CASABLANCA osztály
„Repülőgép-hordozó dzsippek”
Tervezés:
Az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetét (mai nevén a US Navy-t) 1775-ben alapították, névleg az ország körüli vizeken közlekedő kereskedőhajók védelmére kalózok ellen. Egyetlen évvel később az amerikai gyarmat kikiáltotta függetlenségét, amely az Amerikai függetlenségi háborúhoz vezetett. A háború szinte kizárólag szárazföldön zajlott, mert a néhány kisméretű amerikai hajó nem vehette fel a versenyt a világ egyik legerősebbjének számító Brit Birodalom haditengerészetével, ezért az amerikai hadihajók privatérekként (állami engedéllyel működő kalózokként) tevékenykedtek, megtámadva a kíséret nélküli brit teherhajókat.
Viszonylagos sikerük ellenére a függetlenségi háború végével az amerikai haditengerészet feleslegessé vált, ezért költségvetési okokból 1785-ben eladták az utolsó hadihajót is és az egész haderőnemet feloszlatták. Ez a döntés hamarosan visszaütött, mert a közép-amerikai központtal üzemelő kalózok védelem híján számos amerikai teherhajót megtámadtak, ezért 1797-ben az amerikai Kongresszus 6 új fregatt építésére adott engedélyt.
Az ezt követő évtizedekben az Amerikai Egyesült Államok hadihajói több alkalommal sikeresen támadtak meg francia és brit hajókat, 1812-ben pedig az erie-tavi harcokban legyőzték a helyi brit erőket, de az amerikai haditengerészet csak az 1861-65 közötti Amerikai polgárháború alatt került ismét előtérbe.
A konfliktus során mindkét oldal nagyszámú (elsősorban folyami) hadihajót épített, mert az Amerikai Egyesült Államok belső területei nem rendelkeztek érdemi infrastruktúrával, ezért a folyók kulcsfontosságú ellátási vonalakká váltak. A polgárháború végén a vesztes Konföderációs oldal hajóit is beolvasztották az amerikai haditengerészetbe, amely azonban ismét hanyatlásnak indult. Eközben az új technológiák révén a hadihajók drasztikus átalakuláson mentek keresztük, az Amerikai Egyesült Államok ipara pedig gyors ütemben fejlődött.
Az amerikaiak az évszázad második felében fokozatosan kiterjesztették hatalmukat a közép- és dél-amerikai országokra: nagyhatalmi státuszuk részeként az 1880-as évektől megkezdték egy új, a korábbiaknál lényegesen nagyobb haderő felállítását, majd 1907-ben a Nagy Fehér Flottának keresztelt hajórajuk világkörüli útra indult, Európa kivételével minden lakott kontinensen reklámozva az Amerikai Egyesült Államok erejét.
Az első világháború alatt a US Navy elsősorban konvoj-kísérő feladatokat látott el, valamint német tengeralattjárók ellen harcolt. Az első világháború végére az Amerikai Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb haditengerészetét építette ki és ismert volt elképesztő mennyiségben gyártott egységeiről: csak a CLEMSON osztályú rombolóból 156 példányt építettek (valamint további 111 db WICKES osztályú rombolót gyártottak).
Az első világháború alatt és közvetlenül az után az Amerikai Egyesült Államok már az új technológiának számító repülőgép-hordozókat is gyártotta, de a háborút követő költségvetési elvonások súlyosan érintették a haditengerészetet. Mindez azt eredményezte, hogy az 1930-as évek végére az amerikai haditengerészet már több modern egységet rendelt, azonban ezek még építés alatt álltak vagy a gerincfektetésükre sem került sor. Ez hatványozottan igaz volt a repülőgép-hordozókra: 1941-ben megkezdődött az ESSEX osztályú hordozók építése, amelyekből minden korábbinál több, 24 egységet gyártottak, de a teljes terhelés mellett 34000 tonnás repülőgép-hordozók építése egységenként kb. 1,5 évet vett igénybe, ezért a legkritikusabb időszakban az amerikaiaknak a néhány már hadrendben álló hordozókkal kellett beérniük.
Az ekkor a világ messze legerősebbjének számító amerikai hadihajó-gyártás több kisebb hajótípust elképesztő mennyiségben gyártott: a FLECTHER osztályú rombolókból 1941-44 között 175 egységet építettek, a LIBERTY osztályú teherhajókból pedig 2710-et.
