ezekkel a feladatokkal ma már nem csak a KDX-I-es sorozatnak kell szembenéznie. A koreaiak (a GWANGGAETO THE GREAT osztályon szerzett tapasztalatokat is felhasználva) alkották meg a magyarul I Szunsin-nak nevezett koreai hősről elkeresztelt CHUNGMUGONG YI SUN-SIN osztályú rombolókat (KDX-II).
Ezeket a közel 5000 tonnás hajókat a KDX-IIA sorozat fogja kiváltani, de közben 2008-tól rendszerbe álltak a Szedzsong koreai király nevét viselő SEJONG THE GREAT osztályú rombolók is (KDX-III), amelyek vízkiszorítása teljes terhelés mellett már a 11000 tonnát is eléri, fegyverzetüket pedig a legújabb (immár koreai fejlesztésű) rakéták adják, a 3 GWANGGAETO THE GREAT osztályú hajó azonban valószínűleg még hosszabb ideig rendszerben fog állni.
Műszaki adatok:
Név: Gwanggaeto the Great (GWANGGAETO THE GREAT osztály)
Típus: (rakétás) romboló
Gyártó: Daewoo Heavy Industries (Geoje)
Rendszerbe állítás éve: 1998
Fizikai jellemzők:
Vízkiszorítás: ~ 3900 t
Hossz: 135,5 m
Szélesség: 14,2 m
Merülés: 4,2 m
Hajtómű: ismeretlen lóerős összteljesítmény; 2 db gázturbina (General Electric LM2500-30), 2 db dízelmotor (SsangYong Motor Company 20V 956 TB 82)
Legénység: 286 fő
Fegyverzet:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 127 mm-es löveg (OTO Melara, az orrban)
Kiegészítő fegyverzet: hajók elleni (felszín-felszín) rakéta (RGM-84 „Harpoon”), légvédelmi (felszín-levegő) rakéta (RIM-7 „Sea Sparrow”), 324 mm-es torpedó (Mark 46), 2 db helikopter (Westland Lynx)
Páncélzat:
Toronypáncél: 0 mm
Övvért: 0 mm
Fedélzet páncélzata: 0 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 30 csomó (56 km/h)
Hatótávolság: 4500 tm (8300 km, 18 csomós - 33 km/h-s - sebesség mellett)