Breda-SAFAT 7,7

„Amerikai klasszikus, olasz módra”


Tervezés:

Az Olasz Királyság az elsők között használt repülőgépeket támadó feladatkörben (az 1911-es Olasz-török háború alatt), mielőtt 1915-ben megalapították az ország légierejét, a szárazföldi haderő kötelékébe tartozó Corpo Aeronautico Militare-t (olasz; Katonai repülőhadtestet), amely az első világháború alatt - az olaszok csekély ipari kapacitása ellenére - több mint egy tucat hazai (olasz) gyártású típust rendszeresített.

Az első világháború kezdetén az olasz repülőgépek (különös tekintettel a Caproni típusaira) 6,5 mm-es vízhűtéses FIAT-Revelli Modello 1914 géppuskákat használtak (az ország szabványos gyalogsági géppuskáját). Ez a gépfegyver relatív gyenge lőszerével és alacsony (percenként 4-500 lövés/perc) tűzgyorsaságával megfelelő szárazföldi fegyvernek bizonyult, repülőgép- fedélzeti típusként viszont előnyei (a kisebb lőszerből fakadó alacsonyabb tömeg és gyengébb hátrarúgás) hátrányokká váltak (a levegőben nem tudták kihasználni a géppuska egyeslövés képességét sem).

Megoldásként az olasz repülőgépeken ehelyett két darab (ritkábban 1-3 db) 7,7 mm-es brit Vickers géppuskákat használtak (kivéve az első világháború utáni Fiat B.R. 1/4 könnyűbombázót, amely egy Vickers és egy Lewis géppuskát kapott). Az olasz vadászgépek szinkronizált (légcsavarkörön keresztül tüzelő) brit gépfegyvereikkel már elfogadhatóan teljesítettek, bár ebbe belejátszott elsődleges ellenfelük, az Osztrák-Magyar Monarchia légierejének korlátozott volta is.

Az első világháborúban súlyos gazdasági- és ember-veszteségeket szenvedő Olasz Királyságban az 1920-as évek elején a Benito Mussolini vezette fasiszták szerezték meg a hatalmat, akik egy, az ókori rómaihoz mérhető olasz nagyhatalom létrehozását tűzték ki célul. Mussolini fontos propaganda-eszközként tekintett a légierőre, amely az olaszok felsőbbrendűség, erejét és fejlettségét hirdette, ezért 1923-ban létrehozták a független olasz légierőt, a Regia Aeronautica Italiana-t (olasz; Olasz Királyi Légierő).

Az 1930-as években Olaszországban számos előremutató, több tucatnyi sebesség-rekordot felállító repülőgépet alkottak meg, de emellett megkezdődött a sorozatgyártású katonai típusok tervezése is. A fejlesztés részeként az olaszok lecserélték az (ország fasiszta berendezkedése miatt ellenségessé váló) Egyesült Királyságból származó Vickers géppuskákat is, de nem kívántak visszatérni a gyalogsági 6,5 mm-es FIAT-Revelli géppuskákhoz, ezért ehelyett egy teljesen új típust igényeltek.

A kiírásra két pályázat érkezett. Az első a Breda vállalaté volt, amely korábban több olasz gyalogsági gépfegyvert tervezett (köztük a Breda Mod. 5C és Breda PG típusokat), tervezete azonban nem ezeken, hanem az amerikai Browning géppuskán alapult. A döntéshozók a Breda típusát választották ki a sorozatgyártásra (a FIAT tulajdonában álló SAFAT vállalat típusával szemben), azonban a FIAT bíróságon megtámadta az ítéletet. Mivel a cég a pert elvesztette és kártérítés fizetésére kötelezték, a veszteségeket csökkentendő eladta a SAFAT fegyvergyártó céget, a vásárló pedig maga a Breda volt, ezért az új fedélzeti gépfegyverre általában egyszerűen Breda-SAFAT-ként hivatkoztak (a cég teljes neve Societá Italiana Ernesto Breda-Societá Anonima Fabbrica Armi Torino volt).


Konstrukció:

A Breda-SAFAT bázisát az amerikai Browning géppuska alkotja. Ezt a fegyvert John Moses Browning tervezte 1919-ben, a vízhűtéses M1917 géppuska léghűtésessé alakításával és a típus olyan megbízhatónak bizonyult, hogy kisebb változatát az 1950-es évekig, a nagyobbat máig használják. Ennek oka, hogy John Browning párhuzamosan két fegyvert tervezett: a 7,7 mm-es lőszert tüzelő M1919 „Browning” géppuskát és a 12,7 mm-es M2 „Browning” nehézgéppuskát (utóbbi eredetileg közel azonos volt a bázismodellel, de .50 BMG lőszerre felnagyítva).