Az egységenként hetek, maximum néhány hónap alatt épített LIBERTY és hasonló VICTORY osztályú teherhajókat is építő Kaiser Shipbuilding ebben a helyzetben javaslatot tett egy hasonló, kis méretű, de rendkívül magas számban építhető kísérő-hordozóra. A cég javaslatát a haditengerészet elutasította, mert nem tarották reálisnak, de elnöki közbenjárásra végül mégis megkezdődött a CASABLANCA osztálynak nevezett könnyű repülőgép-hordozók építése. Az osztály hajóit kis méretük és magas számuk miatt gyakran Kaiser dzsip vagy dzsip-hordozóknak nevezték.
Konstrukció:
A CASABLANCA osztályt könnyű kísérő-hordozónak tervezték: a cél kisméretű, olcsón és rendkívül gyorsan gyártható egységek létrehozása volt, amelyek a Csendes- és Atlanti-óceánt átszelő konvojokat megvédhetik a német és japán tengeralattjáróktól, illetve repülőgépektől.
A CASABLANCA osztály a világ egyik legkisebb repülőgép-hordozó osztálya volt: az egység tagjai mindössze 8319 tonna (teljes terhelés mellett 11077 tonna) vízkiszorítással bírtak és az hordozók hossza a 160 métert, szélességük pedig a 20 métert sem érte el.
Az osztály repülőgép-hordozóit eredetileg a következő fegyverzettel szerelték fel. A hordozók mindössze egyetlen 127 mm-es, Mark 12 5"/38 típusú kettős feladatkörű löveget szállítottak a tatjukon, amelyet a repülőgépek mellett kisméretű felszíni hajók ellen, illetve partraszállások támogatására is használhattak. A CASABLANCA osztály hordozói emellett egységenként 8 db 40 mm-es Bofors, valamint további 12 db 20 mm-es Oerlikon légvédelmi gépágyúval rendelkeztek.
A legtöbb második világháborús könnyű repülőgép-hordozót félkész hadihajók, illetve polgári hajók bázisára építették, a CASABLANCA osztályt viszont a kezdetektől hordozónak szánták, ezáltal maximalizálhatták a hasznos terhelést - ennek köszönhetően az osztály tagjai meglepően sok, 27 db repülőgépet kaptak. További előnyt jelentett, hogy a nagyméretű hangár és teherlift révén az eredeti Grumman F4F „Wildcat” típust a nagyobb és erősebb Grumman F6F „Hellcat” vadászrepülőkre cserélhették, míg a hasonló méretű brit ACTIVITY osztályon erre helyhiány miatt nem volt lehetőség.
A CASABLANCA osztály a többi amerikai repülőgép-hordozóhoz hasonlóan nem rendelkezett páncélzattal: ezáltal egy találat súlyosabb, akár végzetes következményekkel is járhatott, viszont az így felszabadított vízkiszorítás révén növelhették a hordozott repülőgépek számát.
Az amerikai kísérő-hordozók csekély vízkiszorítása miatt a hordozók 4 db Babcock & Wilcox kazánon keresztül meghajtott két motorja együtt is mindössze 9000 lóerős összteljesítményt biztosított: ezzel a CASABLANCA osztály hajói 19 csomós (35 km/h-s) végsebességre voltak képesek. Kis mérete ellenére (a relatív nagyszámú repülőgép miatt) összesen 910 fő szolgált egyetlen ilyen hordozón.
Szolgálatban:
A CASABLANCA osztályt rekordidő alatt építették. Az első, névadó egység, a Casablanca építését 1942. november 3-án kezdték meg, 1943 áprilisában megtörtént a vízrebocsátás és 1943. július 8-án a repülőgép-hordozó már hadrendbe is állt. A hajótípust ráadásul rendkívüli mennyiségben építették: kevesebb, mint 2 év leforgása alatt az Amerikai Egyesült Államokban összesen 50(!) darab ilyen repülőgép-hordozót gyártottak és rendszeresítettek, ezáltal a CASABLANCA osztály a világ máig legnagyobb számban épített repülőgép-hordozójának számít (a hordozók CVE-55-től CV-104-ig terjedő sorszámot kaptak). Ez egyben azt jelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok második világháború alatt épített repülőgép-hordozóinak harmadát az 50-tagú CASABLANCA osztály tette ki (további 45 hordozó pedig a BOGUE osztályhoz tartozott).