A Breda-SAFAT géppuska örökölte az amerikai fegyver kialakítását, de azoktól könnyen megkülönböztethető, mert amíg az M1919-es csövét teljes hosszában perforált csőköpeny borítja, az M2-esnél pedig kevesebb, mint a cső 1/3-át, addig az olasz fegyver (amelyből szintén két változatot gyártottak) mindkét variánsa a cső 4/5-ét takaró perforált csőköpenyt kapott.

Az olasz gépfegyver teljes hossza géppuska változatban 1085 mm (660 mm-es csőhosszal), míg a nehézgéppuska változat 1390 mm-es teljes hosszal és 800 mm hosszú csővel rendelkezik), ami 12,5 kg-os, illetve 29 kg-os üres tömeget eredményez - ezek az értékek kismértékben eltérnek az amerikai fegyverétől (pl.: az M2-es repülőgép-fedélzeti változata, az AN/M2 28 kg-ot nyom és 910 mm hosszú csővel rendelkezik).

A Breda-SAFAT érdekessége, hogy korábban a cég több géppuskát tervezett, de a fegyver nem a Breda Mod. 5C 6,5 mm-es Carcano, a Breda 30 7,35 mm-es Carcano, sem pedig a Breda PG által használt 7 mm-es Mauser kalibert tüzeli, hanem a leváltani kívánt Vickers géppuskák .303 British (7,7 mm-es) lőszerét.

Hasonlóképpen a felnagyított változat sem a Breda Mod. 31 13,2 mm-es lőszerét használja, hanem saját 12,7 mm-es lőszert, ráadásul az olasz fegyver 7,7x56 mmR (peremes), illetve 12,7x81mmSR (félperemes) lőszerei a lövedékek átmérője ellenére nem azonosak az amerikai Browning-ban használtakkal (utóbbi 7,62x63 mm-es, illetve 12,7x99 mm-es lőszert tüzel). A rövidített lőszerhüvely miatt a Breda-SAFAT lövedékeinek kezdősebessége az amerikai modellnél alacsonyabb, emiatt kb. 50%-kal kisebb csőtorkolati energiával rendelkeznek.

A Breda-SAFAT kisebb modellje képes a 7,7 mm-es brit lőszer tüzelésére, de az olaszok saját tervezésű lőszert is rendszeresítettek a fegyverhez - ezek közé tartozik a kiemelkedően hatékonynak tartott nagy robbanóerejű nyomjelzős gyújtólövedék (HEIT), valamint a nagyobb modell páncéltörő lőszere. A 12,7 mm-es lőszer nagy erejű pentaeritrit-tetranitrát töltetet tartalmaz, azonban ennek hatásfokát csökkenti a vegyület csekély, 0,8 grammos mennyisége.

Mindkét Breda-SAFAT repülőgép-fedélzeti géppuska az amerikai bázismodell rövid hátrasiklásos, gázdugattyús rendszerét használja. A 7,7 mm-es változat 8-900 lövés/perc tűzgyorsaságával szemben a 12,7 mm-es variáns tűzgyorsasága kisebb, percenként kb. 700 lövés, köszönhetően az erősebb helyretoló rugónak és nagyobb gázdugattyúnak. A Breda-SAFAT fedélzeti géppuskaként kizárólag hevederből tölt, a fegyverből bal- és jobboldalról töltő változatot is kialakítottak.

Eredetileg a Breda-SAFAT géppuskát kifejezetten repülőgép-fedélzeti fegyvernek szánták, de később szárazföldi változatot is létrehoztak pisztolymarkolattal és válltámasszal, azonban a fegyvert jelentős tömege és mérete miatt kizárólag állványra szerelve, védekezésre használták.


Életút:

A Breda-SAFAT fedélzeti géppuska 1935-ben jelent meg (elterjedéséig az olaszok korlátozott számban a szintén 12,7 mm-es Scotti/Isotta Fraschini géppuskát is használták). Az első ezt használó típus a Fiat CR.32-es kétfedelű vadászgép volt, de később a fedélzeti géppuskát gyakorlatilag minden második világháborús olasz repülőgép használta.

A baloldali képen egy Breda Ba.65-ös földi csapásmérő repülőgép látható, amely szárnyaiban egy-egy 7,7 mm-es és egy-egy 12,7 mm-es Breda-SAFAT géppuskát hordozott. A jobboldali fotó egy Savoia-Marchetti SM.79 közepes bombázó jobb hátsó géppuskaállását mutatja.

A másfél tucat Breda-SAFAT-ot használó típus között voltak Fiat, Macchi és Reggiane vadászgépek, Caproni és Savoia-Marchetti bombázók (valamint a Piaggio P.108 stratégiai bombázó), de CANT repülőcsónakok és a Breda földi csapásmérő repülőgépei is (a fegyvert vegyesen építették a pilótafülke elé, a szárnyakba, szárnyak alatti konténerekbe, valamint bombázók különböző kialakítású tornyaiba és oldalsó lőállásaiba), azonban a fegyver a gyakorlatban felemás teljesítményt nyújtott.

A CR.32-est jelentős számban elsőként a Spanyol polgárháborúban vetették be, ahol (spanyol licencgyártású változatával, a HA-132-L „Chirri”-vel együtt) rendkívül jól szerepelt: kevesebb, mint 100 gép elvesztése árán több mint 500 repülőt (túlnyomórészt szovjet Polikarpov I-15-ös és I-16-os vadászgépeket) lőttek le. Ebből az olaszok azt a következtetést vonták le, hogy a mindössze két 7,7 mm-es géppuskával felszerelt, mozgékony kétfedelű vadászgépek a jövőben is sikeresek lehetnek (mások mellett ez vezetett a világ egyik utolsó sorozatgyártású biplán vadászgépének, a Fiat CR.42-nek a kifejlesztéséhez).

Az Olasz Királyság 1940-ben lépett be a második világháborúba és elsősorban Észak-Afrikában, a Brit Nemzetközösség csapatai ellen harcolt, akiktől jelentős veszteségeket szenvedett. Ennek oka, hogy az olaszok légi közelharcra készültek, ahol a kis hatótávolságú Breda-SAFAT géppuskák gépágyúknál alacsonyabb tömege és a kétfedelű vadászgépek fordulékonysága előnyt jelentett, a britek azonban már az új típusokhoz kidolgozott stratégiát alkalmazták: nagy tűzerejű, nehézgéppuskákkal és gépágyúkkal felszerelt, lényegesen gyorsabb vadászgépeikkel rácsaptak az olaszokra, majd igyekeztek elszakadni üldözőiktől. Az új, részben, majd teljes mértékben fémből készült brit vadászgépek ellen a 7,7 mm-es lőszer már jóformán hatástalannak bizonyult, ezért az olaszok áttértek a 12,7 mm-es Breda-SAFAT géppuskák használatára, de az erőviszonyokon érdemben ez sem változtatott.

Az olaszokhoz hasonlóan az Amerikai Egyesült Államok is a második világháború végéig ragaszkodott a Breda-SAFAT bázisát alkotó, 12,7 mm-es M2-es nehézgéppuskához (annak ellenére, hogy az M2-est is megalkotó John Browning már 1938-ban befejezte a 37 mm-es M4-es repülőgép-fedélzeti gépágyú tervezését, amelyet 1942-től a Bell P-39 „Airacobra” és Bell P-63 „Kingcobra” repülőgépek használtak).

Annak, hogy az igen hasonló fegyver ellenére az amerikai repülőgépek lényegesen sikeresebbek voltak, három oka volt. Egyrészt az Amerikai Egyesült Államok óriási ipari kapacitással rendelkezett, ezért eleve számbeli fölényből indult és képes volt a veszteségek pótlására. Szintén előnyt jelentett, hogy a háború nagy részében a japánok ellen harcoltak, akik a sebességre, hatótávolságra és tűzerőre koncentráltak, a védelem kárára (öntömítő üzemanyag-tartályok hiányában a japán gépek gyakran néhány máskülönben nem végzetes találattól is lángba borultak).

A harmadik okot egyszerűen a géppuskák magasabb száma jelentette. Az amerikai 12,7 mm-es M2-es eleve erősebb lőszert tüzel, mint az olaszok géppuskája, ráadásul ezek számát drasztikusan megnövelték. Egy tipikus amerikai vadászgép 6 db nehézgéppuskával rendelkezett (pl.: Grumman F6F „Hellcat”, Vought F4U „Corsair”), egyes típusok viszont 8 db-bal (pl.: Republic P-47 „Thunderbolt”), míg a bombázók akár egy tucatnyi M2-est is hordozhattak (pl.: Boeing B-17 „Flying Fortress”) - a rekordot a North American „B-25 Mitchell” ”J” sorozata tartotta, maximum 18(!) nehézgéppuskával.