A CASABLANCA osztályt eredetileg részben az Egyesült Királyságnak szánták a Lend Lease program keretében, de végül ehelyett BOGUE osztályú egységeket adtak át és a CASABLANCA osztály összes tagját az amerikai haditengerészet használta. Kis mérete ellenére a CASABLANCA osztály több feladatkörben is megállta a helyét. A típust alapvetően konvojkíséretre szánták, de néhány példány teljes szolgálati ideje alatt repülőgépeket szállított az Amerikai Egyesült Államok és a frissen elfoglalt szigetek között, mások ideiglenesen hadihajókat kísértek, többek pedig partraszállási hadműveleteket támogattak.
A hordozók alacsony sebességük és korlátozott kapacitásuk miatt szinte kizárólag másodlagos feladatköröket láttak el (mindenekelőtt konvoj-kíséretet és tengeralattjáró-vadász őrjáratokat), de az 1944. október 25-ei, Samar-szigeteki csatában CASABLANCA osztályú könnyű hordozók (több rombolóval és más kisebb, elavult egységekkel) összetalálkoztak egy rendkívül erős japán kötelékkel.
A japán erőket mások mellett 4 csatahajó, köztük a világ legnagyobb csatahajója, a Jamato (valamint további 6 nehézcirkáló) alkotta, ennek ellenére az amerikaiak mégis győztesen kerültek ki az összecsapásból, pedig fegyvereik alkalmatlanok voltak a csatahajók elpusztítására. Az amerikaiak jelentős veszteséget szenvedtek: mások mellett elsüllyedt két CASABLANCA osztályú hordozó (a St. Lo és a Gambier Bay), valamint 23 repülőgép is megsemmisült, azonban a harcok során sikeresen elsüllyesztettek 3 japán nehézcirkálót, 3 továbbit megrongáltak és lelőttek 52 db japán repülőgépet.
A csata arról is ismert, hogy az amerikai repülőgép-hordozók által csatahajón elért mindkét találat ezen csata alatt történt (az egyik lövést a St. Lo adta le, a másikat a Kalinin Bay), noha CASABLANCA osztályú hordozók csupán egy-egy löveggel rendelkeztek. A második világháború alatt az 50 db megépült egységből összesen 5 db CASABLANCA osztályú repülőgép-hordozó süllyedt el, amelyen neve a következő: Liscome Bay, Gambier Bay, St. Lo (ex. Chapin Bay), Ommaney Bay és Bismarck Sea.
A CASABLANCA osztály a második világháború alatt fontos szerepet játszott, de korlátozott kapacitása miatt a háborút követően feleslegessé váltak, ezért hamarosan leselejtezték őket: utolsóként a helikopter-hordozóvá átépített Thetis Bay-t nyugdíjazták, 1964-ben.
A CASABLANCA osztály a második világháború alatt több esetben sikeresen támogatta a partraszálló amerikai csapatokat: az 1970-es évek közepétől az Amerikai Egyesült Államok fokozatosan áttért a 100000 tonnás NIMITZ osztályú repülőgép-hordozók használatára, azonban ezek mellett máig hadrendben tart kisebb, névleg partraszállásra tervezett kisméretű hordozókat is, amelyek a CASABLANCA osztályhoz hasonlóan képesek a partra tett alakulatok légi fedezetére is.
Műszaki adatok:
Név: Casablanca (CASABLANCA osztály)
Típus: könnyű kísérő repülőgép-hordozó
Gyártó: Kaiser Shipbuilding Company (Vancover, Washington, Amerikai Egyesült Államok)
Rendszerbe állítás éve: 1942
Fizikai jellemzők:
Vízkiszorítás: 8319 t (teljes terhelés mellett 11077 t)
Hossz: 156,13 m
Szélesség: 19,86 m
Merülés: 6,32 m
Hajtómű: 2 db 9000 LE-s összteljesítményű motor, 4 db kazán (Babcock & Wilcox)
Legénység: 910 fő
Fegyverzet:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 127 mm-es löveg (Mark 12 5"/38, a taton)
Kiegészítő fegyverzet: 8 db 40 mm-es légvédlemi löveg (Bofors), 12 db 20 mm-es gépágyú (Oerlikon), lehetőség maximum 27 db repülőgép hordozására
Páncélzat:
Toronypáncél: 0 mm
Övvért: 0 mm
Fedélzet páncélzata: 0 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 19 csomó (35 km/h)
Hatótávolság: 10240 tm (18960 km - 15 csomós - 28 km/h-s sebesség mellett)