Az olaszok ezzel szemben szinte kizárólag 2 db 12,7 mm-es géppuskát használtak, általában a hajtómű fölé építve: az egyetlen kivételt a német DB 605-ös motorral szerelt Fiat G.55 „Centauro” jelentette, amely egy német 20 mm-es gépágyút és 4 db 12,7 mm-es Breda-SAFAT nehézgéppuskát kapott (több erősebb típust is terveztek, köztük a Macchi M.C.205N-2 „Orione” nagy magasságú elfogó vadászt, de ezek nem kerültek gyártásba).

Az olaszok rendelkeztek nagyobb kaliberű fegyverekkel, köztük a már említett 13,2 mm-es Breda Mod. 31 nehézgéppuskával, a 20 mm-es Breda Model 35, valamint a 37 mm-es Breda Cannone-Mitragliera da 37/54 gépágyúkkal, de ezek (valamint az első világháborús, doboztárból töltő, 25,4 mm-es FIAT-Revelli) helyett a német 20 mm-es e MG 151 integrálását kezdték meg és a háború végéig kitartottak a Breda-SAFAT mellett.

Magát a fegyvert az olasz pilóták (alternatíva hiányában) kedvelték és mellette szólt megbízhatósága, valamint az, hogy megfelelő számban állt rendelkezésre, de az M2-esnél gyengébb lőszer rövidebb hatótávolságot eredményezett és az elsődleges beépítési mód (a légcsavarkörön keresztüli tüzeléshez szükséges szinkronizáló szerkezet) miatt a 12,7 mm-es változat gyakorlati tűzgyorsasága 700 lövésről percenként 450-500 lövésre csökkent.

A repülőgépek mellett a Breda-SAFAT gépfegyvereket alkalmi jelleggel a földön is használták: a 7,7 mm-es változatot hagyományos géppuskaként, illetve ritkán harcjárművek tetőgéppuskájaként, míg a 12,7 mm-es változatot légvédelmi géppuskaként (többnyire kettesével közös állványon). A Breda-SAFAT géppuskák a második világháborút követően fokozatosan eltűntek a légierő fegyvertárából (helyüket az olasz repülőgépeken is gépágyúk vették át), de a közel-keleten több német eredetű harckocsit felszereltek ilyen géppuskákkal, amelyeket még az 1950-es években is használtak, az olaszok légvédelmi feladatkörben pedig egészen az 1980-as évekig hadrendben tartották a típust. A fegyvert az olaszok nem exportálták, de értelemszerűen az eladott repülőgépek fedélzeti fegyvereként több országba (köztük Magyarországra) eljutott.

Összességében elmondható, hogy a Breda-SAFAT teljesítménye kismértékben rosszabb volt kortársainál: a 12,7 mm-es változat más országok azonos tömegű típusainál kisebb tűzgyorsasággal és erővel, az azonos képességű modelleknél pedig nagyobb tömeggel rendelkezett (ld.: amerikai M2, japán Ho-103). Fontos azonban fontos hangsúlyozni, hogy a Breda-SAFAT gépfegyver teljesítménye alapvetően elfogadható volt, egyszerűen a második világháború alatt tapasztalt rendkívül gyors ütemű fejlődéssel az olasz ipar nem tudott lépést tartani (emellett az Olasz Királyság 1941 után már csupán elenyésző számban gyártott repülőgépeket). Szintén a nehézgéppuska mellett szólt, hogy több vagy nagyobb fedélzeti fegyverek lerontották volna az olasz repülőgépek teljesítményét, amelyek eleve szenvedtek az olasz repülőgép-motorok alacsony teljesítményétől.

A jobboldon egy szíriai (második világháborús német) StuG III-as páncélvadász láható az 1950-es években, amelyre egy Breda-SAFAT géppuskát szereltek.


Műszaki adatok:

Gyártó: Breda-SAFAT

Típusnév: 7,7 (12,7)

Típus: fedélzeti géppuska (fedélzeti nehézgéppuska)

Megjelenés éve: 1935

Tervező: ismereten

Fizikai jellemzők:

Fegyver tömege: 12500 g (28500 g)

Teljes hossz: 1090 mm (1390 mm)

Csőhossz: 640 mm (800 mm)

Kialakítás:

Működési elv: gázdugattyús, rövid hátrasiklásos

Tárkapacitás: 0 db (hevederből tüzel)

Lőszer:

Neve: .303 British (12,7 Breda)

Mérete: 7,7x56 mmR, 12x7x81 mmSR

Lövedék tömege: 10,6 g (34,2 g)

Teljesítmények:

Tűzgyorsaság: 8-900 lövés/perc (700 lövés/perc)

Lövedék kezdősebessége: 730 m/s (765 m/s)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.